Ez a lap egy ellenőrzött változata
| PAK FA | |
 | |
| NATO-kód | Felon |
| Funkció | Vadászbombázó repülőgép |
| Gyártó | KNAAPO,HAL |
| Tervező | Szuhoj OKB |
| Gyártási darabszám | 22 (10 tesztpéldány[1] és 11 sorozatgyártott[2]) |
| Rendszeresítők |  Orosz Légierő Indiai Légierő |
| Személyzet | 1 vagy 2 fő |
| Első felszállás | 2010. január 29.[3] |
| Szolgálatba állítás | 2021 |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 117SZ |
| Hatótávolság | 5500 km |
 AWikimédia Commons tartalmazPAK FA témájú médiaállományokat. | |
ASzu-57 (vagyPAK–FA, az oroszПерспективный авиационный комплекс фронтовой авиации, azaz aFront Légierő Perspektivikus Repülő-komplexuma, a tervezőirodában használt saját elnevezéseT–50)szuperszonikus,ötödik generációsvadászbombázó repülőgép, melyet aSzuhoj-tervezőiroda fejlesztett, a jelenlegiMiG–29 ésSzu–27 repülőgépek leváltására, aMiG 1.44 és a SzuhojSzu–47 Berkutkísérleti repülőgépekkel szerzett tapasztalatok alapján, azF–22 Raptor és azF–35 Lightning II amerikai repülőgépek ellensúlyozására. A repülőgép fejlesztésébenIndia is részt vett, itt a program neveFGFA(Fifth Generation Fighter Aircraft, angolulÖtödik Generációs Vadászrepülőgép). A gép rendszeresítését eredetileg 2015-től tervezte azOrosz Légierő,[4] de a hajtóművek áttervezése miatt csak 2021 elejére állhatott szolgálatba a típus.[5]A sorozatgyártás megkezdődött, és már tervezik a 2.0 verziót is.
Alopakodó kialakítású repülőgép felszállótömege a két leváltani tervezett típusé, aMiG–29-é és aSzu–27-é között van. Két hajtóműves, vállszárnyas,hagyományos aerodinamikai elrendezésű repülőgép, melynek kompozitból készült, teljesen elforgatható, osztottfüggőleges vezérsíkjait kifelé döntötték. Viszonylag kis felületű, teljesen elforgathatóvízszintes vezérsíkja szolgálmagassági kormányként, emellett az előrefelé megnyújtott szárnytő(LERX) is elforgatható kacsaszárnyként működik. Ez a négy vízszintes vezérsíkos megoldás már korábban megjelent a Szuhoj vadászgépein, például aSzu–30-ason.Trapéz formájú szárnya azF–22-eséhez hasonló formájú, a törővég felé majdnem teljesen lecsökkenő húrhosszal, debelépőéle annál erősebben nyilazott, valószínűleg a nagyobb sebességre történő optimalizálás miatt. Abelépőélenorrsegédszárnyat, akilépőél belső felénfékszárnyat, a külsőncsűrőket helyeztek el. Futóműve hárompontos, tricikli elrendezésű, a főfutók és a kétkerekes orrfutó is a törzsbe, előrefelé húzódnak be. A pilótakabin teteje hátra felfelé csúsztatva nyílik. A prototípust, sok más orosz repülőgéphez hasonlóan,fékernyővel látták el, ez a törzs hátsó részének tetejéből engedhető ki.
A repülőgép radarkeresztmetszetének csökkentése elsősorban a mellső oldalon szembetűnő, aLERX, a szárny és a vízszintes vezérsík nyilazási szöge megegyezik. Hátulról a gép könnyebben észlelhető, a hajtóművek elrejtése kevésbé volt fontos szempont.
Hajtóműve aSzu–35BM-be beépítettAL–41F1utánégetősgázturbinás sugárhajtómű, melyet a jobb manőverezőképesség elérése érdekébentolóerővektor-eltérítéses fúvócsövekkel szerelnek fel. A fúvócső mozgatása háromdimenziós, azaz a repülőgép mindhárom tengely körüli kormányzásába besegít (a két hajtómű nagy távolsága miatt az orsózó irányú manővert is tudja segíteni). A repülőgép várhatóan alkalmas lesz aszupercirkálásra, azaz képes lesz ahangsebesség átlépésére vízszintes repülés közben is, azutánégetők használata nélkül is.
OrrábaAESA-rendszerűfázisvezérelt antennaráccsal ellátottrádiólokátort építenek, a szélvédő előttinfravörös érzékelő van. A MAKSZ–2009 kiállításon bemutattak olyan AESA-rendszerű lokátort is, melyet a repülőgéporrsegédszárnyába terveznek beépíteni.
A gép belső fegyvertereiben is jelentős mennyiségű fegyverzetet hordozhat. A két fő beépített fegyvertér az egymástól viszonylag távol elhelyezett hajtóművek között, egymás mögött van. Mindkettőben két-két nagy méretű rakéta (légi harcra azR–33, hajók ellen aH–58) fér el. A hajtóművek külső oldalán két kisebb fegyvertér van, ebben két-két kislégiharc-rakéta (azR–73 továbbfejlesztésével létrehozott, becsukható aerodinamikai felületekkel rendelkezőRVV–MD vagy azR–77, melyet az1990-es években már eleve behajthatóvezérsíkokkal, a repülőgép belsejében történő hordozásra fejlesztettek ki vagy a továbbfejlesztésével létrehozottRVV–SD) fér el.[6]
A program neve és az sorozatgyártási verzióé is. Prototípusok megjelölése kezdetben T-50 es jelzéssel kerültek ki tesztelésre. 2011-től kezdve 10 db tesztverzió került legyártásra majd 2019-től szériagyártások kezdődtek. Az orosz légierő 2024-re 24 db egységet és 2028-ra összesen 76 db-ot terveznek rendszeresíteni. 3 ezredre megfelelő mennyiséget terveztek legyártani azonban nem tisztázott, hogy a tesztverziók is hadrendbe lesznek állítva. Ez a verzió már képes tartósan 20000 méter felett tartózkodni és akár 6 órát a levegőben tölteni.A radar keresztmetszete hasonló azF-22 raptoréhoz amely 0,4 négyzetméter(egy 4. generációs gépé 12 m2.) A villámlást elhárító festése 30% csökkenti a napsugárzás okozta felszíni felmelegedést és csökkenti az elektromágneses hullámok visszaverődését a sárkányról.
Export változat.Hivatalosan 2019 márciusában a MAKS Nemzetközi Repülési Űrszalonban mutatták be. Potenciális érdeklődök között szerepel Törökország.Kína, Vietnám és Algéria, utóbbinak 14 egységre kötöttek szerződést.[7]
Megalapolis programnév alatt a Su-57 továbbfejlesztett változata. Második generációsizdeliye 30 hajtóművek kerülnek beépítésre amely elérheti a Mach 2.45 sebességet is. Továbbá csak együléses verziót terveztek. A TASS mindezeket nem erősítette meg de a repülési teszteket a tervek szerint 2022-ben kezdik meg, a sorozatgyártás pedig a 2025-ra tehető.[8]
2008 végén a gép három példánya állt építés alatt, azAmur-menti Komszomolszkban lévőKNAAPO-repülőgépgyárban. Első felszállásátSzergej Bogdan berepülőpilótával a fedélzetén2010.január 29-én reggel hajtotta végre.
| Prototípusok és meg nem épült repülőgépek | |
|---|---|
