Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk a magyar országgyűlésről szól. Hasonló címmel lásd még:parlamentáris köztársaság. |
| Országgyűlés | |
.svg) | |
| Ország | Magyarország |
| Típusa | Egykamarás törvényhozó testület |
| Létrehozva | 1848 |
| Elnök | Kövér László (Fidesz) |
| Alelnökök | Lista |
| Háznagy | Mátrai Márta (Fidesz) |
 | |
| Politikai csoportok | Kormánypárt (135)
Támogatás (1) Ellenzék (63) |
| Országgyűlés weboldala | |
 AWikimédia Commons tartalmazOrszággyűlés témájú médiaállományokat. | |
.JPG)
AzOrszággyűlés[1]Magyarországparlamentje, legfőbb hatalmi és törvényhozó szerve, anépszuverenitás letéteményese. A modern korban állandó jelleggelBudapesten, azOrszágházban ülésezik.
Azegykamarás testület 199 képviselőből áll (1990 és 2014 között 386 volt), akiket négyéves ciklusra választanak meg. Aválasztásokon apártoknak legalább 5%-os eredményt kell elérniük ahhoz, hogy parlamenti helyeket szerezzenek.
2010 óta akormányt alkotóFidesz–KDNP-nek folyamatosan kétharmados többsége van a parlamentben,[2] így azellenzék hozzájárulása nélkül is el tudnak fogadtatni, vagy át tudnak írni bármilyentörvényt vagy azalkotmányt módosítani. Így a kormánypárt uralja a magyar politikai élet minden területét, ami visszaélések sorára kínál lehetőséget.[3]
A magyar országgyűlést a romantikus történettudomány – Anonymus leírása[4] – alapján ahonfoglaló magyarok népgyűlésére vezette vissza. Ezt írott források nem támasztják alá, ha a törzsi időszakban lehetett is hasonló gyűlés, folytonossága megkérdőjelezhető.[5][6] A modern történettudomány szerint a magyar országgyűlés intézménye fokozatosan alakult ki az érettfeudalizmus idején. Elődei elsősorban aszékesfehérvári törvénylátó napok, másod sorban a királyi tanács, az egyházi zsinatok és a szerviensek gyűlései voltak.[5] A13. századtól atörvényhozás akirály és az országgyűlés közös joga volt, ami később a kialakulórendi társadalomalkotmányának egyik alapelvét alkotta. AzÁrpád-ház kihalása után a királyt több esetben az országgyűlés választotta (szabad királyválasztás joga).
Az országgyűléseket az uralkodó hívhatta össze, aki megnyitó beszédében, illetveleiratokban körvonalazhatta kívánságait. Ekkoriban az országgyűléseket legtöbbszörSzékesfehérvárott ésPest mellett, aRákos-mezőn tartották.
Az országgyűlést kezdetben afőurak és azegyház vezetői alkották, majd az ún.rendi országgyűlésben a főurak és egyházi vezetők mellett amagyar nemesség és aszabad királyi városok képviselői is helyet kaptak.
Azországgyűlési küldöttek választása a 13. századtól kialakuló nemesivármegyékben (a nemesség megyei önkormányzati intézménye) zajlómegyei küldöttválasztások útján történt.
 | Bővebben:Rendi országgyűlés |
Magyarországon a15. század végére háromrend (nemesség, papság, polgárság) jött létre. A nemesség továbbrétegződésével a 16. századra négy rend (főnemesség, köznemesség, papság, polgárság) különült el, és e rendek országgyűlési jogai1848-ig fennmaradtak[3]. Arendi állam törvényhozása a rendi (ország)gyűlés volt, amit az uralkodó hívott össze, és jogában állt feloszlatni is. Ő terjesztette be és szentesítette a törvényeket, azokat azonban már a rendek vitatták meg. A rendi országgyűlés nem jelentett minden évben, folyamatosan ülésező intézményt. Az uralkodók politikai helyzettől, érdekeiktől, a rendek nyomásától függően hívtak vagy nem hívtak össze országgyűlést, sokszor évekig nem volt országgyűlés. A magyar rendi országgyűléseken a rendek közül a nemesség jutott döntő szerephez, a papság és főként a polgárság szerepe inkább kiegészítő volt.[3]
A magyar országgyűlés tagjai a 15. századig együttesen, „egy táblán” (jelentése „egy asztalnál”) folytatták tanácskozásaikat. Később az egységes nemességen belül a főnemesség (főrendi nemesség; hercegek, grófok) és a köznemesség fokozatosan elkülönült, a köznemesség saját követküldési jogot szerzett. Az Országgyűlések idején ülésezőKirályi tanács tevékenysége már ekkor körvonalazta a 17. századtól állandósuló felsőtáblát: a két tanácskozás a gyakorlatban egyre inkább mint az országgyűlés két táblája működött. E tárgyalásokat hely szerint is külön folytatták.1526-ban a székesfehérvári országgyűlést a rendek a szabad ég alatt, a főurak a prépostsági épületben, az1559-es és az1565-ös pesti országgyűlésen az alsótábla ülését a ferencesek kolostorában, a felsőtábláét a prímásnál tartották. 1608-ban az országgyűlést hivatalosan is „két táblára” osztották, ekkor vált kétkamarássá a rendi országgyűlés.
