Ez a lap egy ellenőrzött változata
Apáneurópai piknik (németülPaneuropäisches Picknick) egy történelmi esemény, amely azosztrák–magyarállamhatár magyar oldalán, több forrás szerint Sopronpusztán,[1] valójában a közigazgatásilagFertőrákoshoz tartozó Piuszpusztán,[2][3] 1989.augusztus 19-énHabsburg Ottó ésPozsgay Imre fővédnökségével megrendezett békedemonstráció volt.
| Páneurópai piknik | |
![„Picknick in Sopron am Ort des Eisernen Vorhangs!” 1989. augusztusában a pikniket a német és magyar nyelvű toborzó plakátokon a Sopron közelében álló vasfüggöny helyén hirdették meg[4][5][6]](/mt/?noimg=&dark=on&url=https%3a%2f%2fhu.wikipedia.org%2fwiki%2fF%25C3%25A1jl%3a00_P%25C3%25A1neur%25C3%25B3pai_Piknik_eml%25C3%25A9khely.jpg) | |
| „Picknick in Sopron am Ort des Eisernen Vorhangs!” 1989. augusztusában a pikniket a német és magyar nyelvű toborzó plakátokon aSopron közelében álló vasfüggöny helyén hirdették meg[4][5][6] | |
| Ország |  Ausztria Magyar Népköztársaság |
| Elhelyezkedése | |
  Páneurópai piknik Pozíció Magyarország térképén | |
 é. sz. 47° 45′ 26″,k. h. 16° 37′ 20″47.757099,16.62233647.757099°N 16.622336°EKoordináták:é. sz. 47° 45′ 26″,k. h. 16° 37′ 20″47.757099,16.62233647.757099°N 16.622336°E | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazPáneurópai piknik témájú médiaállományokat. | |
Magyarországon a menekültkérdés 1988–1989 idején vált jelentőssé, amikor aCeausescu-féle diktatúra elől több tízezer magyar nemzetiségű román állampolgár jött át az anyaországba. ANémeth-kormány egyfelől támogatni akarta a menekülteket, másfelől nem akart konfrontációba kerülni aVarsói Szerződés országaival, ezért Magyarország1989.március 1-jén aKeleti blokk országai közül elsőként csatlakozott az1951. évi genfi egyezményhez. (Az Európán kívüli területekről érkező menekülteket kizáró földrajzi korlátozás fenntartásával. A korlátozás feloldása 1997-ben történt a menedékjogi törvény megváltoztatásával egyidejűleg.[7])
Amagyar változások hatására sokNDK-s állampolgár jött Magyarországra, mert remélte, hogy itt sikerül majd továbbjutniaNyugat-Németországba.
Habsburg Ottó a Magyar Demokrata Fórum debreceni alapszervezetének felkérésére 1989. június 20-án előadást tartott Debrecenben. Az előadást követő vacsorán Mészáros Ferenc[8] javasolta, hogy az Európa jövőjéről szóló beszélgetést az országhatár vonalán tartott tábortűznél[9] folytassák. Pár nappal később Mészáros megismételte javaslatát a debreceni Magyar Demokrata Fórum elnökségi ülésén.[10]
A tábortűz ötletéből végül, 1989. augusztus 19-én az lett, hogy a keletnémet állampolgárok sokszáz fős csoportja délután három óra előtt 5 perccel áttörte a határkerítést Ausztria irányában, a szolgálatban álló magyar és osztrák határőrök szándékos félrenézése mellett.[8]
Augusztus 19. hajnalán kiürült abudapestiNDK-turistákzugligeti menekülttábora és délután a határon összegyűlt, de érvényes útlevél nélküli keletnémet állampolgárok a piknik eseményeit kihasználva áttörtek a határkapun. A szolgálatban lévő fegyveres határőrök nem avatkoztak közbe.[11] Az esemény jelentősen befolyásolta a Német Demokratikus Köztársaság állami létének jövőjét is. Alig két héttel később, szeptember 4-énLipcsében tömegtüntetések kezdődtek. Szeptember 10-én,Horn Gyula magyar külügyminiszter aMagyar TelevízióA Hét című műsorában bejelentette: „Az itt-tartózkodó NDK állampolgárok saját, tehát NDK úti okmánnyal eltávozhatnak abba az országba, amely befogadja őket. Ez 0 órától lép érvénybe.” Már rögtön a bejelentést követően éjfélkor több ezren hagyták elMagyarországot a hegyeshalmi határátkelőnél. A magyar politikai vezetés az NDK-vezetéssel való egyeztetés nélkül hozta meg döntését. 1989. szeptember 30-án a varsói NSZK-követségre bejutott keletnémet polgárok szintén szabadon utazhattak nyugatra. Ezt követően közel 60 ezer fő NDK-menekült távozott a magyar-osztrák határon. A tömegnyomás aberlini fal leomlásáig fokozódott.
