Az Olimpiai játékok ötkarikás szimbóluma, melyet a modernkori olimpiai játékok alapítója,Pierre de Coubertin báró, a modern olimpiai eszme elindítója tervezett1913-ban. Valószínűleg az öt kontinenst, míg egy másik magyarázat szerint a sport alapelveit szimbolizálják: szenvedély, hit, győzelem, munkaerkölcs, sportszerűség.
Azolimpiai játékok több sportágat magába foglaló nemzetközi eseménysorozat az ókoriolümpiai játékok mintájára. Az újkori olimpiai játékok sora – az ókori olümpiák mintájára, 1503 év elteltével –1896-banAthénban kezdődött el,[1] és mindenolimpiád elején tartották meg. Az eseménysorozatot egészen1920-ig csak nyáron rendezték meg. Az első téli olimpiát1924-benFranciaországChamonix nevű városa szervezhette.[2] A nyári és a téli olimpiai játékokat1992-ig egy éven belül rendezték,[3]1994-től a nyári játékok az olimpiád első, a téli játékok pedig az olimpiád harmadik évében vannak.
Az első ókori olümpiai játékokat (görögül:Ολυμπιακοί Αγώνες[olimpiákoj agónész] (segítség·infó))i. e. 776-ban tartották agörögországiOlümpiában,[4] és egészen i. sz.393-ig rendezték meg, de ekkorNagy Theodosius császár akereszténység végleges megszilárdítása érdekében minden pogány rendezvényt betiltott, így az olümpiai játékokat is beszüntette – közel 11 évszázados fényes múlt után.[5] Az olimpiai játékok felélesztésének a gondolataPanajótisz Szúcosz görög költő és újságíró fejében fordult meg először1833-ban, amit a „Halottak párbeszéde” című versében is megfogalmazott. Az első újkori, olimpiára emlékeztető rendezvényEvangélisz Zápasz anyagi támogatásával1859-ben jött létre. Ő állta aPánhellén Stadion felújítási költségeit is, és ott rendezték meg a hasonló1870-es és1875-ös játékokat is. Ezt szerte a világon újságokban és közleményekben tudatták az emberekkel, aLondon Review például azt írta, hogy„az olümpiai játékok, melyeket évszázadokra abbahagytak, ismételten elkezdődtek! Valóban meglepő hír…, hogy a klasszikus ókori játékokat Athén mellett újra felébresztették.”
ANemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB)1894-ben jött létre a franciaPierre de Frédy, Baron de Coubertin kezdeményezésére.[6] A NOB lett az „olimpiai mozgalom” szíve, az egymás után alakulónemzeti olimpiai szervezetek összefogója. Ahogy az olimpiai mozgalom nőtt, kialakult a szerkezete, összetettsége. Az olimpia hármas jelszava: Citius Altius Fortius(Gyorsabban Magasabbra Erősebben) lett. Az egymást követő olimpiai játékokon folyamatosan emelkedett a részt vevő nemzetek száma, mígnem a létező országok nagy része már képviselte magát az eseményen. A híradástechnika fejlődése nyomán a közönség is egyre nagyobb érdeklődéssel fordult a játékok felé, így vált az olimpia a legnézettebb televíziós sporteseménnyé, de a helyszíneken is mindig tömött lelátók előtt zajlanak a versenyek. Az olimpiai mozgalom fejlődése egy idő után már az esemény megrendezésében okozott gondokat, ezért a NOB a megrendezésre kerülősportágak számát és a részt vevő sportolók létszámát is korlátozni kénytelen, ez utóbbi miatt vezették be a kvalifikációs rendszert. A 2008-as nyári, apekingi játékokon összesen 28 sportág 34 szakágának 302 versenyszáma szerepelt,[7] míg a 2010-es téli, avancouveri olimpián 7 sportág 15 szakágának 86 versenyszámát bonyolították le.[8]
Az újkori olimpiai játékok története során olyan új hagyományok épültek be a rendezvényekbe, mint a nyitó- és a záróünnepségek megrendezése vagy az érmek átadásának ünnepélyes volta. Az olimpia népszerűsége különböző problémákat is hozott magával, például apolitikai és agazdasági szektor mind erőteljesebb beavatkozási szándékait, aterrorizmus megjelenését, akorrupciót stb.
