Hívők rituális felajánlást mutatnak be egy istenszobornál, a folyó partjánPúdzsa a házi szentélynél azindiaiKeralábanHindu vallásúak púdzsa szertartásonBali szigetén
Apúdzsa (szanszkrit: पूजा, pūdzsā, angol: puja) szó jelentése imádat, dicsőítés. Ahinduizmusban végzett vallási gyakorlat, egy vagy több isten-istenség felé irányuló istentisztelet vagy rituálé. A púdzsá rituáléja megtalálható abuddhizmusban, adzsainizmusban és aszikh vallásban is, más-más módon.
Maga a szó a koraidravidavirág + ajánlás szóból származhat.[1] A virágok a hinduizmusban jobb áldozatok, mert így nem kell állatot ölni. Minden bizonnyal a púdzsa rituáléja a legelterjedtebb hindu gyakorlat, ahogyan a hinduk áldozatokkal és ajándékokkal fordulnak azistenekhez és istennőkhöz, mintha látogatókként és vendégekként tisztelnék őket. A púdzsában nyilvánvaló, hogy az istenség jelen van az istenimádó előtt aképmásban, és a kezdő szertartások közül soknak az a célja, hogy az istenséget leszállítsák a képmásba. Azavatára egyik formája azarcavatára,Visnu leszállása a faragott templomi képmásba, kő(mula) vagy fém(utsava-vigraha) formájában.[1]
A hindu istentisztelet magva a meditáció, a nyugalmas elmélyedés. A hinduizmusban nincsen közösistentisztelet olyan értelemben, mint a kereszténységben. A templomok(lásdhindu templom) „píthák”, misztikus szellemi erőközpontok, az áldozatok és szertartások helyei, de a hívők a maguk módján, egyénenként kapcsolódnak be a hely szent áramkörébe. A szertartások a szellemi koncentrációra szolgálnak. Mindennél fontosabb eszköz erre a jelképek, képes ábrázolások tisztelete, amúrti-púdzsa. Ez a hinduizmusnak az a része, amelyet a nyugati bírálók félreértenek és bálványimádásnak tartják. A SzanátanaDharma („az örök törvény”) sokrétű útjai közt mindenesetre megvan a legkezdetlegesebb szemléletnek megfelelő istentiszteleti forma is, s ez csakugyan határos a bálványimádással, mert atamasz-jellegű alacsony értelem az isteni erőket azonosítja azok durva-fizikai megjelenítésével. De alig akad olyan hindu, aki magát a képet vagy szobrot imádná. A hindu képtisztelet rendkívül hasonlít a képtiszteletkatolikus felfogásához. Segédeszközt lát az istentisztelet egyéb külsőségeiben, amelyek a szellem legfogékonyabbb funkcióján, a képzeleten át hatnak és az átélést segítik.
A púdzsa (istentisztelet) a látható szimbólumokkal kapcsolatosan három tevékenységet ölel fel. Ezek:
dhjána, a jelképek külső szemléletéből fakadó benső meglátás és átélés
sztuti, a dicsőítő ének, himnusz, amely Isten (Ísvara) megnyilvánuló mivoltának attribútumaira vonatkozik
dzsapa, az ima, amely Isten nevét invokálja és az érzés áramát mintegy mozgásban tartja a hívőben
Az igazi púdzsában ez a három tevékenység a szellemi elmélyedésbe olvad, a meditációba, mely legmagasabb fokán aszamádhi elragadtatásába torkol.
A vallási életben sokkal fontosabb szerep jut az otthoni vallásgyakorlatnak, az egyéni istentiszteletnek. A bráhmanok a mindennapi púdzsát a házi oltárnál vagy az erre a célra elkülönített házi szentélyükben végzik el, amikor is a családfő a család védőistenéhez imádkozik, miután tiszteletüket tették amúrtinak (az istenszobornak). A púdzsa során virágfüzért tesznek a múrti nyakába, füstölőket és mécseseket gyújtanak ésmantrát recitálnak. Az erre a rituáléra elkülönített házi szentélyt más célra sohasem használják fel. A magasabb kaszthoz tartozó hinduk házi bráhmant (puróhita) tartanak, aki a mindennapos púdzsájukat vezeti. Az istenségnek különböző dolgokat kínálhatnak fel: illatos kenetet, ruhát, ételt, virágot stb. Amikor a hívő felkínálja az ajándékát, allegorikusan az abban jelképezett magastranszcendenciának ajánljavászanáit (karmikus hatásait).
A púdzsa elemzésében három alapvető elemet azonosíthatunk:[1]
megtisztulás
az istenség előtti tisztaság szükségessége – ezért van víz gyakran az istenimádat helyéhez közel
leborulás
az istenség előtti leborulás(pranam), megtisztelve számos kísérő aktussal
étel megosztása(praszáda)
a felajánlott ételt spirituális értelemben az istenség fogyasztja el, ami közben hatalommal és kegyelemmel telítődik: ezutánpraszáda-ként visszakapja az istenimádó, és az étel elfogyasztásával egyesül az istenséggel.[1]
Puja in Hinduism may accompany a group chant, a priest reading aloud, a barely audible recital, or a silent meditative event.[2] Above: A Sanskrit recital at puja ritual. (Male voice, 4 minutes 54 seconds)
↑abcdJown Bowker: Isten - Az örök igazság fürkészése: Krisna, 2004
↑Jan Gonda (1975),Vedic Literature (Samhitäs and Brähmanas), (HIL I.I) Wiesbaden: OH; also Jan Gonda,Selected Studies (4 volumes), Leiden: E. J. Brill.
Ez a szócikk részben vagy egészben aPuja (Hinduismus) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.