A magyarok az osztrákokkal pikniket szerveztek, habár egy piknik a világ legtermészetesebb eseménye, ezen a békésnek szánt rendezvényen a legváratlanabb akcióra készültek a kezdeményezés kigondolói.[12] Van olyan vélemény is, hogy a piknik előkészületeit hallgatólagosan jóváhagyó magyar kormányfő,Németh Miklós tesztelni akarta aSzovjetunió reakcióját.[13] 1989. augusztus 15-én az NSZK-ban működőSzabad Európa Rádiómüncheni stúdiójában, aMagyar híradó című műsorban így hangzott el a piknikre invitáló hívás: '… hívunk minden kedves érdeklődőt egy páneurópai piknikreSopronba. A rendezvénysorozat augusztus 19-ikén, szombaton 15 órakor kezdődik aSopronkőhida és Sopronpuszta közötti egykori határsáv helyén. A helyszín gépkocsival a Sopron belvárosábólFertőrákos felé vezető útról közelíthető meg. ….[14][15]
A rozoga határkapu áttörése az egyik fontos előzményévé vált azEurópát kettéosztóvasfüggöny végleges eltűnésének,Németország egyesítésének és azEurópai Unió keleti bővítésének.[16] Az államhatáron álló, idejétmúlt "vasfüggöny" rozsdás, fakeretes drótkapujánál[17] tartott rendezvény jelmondata: „Bontsd és vidd!” volt.[18] A magyar kormány kimondatlan jóváhagyásával is mintegy 300 NDK állampolgárnak sikerült a jogi és fizikai határkaput egyszerre áttörve átszöknie a határon.[19] Az ezt követő néhány napban pedig sok száz, különböző helyszíneken várakozó keletnémet lépte át még az osztrák-magyar határt.[20] Habsburg Ottó védnök, az áttörést követően, 1989. augusztus 21-én azt nyilatkozta a Deutschlandfunk német rádiónak, hogy nem számoltak a tömeges meneküléssel és nem tudott arról, hogy német nyelvű röplapok tájékoztatták a keletnémet állampolgárokat a szökési lehetőségről.[14]Filep Mária, az esemény főszervezője, illetve történészek kutatása szerint 1989. augusztus 19-én nem volt érvényben tűzparancs a határon.[21] A szolgálatban lévőBella Árpád határőr parancsnok azonban azt nyilatkozta azATV televízió egyik műsorában, hogy a minősített esetekre vonatkozó tűzparancs akkor is érvényben volt a katonai szabályzat szerint, annak ellenére ő felelős parancsnokként nem adott ki olyan parancsot, ami emberi életeket követelt volna.[22] Mindenesetre a piknik jóváhagyásával az ország demonstrálta szándékát a vasfüggöny végleges lebontására.Erich Honecker, az NDK államtanácsának elnöke, aki nem értett egyet az eseményekkel, a Daily Mirror egyik interjújában Habsburg Ottót nevezte meg felelősnek az NDK-ból történő tömeges kivándorlásért.[23][24] A pikniket követően Németh Miklós fenn akarta tartani annak látszatát, hogy Magyarországon komolyan őrzik a határt. El akarta kerülni, hogy az NDK váratlanul ellenlépéseket tegyen és Honecker kétségbeesésében követelje aVarsói Szerződés csapatainak mozgósítását.