Ez a lap egy ellenőrzött változata
Apánkromatikus film a fekete-fehér fényképfilmek olyan típusa, amely alátható fény mindenhullámhosszára érzékeny, így a pánkromatikus film a látvány valósághű képét tudja rögzíteni. Majdnem minden modern filmanyag pánkromatikus, de néhányortokromatikus típus nem minden hullámhosszra érzékeny.
A természetes formájúezüst-halogenid emulziók sokkal érzékenyebbek a kék és azultraibolya sugárzásra mint a zöld és a vörös hullámhosszra.Hermann W. Vogel német kémikus fedezte fel, hogy miképp lehet az érzékenységet a zöld, és később a narancs tartományban növelni úgy, hogy az érzékenységet növelő festékanyagokat adott az emulzióhoz. Ezt a technológiát azonban csak röviddel halála után, az1900-as évek elején sikerült annyira továbbfejleszteni, hogy eredményképp a teljesen pánkromatikus film előálljon.
A digitális formájú pánkromatikus képeket napjainkban egyes modernműholdak alkalmazzák földfelszíni fényképezés során (mint amilyen aQuickBird és azIKONOS), mivel ezek a képek jelentősen nagyobb felbontást biztosítanak amultispektrális képalkotáshoz képest. Például aQuckBird műhold pánkromatikus képein egy pixelnek 60x60 centiméter felel meg, míg a multispektrális képeken ez az érték 2,4x2,4 méter.
 | Ez a szócikk vagy szakaszlektorálásra, tartalmi javításokra szorul.A felmerült kifogásokata szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek).Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! |