Azorosz nyelv (oroszul:русский язык,latin betűs átírása: russkij jazyk,magyar átírása: russzkij jazik; régies elnevezésenagyorosz nyelv) a legtöbb, mintegy 145 milliónyi anyanyelvi beszélővel rendelkezőszláv nyelv, ennélfogvavilágnyelv. Azukrán nyelvvel (régiesenkisorosz nyelv), afehérorosz nyelvvel, valamint aruszin nyelvvel együtt akeleti szláv nyelvek közé tartozik. Az orosz nyelv nyelvjárási tagoltsága a nagy területi kiterjedéshez képest viszonylag kicsi, azirodalmi nyelv amoszkva-környéki középorosz nyelvjárásokra épül. Az orosz nyelv széles körben elterjedt a tudományok és kulturális érintkezés terén is.
Az orosz nyelv aszláv nyelvek keleti ágához tartozik. Aprotoszláv nyelv feltehetően azi. e. 2.-i. e. 1. évezredben vált ki az indoeurópai nyelvcsaládból, ezután fejlődött ki azősszláv nyelv. Ez a nyelv a6–7. században három ágra bomlott fel: akeleti, nyugati és adéli ágra; majd akeleti szláv (melyet ó-orosz nyelvnek is neveznek) nyelvből alakult ki a14.–15. században azorosz (nagyorosz),ukrán (kisorosz) és abelarusz (fehérorosz) nyelv; a15.–16. században alakultak ki az északi, közép- és a déli nagyorosz nyelvjárások.
A régészeti feltárások bebizonyították, hogy aNovgorodban beszélt orosz nyelvváltozat (vagy épp külön nyelv) igencsak nagy fokú önállóságot mutatott az orosz nyelvtől. Ez megcáfolta azt a sokáig fennálló felfogást, miszerint az orosz tekinthető a régi egységes keleti szláv nyelv ősének, amiből további keleti szláv nyelvek alakultak ki. Az elméletek a szétválást a15. századra teszik, ezzel szemben a novgorodi már a9. században létezett és keletkeztek írásos forrásai.
Az orosz nyelv történetének legrégibb emlékei: a novgorodi kódex (11. század), az Osztromir evangélium (1056/1057), ezek egyházi szláv nyelven íródtak, valamint anyírfa-oklevelek (берестяные грамоты), ez utóbbiak ónovgorodi nyelvjárásban készültek.
A központosított televíziós és rádióadások csökkentik a nyelvjárások közti különbséget, ennek ellenéreMoszkva ésSzentpétervár –Oroszország két legnagyobb városa – lakóinak nyelvjárása is eltér bizonyos fokig.
Az egyik ma ismert legrégibb irodalmi nyelvemlék aÉnek Igor hadáról (v.Igor-ének – Слово о полку Игореве) a12. századból, a legrégibb történelmi nyelvemlék azŐskrónika.
A modern orosz nyelvfonetikai rendszere 42 jelentésmegkülönböztető szegmentumot (fonémát) tartalmaz, ebből 6 magánhangzó és 36 mássalhangzó. Ez a terjedelmes fonémakészlet aszláv nyelvekre jellemző kiejtési sajátossággal magyarázható: a legtöbb orosz mássalhangzótkeményen éslágyan (palatalizáció) is ejthetjük.
Az orosz magánhangzók ejtése nagyban függ attól, milyen pozíciót foglalnak el a szóban, pontosabban hogy milyen helyzetben vannak a szóhangsúlyhoz képest. Így a magánhangzóknál megkülönböztetünkhangsúlyos, illetve első (közvetlenül a hangsúlyos szótag előtti) vagy második (egyéb)hangsúlytalan helyzetet, és e helyzetek határozzák meg a magánhangzók redukálódásának fokát. Például az o hangsúlyos helyzetben [o], az első hangsúlytalan helyzetben kiejtése [a] (ez azаканье, akanyje jelensége), a másodikban [ə] lesz, az első hangsúlytalan helyzetben lévő e vagy я megközelítő ejtése [i](иканье, ikanyje) stb.
