Párizs (franciául:Paris,IPA:[paʁi]ⓘ,latinul:Lutetia, vagy a későbbi neolatinLutetia Parisiorum)Franciaország fővárosa. Az ország északi részén, aSzajna folyó partján terül el, azÎle-de-France régió (vagy Région Parisienne) szívében. PárizsEurópa egyik legnépesebb városa. Becsültnépessége elővárosait nem számítva2006 januárjában 2 167 944 fő volt, ámagglomerációival a Párizsi „unité urbaine” (városi terület) populációja2005-ben több volt mint 9 millió fő, míg a Párizs „aire urbaine” (fővárosi terület) 12 millió lakost számlált.
A legjelentősebb régészeti kutatások a 12. kerületben történtek, ahol1991-ben rengeteg lelet került elő, köztük a legkorábbi állandó emberi létre utalók is. ABercy környékén végzett ásatások során egyi. e. 4200-ból fennmaradt vadászfalu nyomait tárták fel nagy mennyiségű sírmelléklettel (köztük fapirog, agyagedények, íjak, nyilak és más, kőből és csontból készült használati tárgyak).
Azőskori település és agallo-román kor között Párizs története teljes homályba merül. Mindössze annyi ismeretes, hogy aparisii törzs, akeltaszenonok egy ága uralta a területet, amikorJulius Caesar seregei elfoglalták az országot. A legelfogadottabb nézeti. e. 250 ési. e. 200 körülre teszi a város alapítását, de pontos időpont nem ismert. A város elhelyezkedésével kapcsolatban is csak találgatni lehet. Korábban aCité szigetére gondolták agall település helyét, ám ott minden lelet elpusztult ametró építése folyamán. Más feltételezések szerint aSzent Lajos-szigeten lehetett a város, de akár azzal szemben – a mai bal parton – is elterülhetett. A legújabb, sokszor vitatott hipotézis a Valérien-hegyre teszi az ókori települést.
Lutetia egyik termája, a Cluny fürdő
I. e. 52-től, miutánLabienus gall helytartó elfoglalta a várost, az a Lutetia (gallosítva Lutèce) nevet kapta, a főváros szerepe pedig egyértelműenLugdunum Sequanorumra (a maiLyon) hárult. Azi. e. 1. századi római város a Szajna bal partján, pontosabban a mai Saint-Germaine körút, a Val-de-Grâce és a Rue Descartes által határolt területen aLuxemburg-kertig terült el. Központja a mai Rue Saint-Jacques mellett feküdt. A város egy római kori vidéki város létesítményeivel volt ellátva, színházzal, palotákkal, fürdőkkel, fórummal ésamfiteátrummal rendelkezett. A várostól délre találták meg a temető nyomait.
Párizs a4. században vette fel mai nevét a valaha ott élő parisius törzsről (többes számban: Parisii).508-banKlodvig arómaiak felett aratott győzelme után ide helyezte birodalma központját. A6. századtól egy kultikus hely is ismert a városban a mai Saint-Gervais templom helyén. A8. században avikingek támadása ellen erődrendszert építettek a Cité-sziget körül, amelyet a9. században aSzajna jobb partjára is kibővítettek, megvédendő a Saint-Gervais és a Saint-Germain-l'Auxerroi templomokat. A bal parti városrészeket885-ben anormannok elpusztították.Capet Hugó987-es trónra kerülésekor, aCapeting-ház uralmának kezdetén, PárizsOrléans mellett aNyugati Frank Királyság legjelentősebb városa volt.
Párizs ábrázolása az 1493-as Nürnbergi Krónikában
A település a11. században kezdett terjeszkedni a jobb parton, majd a12 és13. században gyors ütemű fejlődésnek indult, mivel fokozatosan királyi székhely lett;1108-banVI. Lajos király, majdII. Fülöp Ágost költözött a városba. Az ő uralkodása alatt épült fel Párizs sok jelentős létesítménye, mint az elsőLouvre, amely akkor még erődítmény volt, többtemplom, köztük aNotre-Dame székesegyház. A bal parti iskolákból létrejött aSorbonne, a legkorábbi egyetem, amely korai növendékei közt tartják számonAlbertus Magnust ésAquinói Szent Tamást. Aközépkorban afekete halál időszakát kivéve Párizs az egyik kereskedelmi, kulturális és tudományos központ szerepét töltötte be Európában.XIV. Lajos1682-ben a mozgalmas, mocskos, bűzös városbólVersailles-ba helyezte át királyi székhelyét, majd átalakíttatta aLouvre-t.
XV. Lajos alatt épült ki aPlace de la Concorde, a Katonai Iskola aMars-mezőn, a Pénzügyi és az Igazságügyi Palota.XVI. Lajos három új városépítési rendelkezést tett; szabályozta az utak szélességét 9,75méterben,1784-ben új városfalat építtetett mur des fermiers généraux néven (nagyrészt ennek vonalával esik egybe a mai 2-es és 6-os metró), illetve leromboltatta aSzajna hídjain épült valamennyi lakóházat.
A Bastille börtönének megrohamozása 1789. július 14-én
I. Napóleon császár elképzelése az volt, hogy Párizsnak kell a legszebb városnak lenni. Uralkodása idején a település radikális változásokon esett át, új utak, hidak, rakpartok, teljes városrészek, vágóhidak, templomok, főútvonalak épültek, elkészült aDiadalív, mai helyére került az Obeliszk, sőt új vízhálózat is létrejött a városban, miután új csatornák, víztározók és közkutak létesültek Párizsszerte. ABourbon-restauráció idején épült ki aSaint-Germaine arisztokrata negyed.
1871.március 22-én Párizs munkássága felkelt aporoszbarát vezetés ellen, kikiáltották aPárizsi kommünt, mely 91 napon át védte hősiesen Párizst a poroszok ellen. A kormány és a kommün katonáinak küzdelmei során 20 000 párizsi polgár veszítette életét.A kommün harcai során Párizs színe-java elpusztult; aRue de Rivoli házait és aTuileriák palotáját a kommünárdok fölgyújtották, aVárosháza is porig égett.
A háború után Párizs rohamosan fejlődött; aLa Défense-hez hasonló hatalmas üzleti negyedek épültek. Felépült aParc de la Villette, aPompidou központ és a 209méter magasTour Montparnasse. Jelentősen kibővítették ametrót, megépítették aRER hálózatot. Az1970-es években a belső területekről az ipari létesítményeket a külvárosokba költöztették.1968 májusában a párizsi fiatalok lázadozni kezdtek aLatinnegyed területén az egyre növekvő társadalmi különbségek miatt.1976-ban a francia állam kisebb fokú függetlenséget engedett Párizsnak, ahol az első polgármesterJacques Chirac lett. Helyére1995-benJean Tiberi került. Őt2001-benBertrand Delanoë követte, aki radikálisabb politikájával a tömegközlekedést támogatva felvette a harcot a városi autósok ellen; számos busz- és bicikliútvonalat hozatott létre, megépíttette az első villamosvonalakat.2005-ben és2007-ben a város külvárosaiban lázadások törtek ki.
Párizs Franciaország északi, középső részén, aSzajna északi kanyarulatánál fekszik. Ezen a szakaszon két sziget található: azÎle Saint-Louis és a nagyobbCité-sziget. Ez utóbbinál alakult ki a város legrégebbi része. Párizs folyója aLa Manche csatornába torkollik, ami folyásirányban 375 km távolságot jelent. Párizs a Szajna mindkét partja mentén nagy területet foglal el.[4]
Összességében Párizs sík vidéken terül el, legalacsonyabb tengerszint feletti magassága 35 m. Párizs rendelkezik néhány jellegzetes, kiemelkedő ponttal, amik közül a legmagasabb aMontmartre, ami 130 m magasságot jelent.[5]
Az olyan erdős területek nem számítva, mint aBois de Boulogne és aBois de Vincennes, Párizs nagyjából ovális alakú területe 87 km². Ezt egy mintegy 35 km hosszúságú körgyűrű határolja, aBoulevard Périphérique.[6] A város legutóbbi legnagyobb bővülése1860-ban volt, amikor a környező területekből hozzácsatoltak, ekkor alakult ki a ma ismert modern formája.
1929 óta a Bois de Boulogne és a Bois de Vincennes parkerdők hivatalosan is Párizshoz tartoznak, amikkel együtt a területe 105 km²-re nőtt.[7]
Párizs nulla-kilométerétől számítva (ami a városban találhatóNotre-Dame-székesegyház előtt van) Párizs távolsága Londontól közúton 450 km délkeleti irányban,Calais-tól délre 287 km,Brüsszeltől délnyugatra 305 km,Marseille-től északra 774 km,Nantes-től északkeleti irányban 385 km ésRouen-től délkeleti irányban 135 km.[8]
A város cfb típusú óceáni éghajlattal rendelkezik (Köppen besorolása szerint). A nyár és a tél is viszonylag enyhe, a tavasz és az ősz pedig csapadékos, de hideghullámok mind a négy évszakban előfordulhatnak. Nyáron ritkán emelkedik a hőmérséklet 30 fok főlé, de néhány napra elérheti akár a 40 fokot is. A csapadék télen eső vagy hó formájában hull le.
Párizs népessége2005-ös becslések alapján 2 153 600 fő volt, mindez közel 105,4 km² területen. Ahogy az a nagy népsűrűségi adatból kitűnik, népesedési változásai nem követik más nyugati városokét. Egyrészt területe jóval kisebb, mint bármely más európai metropoliszé, mivel csak a tényleges belváros tartozik a városhoz. A város népsűrűsége igen nagy – az egyéb belvárosokkal összehasonlítva is – aNew York-iManhattan után a legsűrűbben lakott nyugati típusú belváros.
A nagy népsűrűség a városból elköltözők hullámát kompenzáló nagy számú bevándorlók miatt adódik. A városban élők 19,4%-a Franciaországon kívül született, 4,2%-a pedig kevesebb mint 10 éve rezidens az országban.
Az1964-ben elfogadott és1968-ban hatályba lépett közigazgatási módosítás értelmében aSeine (75) megyét négy részre (Hauts-de-Seine,Seine-Saint-Denis,Val-de-Marne és Párizs) bontották, így Párizs önálló megye és városi önkormányzat egyben. Más francia nagyvárossal ellentétben így a környező külvárosoktól teljesen függetlenül működik.
Azonban ez azt is jelenti, hogy Párizs sokkal inkább függ az államtól, mint más francia város. Polgármestert is csak 1976 óta választhat, illetve pár közlekedési rendőrön kívül, önálló rendészeti szerve nincs.
A párizsi lakosok a húsz kerület önkormányzati testületét választják meg, amely kijelöli a kerületi polgármester személyét. Minden egyes kerületben bizonyos számú képviselőt választanak a Városi Önkormányzati testületbe is, amely Párizs polgármesterét választja meg, illetve ellátja a város és a megye irányítását is.
Párizs a feltevések szerint két szajnai szigeten, aCité-szigeten és aSzent Lajos-szigeten terült el. Innen aSzajna mindkét partján terül el maga a város1860-ban meghúzott határai közt, amelyet a 32 kilométer hosszú külső körút határoz meg. Az előbbi ovális formájú területen túl Párizs további két parkos területet is magáénak tudhat: aBois de Boulogne és aBois de Vincennes ligeteket.
Párizs fő folyója aSzajna, amely egy körívben folyik át délkeletről délnyugatra a városon. Így az északi Jobb Part kétszer akkora kiterjedésű, mint a déli Bal Part. Két kisebb folyó is húzódik a városban: aBièvre, amely délről folyik a felszín alatt Párizsba és aSaint-Martin csatorna, amely északkelet felől részben lefedve érkezik a Szajnához.
A városban több kisebb domb is a található, melyek közül a jelentősebbek: aMontmartre és a Buttes-Chaumont a jobb parton, a Butte aux Cailles és a Sainte-Geneviève-hegy pedig a bal parton.
Párizs nemzetközi közlekedési csomópont, ahol az összes közlekedési mód világszintű minőségben képviseli magát. A város két nagy nemzetközi reptere azOrly és aCharles De Gaulle.
A központjaFranciaország vasúthálózatának is, aTGV járatok innen hálózzák be az egész országot, de ez a kiindulópontja aLondon irányába járóEurostar és aBenelux-államok felé közlekedőThalys vonatoknak is.
Jelentős csomópont maradt az autópálya-hálózatban is, a franciaországi 0 kilométerkő a városban (aNotre-Dame-székesegyház előtt) található, ám az átmenő forgalom számára a várost elkerülő körgyűrű ajánlott, mivel annál beljebb a forgalom óriási és nagyon lassú.
A városon belüli tömegközlekedés alapvetőenmetrón történik, amely 16 vonalon jár, és behálózza a város minden pontját. Továbbá sokautóbusz is gazdagítja a város közlekedését, amelyek a főbb gócpontokat kötik össze legtöbbször igen kanyargós útvonalon. A város határában mostanság többvillamosvonal épült. Jelenleg Párizsban 12 villamosvonal működik, a legújabb 2023. június 24-én nyílt meg az utasok előtt. Az agglomerációval 5 RER és 8 Transilien vonal köti össze Párizst, amelyek egyben a városban gyorsvasútként is szolgálnak. A városi tömegközlekedést a világ legnagyobb tömegközlekedési cége, azRATP üzemelteti. A tömegközlekedés világszínvonalon sem utolsó.
La MadeleineSacré Cœur-székesegyházAzInvalidusok házának dómjaFranciaországban található Nyugat-Európa legnépesebb muszlim közössége. Legfőbb központjuk a Párizsi Nagymecset
Temetők –Napóleon parancsára létesítették az új párizsi temetőket a 19. század elején, számos francia és külföldi híres ember nyughelye található ezekben a temetőkben:
Párizs évszázadok óta vonzza a művészeket a világ minden pontjáról, akik csak azért érkeznek, hogy fejlődjenek, és inspirálódjanak a galériák és művészeti források hatalmas választékából. Ennek eredményeként Párizs elnyerte a „Művészetek Városa” hírnevet. A 16. és 17. századi Párizs művészetére nagy hatással voltak az olasz művészek szobrai ésdomborművei. A festészet és a szobrászat a francia monarchia büszkeségévé vált. A francia királyi család a párizsi művészekre bízta palotái díszítését a franciabarokk ésklasszicizmus korában. Girardon, Coysevox és Coustou szobrászok megszerezték a 17. századi francia királyi udvar „legszebb művész”-einek járó elismerést. Ebben az időszakban Pierre Mignard elnyerte a XIV. Lajos király első festőjének járó címet. 1648-ban létrehozták a Festészeti és Szobrászati Királyi Akadémiát (Royal Academy of Painting and Sculpture), annak érdekében, hogy a fővárosban fenntartsák a művészet iránti drámai érdeklődést. Ez volt Franciaország legfontosabb művészeti iskolája 1793-ig.
A feltaláló,Nicéphore Niépce készítette az első fényképet 1825-ben Párizsban, egy csiszolt ónlemezre. 1839-ben halála után,Louis Daguerre szabadalmaztatta adagerrotípiát, ami a fotográfiában elsőként gyakorlati használatba került képrögzítési eljárás volt 1860-ig. A modern fotográfia fejlődéséhez jelentősen hozzájárultEtienne-Jules Marey munkája. A fényképészet központi szerepet játszott a párizsi szürrealista tevékenységekben,Man Ray és Maurice Tabard munkáiban is. Számos fényképészt megilletett az elismerés Párizsról készült fotóiért, példáulEugéne Atget-t, az utcai jelenetek ábrázolásáért,Robert Doisneau-t, az emberek és a piaci jelenetek játékos bemutatásáért, Marcel Bovit, az éjszakai képeiért. A plakátművészet szintén fontos művészeti formává vált Párizsban a 19. század végére.[9]
ALouvre 2019-ben 9.6 millió látogatót fogadott, ezzel elnyerve a „világ leglátogatottabb múzeuma” címet. Kincsei között szerepel aMona Lisa (La Gioconda), aMilói Vénusz szobor és a Szabadság vezeti a népet c. festmény. A második leglátogatottabb múzeum a városban, 3.5 millió látogatóval aPompidou központ, más néven Beaubourg, amely aMusée National d’Art Moderne-nek ad otthont. A harmadik leglátogatottabb múzeum Párizsban aMusée d’Orsay, amely 3,3 millió látogatót fogadott 2018-ban. Az épület a párizsiVilágkiállításra épült 1900-ban, eredetileg Orsay pályaudvar volt. A múzeum a 19. századi francia művészetet mutatja be, köztük az impresszionisták és posztimpresszionisták jelentős gyűjteményét. A Louvre és a Musée d’Orsay közelében található aMusée de l’Orangerie, ahol szintén impresszionista és posztimpresszionista művekkel találkozhatunk, példáulClaude Monet nagyTavirózsák falfestményével. AMusée National du Moyen Age, vagy más néven a Cluny Museum a középkori művészetet mutatja be, ideértve a híresHölgy és az egyszarvúgobelinciklusát. A Guimet Museum, azaz aMusée National des arts asiatiques rendelkezik az egyik legnagyobbázsiai művészeti gyűjteménnyel Európában. Említésre méltóak a múzeumok még azok, amelyek egy-egy művész munkásságát mutatják be, ilyen például aMusée Picasso, aMusée Rodin és aMusée national Eugéne Delacroix.
Párizs ad otthont Európa egyik legnagyobb tudományos múzeumának , aCité des Sciences et de l'Industrienek La Villette-ben, amely 2018-ban 2,2 millió látogatót vonzott valamint a világ egyik legrégebbi, aMusée des arts et métiers, a 3. kerületben. AJardin des plantes közelében található a Nemzeti Természettudományi Múzeumot 2018-ban kégtmillióan látogattak, mely híres adinoszaurusz-műterméről,ásványgyűjteményéről és Evolúciós galériájáról. A Napóleon sírjától nem messze találhatóMusée de l’Armée-ban azInvalidusok házában mutatják be Franciaország katonai történelmét, a középkortól egészen amásodik világháborúig. A nemzeti múzeumok mellett, melyeket a Kulturális Minisztérium üzemeltet, Párizs városában további 14 múzeum működik, köztük aMusée d’Art Moderne (Modern Művészetek múzeuma,Palais de Tokyo), a La maison de Victor Hugo (Victor Hugo Múzeum), a La maison de Balzac (Balzac Múzeum) és aPárizsi katakombák. Említésre méltók továbbá a magánmúzeumok is, A Louis Vuitton Alapítvány Kortárs Művészeti Múzeuma, melyet Frank Ghery építész tervezett és 2018-ban 1,1 millió látogatót vonzott.[9]
Párizs legnagyobb operaházai a 19. századiOpéra Garnier és a modernOpéra Bastille. Az előbbi inkább klasszikus balett és opera előadásokat játszanak, míg az utóbbi klasszikus és modern vegyes repertoárral rendelkezik. A 19.század közepén három másik operaház is versengett a nézőkért, ilyen azOpéra comique (ma is létezik), a Théatre- Italien és a Théatre Lyrique. Párizs modern szimfonikus koncertcsarnoka, aPhilharmonie de Paris 2015 januárjában nyitotta meg kapuit. Fontos zenei mérföldkőnek számít Théatre des Champs-Élisées megnyitása, ahol Diaghilev orosz balett első előadásai 1913-ban voltak láthatók.A színház nagy helyet foglal el a párizsi kultúrában, sok híres színházi színész a francia televízió sztárja. A legidősebb és leghíresebb párizsi színház aComédie-Francaise, amit 1680-ban alapítottak. A francia kormány által üzemeltetettPalais-Royalban, a Richelieu-teremben főként francia klasszikusokat láthatnak a nézők. További híres színház a Louxembourg kert mellett található állami intézmények, azOdéon-Théâtre de l’Europe, a Théatre Mogador és a Théatre de la Gaite-Montpranasse.
A Moulin Rouge
Párizs híres intézményei a zenecsarnok és a kabaré. AMoulin Rouge 1889-ben nyitotta meg kapuit, mely a tetőn elhelyezkedő nagy piros szélmalom utánzatnak köszönhetően jól látható volt. A Moulin Rouget tekintik a jól ismert Francia Kánkán szülőhelyének. Neki köszönhetően vált híresséMistinguett ésÉdith Piaf, valamint a festő,Toulouse Lautrec. 1911-ben az Olympia Paris tánccsarnok előállt a „nagy lépcső” ötletével, mely a későbbi kiállításainak, és show-inak a helyszínévé vált. Az 1920-as évek csillagai között szerepelt az amerikai énekes és táncosJosephine Baker,Dalida, Édith Piaf,Marlene Dietrich,Miles Davis,Judy Garland és aGrateful Dead.
ACasino de Paris rengeteg híres francia énekest tett híressé, köztükMaurice Chevalier-t ésTino Rossit. További híres párizsi zenei előadóterem aLe Lido, amely 1946-ban nyílott meg aChamps-Élisées mentén, aCrazy Horse Saloon, melyet a strip-tease, tánc és zene jellemzett. Ma Párizsban féltucat zenei előadóterem működik, amelyeket főként a helyi lakosok látogatnak.[9]
Az elsőfrancia nyelven nyomtatott könyvGasparinus de Bergamo Epistolae (Betűk) című műve volt, melyet aJohann Heynlin publikált 1470-ben Párizsban. Azóta a francia kiadói ágazat központjának számít a város, otthont adva a világ legismertebb íróinak és költőinek, és számos klasszikus francia irodalmi alkotásnak. A középkorban Párizsban megjelent könyvek latinul íródtak, ezért Párizs csak a 17. században vált a francia irodalom elismert fővárosává, olyan szerzőkkel, mintBoileau, Corneille,La Fontaine,Molière,Racine. A 18. századi francia irodalmi élet aVoltaire,Jean-Jacques Rousseau,Pierre de Marivaux ésPierre Beaumarchais által uralt kávéházak és szalonok körül forgott.
A 20. században a párizsi irodalmi közösségben olyan művészek domináltak, mintColette,André Gide, Francois Maurice,André Malraux,Albert Camus, valamint a második világháború után Simone de Beauvoir és Jean-Paul Sartre. A két háború között sok fontos külföldi írónak adott otthont, köztükErnest Hemingway-nek, Samuel Beckettnek, valamint az 1970-es évekbenMilan Kunderának. A 2014-es irodalmiNobel-díjat a jelenleg is Párizsban élőPatrick Modiano nyerte, akinek művei a város irodalmi ábrázolásairól szóltak a második világháború és az 1960–1970-es évek alatt.
Párizs a könyvek és a könyvesboltok városa. Az1970-es években a francia nyelvű kiadók 80%-a Párizsban, nagyrészt az 5., 6., és a 7. kerületekben a Szajna bal partján volt található. Azóta a magas árak miatt néhány kiadó az olcsóbb területekre költözött. Párizs a kis könyvesboltok városa is. Körülbelül 150 könyvesbolt található, csak az 5. kerületben, és másik 250 könyves stand a Szajna mentén. A párizsi kis könyvesboltokat törvény védi a kedvezményes könyvkereskedőkkel szembeni versenyben. A könyveket, de még az e-könyveket sem lehet több mint 5%-os árengedménnyel eladni a kiadói árhoz képest.[9]
A 12. század végén aNotre-Dameban megalapították a polifónia iskoláját. Az észak-franciaországi Trouvéresban, egy csoport párizsi arisztokrata a költészetüknek és zenéjüknek köszönhetően vált híressé. A dél- franciaországi trubadúrok szintén híresek voltak. I. Francois uralkodása alatt a reneszánsz korszakban vált népszerűvé a lant. A francia királyi család és az udvar maszkokkal, balett előadásokkal, allegorikus táncokkal, operával és komédiával szórakoztatták magukat. A barokk kor neves zeneszerzői között szerepelJean-Baptiste Lully,Jean-Philippe Rameau ésFrancois Couperin. 1795-ben alapították a Párizsi Konzervatóriumot. 1870-re Párizs a szimfonikus, balett és az operatív zene központjává vált.
ABal-musette egy olyan francia zenei és tánc stílus, mely az 1870 és1880-as években lett népszerű Párizsban. 1880-ra a munkásosztály negyede szomszédságában 150 táncterem nyitott meg a városban. Harmonikán játszó párizsi és olasz zenészek átvették a stílust, majd az Auvergant bár és a 19. kerület vált kedvelt telephelyükké. A harmonika romantikus hangja azóta is a város egyik zenei ikonjává vált. Párizs lett ajazz központja, és még mindig vonzza a jazz zenészeket a világ minden tájáról, klubjából és kávézójából.
Párizs különösen a cigány jazz szellemi otthona, a 20. század első felében sok párizsi jazzénekes kezdett Bal-musettet játszani.Django Reinhardt fiatalon lakókocsiban lakott Párizs 18. kerületében, majd az 1930 és 1940-es években lett híres, mikorStéphane Grappelli hegedűművésszel lépett fel a Quintette du Hot Club de Franceban.
Közvetlenül a háború után aSaint-Germain-des-Prés és a közeli Saint Michel negyed sok kis jazz klubnak adott otthont, melyeket főként pincékben alakítottak ki a helyhiány miatt. Idetartozik a Caveau des Lorientais, a Club Saint Germain, a Rose Rouge, a Vieux Colombier és a Le Tabou. A klubok bevezették a párizsi közönséget Claude Luter,Boris Vian,Sydney Bechet, Mezz Mezzrow ésHenri Salvador zenei világába. Az 1960-as években, ahogy a zenei ízlés a rock and roll felé változott a legtöbb klub bezárt.
A világ egyik legszebbmanouche zenészét Párizsban fedezték fel egy éjszakai kávézóban. Figyelemreméltó jazz helyszínek közé tartozik a New Morning, a Le Sunset, a La Chope des Puces és a Bouquet du Nord. Számos éves fesztivál helyszíneként szolgál Párizs, ilyen például a Paris Jazz Festival és a Rock en Seine (Rock a Szajnán) rock fesztivál. Az Orchestre de Paris 1967-ben alakult.
2015. december 19-én, Édith Piaf születésének 100. évfordulójára emlékeztek a rajongók világszerte. A kabaré énekesre, dalszerzőre és színésznőre, úgy tekintettek, mint Franciaország nemzeti énekesnőjére és egyik legnagyobb nemzetközi csillagára. Más, hasonló stílusú előadók között szerepelMaurice Chevalier,Charles Aznavour,Yves Mondtand, valamintCharles Trenet.
Párizsban a hip-hopnak nagy közönsége van. Az 1980-as években lett népszerű. Az afrikai és karibi közösségek jelenléte elősegítette a műfaj fejlődését, hangot adott neki, valamit politikai és társadalmi státuszt képviselt a kisebbségek számára.[9]
A filmipar Párizsban született, amikorAuguste és Louis Lumière 1895. december 28-án nagyközönség előtt bemutatta az első mozifilmet a Grand Caféban. Az 1930-as években, amikor a média egyre népszerűbb lett, rengeteg párizsi koncert- és tánccsarnokot alakítottak át mozivá. Később a legnagyobb mozik nagy részét több kisebb teremre osztották fel. Ma Párizs legnagyobb mozi terme a Grand Rex Színházban található, 2700 ülőhellyel. Az 1990-es évektől Multiplex mozikat építenek. A legnagyobbak között található az UGC Ciné Cité Les Halles, 27 vetítővászonnal, az MK2 Bibliothéquy, 20 vetítővászonnal és az UGC Ciné Cité Bercy, 18 vetítővászonnal.
Párizs ugyanazokat a filmes trendeket követi, mint a világ többi nagyvárosa, főleg a hollywoodi filmek vetítése dominál. A francia mozi az előkelő második helyet foglalja el, olyan rendezőkkel, mintClaude Lelouch,Jean-Luc Godard,Luc Besson ésClaude Zizi. Az európai és ázsiai filmeket is kedveli a francia közönség. Az első európai digitális mozi vetítés projektjét a DLP CINEMA segítségével 2000. február 2-án Philippe Binant valósította meg Párizsban.[9]
A 18. század vége óta Párizs híres az éttermeiről és magas színvonalú konyháiról, ahol aprólékos és művészien megtervezett ételeket kóstolhatunk. 1786-ban nyitotta meg kapuit a La Taverne Anglaise luxusétterem, amely a jövőbeli párizsi éttermek modelljévé vált a maga elegáns étkezőjével, széles menüválasztékával, vászonterítőivel, hosszú borlistájával és jól képzett személyzetével. Ugyan ebben az időszakban épült a Le Grand Véfour étterem a Palais-Royalban. A 19. század híres francia éttermei közé tartozott a Café de Paris, aRocher de Cancale, aCafé Anglais, a Maison Dorée és a Café Riche, melyek főként a Boulevard des Italiens közelében helyezkedtek el. Párizs számos ismert étterme a századforduló alatt nyílt, ilyen például a Maxim’s, a Ledoyen és a Tour d’Argent.
Manapság, Párizs városi lakosságának köszönhetően minden francia régió konyhája, valamint majdnem az összes nemzet konyhája megtalálható a városban, ahol több mint 9000 étterem üzemel. AMichelin Guide 1900 óta egy általános útmutatóval rendelkezik az éttermek számára, a legjobbakat 3 csillaggal jutalmazzák. 2018-ban értékelt 27 Michelin csillagos étterem közül 10 Párizsban található. Idetartoznak a klasszikus francia ételeket kínáló éttermek, mint például aL’Astrance, ahol a francia és az ázsiai konyhát ötvözik. Számos híres francia séf rendelkezik 3 csillagos étteremmel, köztük Pierre Gagnaire,Alain Ducasse, Yannick Alléno ésAlain Passard.