Az olimpiád fogalma apánhellén játékok (olümpiai játékok,püthói játékok,iszthmoszi játékok és anemeai játékok) tiszteletére alakult ki, mint a sportban használatos időszak. Felöleli a két olümpia között eltelt négy évet, miközben minden évben máshol rendeztek versenyeket. Korunkban időnként használják magára az olimpiai évre (amikor a téli vagy nyári olimpiát rendezik) is.
Az olümpiai játékok eredetét mítoszok sora lengi körbe, de ezek mind megegyeznek abban, hogy a játékok isteni eredetűek. Az egyik szerintZeusz nevéhez fűződik az olimpiai játékok megalapítása, mert itt birkózott meg apjával,Kronosszal az isteni trónért.
Egy másik mondakör szerintPelopsz volt az alapító, aki egy győztes kocsiversenyt vívott Oinomaosszal, Pisza királyával, és így nyerte el a szépséges királylány, Hippodameia kezét. A harmadik mondakör szerintHéraklész az olimpiai játékok szülőatyja, aki egyik próbatétele –Augeiasz istállójának kitakarítása – után bosszúból elfoglalta Éliszt, és a győztes zsákmányából alapította meg Olümpiában a versenyeket. Bárki is volt az alapító istenség, felépítette az olümpiai sztadiont és a környező építményeket,[5] majd megállapította a „sztadion” versenytávját (görög: στάδιον,latin: stadium), amelynek nagysága Olümpiában 184,97 m volt (más görög városállamokban ettől eltérő méretű volt, például Athénban 192,27 m, Delphoiban 177,55 m). Egyébként 1 sztadion=6 plethron=600 pusz (görög láb).
Az első olümpiai játékokat i. e. 776-ban jegyezték fel, bár valószínű, hogy már korábban is folytak sportversenyek, ezt követően általában négyévente rendezték meg. A két olümpia között eltelt időt olümpiádnak nevezték, ami egy idő után időszámítási alap is lett. Az ókori olümpiai játékok népszerűsége csak folyamatosan emelkedett, az i. e. 5. és 6. században érte el tetőpontját. A játékokban a vallásnak is jelentős szerepe volt, áldozatokat mutattak be és ünnepségeket celebráltakZeusz (akinek óriási szobra Olümpiában állt[9]) és az isteni hős, Olümpia mitikus királyának,Pelopsznak a tiszteletére.[10] A játékokon szereplő sportágak és a versenynapok száma változó volt. A versenyek győzteseit nagy tisztelet övezte és versekkel, szobrokkal magasztalták.[11] A leghíresebb ókori olimpikon, akrotoni birkózóMilón volt, az egyetlen, aki hat olimpián is tudott győzedelmeskedni; az időszámításunk előtti 6. században élt.
A Zeusz-templom rekonstruált képe
MikorRóma terjeszkedni kezdettGörögország felé, a játékok már folyamatosan vesztettek jelentőségükből. MiutánI. Theodosius római császár i. sz. 393-ban államvallássá nyilvánította akereszténységet és betiltotta apogány rendezvényeket, az olümpiai játékok is erre a sorsra kerültek.[9] A játékokat legközelebb 1503 év múlva elevenítették fel újra.
Az ókori játékokon csak férfiak vehettek részt a versenyszámokban, és valamennyi sportoló meztelenül versenyzett az olimpián.[12] A győzteseknek nem csak az első helyért járó dicsőség járt, hanem különböző jelképes díjakat is. Olümpiában olajfaágból, Püthóban babérből, Nemeában és Iszthmoszban vadzellerből font koszorúval is megkoronázták.[13] Azolajág a remény ésbéke jelképe volt. Míg azolajág szimbóluma elért egészen az ókori játékoktól annak modern újjászületéséig, számos új olimpiai szimbólum is beépült az újkori olimpiai játékok történetébe. Például a lánghordozás az ókori olimpiai játékoknak nem volt része, noha az olimpiától függetlenül már akkoriban is rendeztek fáklyás váltófutásokat. Természetesen az ötkarikás zászló is új szimbólum, az ókori Görögországban nem használták, de az arany-, ezüst- és bronzérmek rendszere is új.