A magyar nyelvtől eltérően az oroszban a magánhangzók hosszúsága nem jelentésmegkülönböztető (mint példáuláru –árú), és nem is lényeges a szó megfelelő kiejtése szempontjából. A hangsúlyos magánhangzókat rendszerint félhosszan ejtjük ki, a hangsúlytalan magánhangzókat röviden. Ez a rövidülés olyan fokú lehet, hogy hosszabb orosz szavak szótagszáma a magyar hallgató számára gyakran nem is megállapítható.
A mássalhangzók szó végén a szláv nyelvekre jellemző módon zöngétlenné válnak, az egymás mellé kerülő mássalhangzók kiejtését pedig a magyarhoz hasonlóan többféle hasonulási szabály is befolyásolja.
Az oroszban az i/j hanggal kezdődő vagy végződő kettőshangzóktól eltekintve az egymás után következő magánhangzókat rendszerint külön hangként ejtjük a hangsúlytalan hangok redukálódásának figyelembevételével. A -ja-, -je-, -ij- és hasonló hangcsoportokat egyes orosz nyelvtanok kettőshangzókként írják le, de magyar beszélő számára ezek szinte azonosan hangzanak a magánhangzó és a j hang egymás melletti kiejtésével.
Az orosz nyelv kiejtésének a kutatásával az orosz irodalmi nyelvfonetika és afonológia szaktudományai foglalkoznak. Bővebb értelemben véve az orosz nyelv nyelvjárási változatainak kiejtését is vizsgálják.
Az orosz nyelvatonális nyelv, azaz a magánhangzók hangmagassága nem befolyásolja a szó jelentését. A magyar és a német nyelvhez hasonlóan az orosz nyelvben is különböző hangmagasságot használunk egy mondaton belül vagy a mondat végén, attól függően, hogy kijelentő mondatról, kérdő vagy felkiáltó mondatról van-e szó. Erre az orosz nyelvben 7 intonációs szerkezet van (интонационные конструкции), ezek különböző kijelentő és kérdő mondatokat jelölnek. Atonális nyelvekben ezzel szemben a hangmagasság megváltoztatja az egyesszavak jelentését.
Az orosz nyelvben a szóhangsúly dinamikai jellegű, szabad és kötetlen, valamint jelentésmegkülönböztető szerepe van. Ez azt jelenti, hogy a hangsúlyos szótagot idegen nyelvi beszélő számára is jól érzékelhetően erősebb nyomatékkal ejtik ki, a hangsúly a szó bármely szótagjára eshet és helye a szón belül változhat is alaktani változások esetén, továbbá egyes szópárok megkülönböztetése kizárólag szóhangsúlyuk alapján történik. (A magyar nyelv szóhangsúlya szintén dinamikai jellegű, de az orosszal ellentétben állandó és kötött, mivel minden szóban és minden alakban az első szótagra esik, ebből következően jelentésmegkülönböztető szerepe sem lehet.)
A magánhangzók kiejtését nagy mértékben befolyásolja, hogy hangsúlyos szótagban fordulnak-e elő, illetve hogy a szón belül ahhoz viszonyítva hol találhatók, így a hangsúly szabadsága miatt idegen nyelvűek számára hallás alapján nem mindig egyértelmű egy-egy szó alaktani változatainak összetartozása.
Az1918-ban bevezetett orosz helyesírási reform óta az orosz ábécé 33 betűből áll: ebből 10 betű amagánhangzók jelölésére szolgál:а,е,ё,и,о,у,ы,э,ю ésя. A többi 23 betű amássalhangzókat jelöli, aъ és aь nem jelölnek konkrét hangot, hanem csak a megelőző mássalhangzóklágyságát ill.keménységét jelzik.
A legtöbb szláv nyelvhez hasonlóan azorosz nyelv is erősenflektáló nyelv. Háromnyelvtani nemet különböztet meg, hatnyelvtani esetben ragoz. Anyelvtani nemen belül megkülönböztetünkélő ésélettelen főneveket.
