Eredetileg (arómai jogban) apatriarcha az aférfi volt, aki anagycsalád vezetőjeként korlátlan hatalommal rendelkezett az adott család fölött(pater familias). Az ilyen – a rangidős férfi vezette – rendszert hívjákpatriarkátusnak.
A pátriárkák azÓszövetségben:Ábrahám,Izsák ésJákob,[2] valamint leszármazottaik azsidóságpátriárkái és így a kor, amelyben éltek: apatriarkális kor másképpen apátriárkák kora.[3]
A pátriárkaegyházi szóhasználatbanpüspököt – pontosabban azegyházmegyei székvárosban (metropolisban) székelő püspököt – jelent, aki fokozatosan püspöktársai fölé emelkedett ésmetropolita hatóságot nyert. Akatolikus egyház, azortodox egyházak és azókeleti egyházak legfőbb püspökét is hagyományosanpátriárkának, a tisztséget, illetve a felügyeltegyházmegyét pedigpatriarkátusnak nevezik. Szinténpátriárka volt a keresztényközösség természetes vezetője egy másvallású ország területén (például azOszmán Birodalomban).
A nyugatilatin rítusú katolikus egyházban a római pápán kívül külön pátriárka méltóság nem fejlődött ki, de egyes püspökök vagy érsekek (például avelencei) elnyerhették ezt a címet („kisebb pátriárkák”). A Rómához tartozókeleti katolikus részegyházakban és azortodox egyházakban ellenben valóságos pátriárkák vannak. Az ortodox egyházaknál az eredeti négy méltóság mára kilenc ortodox patriarkátusra bővült. Apatriarkátusokautonóm közösségek, rangban egyenlőek egymással, habár a konstantinápolyi pátriárka mint aBirodalmi Város vezetője, „egyenlőbb az egyenlőknél”.