[25] A határnyitáshoz és a nem várt áttöréshez vezető külpolitika meghatározó személyisége voltHorn Gyula, aki diplomáciai tevékenységével hozzájárult a német egység megteremtéséhez, így őt nyugaton az európai békefolyamatok egyik nagyon fontos szereplőjének ismerték el.[26]Kovács László későbbi magyar külügyminiszter szerint azonban „Világos volt, hogy a Szovjetunió nem fog lépni egy ilyen esetben, hiszen szó szerint mindig ugyanazt mondták: ez Németország és Magyarország ügye, ebben a Szovjetunió nem kíván állást foglalni”[27]
Az akkori ideiglenes átkelőhelynél történt határáttörés helyszínén kialakítottPáneurópai Piknik Emlékpark 2015 óta azEurópai Bizottság által létrehozottEurópai Örökség címet viseli.[28]
2019-ben a német kancellár,Angela Merkel kijelentette: Magyarországnak „volt bátorsága a határok megnyitására, és ezáltal lehetővé tette a volt NDK állampolgárainak a nyugatra való menekülését”.[29]
 | Bővebben:Vasfüggöny, Hidegháború és Németh-kormány |
A Balti-tenger melletti Stettintől az Adriai-tenger mentén fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le a kontinensre.
Európa ideológiai és gazdasági kettéosztottsága, amely a második világháborút követően alakult ki, a hidegháború elmérgesedésével és kibontakozásával[34] már fizikai elszigetelésben is megnyilvánult. Az elszigetelést határzárral oldották meg, melynek szakaszai a Szovjetunió hadműveleti területein, az úgynevezett „keleti blokkban” fekvő szocialista országok nyugatihatárai mentén jöttek létre, és az1940-es évek második felétől fokozatosan épültek meg.
1986. november 24-én a német kancellár,Helmut Kohl és aNemzetközi Páneurópa Unió együttes nyilatkozatot tett Németország és Európa megosztottságának leküzdésére.[35]
Hazánkban azMSZMP politikai bizottsága az1989.február 28-i ülésén elfogadta az elektromos jelzőrendszer (EJR)[36] megszüntetését. 1989.március 3-ánNémeth Miklós miniszterelnök egy kétoldalú találkozón puhatolózottGorbacsovnál arról, hogy Magyarország szeretné elbontani az 1965 és 1971 között épült vasfüggönyt és elektromos jelzőrendszert, amelyet azMSZMP KB PB 1965. május 11-ei határozata alapján hoztak létre 246 km hosszúságban a magyar–osztrák államhatáron.[37][38] Oplatka AndrásEgy döntés története című könyvében felidézteHorváth István belügyminiszter kérdését a miniszterelnökhöz: „Azt jelenti ez, hogy a két német állam vitájában mi a nyugatnémet oldalra állunk?” Németh Miklós így válaszolt: „Igen, pontosan azt jelenti.”[39]
1989.június 16-án megtörténtNagy Imre kivégzett miniszterelnökújratemetése, ami amagyar átmenet egyik legnagyobb hatású, szimbolikus eseménye lett.