Az olimpiai játékok újjászületése és az első újkori olimpia
Pierre de Coubertin szerint a franciák hibája abban rejlett aporosz–francia háborúban, hogy nem fordítottak elegendő figyelmet a katonák fizikai erőnlétére, ám ezen a sport segítségével javítani szeretett volna és a férfias versengést, az atléták pontosan szabályozott, sportversenyeken nyújtott teljesítményeire szerette volna bízni
1833-ban a költőPanajótisz Szúcosz felvázolta egyik művében a játékok újjászületését.1850-től azangliai Much Wenlockban új kezdeményezés indult „Olimpiai Csoport” néven. Később,1859-ben „Wenlocki olimpiai játékok”-ra módosították a rendezvény nevét, majd „Wenlocki évi társadalmi olimpiai játékok” lett. A Wenlocki Olimpiai Társaságot1860-ban alapították meg. Anagy-britanniai nemzeti olimpiai játékokat az alapító,William Penny Brooks szervezte meg1866-ban alondoni a Crystal Palace-ban.[15]
Ezalatt AthénbanEvangélisz Zápasz, a gazdag görög sportbarát kezdeményezte a klasszikus ókori olimpiai játékok felelevenítését, és ehhez anyagi áldozatokat is vállalt. Az első ilyen olimpiai játékot1859-ben,Athén főterén rendezték meg. Zápasz vállalta aPánhellén Stadion felújítását, és az első stadionban megrendezett olimpiai versenyt már itt bonyolították le1870-ben, melyet1875-ben ismételten megrendeztek.
Az 1896-os nyitóünnepség
Az érdeklődés az olimpiai játékok nemzetközi eseménnyé való növelése iránt akkor nőtt meg, mikor egy német archeológus a19. század közepén felfedezte az ókoriOlümpia romjait. UgyanekkorPierre de Coubertin aporosz–francia háború (1870–1871) francia vereségének okait kutatta. Úgy vélte, a franciák hibája abban rejlett, hogy nem fordítottak elegendő figyelmet a katonák fizikai erőnlétére, ezen szerettek volna javítani. Coubertin arra is kereste a választ, hogyan hozhatja közelebb egymáshoz a nemzeteket, és hogy a fiatalok inkább versenyezzenek különféle sporteseményeken, mint háborúzzanak.1890-ben részt vett a Wenlocki Olimpiai Társaság olimpiáján, és rájött, hogy azolümpiai játékok újraszervezésével el tudja érni céljait.
Hajós Alfréd, az első újkori olimpia első magyar bajnoka
A görög kormány és a nagyközönség egyaránt lelkesedéssel fogadta az olimpiát, azt gondolták, hogy a játékokat minden alkalommalAthénban bonyolítják le. ANOB másképp határozott, a következő helyszín afranciaországiPárizs volt. Apárizsi olimpia volt az első, amelyen nő is versenybe szállhatott a győzelemért.[18]
Az első olimpia sikere után a következő olimpiai játékok vesztettek erejükből. Apárizsi1900-as ésst. louisi1904-es ünnepeket háttérbe szorították a világkiállítások, melyeket az olimpiai játékokkal azonos helyen és időben tartottak meg. Az1906-os nem hivatalos játékokat (azért nem hivatalos, mert ez volt a második rendezvény a harmadik olimpiádon belül)Athénban rendezték meg, első alkalommal az Athénban rendezett olimpiák között. Bár aNOB akkoriban elismerte és támogatta ezeket a játékokat, jelenleg ezek az olimpiák nem hivatalosak, mint olimpiai játékok, aNOB álláspontja szerint. Az1906-os pánhellén játékokra a világ minden tájáról, széles körben érkeztek sportolók (1904-ben az atléták 80%-a amerikai volt) és nagymértékben növekedett az érdeklődés a közönség körében azáltal, hogy óriási változások mentek végbe mind a játékok méretét és népszerűségét illetően.
