Ez a lap egy ellenőrzött változata
| P. Ábrahám Dezső | |
 | |
| P. Ábrahám Dezső Karcag képviselőjeként | |
| Aharmadik szegedi ellenforradalmi kormány miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1919.július 12. – 1919.augusztus 12. | |
| Előd | Károlyi Gyula |
| Utód | — (lemondott aFriedrich-kormány javára) |
| Született | 1875.július 10. Debrecen |
| Elhunyt | 1973.július 25. (98 évesen) Budapest |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Párt | Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt (1906–1918) Függetlenségi 48-as és Kossuth Párt (1920–1924) Magyar Szabadság Párt (1946–1947) Független Magyar Demokrata Párt (1947–1949) Magyar Szabadság Párt (1956) |
| Választókerület | Karcag (1906–1918) Jász-Nagykun-Szolnok megyei lista (1947–1949) |
| Foglalkozás | ügyvéd |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem( – 1890-es évek) |
| Vallás | református |
 AWikimédia Commons tartalmazP. Ábrahám Dezső témájú médiaállományokat. | |
DanckaiPattantyús-Ábrahám Dezső (elterjedt nevénP. Ábrahám Dezső;Debrecen,1875.július 10. –Budapest,1973.július 25.) magyar jogász,ügyvéd,miniszterelnök 1919-ben. Függetlenségi párti, majd polgári demokrata politikus, országgyűlési képviselő, igazságügyi, később belügyi államtitkár,Ábrahám Ernő író bátyja.
Az erdélyi örmény Ábrahám (korábban Tákeszián) család leszármazottja.[1][2] Ősi nemesi családból származott, amely eredetileg a Pattantyús nevet viselte. Az Ábrahám nevet csak a17. századtól használta a család, a danckai előnevet mégI. Apafi Mihály adományozta nekik. Apja Ábrahám László debreceni főügyész, anyja radistyáni Király Erzsébet volt. Öccse, Ernő 1882-ben született.[3] Ábrahám Dezső első felesége Rickl Piroska volt, akivel 1902 és 1908 között voltak házasok. 1925-ben, ötvenévesen újranősült, Rucsinszki Anna Matildot vette el, akivel Ábrahám haláláig együtt éltek azOrszágház közelében, a Balassi Bálint utca 9-11. sz. alatt. Második felesége 1974 novemberében, másfél évvel férje után hunyt el.[4]
Adebreceni Református Kollégiumban érettségizett.
AFüggetlenségi és Negyvennyolcas Párt programjávalKarcag országgyűlési képviselője volt 1906 és 1918 között, majdKárolyi Mihály kormányában igazságügyi államtitkár lett. A nemzetiségek egyenjogúságáról aJászi Oszkár vezette bizottság tagjakéntAradon tárgyalt a román nemzetiségi képviselőkkel.
AMagyarországi Tanácsköztársaság idejénSzegedre szökött. Ott a harmadik szegedi kormány, anemzeti kormány miniszterelnöke lett1919.július 12. –augusztus 12. között. Kormánya nevezte kiHorthy Miklóst fővezérré, ő szervezte meg anemzeti hadsereg toborzóbizottságát. AHuszár-kormányban belügyi államtitkári szerepet vállalt, majd átmenetileg visszavonult a politikai élettől.1920 és1944 között ügyvédként dolgozott, miközben minden „rendes” és néhány időközi választáson is megmérette magát, mindannyiszor sikertelenül. 1944 novemberében a nyilasok túszkéntSopronkőhidára vitték, ahonnanNémetországba szállították.1945. szeptember végén került haza.
Visszatérése után aMagyar Szabadság Párt egyik alapítója lett. Közel 28 év kihagyás után, 1947-től 1949-igBalogh IstvánFüggetlen Magyar Demokrata Pártjának listáján újfent országgyűlési képviselő volt. Egyes adatok szerint szélsőjobboldalinak bélyegezték, és kizárták a pártból, majd lemondott a képviselőségről is. 1949-ben visszavonult a politikai élettől. 1951-ben kitelepítettékTarcal községbe. Mivel1956-ban aktívan részt vett aSzabadság Párt megalakításában, 1957-ben kihallgatták, majd figyelmeztetést kapott. Az1960-as években kapcsolatot tartott fenn amerikai és brit diplomatákkal, ezért rendőrhatósági figyelmeztetésben részesítették,1969-ben.1958-ig ügyvéd volt. Halála előtt két évvel,1971 márciusában fejezték be a megfigyelését. Két héttel és egy nappal 98. születésnapja után hunyt el.
Politikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap