A katolikus hagyomány szerint elsőbbségeSzent Péter apostoli utódlásából ered, akinekJézus a Mennyország kulcsait és a „kötés és oldás” hatalmát adta. A pápai hivatal a pápaság, míg joghatósága azApostoli Szentszék, amelyfüggetlen szuverén entitás, székhelyeVatikánváros.[1] A Vatikánt az 1929-eslateráni egyezmény hozta létre, biztosítvaspirituális és politikaifüggetlenségét. A Szentszék számos országgal diplomáciai kapcsolatban áll. A pápaság az egyik legrégebbi intézmény, amely jelentős történelmi szerepet töltött be. Azókorban elősegítette akereszténység terjedését, aközépkorban pedig világi ügyekben is közvetített. A modern pápák ökumenikus párbeszédet folytatnak, jótékonysági munkát végeznek, és azemberi jogokat védelmezik. Bár a pápaság világi hatalma csökkent, szellemi tekintélye megerősödött, amit az 1870-ben kihirdetettpápai tévedhetetlenség dogmája is alátámaszt. A pápa ma is a világ egyik legbefolyásosabb személye, mivel a katolikus egyház vezetőjeként diplomáciai, kulturális és spirituális és politikai hatással is bír, valamint a legnagyobb nem állami oktatási és egészségügyi szervezet élén áll.[2]
Akatolikus tanítás szerint a pápaPéter apostol utóda a római püspöki székben és az azzal összefüggő primátusban. A katolikus egyház hagyománya szerint Péter apostol Krisztus után 67-ben Róma első püspökeként haltvértanúhalált. Péternek és utódainak az elsőbbségét az apostolok, ill. a püspökök között azÚjszövetségi Szentírás olyan szövegeiből vezetik le, mint példáulMáté 16. fejezet, 18–19:„Te Péter vagy és én erre a sziklára fogom építeni egyházamat, és ezen az alvilág erői nem fognak győzedelmeskedni. Neked adom a mennyek országának a kulcsait; amit a földön megkötsz, az meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Manapság márteológiaiközhely, hogy az Újszövetség megfelelő szövegei nem tekinthetők történeti bizonyítékoknak abban az értelemben, mintha a pápai hivatal jézusi alapításáról tanúskodnának.[4] A ránk maradt iratok szerint arómai keresztény közösség elsőbbsége már az 1. század végén érezhető, de az, hogy a közösséget egy püspök vezette, csak 235 óta bizonyított.[4]
A katolikus hagyománnyal szemben a történészek zöme inkább úgy tartja, a pápaság intézménye csak a4. századtól kezdett kiformálódni. A kereszténység első három századában azért nem lehet még pápaságról beszélni, mert ekkor még ez a sajátos hatalmi képződmény nem létezett. Róma püspökei a 4. századtól kezdték használni azokat a címeket, amelyek a pápaság meghatározó és elengedhetetlen tartozékai és ismérvei mindmáig. Ezek közé tartozik maga a pápa, azaz atya, Szentatya kifejezés, apontifex maximus cím, továbbá aPéter apostol utóda, Jézus Krisztus helytartója, az egyház feje titulusok.
A pápai cím betöltéséről akonklávé dönt, amely a 80 év alattibíborosokból áll. A konklávé1241 óta működő rendszerének az1274-eslyoni 14. egyetemes zsinat adott átfogó szabályozást, amelyen azóta többször változtattak (II. János Pál pápaUniversi Dominici Gregis apostoli konstitúciója1996.február 22., majdXVI. Benedek pápa motu proprio apostoli levele2013.február 25.). Eszerint apápai szék megüresedése után legkésőbb 20 nap múlva össze kell ülnie abíborosok testületének (1870-től aVatikánban) és ott a legnagyobb titoktartás mellett, kétharmados többséggel kell megválasztaniuk az új pápát.
A pápának legfőbb, teljes (törvényhozói, kormányzati és bírói), közvetlen és egyetemes hatalma van az egész katolikus egyházban. Ítélete vagy határozata ellen nincs sem fellebbezés, sem felfolyamodás. Hatalmát megválasztásának elfogadásával nyeri el, ezért beiktatásra nincs szüksége.
A pápa hatalmát rendesen a pápai hivatalokon és bíróságokon keresztül gyakorolja. Ezért a pápa halálával a pápai hivatalok irányítóinak megbízatása megszűnik.
A pápa feladata a hitletétemény(Depositum Fidei) őrzése, a katolikus tanítás kifejtése és tisztaságának őrzése. AzI. vatikáni zsinat1870-ben hitigazságként mondta ki, hogy a pápaIsten kegyelme általtévedhetetlen, amikor hit és erkölcs kérdésében, a világegyház püspökeivel egységben, ünnepélyes formában a tévedhetetlenség igényével(ex cathedra Petri) nyilatkozik. E hatalommal a pápák mindössze háromszor éltek[forrás?]:IX. Piusz pápa1854.december 8-án (Ineffabilis Deus:Szűz Máriaszeplőtelen fogantatása),XII. Piusz pápa1950.november 1-jén (Munificentissimus Deus: Szűz Mária mennybevételének dogmája), valamintII. János Pál pápa1995-ben (Evangaelium vitae: Az emberi élet kioltása erkölcstelen).