Firtl Mátyás soproni helyi politikus, későbbi országgyűlési képviselője húsz évvel a piknik után így emlékezett vissza 1989. augusztusának hangulatára: „A diktatúra bomladozott, a szólásszabadság teret kért, elhangzottOrbán Viktor június 16-i beszéde, egy titkosrendőröktől még hemzsegő téren. A rendszer erőtlenné vált. Ez az embereknek erőt adott a cselekvéshez, a hatalmat pedig, kényszerítette a cselekvésre.”[40]
A piknik és az osztrák–magyar határ melletti baráti találkozó gondolatát Mészáros Ferenc költő,[41][42][43][44] aMagyar Demokrata Fórum (MDF) egyik debreceni tagja vetette fel[45] 1989 júniusában, aNemzetközi Páneurópa Unió akkori elnöke,Habsburg OttóDebreceni Egyetemen tartott előadását követő vacsorán. Habsburg Ottót apja halála után Magyarországon II. Ottó örökös király néven ismerték el a magyarlegitimisták. A vacsoraasztalnál arról beszélgettek vele, hogy áll még ugyan a vasfüggöny, de az enyhülés jelei már láthatóak. Mészáros felvetette a vendégnek, hogy beszélgetésüket Magyarország ausztriai határán kellene folytatni, ahol a szögesdróttal elválasztott határsávon tüzet rakva, szalonnát sütnének egy piknik keretében úgy, hogy a vendégek mint egy vacsoraasztalnál, felerészben azosztrák, felerészben pedig amagyar oldalon foglalnának helyet.[25]
Az előzményekhez tartozik az is, hogy 1989 februárjában Kozma Imre ésCsilla von Boeselager megalapította a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, amely rövid időn belül a legnagyobb és legsikeresebb magánkezdeményezésű karitatív szervezetté vált egész Kelet-Közép-Európában.
Az 1970-es évektől kezdve sok német család számára a magyarországi nyaralás több volt egy szimpla üdülésnél: az enyhülő vízumszabályok megengedték az NDK-ból és az NSZK-ból érkezők számára is, hogy a vasfüggönnyel elválasztott barátok, régi szerelmek, szétszakított családok tagjai találkozhassanak. ANémet Demokratikus Köztársaság vezetése ugyanis a nyugattal való kapcsolattartást erőteljesen korlátozta az állampolgárainak, viszont a szocialista országokba történő utazások nem estek különösebb korlátozás alá. ABalaton ezért a keletnémet titkosszolgálatnak fontos műveleti területévé vált. Keletnémet állampolgárok már 1989 előtt is többször szöktek át a zöldhatáron az akkoriNyugat-Németországba.
Az 1989-es év folyamán olyannyira megnőtt hazánkban a keletnémet menekültek száma, hogy részükre,Csilla von Boeselager és aMagyar Máltai Szeretetszolgálat kezdeményezése alapján és vezetésével menekülttábort létesítettek. Keletnémetek turisták azon a nyáron tömegesen kértek menedéket a budapesti nyugatnémet nagykövetségen, de annak épülete nem sokáig tudta befogadni az embereket.[46] Nyár derekára már több tízezer, nyugatra távozni kívánó keletnémet állampolgár gyűlt össze a magyar fővárosban, akiknekKozma Imre római katolikus pap,irgalmasrendi szerzetes és a Máltai Szeretetszolgálat nyújtott humanitárius segítséget.[47] A máltaiaktól ekkor a nyugatnémet nagykövet azt kérte, hogyZugligetben hozzanak létre egy befogadó tábort,[48] amelyet a nyugatnémet titkosrendőrök is őriztek, mert a külképviselet részben ott és részben a zugligeti plébánia templomában is működött. Július 10-én Pozsgay Imre telefonon egyeztetett Habsburg Ottóval. A rendezvény napja augusztus 19-re módosult, hogy ne ütközzön a magyar állami ünneppel, és az esemény a „Páneurópai piknik” nevet kapta. A védnökök Szabó Bélától és Torma Lajostól, az MDF országos szervezőitől kaptak címeket a munkájukhoz.[49]
A máltaiak az augusztusban megnyílt négy táborba 48 600 embert fogadtak be.[50] Augusztus 4-én Alexander Arnot, az NSZK nagykövete találkozót kért Horváth István magyar belügyminisztertől, ahol tájékoztatást kért a magyar fél szándékairól. A belügyminiszter írásos választ juttatott el a nagykövetnek még a pikniket megelőzően.[49]
Útlevélkezelés nélkül, egyszeri, alkalmi engedéllyel átlépjük a külön erre az alkalomra megnyitott határt, és a közeli ausztriai község –Margitbánya – főterére megyünk. Itt találkozunk a környező osztrák községek lakosaival, polgármestereivel. Terveink szerint innen a pikniken résztvenni kívánó osztrák barátainkkal együtt jönnénk vissza Sopronpusztára.Sötétedéskor a volt határőrizeti nyomsáv helyén örömtüzeket gyújtunk, itt aztán ki-ki szalonnát is süthet. A késő éjjeli órákig táncházi muzsika szórakoztatja az egybegyűlteket.