Le Zimmer, a Place du Chateleten, ahol Géo Lafévre először vetette fel a Tour de France ötletét Henri Desrangenak 1902-ben
A klasszikus éttermek mellett Párizsban számos más tradicionális étterem is megtalálható. A kávézók először a 17. században jelentek meg, amikor először vettekkávétTörökországtól, majd a 18. századra a politikai és kulturális élet központjává váltak. A Szajna bal partján találhatóCafé Procope is ebben az időszakban nyílt. A 20. században a Szajna bal partján lévő kávézók: a Café de la Rotonde és a Le Dome Café Montparnasseban és a Café de Flore és a Les Deux Magots a Boulevard Saint Germainon, melyek ma is üzemelnek, írók, festők és filozófusok fontos találkozóhelye volt.
A bisztró egy olyan szerény dekorációval, árakkal és rendszeres ügyfélkörrel rendelkező hely, ahol barátságos légkörben lehet étkezni ételeket. Az elnevezés 1814-ben keletkezett, amikor az orosz katonák megszállták a várost. A szó jelentése oroszul gyorsan, ahogyan a katonák szerettek volna ételhez jutni, hogy visszatérjenek táborukba. Az igazi bisztrók egyre ritkábbak Párizsban az emelkedő költségek, az olcsóbb etnikai éttermek versengése, valamit a változó étkezési szokások miatt.
ABrasserie eredetileg egy sörgyár melletti kocsma volt, mely minden órában sört és ételt kínált. Az 1867-es párizsi kiállítástól számítva vált híres étteremmé, ahol fiatal nők nemzeti kosztümökben szolgálták fel a sört és az ételeket. Manapság a sörözők, csak úgy, mint a kávézók ételeket is kínálnak az italok mellé.[9]
A 19. század óta Párizs a nemzetközi divat fővárosa, főleg a „haute couture” területén (kézzel készített ruhák, magán megrendelők számára). Otthont ad a legnagyobb divatházaknak, köztük aDior-nak,Chanel-nak, valamint számos más ismert és kortárs divattervezőnek, példáulKarl Lagerfeldnek,Jean-Paul Gaultiernek,Yves Saint-Laurent-nek,Givenchynek, és Christian Lacroix-nak. Apárizsi divathét, melyet januárban és júliusban tartanak a Carrousel de Louvreban, valamint más neves városi helyszíneken, egyike a négy legjobb nemzetközi divateseménynek. A világ többi divat fővárosa, például Milánó, London és New York is tart divathetet. Mindezen felül Párizs ad otthont a legnagyobb kozmetikai cégnek: aL’Oréalnak, valamint az öt legnagyobb luxus kiegészítő termékek gyártójából háromnak: aLouis Vuittonnak, a Hermésnek és a Cartiernek. A legtöbb nagyobb divattervező bemutatóterme a Mountaigne sugárút mentén található, a Champs-Élysées és a Szajna között.[9]
ABastille-nap a város legnagyobb eseménye, ahol az 1789-esBastille ostromát ünneplik. A katonai parádék minden év július 14-én kerülnek megrendezésre, a Champs-Élysées-től indulva, aL’Arc de Triomphe-on át aPlace de la Concordeig . Magába foglalja a francia katonai légi egységek repülős áthúzását aChamps-Élysées felett, valamint egy esti tűzijátékot, amely azEiffel-toronynál a leglátványosabb.
Nagy ünnep továbbá aParis-Plages fesztivál, amely július közepétől augusztus közepéig tart, amikor a Szajna jobb partján átmenetileg homokos partot építenek ki nyugágyakkal és pálmafákkal, valamint a Journée du Patrimoine (világörökségi nap), aFête de la Musique (Zene ünnepe), aTechnoparade (Techno parádé), aNuit Blanche (Múzeumok éjszakája), aPrintemps des rues (Tavaszi fesztivál), a Festival d’automne (Őszi fesztivál) és a Fête des jardins(Kertek ünnepe). APárizsi Karnevál az egyik legrégebbi ünnep Párizsban, egészen a középkorig nyúlik vissza.[9]
↑Key figures for Paris. Mairie de Paris. Paris.fr, 2007. november 15. [2009. március 6-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 5.)
.svg)
