Azoroszok azukránokkal és abelaruszokkal együtt a keletiszláv népek csoportjába tartoznak. ElsősorbanOroszországban és a környező államokban élnek, de jelentős diaszpórát alkotnak a világ számos országában.
Magyarul gyakran hivatkozunk ilyen néven Oroszország minden lakójára, tekintet nélkül arra, hogy melyik nemzetiséghez tartoznak. Régies magyar elnevezésük a muszka (a Moszkva szóból), és népiesen használják még a ruszki elnevezést is, amely mára kissépejoratív jelzővé vált, holott az önelnevezésük átvétele (lásd még:ruszok).
2010-ben Oroszország lakóinak 77,7%-a volt orosz.[5]
Aszlávok először az i. sz. első évezred közepén szerepeltek abizánci ésarab/perzsa írott forrásokban.
A történettudomány eddig eredményei szerint a szlávok kialakulása azindoeurópai népek családján belül azElba és aDnyeper folyók, valamint aBalti-tenger ésKárpátok által határolt területen ment végbe. Szétvándorlásuk a6-8. században zajlott le. Ezt a folyamatot csak a népszaporulattal magyarázni nem lehet, abban nagy szerepet játszottak a népvándorlás hullámai, például azavarok mozgása is. Görög források szerint a szlávok az avarok szövetségesei voltak. A kor egyik fő írott forrása, a valószínűleg1113-ban írtElmúlt idők krónikája (Повести временных лет, óorosz kezdőszavainak a történettudományban bevett rövidítésével PVL), amitkijeviBarlangkolostorban készítettek, viszont úgy emlékezik meg az egyik szláv csoportról, adulebek törzséről, hogy az avarok megszégyenítő, alantas szolgáltatásokra kényszerítették őket, például velük húzatták szekereiket, és elhurcolták őket, amerre vitt az útjuk.
Akeleti szlávok az őshazának tartott lakóhelyekről szintén a 6-7. század táján indultak el. A vándorlás spontán módon és kisebb csoportokban történhetett. Lassan vették birtokba a földművelésre alkalmas részeket, új letelepedési pontjaik nem alkottak etnikailag összefüggő területeket. APripjaty folyótól északra csak a 8. század során jutottak el. Sűrűbb telepeik aDnyeper középső folyása, aDeszna és aSzejm folyók környékén, azaz aRusz későbbi központi területein alakultak ki.
Más részeik később, a 10. században jutottak el aNyugati-Bug irányába, a maiPszkov ésNovgorod környékére. A különböző csoportok között egészen az államszervezésig nem jött létre szorosabb kapcsolat.
A kis, néhány családból álló csapatok a folyók közelében, egy-egy kiemelkedő területen telepedtek le; délen földbe mélyített, északon pedig fából készített házakat építettek. A terület nagyon gyér népsűrűségű volt, az új telepesek érkezése nem feltétlenül okozhatott összecsapásokat. A térségben abalti és afinnugor népek egyes csoportjai éltek, de ezek sem alkottak összefüggő etnikai tömböt; életmódjuk főleg halász-vadász jellegű volt, ez is csökkentette a konfliktusok szükségszerűségét. A szláv, balti és finnugor csoportok elkülönültsége egészen a12. századig fennmaradt. A nyelvtudomány ki tudja mutatni ezekben a nyelvekben az akkori egymás mellett élés nyomait, az egymástól átvett szavakat.
A szláv lakóterület déli sávja mentén viszont, a lovas nomád sztyeppei népekkel szemben megerősített telepeket kellett létrehozniuk. Akazárok, rövig ideig amagyarok is adóztatták a földművelő szlávokat.
A 7-10. század közötti időben – későbbi források alapján – már lehetséges a keleti szláv tömbön belül differenciálni. A PVL krónika a következő törzsneveket ismeri: poljanok, szeverjanok, ulicsok, tivercek, drevljanok, dregovicsok, krivicsek, radimicsek, szlovének, fehér horvátok. Kijev környékén apoljanok – mezei lakók – lakták, nevüket a nyugati szláv polanokhoz (alengyelek ősei) hasonlóan a lakóhelyükről kapták. Tőlük északra voltak aszeverjánok – északiak – szálláshelyei. A Novgorod környékén letelepülőszlovén törzs neve sokfelé előfordul a szlávok lakta területen, így a Balkánon is (szlovének). Ez a szó egyébként később a szlávok összefoglaló elnevezése is lett. Valószínűleg ebben az északi régióban is a szláv jelleg hangsúlyozása miatt kapták ezt a nevet, amely megkülönböztette őket a helyi finnugor és balti törzsektől, valamint a később megjelenő normannoktól. A különböző források által említett törzsekről azonban még nagyon keveset tudunk. Gyakran előfordul, hogy különböző elnevezések ugyanazokra a csoportokra vonatkoztak különböző időkben. A 12. század folyamán a törzsnevek jelentőségüket vesztették, helyettük a népcsoportokat a települési központok alapján különböztették meg: kijeviek, halicsiak, szmolenszkiek.
Az északi régióban, azUrálban és aBaltikumban már az időszámítás kezdete körüli időktől éltek afinnugor népcsoportfinn ágához tartozó népek, mint a merja ésmuroma nép. Ez utóbbiak a 11. században már beolvadtak az oroszokba. A muromák nevét a Murom helynév őrizte meg.
A keleti szlávok északkeleti terjeszkedésük során a 12. század végén érték el aVolgai Bolgárországot, a térségben létező első államalakulatot. Ennek lakói atörök etnikumúcsuvasok voltak. Itt kerültek kapcsolatba a keleti szlávok amordvin,cseremisz népekkel is.
A Novgorod környéki szlávok finn népcsoportokat (pl.vótok) asszimilálva terjeszkedtek tovább aFehér-tengerig, aPecsora torkolatvidékéig, sőt eljutottak az Urálig is.
A keleti szlávok fokozatos terjeszkedésével párhuzamosan a 9. században megjelentek a térségben avikingek vagynormannok, akiket errefelévarégoknak neveztek.
A varégok csoportjai, felfegyverzett távolsági kereskedők, a folyók mentén hatoltak át a térségen a Balti-tengertől aFekete- és aKaszpi-tengerig. Ehhez hajóikat néhány esetben szárazföldön kellett átemelni a folyók felső szakaszai között, de a kor technikájával ez megoldható volt. Kereskedelmi útjaik mentén, a folyók partján telepeket létesítettek, ahol fegyveres erővel biztosították maguknak az útvonal és környéke feletti ellenőrzést, raktáraik védelmét. Először a későbbi Novgorod környékén telepedtek le, ahol elágazott a volgai és a dnyeperi útvonal.
A skandinávok megjelenése a térségben katalizátorként hatott a gazdasági, társadalmi, politikai fejlődésre, ahogyan az Novgorod történetén is közvetlenül megfigyelhető. A varégok alkották a térségbeli új állam, aKijevi Rusz uralkodó rétegét, adták fegyveres erejét. Az első orosz uralkodóház, aRurik-dinasztia is tőlük származtatta magát. Etnikailag azonban a szláv többség körében gyorsan elszlávosodtak és a sokféle finnugor és török népelem után maguk is hozzájárultak az orosz nemzeti etnikum kialakulásához.
Oroszország története. Egyetemi tankönyv. Pannonica Kiadó, 2001. Szerkesztette: Szvák Gyula. Szerzők:Font Márta,Krausz Tamás,Niederhauser Emil,Szvák Gyula. (Az orosz nép kialakulásával is foglalkozó első részt – 5–123. oldal – Font Márta írta.)