A kezdeti,1896-os 14 ország 241 résztvevőjéről az olimpiai játékok versenyzőinek száma2008-ra elérte a 205 ország 11 028 sportolóját.[19]ATéli Olimpiai játékok kiterjedése és méretei messze elmaradnak nyári megfelelőjüktől. Például a2006. évi téli olimpiai játékokonTorinóban,Olaszországban összesen 80 ország 2633 sportolója mérte össze erejét 84 versenyszámban.[19]Ahogy az olimpiák résztvevőinek száma, úgy a sportünnep médiában való szereplése, népszerűsége is nőtt. Napjainkra az olimpiai játékok a világ legnagyobb televíziós eseményei. A2000-es sydney-i játékokon nem kevesebb, mint 16 ezer televíziós és újságíró dolgozott, egy becslés szerint körülbelül 3,8 milliárd ember követte az olimpiai játékok eseményeit a televíziókban.[20] Napjainkra a televíziós közvetítések jogának eladásai szerves részévé váltak annak a folyamatnak, melyben a szervező országok csökkenteni próbálnak a játékok megszervezéséből adódó költségeken.
A játékok finanszírozása aNOB és a rendező országok legnagyobb problémája. Bár lehetővé tették profi atléták szereplését, a velük érkező támogatások és nagyobb országok érdeklődése meg is oldották ezeket a financiális nehézségeket az1980-as években, de a versenyzők, a média és a nézők egyre növekvő száma ezt egyre nehézkesebbé és költségesebbé tette az olimpiai játékokat rendező városok számára. Például a2012-es londoni olimpiai játékokra előreláthatólag a város 9,345 milliárd fontot (ezzel felülmúlva apekingi 40 milliárd $-t) fog a szervezésre költeni.[21] Egyike a legnagyobb problémáknak az, hogy a rendező országok gazdaságának meg kell birkóznia ezekkel a terhekkel. Közösségi és egyesületi támogatások nagyban csökkenthetik az országok által elvállalt hitelek súlyát, viszont ahogy az olimpiai játékok és aNOB fejlődik, úgy a házigazda országoknak az olimpiai játékok megrendezését követően az elismerések és a vele járó pénzösszegek is.
Egyik módja a kiadások csökkentésének az, hogy némely eseményeket különböző városokban, vagy egy másik országban tartsák. Annak ellenére, hogy az olimpiai játékokat általában egy várossal azonosítják, az olimpiák nagy részében néhány versenyszámot, mint alabdarúgás ésvitorlázás, más helyszíneken tartanak. A történelem során eddig mindössze három olimpiai játékot rendeztek meg egyszerre több országban: ezek1920-ban, azantwerpeni játékokon a vitorlázó eseményeketHollandiában tartották; az1956-os melbourne-i játékokon a lovagló versenyeketStockholmban bonyolították le, a szigorú ausztrál állatbeviteli szabályok miatt; a2008-as pekingi olimpián szintén a lovasok mérhették össze erejüket egy másik tartományban,Hongkongban.
A2008. évi nyári olimpiai játékokon 205 ország vett részt. Ez a szám észrevehetően magasabb azENSZ-hez tartozó 193 tagállamnál. ANemzetközi Olimpiai Bizottság engedélyezi a versenyzést azoknak a nemzeteknek, amelyek megfelelnek számos, a nemzetközi szervezetek által megkövetelt feltételeknek. Ennek eredménye, hogy kolóniák és gyarmatok tömegének nyílt lehetőség önálló csapatok és sportolók indítására az olimpiai játékokon, még abban az esetben is, ha a versenyző több állampolgársággal is rendelkezik. Ilyenek példáulPuerto Rico,Bermuda ésHongkong, ezen nemzetek önálló országként vesznek részt a játékokon, bár törvényesen egy másik államhoz tartoznak.1980 ótaTajvan is részt vesz aNOB által készített különleges zászló alatt mint Kínai Köztársaság. Egy évvel korábban aKínai Népköztársaság megtagadta a részvételt, mertTajvan Kínai Köztársaság néven versenyzett. AMarshall-szigeteki Köztársaságot aNOB2006.február 9-én ismerte el mint olimpiai nemzetet, ezért a2008. évi nyári olimpiai játékokon részt is vehettek.