Az egyes számtárgyesetben a hímnemű szófajokatélő ésélettelen kategória szerint megkülönböztetjük: az „élő” szófajoknál a tárgyeset abirtokos esettel egyezik meg, az „élettelen” szófajoknál pedig azalanyesettel.
A főnév nemét többnyire a végződéséről ismerhetjük fel. Azа-ra vagyя-ra végződő főnevek kevés kivétellel nőneműek, azо,ёе végűek semlegesneműek. Aь-re végződő főnevek lehetnek hímneműek vagy nőneműek. Ezeket a főneveket különböző módon ragozzuk, attól függően, hogy hím- vagy nőnemű főnévről van-e szó (Például путь – út (hn.), любовь – szerelem (nn.)) Aь-re végződő hímnemű főnevek ritkábban fordulnak elő, mint a nőneműь végű főnevek. A mássalhangzóra végződő főnevek hímneműek.
A idegen szavakat az orosz nyelvben is többnyire az eredeti nemük szerint használjuk (ld. alább!). Egyes olyan idegen szavak, amelyek nem illenek be az orosz nyelv rendszerébe, semlegesnemű és ragozhatatlan főnévek közé tartoznak. (például showшоу, rádióрадио, metróметро).
Az orosz nyelvben nincsenhatározott vagyhatározatlannévelő.
Az orosz nyelv három ragozási típust különböztet meg: I. típushoz tartoznak a hím- és semlegesnemű főnevek, a II. típushoz tartozó főnevek többnyire nőneműek. A III. típushoz azok a többnyire nőnemű főnevek tartoznak, amelyekь-re végződnek. Különleges típust képeznek a semlegesneműмя végű főnevek (példáulимя – név,время – idő).
Példák a főnévragozásra: aстол – asztal (I.típus) és a nőneműплощадь – tér (III.típus)
A mássalhangzóra végződő főneveket a táblázatban -0- (végződés nélkül) jelöli.
I. főnévragozás – Hímnemű főnevek
Egyes számAlanyeset – -ь -й -ийTárgyeset -/-а -ь/-я -й/-я -ий/-ияBirtokos eset -а -я -я -ияRészes eset -у -ю -ю -июEszközhatározós eset -ом -ем³ -ем³ -иемElöljárós (helyhatározós) eset -е -е -е -ии
Többes számAlanyeset -ы¹ -и -и -ииTárgyeset -ы¹/-ов -и/-ей -и/-ев³ -ии/-иевBirtokos eset -ов² -ей -ев³ -иевRészes eset -ам -ям -ям -иямEszközhatározós eset -ами -ями -ями -иямиElöljárós (helyhatározós) eset -ах -ях -ях -иях
Tárgyeset: az élő főnevek tárgyesete megegyezik a birtokos esettel, az élettelen főneveknél megegyezik az alanyesettel.
1: susogó és "köhögő" г, к, х hangok után и-t írunk.
2: susogó hangok után ей-t írunk.
3: lágy mássalhangzó után hangsúlyos helyzetben ё-t írunk, hangsúlytalan helyzetben е betűt.
I. főnévragozás – Semlegesnemű főnevek
Egyes számAlanyeset -о¹ -е²Tárgyeset -о¹ -е²Birtokos eset -а -яRészes eset -у -юEszközhatározós eset -ом¹ -ем²Elöljárós (helyhatározós) eset -е -е³
Többes számAlanyeset -а -яTárgyeset -а -яBirtokos eset – -йRészes eset -ам -ямEszközhatározós eset -ами -ямиElöljárós (helyhatározós) eset -ах -ях
1: susogó hangok után hangsúlyos helyzetben о-t, hangsúlytalan helyzetben е betűt.
2: Lágy mássalhangzók után hangsúlyos helyzetben ё-t írunk, hangsúlytalan helyzetben е betűt.