A pikniken aMartonvásáron szervezett Sorsközösség tábor vendégeként sok külföldi (lengyel, szlovák, észt, jugoszláv, ukrán, román) ellenzéki személy is részt vett.[52]
Barátaink, Európaiak!
A történelem az évszázadok során igazolta, hogy az egyetemes béke egyetlen útja a népek barátságának elmélyítése, a politikai praktikák által emelt szögesdrótok és lélektani sáncok lerombolására.
A20. század végére el kell érni, hogy Európa a benne élő népek közös háza legyen, ahol nemzetiségre, ideológiára tekintet nélkül a tiszta emberi kapcsolatok dominálnak.
A következő évszázad már nem lehet a marakodások, háborúskodások időszaka!
Erre kötelez minket a jövő iránt érzett felelősségünk!
Ennek szellemében 1989. augusztus 19-től kezdődően minden évben megrendezzük a magyar-osztrák határon a lebontott „vasfüggöny” helyén az európai népek találkozóját.
Minden embertársunkat szeretettel várunk, aki hajlandó ezzel a gesztussal is demonstrálni, a kisemberek sok évszázados álmát, a békés, szabad Európát!
Mészáros Ferenc, 1989. augusztus 19. (Eredeti manifesztum magyarul)[53]A piknik szervezői az akkori ellenzékiMagyar Demokrata Fórumdebreceni szervezete, az Országos Klubtanács és asoproni Ellenzéki Kerekasztal pártjai, az MDF, aSzabad Demokraták Szövetsége, aFidesz és azFKGP szervezetei voltak. A védnökségetHabsburg Ottó ésPozsgay Imre vállalták el. Mészáros Ferenc szerint azonban a szervezők nem kötődtek a Páneurópa Unióhoz, és kizárólagos jelleggel egyetlen párthoz sem: Sopronban az akkor létező összes ellenzéki erő részt vett a szervezésben, Debrecenben pedig az akkor mozgalomként működő MDF.[42]
Debrecenből: Danku Ferenc, Engi László, Ferenczy Lórándné, Filep Mária, Gali Ákos, Hernyák Imre, Magos Márta, Medgyessy István, Mészáros Ferenc,[54] Nagy Imre, Pásztorlaki János, dr. Petheő Judit, Szabó Lukács, Szeleczky Zoltán, Túri Gábor és Varga Ákos (ő alkotta meg a piknik emblémáját, a szögesdrótot átszakító fehér galambot ábrázoló grafikát)[19][49][55]
Sopronból: Abdai Géza, Balogh Sándor, Bánóczy Géza, Csóka Pál, Erdélyi Géza, Gazdag Imre, Győre Róbert, Horváth Jenő, Horváth Jenőné, Horváth Zoltán, Ivanics Ferenc, Kocsi Tibor, Komlós Andor, Kováts Attila, Kóczán Zoltán, Kótai Péter, Kőműves Géza, Lőrincz-Véger Gábor, Magas László, Magas Lászlóné, Nagy László,[25] Örs Félix, Rumpf János, Rumpf Jánosné, Soós István, Szentkirályi Zsolt, Várkuti János, Vecsera Ferenc és Vígh Szabolcs.