Buda 1541-es török elfoglalása, azország három részre szakadása után a Habsburg uralom alattikirályi Magyarország országgyűléseit legtöbbszörPozsonyba (alkalmankéntSopronba) hívták össze.
AzErdélyi Fejedelemségben, majd a18. századtól a Habsburgok által külön kormányzottErdélyben különerdélyi országgyűléseket tartottak.
Atörök hódoltság alatti területen a Török Birodalom által kialakított rendszerben folyt az ország kormányzása.
.jpg)
1608-ban törvénybe iktatták a királyi Magyarország országgyűlésében akétkamarás országgyűlést, kettéválasztva egymástól a főtáblát és az alsó táblát (a követek tábláját). Afőtábla (főrendi tábla, felsőtábla, mai szóval felsőház) tagjai a főnemesek és főpapok (érsekek éspüspökök) voltak, születésüknél illetve hivataluknál fogva. Azalsótábla (kamara, képviselőház) ülésein a köznemesi, papi és polgári rend képviselői üléseztek: anemesi vármegye választott képviselői, a szabad királyi városok küldöttei és akáptalanok képviselői.
Az alsótábla választott küldötteire a teljes választókorú népesség mintegy 10%-a szavazhatott (5% megyei nemesség, 5% szabad királyi városok lakói). A nemesi küldöttek (1 követ mindegyik vármegyéből) megválasztására amegyei küldöttválasztásokon, hosszas, zajos kortes hadjárat után a vármegyeházán került sor.
Az országgyűlés a 17–18. században mintegy 500 főből állt.[1]
A rendi országgyűlést1848-ban váltotta fel anépképviseleten alapuló országgyűlés. Egyéni, egyfordulós, relatív többségi választási rendszerben a 20. évüket betöltött és a vagyonicenzusnak megfelelő magyar férfiaknak volt választójoguk. A választhatóság korhatára 24 év, feltétele amagyar állampolgárság és a magyar nyelv ismerete volt.
Az1867. évikiegyezés után két kamarából, aFőrendiházból és aKépviselőházból állt.1885-től aprotestáns egyházak egyes vezetői is hivatalból tagjai lettek a Főrendiháznak.
Az Országgyűlés azőszirózsás forradalom után, aKárolyi Mihály-kormány hivatali ideje alatt (1918–1919) nem működött (nem ült össze), feladatait aMagyar Nemzeti Tanács látta el. Károlyi bukásával és aForradalmi Kormányzótanács hatalomra kerülésével az Országgyűlés egy helyi tanácsi választásokat (1919 április 7-8. körül) követőenTanácsok Országos Gyűlése néven működött (tagjait a városi és megyei tanácsok, valamint a szakszervezetekdelegálták, tehát nem közvetlen választással jutottak be) de a körülmények miatt csak egyszer ülhetett össze (1919. június 14–23.), mielőtt a teljes Tanácsköztársaságot megbuktatták.
1918-tól1927-ig az országgyűlés egykamarás volt, Nemzetgyűlés néven. Ekkor ismét visszaállították a kétkamarás működést azzal a különbséggel, hogy a Főrendiház neveFelsőházra változott, és tagjai nem csupán főrendek és főpapok voltak, hanem több köztestület (aMagyar Tudományos Akadémia, egyetemek stb.) is választhattak főrendiházi tagokat.
1944 decembere és1945 ősze közöttIdeiglenes Nemzetgyűlés működött. Az Országgyűlés 1945 őszén ült össze ismét, azóta egykamarás. (Az 1945 óta működő intézményt nagy kezdőbetűvel írjuk, így különböztetve meg a történelmi országgyűlésektől.)