3: Azoknál a főneveknél, amelyek egyes szám alanyesetben ие-re végződnek, itt и-t írunk.
II. főnévragozás – (főleg) nőnemű főnevek
Egyes szám Alanyeset -а -я -ия Tárgyeset -у -ы -ию Birtokos eset -ы¹ -и -ии Részes eset -е -е -ии Eszközhatározós eset -ой² -ей³ -ией Elöljárós (helyhatározós) eset -е -е -ии
Többes szám Alanyeset -ы¹ -и -ии Tárgyeset -ы¹/- -и/ь -ии/ий Birtokos eset – -ь -ий Részes eset -ам -ям -иям Eszközhatározós eset -ами -ями -иями Elöljárós (helyhatározós) eset -ах -ях -иях
1: Susogó hangok után és г, к és х után и-t írunk.
2: Susogó hangok után hangsúlyos helyzetben о-t írunk; hangsúlytalan helyzetben е betűt.
3: Lágy mássalhangzók után hangsúlyos helyzetben ё betűt írunk, hangsúlytalan helyzetben е-t.
Többes szám tárgyesetben szintén megkülönböztetjük az élő (megegyezik a birtokos esettel) és élettelen főneveket (megegyezik az alanyesettel).
III. főnévragozás
Egyes szám (nőnemű) (semlegesnemű)Alanyeset -ь -мяTárgyeset -ь -ямBirtokos eset -и -мениRészes eset -и -мениEszközhatározós eset -ью -менемElöljárós eset -и -мени
Többes számAlanyeset -и -менаTárgyeset -и/-ей -менаBirtokos eset -ей -мёнRészes eset -ям/-ам -менамEszközhatározós eset -ями/-ами -менамиElöljárós eset -ях/-ах -менях
Minden számnevet ragozunk, mégpedig az utána következő melléknévvel vagy főnévvel együtt. Ha egytőszámnév alanyesetben vagy tárgyesetben áll (kivéve az élő főnevek tárgyesetét), a következőket kell megjegyeznünk:
a) aдва, три, четыре (kettő, három, négy) számnevek után a melléknév többes szám birtokos esetben áll (hím- vagy semlegesnem, néha nőnemben is), ill. többes szám alanyesetben (nőnem) és a főnév egyes szám birtokos esetben áll.
b) aпять, шесть…двадцать (öt, hat…húsz) számnevek után a főnév és a melléknév is többes szám birtokos esetben áll.
… a további tőszámnevekre az alábbiakat kell megjegyeznünk:
minden összetett számnév után, amelyek два, три, четыре számmal végződnek a fenti a) szabály érvényes, akkor is, ha tárgyesetben álló élő főnévről van szó.
a többi összetett számnévre (az один végű számnevek kivételével) a fenti b) szabályt alkalmazzuk.
Határozatlan számnevek esetében alanyesetben a b) szabály érvényes.
Az orosz nyelvben (a szláv nyelvek többségéhez hasonlóan) az igének lényeges tulajdonsága azigeszemlélet, amely lehetfolyamatos vagybefejezett. (A magyar és a német nyelvben lehet bizonyos értelemben hasonló igeszemléletről beszélni, amit az oroszhoz hasonlóan leggyakrabban igekötők fejeznek ki, de önálló szavak is jelezhetnek, például folyamatossprechen és befejezettsagen. Ezzel szemben az elnevezésbeli hasonlóság ellenére az orosz igeszemléletnek nincs sok köze az angol folyamatos és befejezett igeidőkhöz, már csak azért sem, mert míg az orosz nyelvben egy ige mindig egyértelműen vagy befejezett vagy folyamatos, addig az angolban egy igeidő lehet akár egyidejűleg folyamatos és befejezett, de lehet egyszerű igeidő is, vagyis se folyamatos, se befejezett.)