1948-banSir Ludwig Guttman aII. világháború sérült katonáinak gyógyulását sportversenyekkel kívánta javítani. Ezért az1948-as londoni olimpiával párhuzamosan sportversenyt szervezett különböző kórházak között. Ez a játékKerekesszékesek világversenye néven vált ismertté, és évente rendezték meg. A következő 12 évben Guttman és számos segítője folytatta a versenyek rendezését a sérültek érdekében. Az1960-asrómai olimpiára Guttman 400 sportolót vitt, hogy részt vehessenek az első paralimpián, amit azóta minden olimpiai évben megrendeznek,1988-tól már a nyári olimpia rendezője biztosítja a helyszínt a sportünnep ezen rendezvényeinek.[22]1976 óta téli paralimpiákat is rendeznek, helyszínük1992 óta egyezik a téli olimpiákéval. Elnevezése az angol paraplegic (bénult) és az olimpia szavak összevonásából származik.
Azifjúsági olimpiai játékokat az olimpiai játékok „fiatalabb” változatának szánták, amely kiegészíti az adott évi „felnőtt” játékokat, és 14–18 év közötti fiatalokat vonultat fel. A „felnőtt” nyári olimpiák évében téli ifjúsági olimpiákat, a téli olimpiák évében pedig nyári ifjúsági olimpiákat rendeznek a tervek szerint. Ennek az eseménynek az ötletét2001-ben aNemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke,Jacques Rogge vetette fel, és a2007 júliusában megtartottguatemalavárosi 119. gyűlésén a NOB támogatta a játékok megrendezését.[23]
Az ifjúsági olimpiai játékok rövidebbek, mint a „nagy” olimpiák: a nyári verseny 12, a téli maximum 9 napig tart.[24] A létszámot is korlátozták: a NOB maximum 3500 sportoló és 875 tisztviselő részvételét engedélyezi anyári játékokon, míg a téli játékokra 970 atlétára és 580 hivatalnokra számítanak.[25] Minden részt vevő országnak legalább négy résztvevőt kell indítani. A sportágak megegyeznek a hagyományos olimpiai játékokéval, de korlátozott számú szakággal és eseménnyel, ezen kívül szerepet kap néhány különleges versenyszám, melyeket a fiatalok részére iktattak be. Az oktatás és a kultúra szintén fontos pillére az ifjúsági olimpiáknak.
Egy becslés szerint jelenleg a nyári ifjúsági olimpiákra 30 millió, a téliekre 15–20 milliódollárt költenek.[26] Ezeket a költségeket a Nemzetközi Olimpiai Bizottság állja.
A hallássérült sportolók már 1924 óta szerveznek saját versenyeket. A paralimpiákon azok létrehozása óta sem vesznek részt, mivel nem alakítottak ki számukra külön kategóriát. A korábbanSiketek Nemzetközi Játéka, majdSiketek Világjátéka néven tartott esemény 2000 óta viseli jelenlegi nevét, a NOB hozzájárulásával. Az első két alkalommal még az olimpia évében, annak helyszínén tartották, majd 1931-től az olimpiát megelőző, 1949 óta pedig az azt követő évben rendezik, attól függetlenül kiválasztott helyszínen. 1949 óta téli játékokat is szerveznek, az első kettő az olimpiai év után volt, 1955-től viszont a nyári olimpiát megelőző évben tartják négyévente (így a téli olimpiák 1994-es átállása óta egy évvel követik azokat).
