Eredeti vezetékneve Patrovits volt, amit színészi pályafutásának kezdetén Pálosra változtatott. Édesanyja Barna Boriska zongoraművész, édesapja Patrovits Károly (1895–1945), azMTK egykori focistája, majd aNemzeti Sport főkönyvelője és újságírója volt.[4] Egyéves korában szülei elváltak.[4] Édesanyjától zenei tehetséget is örökölt,[5] de a színészmesterséget választotta.
1930 júniusában így írt róla a8 Órai Újság:
Növendékhangverseny. Kalmár István, az ismert hegedű pedagógus növendékhangversenyét a „Musica" kamaratermében. A hangverseny meglepetése a mindössze 10 esztendős Patrovits György előadása volt. Rieding „Air Varié"-jét adta elő meleg tónussal és kiváló előadói készséggel.
1940-ben végzett azOrszágos Színészegyesület színiiskolájában. Ezt követőenSzegedre szerződött, de csak rövid időt játszhatott, mert behívták katonának. Mély nyomot hagyott benne édesapjának halála 1944-ben: „Patrovits úr, a főkönyvelő (pontosabban: Patrovits Károly, a Nemzeti Sport főkönyvelője és munkatársa)szélnek eresztett egy zsidó munkaszolgálatos századot és végül a nácik áldozata lett…”[6] Hadifogságba esett, ahonnan 1947-ben tért vissza, erről tanúskodik aVilág c. lap 1947. szeptember 6-i cikke, ahol a hazatért hadifoglyok neve között szerepel „Patrovics György színész, Bp”.
Rövid kitérőt tett aVidám Színpadon, majd aFővárosi Operettszínházban. 1952-ben került a Magyar Néphadsereg Színházához (amely az 1951-ben újjáépítettVígszínház neve volt 1961-ig), itt játszott kényszerű visszavonulásáig, 1965-ig. Ekkor orvosai eltiltották a színpadtól, ezután csak szinkron- és rádiószerepeket vállalhatott. HaláláigNagykovácsiban élt egy „parasztházban” feleségével,Olthy Magdával.
Egyaránt szerepelt modern és klasszikus darabokban, de aSzent Johanna Dauphinje és aHáború és béke Napóleonja alakítása mellett a filmvásznon is gyakran mutatkozott: látható volt pl. Bendics mérnökként aGázolásban ésMartinovics IgnáckéntA császár parancsában. Az első magyar televíziós játékfilmben, aSakknovellában (1959)Stefan Zweig írót alakította. Főszereplője voltMakk Károly filmrendező két kiemelkedő, a magyar filmművészet két meghatározó filmtörténeti klasszikusának, aMegszállottak és azElveszett paradicsom c. filmeknek. Makk Károly eredetileg őt szemelte ki aSzerelem című filmjének főszerepére is, de Pálos korai halála megakadályozta e terve megvalósításában, így a főszerepet egy másik kiváló színész,Darvas Iván játszotta el.
Kiváló karakterszínész volt, főszerepeiben is utánozhatatlan. Bármely figura megformálásakor is önmaga maradt. Aki látta,Soós Imréhez hasonlította, róla pedig mindenkinekLatinovits Zoltán jutott eszébe. Egyik rábízott szerepben sem volt képes függetleníteni magát egyéniségétől, minden szerepében Pálos György maradt. Stílusában egyszerre volt intellektuális és ösztönös, gesztusai visszafogottak, amikből sistergett a túlfűtöttség. A szolid, elegáns külső mögött lángolt a szenvedély. Talán ezért is övezi alakját valamifajta sejtelmes titokzatosság. Nagyon szerette a zenét, de nem csupán mint hallgató élvezte, komolyan foglalkozott zeneszerzéssel is. Ám mindkét hivatás teljes embert követelt, ezért döntésre kényszerült. A színészetet választotta. Kellemes, mélyen zengő, nemes orgánumát aMagyar Rádió is egyre gyakrabban használta fel szinkronizálásra. Egészen addig, amíg 1962. december 10-én egy színházi próba közben rosszul nem lett. Kórházba szállították, s megállapították, hogy a szívével van baj. A hadifogság megpróbáltatásai és önégető életmódja mindössze 49 évet engedélyezett számára.
Pálos György hangját épp azért öröm mindig hallani, mert elkerüli a szép hangú és szép beszédű színészeknek a buktatóit. Beszédének gyönyörű és hibátlan zengése sohasem tolakszik a szerep, vagy a felolvasott szöveg mondandója elé. Kétszeres öröm volt értesülni arról a kitüntetésről, mely a napokban érte: a Kazinczy-díjat, amelyet a szép magyar beszéd évről évre legérdemesebb művelőjének alapítottPéchy Blanka, idén Pálos György érdemes művésznek, a Vígszínház tagjának ítélték.