Abefejezett igealakot az alábbiak szerint képezzük:
a folyamatos igéhez kapcsolt igekötővel (példáulделать (F) –сделать (B) –megcsinál, csinál)
Az igeragozás három időt (jelen, múlt, jövő) ismer. Az igemódok közül a felszólító mód paradigmája (eltérően például a magyartól) csak második személyű formát ismer. Az igék zöme két, folyamatos és befejezett alakból álló párt alkot. A pár befejezett tagja formailag jelen időben ragozva jövő idejű értelmű.
Csak a folyamatos szemléletű igealakokat használhatjuk a jelen idő kifejezésére. Az aktuális eseményeket csak a jelen időben ragozott folyamatos ige fejezi ki.Что ты делаешь? – Mit csinálsz? (most éppen)
A befejezett szemléletű ige jelen ideje jövőben lezajló befejezett cselekvést fejez ki (azaz befejezettjövő időt).
Что ты сделаешь? – Mit fogsz tenni? (majd később)
Ajövő időt ezenkívül kifejezhetjük még összetett módon is, amelyet aбыть (van) létige ragozott alakjával és a folyamatos igefőnévi igenevével fejezünk ki, mint például anémet nyelvben is.
Что ты будешь делать? – Mit fogsz csinálni? (folyamatos)
Azorosz nyelvben csak egy múlt idő van. Mind a folyamatos, mind a befejezett ige állhat múlt időben, így tehát múlt időben is különbséget tehetünk folyamatos vagy befejezett cselekvés között. A múlt idejű igealakokat csak a megfelelőszemélyes névmások különböztetik meg, valamint nem és szám szerint is különböző alakjai vannak. Képzése rendszerint úgy történik, hogy afőnévi igenév végződése helyére egy-л végződést (hímnem),-ла végződést (nőnem),-ло végződést (semlegesnem), és-ли végződést (többes szám) teszünk.
folyamatos igék:
я делал /-ла /-ло = csináltam (hn/nn/sn) ты делал/-ла /-ло = csináltál (hn/nn/sn) oн/oна/oно делал/-ла /-ло = csinált (hn/nn/sn) мы делали = csináltunk вы делали = csináltatok они делали = csináltak
befejezett igék:
я сделал /-лa /-лo megcsináltam (hn/nn/sn) … stb. (hasonlóképpen a folyamatos igékhez).
A folyamatos ige múlt ideje értelemszerűen arra utal, hogy egy általános érvényű vagy hosszabb ideig tartó cselekvésről van szó, míg a befejezett ige múlt ideje egy múltban történt egyszeri (nem folyamatos) cselekvésre utal.
befejezett igeidők
Elég sok orosz nyelvjárásban (például a pszkovi és a novgorodi nyelvjárások és alipovánok nyelvjárása) – az irodalmi orosz nyelvvel ellentétben befejezett igeidők is vannak, amelyeket állítmányi (rövid) alakkal vagy személytelen szenvedő szerkezettel képzünk. Példáulотец уже пришедши (az apa már megérkezett),здесь у вилков хожено (Itt farkasok jártak.)
Aбыть (van) igét az orosz nyelvben csak múlt és jövő időben ragozzuk. Jelen időben általában minden személyben és számban elhagyjuk, ellentétben a legtöbb indoeurópai nyelvvel, és eltérően a magyar nyelvtől is, ahol csak az egyes szám harmadik személyben marad el általában. Így tehát az orosz nyelvben nincskopula:Я маленький – Kicsi vagyok. Magának a létezésnek a hangsúlyozására azonban egyes szám 3. személyben is használják a nemragozottесть igealakot, továbbá a birtoklás kifejezésére is azУ меня есть… típusú kifejezésekben.
A birtoklás kifejezésére az orosz nyelv a magyarhoz hasonlóan, de sok indoeurópai nyelvtől eltérően elsősorban nem birtoklást jelentő igét használ. Az orosz olyan szerkezetet alkalmaz, melyben a formális alany szerepét a birtok tölti be, a birtokos pedig egy határozó szerepét veszi fel:У меня есть… - Nekem van… (egy) (szó szerint: nálam van). Ugyanez tagadó változatban:У меня нет… Nekem nincs… (szó szerint: *nálam nincs), amit a tagadott birtok birtokos esetben követ, megfelelően az oroszban a tagadásra vonatkozó általános szabálynak.
