Movatterモバイル変換


[0]ホーム

URL:


Ugrás a tartalomhoz
Wikipédia
Keresés

Otho római császár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Változat állapota

Ez a lap egy ellenőrzött változata

Ez aközzétett változat,ellenőrizve:2024. március 29.

Pontosságellenőrzött

Otho
Marcus Salvius Otho(születési)[1]
Imperator Marcus Otho Caesar Augustus (uralkodási)[2]
Otho mellszobra
Otho mellszobra

a Római Birodalom princepse
Uralkodási ideje
69.január 15.április 16.
(3 hónapig)
ElődjeGalba
UtódjaVitellius
Életrajzi adatok
UralkodóházSalvii Othones
Született32.április 28.
Ferentium
Elhunyt69.április 16. (36 évesen)
Pó folyó vidéke
NyughelyeBrixellum
ÉdesapjaLucius Salvius Otho
ÉdesanyjaAlbia Terentia
Testvére(i)
  • Lucio Salvio Otón Ticiano
  • Salvia
HázastársaPoppaea Sabina
AWikimédia Commons tartalmazOtho témájú médiaállományokat.

Imperator Marcus Otho Caesar Augustus, általánosan elterjedt névenOtho császár, születettMarcus Salvius Otho (Ferentium,32.április 28. folyó vidéke,69.április 16.) aRómai Birodalomcsászára (69.január 15-étől haláláig), anégy császár évének második uralkodója volt.

Ifjúkora

[szerkesztés]

Othosenatori rangú családban született: nagyatyja, Marcus csakpraetorságig jutott, apja, Lucius azonban33-ban márconsuli rangot kapott, ésTiberius,Caligula valamintClaudius alatt számos megbízatást teljesített. Otho ifjúkora kicsapongásokkal telt, éjszakánként járta a várost, és zaklatta a részegeket. Nem csoda, hogy – mintSuetonius írja – személyiségük hasonlósága okán hamarosanNero jó barátja lett.Plutarkhosz szerint még az eljövendő császárnál is költekezőbb és extravagánsabb volt.

Galba oldalán

[szerkesztés]

Kegyvesztettségét az okozta, hogy magasra jutott barátja szemet vetett gyönyörű feleségére,Poppaea Sabinára, ezért59-ben válásra kényszerítette, ésLusitaniaquaestori rangú helytartójaként gyakorlatilag száműzte Othót Rómából. A világvárosi kényelemhez szokott fiatalember számára a távoli, elmaradottprovincia igazgatása minden bizonnyal rendkívül unalmas feladatnak bizonyult, ráadásul egészen Nero bukásáig, mintegy 10 éven át várnia kellett a visszatéréssel. Mindenesetre úgy tűnik, hogy feladatát különösebb visszaélések nélkül látta el.

Amikor68-banServius Sulpicius Galba, a Lusitaniával szomszédosHispania Tarraconensis helytartója fellázadt Nero ellen, Otho azonnal támogatásáról biztosította őt, és jelentős anyagi segítségben részesítette. Galba júliusban indult elItáliába, és októberben vonult be Othóval az oldalán azUrbsba.69.január 1-jénGermania Superiorlegiói megtagadták a jutalomosztástól elzárkózó Galbától a hűséget, helyette saját legatusukat,Aulus Vitelliust kiáltották ki császárrá. A kihívás hatására GalbaadoptáltaLucius Calpurnius Piso Frugi Licinianust, amivel keresztülhúzta Otho aspirációit a trónra. Az elégedetlen hajdani támogatójanuár 15-én adonativum ígéretével fellázította apraetorianus gárdát, akik mind Galbát, mind Pisót lemészárolták. Othót még aznapprincepsszé tette asenatus.

Otho császársága

[szerkesztés]
Otho római császár aranyaureus érméje.

Rövid ideig tartó uralkodását nehéz rekonstruálni. Igyekezett mind a praetorianusokkal, mind a senatusszal együttműködni, és takarékoskodó elődjével szemben minden tekintetben bőkezűnek mutatkozni. Mindezzel azonban nem ért el eredményt: azarisztokrácia iszonyodott a módtól, ahogy megszerezte az uralmat, ráadásul visszatetszést keltett, hogy megpróbálta folytatni Nero hatalmas és rossz emlékű palotájának, aDomus Aureának az építését.

Otho legnagyobb gondja Vitellius lázadása volt, ugyanis a germaniai helytartónak jelentős, nyolc legiónyi haderő állt a rendelkezésére, míg őt csak a távolidunai seregek (3pannoniai, 3moesiai és 1dalmatiai legio) támogatták, akik csak a döntő összecsapást követően érkeztek Otho felmentésére. A császár így kénytelen volt a Nero és Galba által amisenumi flottából megszervezett egyetlen hadseregre támaszkodva manőverezni. Stratégiájának sarokpontja a döntő összecsapás kerülése volt, hogy kibírja az erősítés megérkezéséig.

Egy ideigdiverzáns akcióiGallia Narbonensis területén és a vidékén kisebb sikereket is hoztak. Áprilisban aztán hírt kapott arról, hogy Vitellius hadai feljebb hidat építenek a folyón, ezért elrendelte, hogy serege nagyobbik része közelítse meg a hidat, és gátolja meg annak felépítését. Ő maga egy különítménnyel a már átkelt katonaság ellen vonult, míg hadainak zöme megindult az épülő híd felé aVia Postumián.Április 15-én a vitellianus erők a felmálházott, menetelő hadsereget támadták meg, és verték szét abedriacumi csata során. Otho másnap értesült a történtekről, és belátva, hogy nincs esélye felvenni a harcot, április 16-án a kardjába dőlt. Nem sokkal ezt követően érkezett a hadszíntérre adunai erősítés, ám harcra nem került sor Otho halála miatt: Vitellius súlyos büntetésben részesítette a seregeket, amelyek a sérelmet nem feledve későbbVespasianus mögött sorakoztak fel.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Krawczuk: Római császárok 93. o.
  2. Krawczuk: Római császárok 93. o.

Források

[szerkesztés]
  • Krawczuk: Római császárok: Krawczuk, Aleksander.Római császárok. Lazi Könyvkiadó, Szeged (2008).ISBN 978-963-267-023-2 

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Otho
AWikimédia Commons tartalmazOtho római császár témájú médiaállományokat.


Elődei:
Servius Sulpicius Galba
és
Titus Vinius (Rufinus?) (suff)
Consul
69. január 22. - február 28.
collega:
Lucius Salvius Otho Titianus
SPQR
Utódai:
Lucius Verginius Rufus
és
Lucius Pompeius Vopiscus (suff)
Előző uralkodó:
Galba
Következő uralkodó:
Vitellius
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Otho_római_császár&oldid=27016516
Kategóriák:
Rejtett kategóriák:

[8]ページ先頭

©2009-2026 Movatter.jp