Apárosujjú patások(Artiodactyla) azemlősök(Mammalia)osztályának egyrendje. A legújabbgenetikai alapú rendszertani besorolások szerint acetek(Cetacea) egykoron önálló rendje a párosujjú patások rendjébe lett besorolva alrendági szinten.[1][2][3][4][5]
Atevék ősei körülbelül 45 millió éve váltak külön a többi párosujjú patás őseitől (ekkor még valamennyien amolyancickányszerű állatok voltak). Adisznók mintegy 33,9 millió éve különültek el a többi párosujjú patástól; a vízilovak és acetek ősei mintegy 50 millió éve ágaztak el akérődzők fejlődésétől és földtörténeti értelemben nagyon kevéssel ezután egymástól is.
Az ebbe a rendbe tartozó fajok testtömege a földről megemelkedő 3. és 4. ujj hegyén, valamint a kéz- és lábtőcsontokon nyugszik. A párosujjúak tehát e tekintetben párhuzamosan fejlődtek alófélékkel, de közelebbi rokonságban nem állnak velük. Lábfelépítésük különös előnye, hogy a földdel érintkező csekély felület és a keménypaták gyors futást tesznek lehetővé, ugyanakkor a két egymást kiegészítő patafél biztos fogást eredményez. Egyes fajok meredek terepen is jól másznak, amihez hasonlót egyetlen lófélénél sem tapasztalhatunk. A 3. és 4. ujj végén lévő patát képesek kissé egymás felé fordítani, szétterpeszteni, lejtőn pedig oldalvást dönteni, tehát jobban alkalmazkodik a terephez, mint a lovak patája. Nem utolsósorban ennek tudható be, hogy a párosujjúak jóval többféle élőhelyet hódítottak meg, a nyílt, füves pusztáktól és szavannáktól a sűrű aljnövényzetűerdőkön át a hegységekig. A fajok sokfélesége messze felülmúlja a lófélékét, amelyek csupán egyetlen leszármazási ágat képviselnek. Testfelépítésük is igen változatos. A legkisebb faj úgy 2 kilogrammot, a legnagyobb 3200 kilogrammot nyomhat, míg a lóféléknél jóval szűkebb ez a tartomány, vagyis 80-350 kilogramm közötti.
A párosujjú patások szaglószervei kiválóak, részben aragadozók megszimatolásában, részben a fajtársak jelzéseinek felfogásában van jelentőségük. Sok faj ugyanisvizeletével vagyürülékével, illetve a szemtájékon, a lábakon vagy a far tájékán lévő bőrmirigyek váladékával jelöli territóriumát. Ezek az állat ivari állapotáról vagy szociális helyzetéről tájékoztatnak. A nősténynek 2 vagy 4 csecsbimbója van, többnyire egy tőgyön, és egyszerre rendszerint 1-2 utódot hoznak a világra. Ez alól kivételt képeznek adisznófélék, ahol a csecsbimbók száma 6-12, és az alomszám is ennek megfelelő. A párosujjúakon belül elfoglalt helyzetük tehát a szaporodás tekintetében is különleges. Az újszülöttek hamar lábra állnak és követik anyjukat.
Sok fajnál az állat fején olyan képződmények láthatók, amelyek a fajok, illetve fajtársak közötti összetűzésekben fegyverként használatosak. Ezek legtöbbször másodlagos nemi jellegnek számítanak, a nőstényeknél hiányoznak, vagy pedig a hímekéhez képest alulfejlettek. A disznóféléknélagyarrá megnövőszemfogakat találunk, szintúgy aKínából betelepítettvíziőznél, az őzeknél és szarvasoknál egyébként szokásosagancs helyett. Atülkösszarvúak családjában a fejoldalon lévő homlokcsapokon különböző alakúszarvtülkök nőnek. Aszarvasféléknél a homlokcsont nyúlványából agancsok fejlődnek, amelyek a szarvakkal ellentétben évente megújulnak. E két utóbbi család tagjai szinte kizárólagnövényeken élnek, amelyeket kérődzés útján és bendőmikrobáik segítségével rendkívül jól hasznosítanak. Összetett gyomrukban a nehezen emészthetőcellulózt is képesek lebontani és felvehetővé tenni.
Akérődzőkhímjét abika,bak vagykos,nőstényét többnyire atehén, kicsinyét pedig aborjú,gida vagybárány szóval jelöljük. Atevéknél a hímet acsődör, a nőstényt akanca, a fiatal állatot pedig acsikó szóval jelöljük. Adisznóknál akan,koca ésmalac elnevezések használatosak. Avízilovaknál megint abika,tehén ésborjú szavak használatosak.
↑ (2009) „Relationships of Cetacea (Artiodactyla) Among Mammals: Increased Taxon Sampling Alters Interpretations of Key Fossils and Character Evolution”.PLoS ONE4 (9), e7062. o.DOI:10.1371/journal.pone.0007062.PMID19774069.PMC2740860.
↑Ungulate Taxonomy. Baltimore, Maryland: Johns Hopkins University Press, 25. o. (2011. november 27.).ISBN 978-1-4214-0093-8
↑McKenna, M. C. & Bell, S. K..Classification of Mammals Above the Species Level. New York: Columbia University Press (1997).ISBN 0-231-11013-8
↑szerk.: Wilson, D. E. & Reeder, D. M.:Mammal Species of the World, 3rd, Johns Hopkins University Press, 111–184. o. (2005).ISBN 0-801-88221-4
Ez a szócikk részben vagy egészben azEven-toed ungulate című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben aCetacea#Evolution című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben aWhippomorpha című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben aPecora című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.png)
_(white_background).jpg)
.jpg)