A birtoklást jelentőиметь (birtokolni) igét a magyarhoz hasonlóan ritkán használják oroszul.
Azorosz nyelvben megkülönböztetünkjelzői (például старая книга – régi könyv) ésvonatkozó mellékneveket (például пожарная команда – tűzoltóság).
Ragozása
Egyes szám (hímnem) (semlegesnem) (nőnem)Alanyeset -ый / ой -ое -аяTárgyeset -ый / ого -ое / ого -уюBirtokos eset -ого -ого -ойRészes eset -ому -ому -ойEszközhatározós eset -ым -ым -ойElöljárós eset -ом -ом -ой
Többes szám (mindhárom nem)Alanyeset -ыеTárgyeset -ые / ыхBirtokos eset -ыхRészes eset -ымEszközhatározós eset -ымиElöljárós eset -ых
A többes szám tárgyesetben, a hímnemű és semlegesnemű főnevek jelzői esetében a végződés élő főnevek esetében a birtokos esettel egyezik, élettelen főnevek esetében a tárgyesettel egyezik meg. A hímnemű melléknevek egyes számban ой-ra végződnek, ha a hangsúly erre a végződésre esik (például большо́й – nagy). Susogó hangok esetében és г, к, х betűk után ы helyett и-t írunk.Megkülönböztetünk továbbá keménytövű mellékneveket (ld. a fenti táblázatban), és lágytövű mellékneveket. Az utóbbiak ragozására ez vonatkozik:Ha a hímnemű melléknevek alanyesetben ий-re végződnek és a semlegesnemű melléknevek ее-re, akkor az alábbi végződéseket használjuk: -его, -ему, -ым és -им.Ha a nőnemű melléknevek alanyesetben яя-ra végződnek, akkor az -ей és -юю végződéseket használjuk.Ha többes számban álló melléknév ие-re végződik, akkor az alábbi végződéseket használjuk: их, им, ими és их.
Fokozása
Azegyszerű középfokot az állítmányi melléknév alapfokából az -е, -ее (-ей) végződés hozzáadásával képezzük, s csak állítmányként használható. A legtöbb melléknévből így képezzük az egyszerű középfokot: például красивый\красив – красивее\красивей (szép – szebb). Főként a kétszótagú melléknevek esetében a hangsúly gyakran áttevődik az elsőről a második szótagra:сильный\силён – сильнéе\сильнéй (erős -erősebb).
Azösszetett középfokot a ragozatlan более (több) ill. менее (kevesebb) szóval képezzük, amelyet az alapfokú melléknév elé teszünk, például более старый (öregebb), менее старый (kevésbé öreg).
Ezenkívül rengetegrendhagyó középfokú alakkal rendelkező melléknevet ismerünk, mint példáulxороший\хорош – лучший\лучше (jó – jobb); маленкий (малый) – меньше (kis – kisebb); старый\стар – старший\старше (öreg – öregebb). Állítmányként csak a rövid alakot használjuk, például (Ő idősebb. – Он старше.)
Azösszetett felsőfokot a самый (minden, egész, maga) szó használatával képezzük, amelyet a melléknév elé teszünk, például самый старый (legöregebb).A jelzői felsőfokot,(elativus) azaz a kiemelő értelmű felsőfokot, az -ейш- képzővel alkotjuk meg, (susogó hangok után -айш- képzővel). Az oroszban ezt az alakot gyakrabban használják a köznyelvben (gyakoribb a крупнейший forma az irodalmibb самый крупный – (legnagyobb) alakkal szemben.
A наи- előképző segítségével az ún.túlzófokot fejezzük ki, például наилучший – (a legeslegjobb).