A pápa a püspökök testületének feje. A püspöki kollégium – soha nem feje nélkül – szintén hordozója az egész egyházra szóló legfőbb és teljes hatalomnak. E hatalom ünnepélyes gyakorlása az egyetemeszsinat, amelyre valamennyi püspök meghívást kap. Egyetemes zsinatot egyedül a pápa hívhat össze, rekeszthet be és csak ő elnökölhet rajta (személyesen vagy megbízottja által). Halálával az éppen ülésező zsinat felfüggesztődik. A zsinat napirendjét ő határozza meg és az ő joga a határozatok megerősítése és kihirdetése is.
A történelem folyamán többször felmerült az egyházi főhatalom kérdése. Jóllehet az egyházi törvények mindig a pápai főhatalmat tartalmazták, a pápaság történelmi mélypontjain megerősödött a zsinati főhatalom igénye (konciliarizmus) és a zsinatok szerepe az egyházkormányzatban. Anagy nyugati egyházszakadást lezárókonstanzi zsinat például, amelyetZsigmondnémet-római császár hívott össze, pápákat mondatott le és választott (V. Márton). A konciliarizmus eszméje később aprotestáns egyházak szervezetének kialakulásában vált meghatározóvá.
A pápa és a püspökök együttműködését aII. vatikáni zsinat (1962–1965) új hangsúlyokkal tárgyalta. Itt kimondták apüspökök kollegialitásának elvét, amely szerint a püspökök amellett, hogy egyházmegyéjüksaját pásztorai, az egyetemes egyházért is felelősséget viselnek. E felelősség gyakorlásának fóruma az egyetemeszsinat és apüspöki szinódus.
A történelemben 204 itáliai, 19 francia, 14 görög, 8 szír, 6 német, 3 afrikai, 3 spanyol, 2 dalmát, 1-1 osztrák, portugál, palesztin, angol, holland, lengyel, argentin és amerikai származású pápa volt.[6]
A legnépszerűbb név a János volt, összesen 23 pápa, illetve ellenpápa viselte ezt a nevet. 18-cal második helyen áll a Gergely, majd 16-tal a Benedek. Ferenc nevet 2013-ig még nem választott egyetlen pápa sem.
13 pápa halt mártírhalált (10 pápa 250-ig, újabb három 250–500 között).
A leghosszabb ideigIX. Piusz pápa uralkodott (32 év) a 19. században; a legrövidebb ideigII. István (4 nap 792-ben); őt ma már nem is számolják a pápák közé, mert székfoglalása előtt meghalt.
A legmagasabb kort megért pápa 93 évesen halt meg (1903):XIII. Leó[7]
Tiara: pápai hármas korona, ékszerekkel, drágakövekkel díszítve, más néven triregnum. Eredetileg bizánci és perzsa jelkép. A tiarát V. Kelementől (1314) VI. Pálig (1963) használták koronázásra. A pápai legfőbb hatalom jelképe. A pápai címerekben is szerepel, Szent II. János Pál pápa óta atiara helyettinfula (süveg) is használható a címerben. Ferenc pápa isinfulát használt a címerében.
Pásztorbot (ferula): a7. századtól Hispániában használják. Szimbolikus értelme a pásztori hivatalból ered. A pápa feszületet ábrázoló pásztorbotot (ún. ferulát) használ.
Pallium:eredetileg négyszögletes ruha az ókorból, a rómaiak kedvelt öltözete, vállra akasztott köpeny. Ma a pápa liturgikus ruházatának darabja. Gyapjúból készült fehér szalag, ami a nyakat gallérként veszi körül, elöl és hátul rövid szárral, hat kis fekete kereszttel beleszőve. A pápával való hűség jeléül az érsekek is viselik.
Pápai kulcsok: a pápai címeren is láthatók, az egyik arany, a másik ezüst. A Földi és a Mennyei Királyságok kulcsai.
Halászgyűrű: arany pecsétgyűrű, Szent Péter képével. Hagyományosan Róma városa adományozza a pápának.
Sedia gestatoria: pápai trón, amelynek 20. század végi mozgó változata a különleges kialakítású páncélozott gépjármű, apápamobil.[8]
Pápai kereszt: Körmenetekben és egyéb ünnepélyes liturgikus alkalmakkor közvetlenül a pápa előtt a már az 5. századtól fogva keresztet vittek. Akkor használatos, amikor a pápa azUrbi et Orbi áldáskor kilép aSzent Péter-bazilika erkélyére. Ő maga azonban csak meghatározott alkalmakkor veszi kezébe, így például a szentkapu megnyitásakor. A pátriárkák a 15. századtól kezdve, a prímások és az érsekek pedig a 17. századtól kezdve a pápától való megkülönböztetésül kettőskeresztet kezdtek használni.
↑História das Religiões. Crenças e práticas religiosas do século XII aos nossos dias. Grandes Livros da Religião.. Editora Folio (2007).ISBN 978-84-413-2489-3
Katus László: A pápák – Szent Péter utódai; Rubikon történelmi magazin, 2013/2–3. szám, 125–129. oldal
Heinrich Denzinger:Hitvallások és az egyház tanítóhivatalának megnyilatkozásai; szöveggond. Peter Hünermann, ford. Fila Béla, Jug László, összeáll.Romhányi Beatrix,Sarbak Gábor, szerk.Burger Ferenc; Örökmécs–Szt. István Társulat, Bátonyterenye–Budapest, 2004 (Szent István kézikönyvek)
A péteri szolgálat a harmadik évezred küszöbén; tan. Kocsis Imre et al.; Vigilia, Budapest, 2008 (Sapientia füzetek)
Érszegi Márk Aurél:Pápa, Szentszék, Vatikán; Szt. István Társulat, Budapest, 2014
.png)
