Azorvosi macskagyökér(Valeriana officinalis) aloncfélék családjába tartozó lágy szárú évelő növényfaj. Korábban saját családjába tartozott, amacskagyökérfélék(Valerianaceae) családjába, amit az APG III rendszer beolvasztott a loncfélék közé. További magyar nevei: mezei macskagyökér, baldrián, magdolnafű, valerián, gyökönke.[1]
Neve a latinvalēre (egészségesnek lenni) szóból származik.[1]
Ázsia és Európa legnagyobb részén elterjedt polimorf faj. Magyarországon középhegységi lomberdőkben él, kedveli a jó vízgazdálkodású talajokat és viszonylag vízigényes.
Az orvosi macskagyökér alfajainak rendszertani besorolása vitatott, némely szerzők önálló fajokként tárgyalják ezeket.V. officinalis gyűjtőfajként aV. collina,V. exaltata,V. sambucifolia kisfajok vagy alfajok is értelmezhetők.[2]
A természetben megtalálható fajokgyöktörzse rövid, számos húsos 2–5 mm vastaggyökeret ereszt.Szára a második évben jelenik meg, az 1 m-t is meghaladhatja, üreges és barázdált. Páratlanul szárnyaltlevelei átellenes állásúak, 15-20 levélkével,[3] az alsó részen nyelesek, a felsőn ülők.Virágzata álernyő,virágai fehérek vagy rózsaszínűek, illatosak.Termése bóbitás kaszat.[1]
A népgyógyászatban az egyik legrégebben használt növény,teájátcitromfűvel éskomlóval társítvaalvászavar kezelésére használják.Galagonyával párosított tinktúráját ideges gyomor- és szívpanaszokra alkalmazzák.[1]
Atermészetgyógyászatban elsősorban a növényvalerénsavat tartalmazó gyökerét használják. Illóolajában található piridinszármazék, azaktinidin, amely egyes rovarok számára feromon.
A májbetegeknek nem ajánlják az alkalmazását.Tartalmaz piridinszármazékokat, melyek az orvosi macskagyökér és azActinidia poligama nevű, akivivel rokon növény illóolajában van meg. Bizonyos rovarok számáraferomon.[4]
Az orvosi macskagyökér földbeli része a VIII. MagyarGyógyszerkönyvbenValerianae radix néven hivatalos. A gyökér résznek további három kivonata is szerepel benne.[5]
A macskagyökér kivonatban lévő valerénsavak olyanenzimeket képesek befolyásolni és gátolni, amelyek agamma-aminovajsav (GABA) lebontásáért felelősek. A valerénsav gyengén kötődik a GABA-A receptorhoz, gátolja a GABA újrafelvételét és fokozza a GABA felszabadulást, növelve ezzel a GABA szintjét a szinaptikus résben.Kimutatták, hogy a fő hatás a valerénsav GABA lebomlását gátló hatásából és a macskagyökér GABA tartalmából eredhetnek. Érdekes módon a macskagyökér kivonatában GABA-t találtak, ami valószínűleg felelős a fenti aktivitásért. A gamma-aminovajsav koncentráció növekedése a központi idegrendszerben általános szeditációt eredményez.
Humán vizsgálatok során hatékonynak találták enyhe és közepes alvászavarokban, a REM fázisra gyakorolt kedvezőtlen hatás és a kognitív funkciók másnapi szignifikáns károsodása nélkül.Állatkísérletekben a macskagyökér kivonatanyagai központi tompító és izomrelaxáló effektust eredményeztek. Avalerénsav apentobarbitálhoz hasonló módon befolyásolta a lokomotilitást.Csökkenti a motilitást és növeli atiopentál- és afenobarbitál-indukált alvásidőt. Az EEG-n szedatív hatás mutatható ki és szignifikánsan csökkenti az agy glükóz-metabolizmusát.[4]
↑Rudi Beiser:Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 100. oldal.ISBN 978-615-5178-07-8
