Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Osztrozsin(Ostrožin) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Gvozd |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44410 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 22 fő(2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 182 m |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 25′ 44″,k. h. 15° 51′ 21″45.4289,15.855845.428900°N 15.855800°EKoordináták:é. sz. 45° 25′ 44″,k. h. 15° 51′ 21″45.4289,15.855845.428900°N 15.855800°E | |
 | |
Osztrozsin (horvátul:Ostrožin) faluHorvátországban,Sziszek-Monoszló megyében. KözigazgatásilagGvozd községhez tartozik.
Sziszektől légvonalban 40, közúton 57 km-re nyugatra,Károlyvárostól légvonalban 24, közúton 33 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 16 km-re északra, aKordun keleti részén, az úgynevezettBáni végvidéken, Kirin és Stipan között fekszik. Nevét az azonos nevű patakról kapta, mely a Kremušnica erdőben ered és Trkulje településrészén átfolyva annak bal oldali mellékvizét képezve a Mala Trepčába ömlik.
Osztrozsin története a vár építésével kezdődik, mely feltehetően a13. században történt.1435-ben vásárolta meg az okicsi Bevenjudi család, mely ezután a várról Osztrozsininak nevezte magát. Ezután Bevenjudi Iván lánya Katalin házasságával előbb Zempcsei Iván, majd Borbála nevű lányának házasságával Kapitanich István tulajdona lett.1482-benMátyás király a Beregid családnak adományozta.1504-ben Beregid János halála utánII. Ulászló király adományából Bornemissza Miklós tulajdona lett, de 1506-ban Beregid özvegye a várból kidobatta Bornemissza özvegyét. Ezután hosszas pereskedés folyt a vár birtokáért. Végül1524-ben Jarneyerovitz Tamás várnagy elfoglalta és visszaadta a Beregid lányoknak. Valószínűleg a török harcok során a 16. vagy a 17. században pusztult el.
Osztrozsin település a környék számos településéhez hasonlóan a17. század vége felé népesült be, amikor Bosznia területéről menekülő pravoszláv szerbek érkeztek ide. A falu akatonai határőrvidék része lett. A18. század közepén megalakult aGlina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás. A településnek 1857-ben 845, 1910-ben 1259 lakosa volt.Zágráb vármegye Vrginmosti járásához tartozott. Lakói szegény földművesek voltak. Négy osztályos alapiskolája1908-ban nyílt meg, első tanítója Adam Gaora volt.1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd későbbJugoszlávia része lett. Amásodik világháború idején szerb többségű lakossága nagyrészt elmenekült, de sokakat meggyilkoltak, elhurcoltak, mások pedig partizánnak álltak. A glinai mészárlás során 1941. augusztus 2-án mintegy ezer, a vrginmosti község területéről elhurcolt szerbet gyilkoltak meg.1941. decemberében ellenséges erők teljesen lerombolták a települést. A partizánok a bihácsi hadművelet során1942 végén visszafoglalták. A faluból 150-en vettek részt a felszabadító harcokban, 49-en harcosként estek el a harcok során, míg 107 főt azusztasák és a németek gyilkoltak meg, 29-en a tífuszjárvány áldozatai lettek és további 9 lakos lett a harcok áldozata. A település teljes embervesztesége 194 fő volt.
A háború után megindult az újjáépítés. Adélszláv háború idején szerb lakossága a jugoszláv és szerb erőket támogatta. A horvát hadsereg aVihar hadművelet keretében1995.augusztus 7-én foglalta vissza települést, melyet teljesen leromboltak. A szerb lakosság elmenekült, de később néhányan visszatértek. 2011-ben 32 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 845 | 821 | 805 | 942 | 1.052 | 1.259 | 1.238 | 1.280 | 1.019 | 1.052 | 904 | 784 | 578 | 393 | 64 | 32 |
Osztrozsin középkori várának maradványai. A vár feltehetően a 13. században épült. Valószínűleg a török harcok során a 16. vagy a 17. században pusztult el. A várból némi kőrakáson kívül semmi sem maradt fenn. Nem láthatók többé azok a várépítmények sem, melyek egykor a topuszkai apátsághoz tartoztak.