Az1949. évi alkotmány létrehozta aMagyar Népköztársaság Minisztertanácsát ésElnöki Tanácsát, amely az országgyűlést széles hatáskörben helyettesítette. Ezután az Országgyűlés szerepe1987-ig háttérbe szorult. (A gyakorlatban évente négyszer, akkor is csak két-két hétig, pusztán formalitás gyanánt ülésezett.)
1990 óta jellemzően évente kettő, a tavaszi és őszi, több hónapon át tartó ülésszakban működik. ANemzeti Együttműködés Rendszere bevezetésével 2012-től kezdve ismét csökkent a fontossága. A legfőbb döntéshozói testület funkcióját aKözigazgatási és Igazságügyi Minisztériumből 2012-ben kiváltMiniszterelnökség tölti be. A kormány hatalomgyakorlási mozgásterét és jogalkotási hegemóniáját növeli a 2015 óta tartórendeleti kormányzás.
| Bővebben:Magyarországi országgyűlési választások |
Az országgyűlés tagjait a középkorban a lakosság mintegy 10%-át[7] adó rendek (nemesség, papság, kisebb részben a polgárság) választotta.1848 - az első „népképviseleti” országgyűlés bevezetése - óta a népesség egy szélesebb, de meghatározott köre választotta (nem volt választójoguk anőknek, aférfiaké pedig vagyoni vagy képzettségbeli feltételekhez volt kötve). Aválasztójog az ezt követő száz évben fokozatosan (néha visszaesésekkel) bővült. 1945 óta minden 18. évét betöltöttmagyar állampolgárnak, akit abíróság nem tiltott el aközügyek gyakorlásától és nem állgyámság alatt, választójoggal rendelkezik ésországgyűlési képviselővé választható.
| Bővebben:Magyarországi rendi országgyűlések listája |
A fontosabb magyarországi és erdélyi országgyűlések és határozataik:
1526-ban a székesfehérvári országgyűlést a rendek a szabad ég alatt, a főurak a prépostsági épületben, az1559-es és az1565-ös pesti országgyűlésen az alsótábla ülését a ferencesek kolostorában, a felsőtábláét aprímásnál tartották. 1541-ben a török elfoglalta Budát, azország három részre szakadása időszakában a Habsburgok kormányoztakirályi Magyarország legfontosabb hivatalait Pozsonyba költöztették, így az országgyűléseket is általábanPozsonyba, esetlegSopronba hívták össze.
A reformkori (kétkamarás) országgyűléseketPozsonyban tartották: a felsőtábla általában a Prímási palota Tükörtermében ülésezett, az alsótábla (1802-1848 között) a pozsonyi Magyar Királyi Kamara palotájában[8][9] (ma a pozsonyi egyetem Egyetemi Könyvtára) zajlottak. Utóbbi épületben folytak a reformkor jelentős vitái a magyar gazdasági és kulturális függetlenségről, jobbágyrendszer eltörléséről, hangzottak elSzéchenyi,Wesselényi,Kölcsey,Deák,Kossuth fontos beszédei.
1848. július 5-én, az 1848-as szabadságharc alatt, az első népképviseleti országgyűlést Pesten, aRedoute koncerttermében (a maiPesti Vigadó helyén) tartották. Itt kért a július 11-ei ülésen Kossuth 200 000 főnyi katonát és ehhez szükséges „pénzerőt”, melyet egyhangúlag megadtak. A Budai vár ostroma alatt a védő osztrákok az épületet büntetésből szétlőtték.
AbudapestiFőherceg Sándor utcában1865-től 1902-ig az alsóházi ülések, a Magyar Országgyűlés Képviselőháza,[10] a pesti palotanegyedben található palota, a „régi” vagy „ideiglenes” képviselőház, mai Bródy Sándor u. 8. sz. alattiBudapesti Olasz Kultúrintézet (a húszezer forintos bankjegy hátoldalán látható) nagytermében zajlottak, a felsőház aMagyar Nemzeti Múzeum épületében ülésezett. AzYbl Miklós által tervezett, 1865-ben átadott alsóházi palotaépületet ideiglenes képviselőháznak szánták. Az1880-as évektől fölmerült egy reprezentatív országház felépítésének gondolata.