Az értelmi fogyatékosok sportolását segítő mozgalom 1968-ban jött létre. Ez az egyetlen NOB-on kívüli sportszervezet, amelynek nevében teljes egészében szerepelhet az olimpia szó. A versenyek elsődleges célja a sikerélmény nyújtása, ezért a résztvevőket kisebb csoportokba sorolják, amelyekbe hasonló esélyekkel indulók kerülnek. Az első három helyezettet itt is arany-, ezüst- és bronzéremmel jutalmazzák, de az eredményhirdetésen a többiek is részt vesznek, helyezési számukat tartalmazó szalagot kapva.
Más olimpiai mozgalmakkal ellentétben a speciális olimpia több különböző országban tartott versenyeket foglal magába. Ugyanakkor itt is létezik csúcsesemény, a speciális olimpiai világjátékok. A nyáriakat kezdetben 1968-tól kétévente rendezték, majd 1975 óta négyévente, a télieket pedig 1977 óta, szintén négyévente tartják.
Az olimpiai bojkottokat jelző világtérképSchmitt Pál – A politika szerepe az olimpiai mozgalomban
Az első csonka olimpia azantwerpeni volt 1920-ban. Ennek oka azonban még nembojkott volt, hanem kényszerű távolmaradás: az első világháború vesztes országait nem hívták meg a játékokra.
1972-ben és 1976-ban számos afrikai ország fenyegette aNOB-ot bojkottal azért, hogy vonják meg a részvétel jogátDél-Afrikától,Rodéziától ésÚj-Zélandtól. A NOB beleegyezett az első két feltételbe, de elutasítottaÚj-Zéland eltiltását 1976-ban, mert a bojkott Új-Zélandot csak egy új-zélandi rögbicsapat dél-afrikai turnéja miatt büntette volna. Ezen országok visszavonultatták csapataikat, mivel néhány afrikai atléta részt vett a játékokon. A sportolóknak, akiknek el kellett hagyniuk azolimpiai falut, csak a többi olimpikon együttérzése maradt. Összesen 22 ország (Guyana volt az egyetlen nem afrikai állam) bojkottálta a montreali eseményeket, amiértÚj-Zélandot nem zárták ki.[30]
1976-ban aKínai Népköztársaság nyomása miattKanada nem engedélyezte a Kínai Köztársaság (Tajvan) számára a részvételt amontreáli nyári olimpiai játékokon Kínai Köztársaság néven. Született egy kompromisszumos javaslat, miszerint Tajvan részt vehetne az olimpián a Kínai Népköztársaság zászlaja és himnusza alatt, de Tajvan elutasította ezt a lehetőséget, és legközelebb csak 1984-ben szerepelt az olimpiai játékokon Kínai Taipei néven, egy különleges zászlóval.[31]
1980-ban és 1984-ben ahidegháború részesei bojkottálták egymás olimpiai szereplését. 1980-ban mintegy 65 állam zárkózott el amoszkvai játékokon való részvételtől,Afganisztán szovjet megszállása miatt. Ez a bojkott 81-re (a legkevesebbre 1956 óta) redukálta a szereplő nemzetek számát. ASzovjetunió és akeleti blokk 14 állama (kivéveRomániát) ellenbojkottálta alos angelesi olimpiai játékokat 1984-ben, arra hivatkozva, hogy nem tudják garantálni sportolóik biztonságát, mert a szovjet politika szerint „a soviniszta felfogás és a szovjetellenes hisztéria felkapott lett azEgyesült Államokban”. Az 1984-es bojkottálók Moszkvában rendezték meg saját versenyüket, aBarátság játékokat, júliusban és augusztusban.[32][33]
1988-ban Szöulban sokat jelentett, hogy újra „teljes” olimpiát sikerült rendezni, bár néhány ország ekkor is távol maradt.Észak-Korea a rendezési jog odaítélésekor még abban is reménykedett, hogy néhány versenyt náluk tartanak, de amikor kiderült, hogy ez nem valósul meg, lemondták a részvételt, amiben csatlakozott hozzájukEtiópia,Kuba ésNicaragua.