Budapestről: Torma Lajos
Szentmargitbányáról: Andreas Waha
Tervként felmerült az NDK-ból érkezett menekültek tömeges Sopronba szállítása is és ehhez az alkalmas helyszín kiválasztásában kértek segítséget a soproni szervezőktől, ezért 1989. augusztus utolsó napjaibanLezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója is járt Sopronban.[25]
15 éves gimnazista voltam, és az akkori ex-KISZ, a DEMISZ helyett miSzájer Józsefet és a Fideszt erősítettük itt Sopronban. Mámorosnak éreztük onnantól nemzeti ünnepeinket és a hétköznapokat is azzá tette a remény. A szabadság meghozta a várva várt egységet az Európai Unióban is, amiről ma már tudjuk, milyen törékeny.
Nagy László, aki az egyik soproni szervezője volt az eseménynek, később megállapította, hogy„1989 nyara olyan ritka s ezért igen értékes pillanata volt a magyar történelemnek, amikor egy ügyben – legalább tetteiben, ha gondolataiban nem is – együttműködött a politikai vezetés, a karhatalom és az ellenzék. Ráadásul nagyrészt mások, a németek érdekében.”[25]Mészáros Ferenc, a piknik ötletadója és Filep Márta főszervező később az 1998. április 5-én megalakult „Páneurópai Piknik ’89 Alapítvány” alapító tagja lett.[57]
![Habsburg Ottó védnök, a Nemzetközi Páneurópa Unió elnöke [58]](/mt/?noimg=&dark=on&url=https%3a%2f%2fhu.wikipedia.org%2fwiki%2fF%25C3%25A1jl%3aOtto_Habsburg_001.jpg)
![Walburga Habsburg Douglas(wd) 2011-ben a Páneurópa Unió főtitkára, aki a szögesdrót szimbolikus átvágását végezte 1989-ben[59]](/mt/?noimg=&dark=on&url=https%3a%2f%2fhu.wikipedia.org%2fwiki%2fF%25C3%25A1jl%3aEPP_Congress_Marseille_6141_(6473029663).jpg)
.JPG)
.JPG)
![Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes [60]](/mt/?noimg=&dark=on&url=https%3a%2f%2fhu.wikipedia.org%2fwiki%2fF%25C3%25A1jl%3aKozmaImreFotoThalerTamas2.JPG)
.jpg)
AzMSZMP politikai bizottsága1989.február 28-i ülésén elfogadta az elektronikus jelzőrendszer megszüntetését.Március 3-ánNémeth Miklós miniszterelnök egy találkozón kérdezte megGorbacsovtól, hogy mit fog tenni, ha Magyarország elbontja a vasfüggönyt, de a szovjet pártfőtitkárt ez a kérdés nem érdekelte, és hozzátette, hogy1956 eseményei nem ismétlődnek meg.
A HatárőrségRajkánál kezdte el a kerítés bontását, mert ott az osztrákok és a közelben állomásozó szovjethadseregcsoport is figyelemmel kísérhette. Május 2-án a helyszínen tartott sajtótájékoztatón több tucat nyugati újságírónak jelentették be, hogy Magyarország elkezdi lebontani aműszaki határzárat.[62] AKelénpatak (Klingenbach) ésSopron közötti szakaszt újra kellett építeni, mielőttjúnius 27-énHorn Gyula magyar ésAlois Mock osztrák külügyminiszter atelevíziós csatornák kamerái előtt szimbolikusan átvágta.[63][64][65][66][67] Erről már aNew York Times is beszámolt.