1902-től az újonnan átadott Országház épületébe költözött a magyar országgyűlés, és a mai napig itt (jelenleg a képviselőházi teremben[11]) tartja üléseit.
.jpg)
A négy évre választott egykamarás Országgyűlés 386 tagból állt, amely szám a jogszabályi változások miatt 199 főre csökkent 2014-től.[12]
Az Országgyűlés alkotja a törvényeket, valamint országgyűlési határozatot hozhat.Megválasztja saját tisztségviselőit, aköztársasági elnököt, aminiszterelnököt, azAlkotmánybíróság tagjait és elnökét, aKúria elnökét, azOrszágos Bírósági Hivatal elnökét, azalapvető jogok biztosát (korábban azombudsmanokat) és helyetteseit, aMagyar Nemzeti Bank elnökét, alegfőbb ügyészt, azÁllami Számvevőszék elnökét.
A belső szervezet kiépítése a megalakulással kezdődik. Az Országgyűlés alakuló ülését a választásokat követő egy hónapon belül az államfő hívja össze és nyitja meg. A tisztségviselők megválasztásáig az alakuló ülést régi parlamenti szokás szerint a korban legidősebb képviselő mint korelnök vezeti, a jegyzői teendőket a legfiatalabb képviselők (1990 és 2010 között négyen, azóta nyolcan) mint korjegyzők látják el.
| év | korelnök | korjegyzők |
|---|---|---|
| 1990 | Kéri Kálmán (MDF) | Deutsch Tamás (Fidesz), Glattfelder Béla (Fidesz), Szelényi Zsuzsanna (Fidesz) és Wachsler Tamás (Fidesz) |
| 1994 | Varga László (KDNP) | Botka László (MSZP), Deutsch Tamás (Fidesz), Nahimi Péter (MDF) és Rimóczi József (MSZP) |
| 1998 | Varga László (Fidesz) | Birkás Tivadar (Fidesz), Gyürk András (Fidesz), Vidoven Árpád (Fidesz) és Zuschlag János (MSZP) |
| 2002 | Varga László (KDNP) | Nyitrai Zsolt (Fidesz), Szitka Péter (MSZP), Szijjártó Péter (Fidesz) és Zuschlag János (MSZP) |
| 2006 | Horváth János (Fidesz) | Ágh Péter (Fidesz), Koszorús László (Fidesz), Nagy László (MSZP) és Varga László (MSZP) |
| 2010 | Horváth János (Fidesz) | Bana Tibor (Jobbik), Dúró Dóra (Jobbik), Farkas Gergely (Jobbik) és Samu Tamás Gergő (Jobbik) |
| 2014 | Turi-Kovács Béla (Fidesz) | Bana Tibor (Jobbik), Csizi Péter (Fidesz), Demeter Márta (MSZP), Dúró Dóra (Jobbik), Farkas Gergely (Jobbik), Heringes Anita (MSZP), Kunhalmi Ágnes (MSZP) és Staudt Gábor (Jobbik) |
| 2018 | Turi-Kovács Béla (Fidesz) | Barcza Attila (Fidesz), Bana Tibor (Jobbik), Bősz Anett (független), Dúró Dóra (Jobbik), Farkas Gergely (Jobbik), Nacsa Lőrinc (KDNP), Stummer János (Jobbik) és Ungár Péter (LMP) |
| 2022 | Turi-Kovács Béla (Fidesz) | Varga Ferenc (Jobbik), Bakos Bernadett (LMP), Végh Noémi (Jobbik), Ungár Péter (LMP), Koncz Zsófia (Fidesz), Nacsa Lőrinc (KDNP), Illés Boglárka (Fidesz) és Dúró Dóra (Mi Hazánk) |
Az alakuló ülés lényegében három feladatot teljesít:
Az Országgyűlés tisztségviselői az elnök, az alelnökök és a jegyzők. Az elnöki és az alelnöki tisztség minden más munkaviszonnyalösszeférhetetlen, e tisztségviselők más kereső foglalkozást nem folytathatnak és díjazást egyéb tevékenységükért (a szerzői jogi védelem alá eső tevékenységet leszámítva) nem fogadhatnak el.
| Bővebben:A magyar Országgyűlés elnökeinek listája |
Az Országgyűlés elnökének közjogi pozíciója közel áll az államfőéhez. A köztársasági elnöki jogkört az Országgyűlés elnöke gyakorolja az államfői megbízatás idő előtti megszűnése vagy az államfő akadályoztatása esetén. Az ideiglenes államfői jogkör korlátozott, nem illeti meg például a vétójog, illetve a feloszlatás joga. A „helyettesítés” idején az Országgyűlés elnöke képviselői jogait nem gyakorolhatja. A Magyar Köztársaságban1989.október 23. és1990.augusztus 3. között a Parlament elnöke mint ideiglenes köztársasági elnök gyakorolta az államfői jogokat.