A melléknévi igeneveknek mindigei, mindmelléknévi tulajdonságaik vannak. Négy melléknévi igenév van az orosz nyelvben:
Cselekvő jelen idejű melléknévi igenév: folyamatos igéből képezzük a-ющ-/-ущ- ill.-ящ-/-ащ- képzőkkel;
Cselekvő múlt idejű melléknévi igenév: a-вш-/-ш- képzővel;
Szenvedő jelen idejű melléknévi igenév:-ем-/-им-/-ом- képzővel;
Szenvedő múlt idejű melléknévi igenév: a-нн-, bzw.-енн-/-ённ- képzővel vagy-т- képzővel. Ennek rövid alakja is van. Emellett van még az orosz nyelvbenhatározói igenév is (or. деепричастия), ez a szófaj igei és határozói tulajdonságokkal rendelkezik.Határozóként használjuk a mondatban.
Oroszország európai részén három jól elkülöníthető nyelvjárási területet különböztetünk meg, ezek Észak-, Közép- és Dél-Oroszország. E területeket továbbinyelvjárásokra oszthatjuk fel. Általánosságban azonban kijelenthető, hogy a nagy terület ellenére az orosz nyelvjárások nem különböznek markánsan egymástól, mint például Németországban vagy Franciaországban. Kiejtésbeli különbségek az országban sehol sem térnek el annyira, hogy két orosz ne tudná megérteni egymást.
ALadoga-tó vonalától északkeletreNovgorod ésJaroszlavl városoktól egészenJoskar-Oláig. Ezt a nyelvjárást jellemzi a hangsúlytalan o világos ejtése – [o](оканье – okanje), agutturális g és a kemény t.
Északi határaSzentpétervártól kezdve Novgorod ésIvanovo városoktól egészen leNyizsnyij Novgorodig ésCsebokszáriig, a déli határa Velikije Luki várostól kezdveMoszkvátólPenzáig tart. Ez a terület felmutat mind északi, mind déli nyelvjárási elemeket. Nyugaton a hangsúlytalan o mindig [o], keleten [a](аканье).
Létezik vagy volt néhány keveréknyelv az orosz nyelvvel. A legismertebb ilyen keveréknyelvek a közeli rokon nyelvekkel, például azukrán-orosz (szurzsik) keveréknyelv, és afehérorosz-orosz (traszjanka) keveréknyelv. A Szovjetunión belül a szibériai és ázsiai népek izolált nyelveivel is keveredett az orosz nyelv.Norvégia északi-sarki határánál 100 éve még aktívan beszélteknorvég-orosz nyelven. A Távol-Keleten a kínaiakkal való kapcsolat következtében kialakult a Kjahta-orosz nyelv. Németországban az orosz nyelvű bevándorlók egy része által alakult ki a németországi orosz keveréknyelv, ami nem tévesztendő össze az Oroszországban élő németek által beszélt nyelvvel.
A volt Szovjetunió legtöbb tagállamában ma is élnek orosz ajkú beszélők, akiknek nyelvhasználata, repertoárja a lakóhelyük hivatalos nyelvének befolyása alá került. A baltikumiÉsztország helyi orosz nyelvváltozatára jellemző például a szóátvételek használata (részben kulturális kölcsönzések, különféle speciális regiszterek, mint az államigazgatás és hivatalok nyelvezete), észt mintára képzett tükörfordítások, és kisebb változások a nyelvtanban is (bizonyos morfoszintaktikai szerkezetek megváltozása), továbbá a helyi orosz kommunikációra jellemző a különféle észt diskurzusjelölők (köszönések, egyéb fatikus elemek) és közbevetések használata.[1]
A kereszt (†) a beszélő híján kihalt nyelveket jelöli. A csillag (*) mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotát, közös ősét, régebbi fázisát. Külön félkövérrel emeltük ki az olyan nyelveket, melyekből több leánynyelv ágazik el, és a hatásuk kiemelkedően jelentős.
Ez a sablon azeurópaikontinensen (szigorúan véve aBalti-tenger és aFehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és aDonazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyiknyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyankihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként:korni,lív,manx.