A két ország (Ausztria ésMagyarország) hivatalos beleegyezésével a piknik lebonyolításához egy határátkelőt nyitottak a mai magyarországi8532-es út és annak folytatása, az osztrák L210-es út találkozásánál,Szentmargitbánya(Sankt Margarethen im Burgenland) ésFertőrákos között, három órányi időtartamra. A határ egy délebbi szakaszán is nyitottak átkelési lehetőséget, ajugoszláv–osztrák–magyar hármashatárnálTóka,Türke ésFelsőszölnök falvak találkozója 1989. június 4-én, amikor is a magyar falu ismét csatlakozhatott a régi hagyományos találkozóhoz, négy évtized után első ízben megnyitva a határt.[68]
A soproni ellenzéki kerekasztal augusztus 10-én aHatárőrség vezetőivel együttműködve helyszíni ellenőrzést tartott. A nem kormányzati szervezők ezt követően kezdtek felkészülni az eseményre.
Térkép készült a helyről, és elkészítették a brosúrákat.[69] A pikniket Ausztriában és Magyarországon hirdették meg. A piknikre utaló szórólapok megjelentek a budapesti menekülttáborokban és aBalaton mellett is.[70]
Az esemény különösen népszerűvé vált az NDK ekkor Magyarországon tartózkodó polgárai körében, akik közül sokan utaztak Sopronba és környékére. A közös megbeszélés szerint, amelyen Róka István százados vett részt a Határőrség nevében, a nem kormányzati szervezeteket pedig Magos István képviselte, a Határőrség feladata a sopronpusztai terület előkészítése, a forgalmi rend fenntartása és a delegáció belépésének biztosítása volt a kijelölt határt elzáró kapunál augusztus 19-én 15:00 óráig. Ennek érdekében a határőröknek rozsdás lakattal kellett a kaput lezárniuk. A rozsdás lakatot augusztus 18-án lecserélték, és augusztus 19-én reggel ellenőrizték, hogy rendben van-e, de általános felháborodásra a lakat eltűnt, így egy határőrnek kellett Sopronba sietnie, hogy új lakatot vásároljon.[71] Walburga von Habsburg Douglas, az egyik német szervező egy interjúban később azt nyilatkozta, hogy megkérdezte a magyar határőrizet egyik képviselőjét, hogy miként reagálnának tömeges menekülés esetén: "Megpróbálhatjuk megállítani őket, de csak négyen vagyunk, lőhetnénk, de nem kaptunk utasítást. Tehát úgy döntöttünk, hogy elfordulunk, és nem nézünk oda."[72]
1989.augusztus 19-én a magyar határőrségnek fel kellett volna tartóztatnia az ideiglenes átkelőhelynél a határkaput áttörő tömeget, azonbanBella Árpád határőr alezredes, katonai megfontoltságának köszönhetően az akkor hatályos szabályzatban levő tűzparancs ellenére nem adott ki olyan parancsot, ami emberi életeket követelt volna.[41][73] A határőrségnek nem volt hivatalos utasítása arra vonatkozóan, hogy mit kell tennie a határkapu áttörése esetén. A Soproni Hírlap beszámolója szerint egy menekülő a határőrök géppisztolyának csövébe egy virágot tűzött.[74] Róka István, a határnyitás helyszínén szolgálatot teljesítők parancsnoka később úgy emlékezett vissza, hogy a tűzparancs akkor már nem volt érvényben, váratlanul pezsgő durrant, és erre a jelre az útlevélkezelőket elsodorta a tömeg, majd azzal a lendülettel át is szakították a kaput.[75][76] Több mint 600 NDK-állampolgár használta fel a vasfüggöny megnyílásának rövid pillanatát.[73]