Az elnök védi az Országgyűlés jogait, őrködik a Ház méltósága és tekintélye felett, ügyel a házszabályok helyes alkalmazására, szervezi az Országgyűlés belső életét.
Az elnöknek az Országgyűléssel mint munkaszervvel kapcsolatos további feladatai:
| A magyar Országgyűlés elnökei 1989. október 23. óta: | ||
|---|---|---|
| Név | Hivatal kezdete | Hivatal vége |
| Szűrös Mátyás | 1989.október 23. | 1990.május 1. |
| Göncz Árpád | 1990.május 2. | 1990.augusztus 2. |
| Szabad György | 1990.augusztus 3. | 1994.június 27. |
| Gál Zoltán | 1994.június 28. | 1998.június 17. |
| Áder János | 1998.június 18. | 2002.május 14. |
| Szili Katalin[13] | 2002.május 15. | 2009.szeptember 14. |
| Katona Béla[14] | 2009.szeptember 14. | 2010.május 14. |
| Schmitt Pál | 2010.május 14. | 2010.augusztus 6. |
| Kövér László[15] | 2010.augusztus 6. | Hivatalban |
Az elnököt akadályoztatása esetén vagy megbízásából az egyik alelnök helyettesíti. A parlamenti mindennapokban s főként az ülésvezetési jogkörben az elnök és az alelnökök racionális munkamegosztásban dolgoznak. A helyettesítő alelnök jogai és kötelezettségei azonosak az elnökével.
A jegyzők az elnök általános segítői, „őrszemei” s mindenekelőtt a tanácskozások vezetésében segítenek. A jegyzők ügyrendekben nem rögzített, mégis létező feladata az ülésteremben zajló események folyamatos figyelemmel kísérése, jelzése az elnöknek.
Az elnöki emelvényen lévő jobb és bal oldali jegyzői széken a kialakult parlamenti gyakorlat szerint egy kormánypárti és egy ellenzéki soros jegyző foglal helyet. A jegyzők az elnök által megállapított sorrendben váltják egymást. A jegyzők olvassák fel az országgyűlési iratokat, előolvassák az esküszöveget, összeszámolják a szavazatokat, szerkesztik és hitelesítik az Országgyűlés jegyzőkönyveit. A jegyzők a hozzászólási íven a jelentkezés sorrendjében feljegyzik a szólni kívánó képviselők nevét. Titkos szavazás esetén a jegyzők szavazatszámláló bizottságként járnak el, a bizottság elnöke a parlamenti szokásjog szerint a legidősebb jegyző.
A jegyzők az Országgyűléshiteles helyei: a napirendnél közreműködő két soros jegyző hitelesíti aláírásával az Országgyűlés határozatait kihirdetésük előtt. A soros jegyzők hitelesítik az Országgyűlés jegyzőkönyveit is.
Az Országgyűlés tanácskozásairól az Országgyűlési Napló számára vezetett szó szerinti jegyzőkönyvben az ülésen elhangzott minden nyilatkozatot, felszólalást és közbeszólást rögzíteni kell. Az Országgyűlési Naplók a magyar történelem és a történetírás rendkívül fontos dokumentumai. Az Országgyűlési Naplók a zárt ülések jegyzőkönyveinek kivételével nyilvánosak, minden állampolgár számára hozzáférhetők.[16][17][18][19]
A legtöbb parlament testületként is intézményesíti a tisztikart, ismeri az elnökség intézményét, s nem ritkán hatáskörrel is felruházza. A magyar Országgyűlés Házbizottságot hozott létre, amelynek tagjai a házelnök, az alelnökök és a frakcióvezetők.
Szavazati joggal csak a frakcióvezetők – akadályoztatásuk esetén megbízottjuk – rendelkeznek. A Házbizottság állásfoglalásait a politikai megegyezés érdekében, fő szabály szerint egyhangúlag hozza meg. Egyhangú döntés hiányában vagy a parlament, vagy a házelnök dönt.
