Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Pákey Lajos | |
 | |
| Született | 1853.március 1.[1] Kolozsvár |
| Elhunyt | 1921.március 22.(68 évesen) Kolozsvár |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Fangh Antónia |
| Foglalkozása | építészmérnök |
| Sírhelye | Házsongárdi temető(Kertek, 548)[2] |
 AWikimédia Commons tartalmazPákey Lajos témájú médiaállományokat. | |
 | Nem tévesztendő össze a következővel:Pákei Lajos (titkár, 1808–1864). |
PákeiPákey Lajos, gyakranPákei helyesírással (Kolozsvár,1853.március 1. – Kolozsvár,1921.március 22.) kolozsvári építész.[3]
Apja, a nemesi származású id. pákei Pákey Lajos, azErdélyi Főkormányszék titkára, művelt és művészi hajlamokkal megáldott ember volt, aki rajzoktatót fogadott fia mellé. Tanulmányait a kolozsváriunitárius kollégiumban kezdte, ahol hatodik osztályos korában már ő tanította az alsóbb osztályokban a rajzot. Nevéhez fűződik a kollégium zeneegyletének megalapítása is. 1872-től a budapestiJózsef Műegyetemen műépítészetet tanult, majd 1873-ban Münchenben folytatta.
1876 végén a bécsi Képzőművészeti Akadémiára ment, ahol a dánTheophil Hansen tanítványa lett. Hansen irodájában gyakornokként részt vett a bécsi Parlament tervezésében és kivitelezésében.1880-ban szülővárosa meghívta a város főépítészének, ahol élete végéig dolgozott. Első nagyobb műve a városi közvágóhíd volt. Később a Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskola és az I. Ferenc József Iparmúzeum (ez intézmény megalkotása is az ő nevéhez fűződik) igazgatója is volt. Ebben az időszakban hézagpótló munkaként ő maga írt az iskola számáraÉpítéstan,Építési alaktan ésÉpítési anyagismeret címmel tankönyveket. Főépítészként ő irányította Kolozsvár századvégi építészetét. Több tucat középület, templom és családi villa mellett, számos síremléket, illetve emlékművet tervezett. A kolozsváriMátyás szobor talapzatának munkálatai nyománFerenc József Lovagrend Keresztje kitüntetést kapott.
Sem tanárként, sem építészként nem keresett új utakat, hanem a kiforrott eredmények szép és hasznos alkalmazását tekintette hivatásának. Élete végén elkezdte összegyűjteni Kolozsvár építészeti emlékeit: rajzokat készített a város bástyáiról és falairól, a középkori és barokk templomokról, reneszánsz lakóházakról, kapudíszekről és zárakról. Noha munkáját azelső világháború és az azt követő román megszállás alatt is folytatta, időskoriérelmeszesedése miatt nem sikerült befejeznie. Rajzai az Unitárius Püspökség levéltárába, illetve az Országos Műemléki Felügyelőség Magyar Építészeti Múzeumának tulajdonába kerültek. A gyűjtemény egy része megjelent az Erdélyi Múzeumban (1944). 1983-84-ben az Országos Műemléki Felügyelőség Magyar Építészeti Múzeuma tárlatot rendezett Székesfehérváron ezekből a rajzokból.
Sírja aHázsongárdi temetőben található (Kertek, 548), műemléki védettség alatt áll: CJ-IV-m-B-07839.137.[4]
1882-ben feleségül vette Fangh Antóniát (1864–1926). Három gyerekük született: Edit (1884), Márta (1887) és Lajos (1892–1964). Kezdetben 1883-tól az egykoriMagyar utca 1. szám alatt laktak, majd aMajális utcában felépültvillába költöztek.
Pákei Lajos szabadkőművességéről csak a hagyatékában talált díszoklevél (Magyar Építészeti Múzeum, MÉM 69.021.23 1.01 számú tétel) alapján tudunk, amely szerint 1887. április 15-én vették fel inasnak s legalábbis az oklevél kiadásáig, 1918-ig folyamatosan tagja volt a kolozsvári Unio szabadkőműves páholynak. Az oklevél szövege a következő:"A Világegyetem nagy Építőmesterének dicsőségére / A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy / Védelme alatt Kolozsvár keletén dolgozó / Unio t. és t. szks. páholy / 1918 szeptember hó 25, tartott I. f. rendes munkáján / Pákey Lajos testvért, / A páholy érdemes tagját, aki a magyar szabadkőművesség / eszméinek 1887 április 15. állott szolgálatába / 31 éves szabadkőművességének emlékezetére a kir. / művészet érdekében folytatott munkássága / elismeréséül / tiszteleti tagjának / választotta s erről a jelen okmány kiadását határozta. / Kolozsvár keletén, / 1918 szeptember hó 15én. / Dr. Apáthy István / főmester"
.svg)