Budapesten és főleg aBalaton térségében több ezerNDK-állampolgár várakozott a határátlépés esélyére, akik egyelőre nem bíztak a határ megnyitásában. A következő három nap alatt 12 ezer NDK-állampolgár távozott Ausztrián át az NSZK-ba, majd a magyar kormány ismét megerősítette a nyugati határ őrizetét.[46] Ezekben a napokban, a végleges határnyitásig viszonylag keveseknek sikerült a szökés. 1989. szeptember 10-én éjfélkor azonban Magyarország hivatalosan is megnyitotta Ausztriával közös határát a nyugatra távozni szándékozó keletnémet állampolgárok előtt, akik ekkor már a saját okmányukkal elhagyhatták Magyarországot és Ausztrián keresztül az NSZK-ba távozhattak.[78] November végéig összesen nagyjából 60–70 ezer fő keletnémet menekült hagyta el Magyarországon keresztül a hazáját.[79] Sallai János, aNemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezető egyetemi tanáraEgy idejét múlt korszak lenyomata A vasfüggöny története című művében megállapította, hogy „Magyarország azzal, hogy elismerte a Német Szövetségi Köztársaság az országban az NDK állampolgárai számára kiállított útlevelét, és azzal, hogy hatályon kívül helyezte az NDK-val kötött kétoldalú egyezményt, arról tett tanúbizonyságot, hogy van bátorsága az emberséges hozzáálláshoz.”[71] A „békés átmenet Miniszterelnökének”,[80] Németh Miklósnak, a rendszerváltás előtti utolsó magyar kormány miniszterelnökének véleménye szerint azonban szeptember 10-én a páneurópai piknik nélkül is bekövetkezett volna a teljes határnyitás.[39]
Németh Miklós, a reformkommunista miniszterelnök a páneurópai piknik és az áttörés után átmenetileg szigorúbb határpolitikát kívánt, de utasította a határőrséget, hogy ne lőjenek. A vasfüggöny utolsó áldozata Kurt-Werner Schulz NDK állampolgár volt, aki családjával a piknik eseményei után, 1989. augusztus 21-én vágott neki a határsávnak, s ekkor érte halálos lövés. Ezt az esetet dolgozta fel Szalay Péter „Határeset”[81] című dokumentumfilmje.[82] Gundula Schafitel, a lelőtt férfi élettársa később (2014-ben) találkozott Németh Miklóssal is a „Poker am Todeszaun”[83] című film bemutatóján, amelyen megölelték egymást, és a volt miniszterelnök nyilvánosan, egy zsebkendővel a szemét törölgetve, bocsánatot kért.[84][85]
Az egyik legrégibb európai egyesítési mozgalom, a Páneurópa Unió célja a keresztény Európa egységének megteremtése, így a páneurópai piknik fontos mérföldkővé vált azokban a politikai folyamatokban, amelyek anémet újraegyesítéshez és azEurópai Unió 28 tagállamának egységesüléséhez vezettek. Minden évbenaugusztus 19-én emlékünnepet tartanak a határ áttörésének, illetve megnyitásának helyén. Napjainkban Fertőrákos és Szentmargitbánya között keskeny és rossz állapotú a burkolat, ezért a határátkelő és az emlékhely megközelítése is nehézségekbe ütközik.[86]
Felsőcsatár községben működik Magyarország egyetlen vasfüggönymúzeuma, ahol a látogató még aknára is léphet. Ha nem sikerül kikerülni a telepített aknát, a múzeumlátogató „Most tetszett felrobbanni” figyelmeztetést kap.[87]
.JPG)
_Ungarische_Grenz%25C3%25B6ffnung.JPG)
„A magyar-osztrák határon 1989. augusztus 19-én tartott rendezvény alkalmából megnyitottak egy határkaput, és hétszáz ember az egykori NDK-ból megragadta a lehetőséget arra, hogy elmeneküljön Nyugatra. Magyarország ezzel hozzájárult ahhoz, hogy megtörténhessen a német egyesülés csodája”
– Angela Merkel német kancellár kijelentése szokásos hétvégi videoüzenete 2019. augusztus 17[100][101]
Emlékművek  .jpg)   |