Egyre több felhívás kapott szárnyra a2008-as pekingi olimpiai játékok bojkottálására is, tiltakozásul a kínaiakTibet-politikája, valamint aDárfúrban ésTajvanon zajló zavargások miatt.George W. Bush beszélt errőlThaiföldön, közvetlenül az olimpiai nyitóünnepséget megelőzően. Végül az összes ország lemondott bojkottálási tervéről, bár voltak kezdeményezések még a kínai termékek bojkottjára is.[34][35][36]
Egyik legfőbb problémája az olimpiai játékok (és a nemzetközi sporteseményeknek általában) a doppingszerek, vagy más teljesítménynövelődrogok használata. A 20. század elején számos atléta kezdett teljesítményfokozókat használni. Például már az1904. évi nyári olimpiai játékok maratonfutója, Thomas J. Hickssztrichnint és konyakot kapott edzőjétől a verseny alatt.[37] Ahogy a módszerek fejlődtek, egyre kétségtelenebbé vált, hogy a doppingolás nem csak fenyegetés a sportok feddhetetlenségét illetően, de potenciálisan végzetes mellékhatásokat is mutathat az atlétákra nézve. Az első, doppingszer által okozott haláleset az1960. évi nyári olimpiai játékokon,Rómában történt. Arómai országúti versenyen adán kerékpáros,Knud Enemark Jensen lebukott a kerékpárjáról, és később elhunyt. A halottkém vizsgálatából kiderült, hogyamfetamin hatása alatt állt.[38] Az 1960-as évek közepétől a sportszervezetek kezdték tiltani a teljesítménynövelő szerek alkalmazását, aNOB 1967 óta támogatja ezt a tilalmat.[39]
Az első pozitív tesztű olimpikon Hans-Gunnar Lilkenwall,svéd öttusázó volt az1968. évi nyári olimpiai játékokon (alkohol használatáért el is vették a bronzérmét).[40] Hetvenhárom sportoló volt még érintett a következő 38 évben, közöttük számos érmes is. A legismertebb doppingolással összefüggő kizárás esete akanadai sprinter,Ben Johnson nevéhez fűződik, aki megnyerte az1988. évi szöuli olimpiai játékok 100 méteres síkfutását, de pozitívsztanozololtesztet produkált, következésképp elvették az aranyérmét, majd aztCarl Lewisnak adták, akit szintén többször gyanúsítottak teljesítménynövelő szerek használatával, noha sosem mutatott pozitív mintát.[41]
A vizsgálatok ellenére számos atléta folytatta a gyógyszerek szedését fizikai képességeik növelésére, lebukás nélkül. 1990-ben dokumentumokat hoztak nyilvánosságra, amelyekből kiderült, hogykeletnémet sportolónők tudomásuk nélkül szedtek asszimilációs szteroidokat és másfajta drogokat, amiket edzőiktől kaptak, sőt, a lányok már 11 éves koruktól elkezdték a gyógyszeres étrendet, a szüleik előzetes hozzájárulásával. Amerikai női úszók, mint példáulShirley Babashoff meg is vádolták akelet-németeket doppingszerek használatával az1976. évi nyári olimpiai játékok előtt.[42] Konkrét bizonyítékok azonban nem voltak aberlini fal leomlásáig, amikor is dokumentumok támasztották alá az amerikaiak sejtéseit, miszerint a keletnémet sportolók rendszeres állami támogatást kaptak állóképesség-javító szerekre. Az érintettek közül sokakat a német bíróságok vétkesnek találtak.[43][44]
Az 1990-es évek második felében a Nemzetközi Olimpiai Bizottság többirányú támadást indított a doppingolás ellen, ennek legfontosabb szerve az 1999-ben megalapítottDoppingellenes Világszervezet (WADA). A2000-es nyári és a2002-es téli olimpiai játékok bebizonyították, hogy ez a háború még korántsem ért véget, mivel súlyemelőket és sífutókat diszkvalifikáltak doppingvétség okán. Egy feltehetőleg ártatlan áldozata az antidopping mozgalomnak aromán Andreea Răducan volt, akitől a2000-es sydney-i olimpián vették el aranyérmét. A vizsgálat eredményeipszeudoefedrin jelenlétét mutatták ki a sportolónő szervezetében (melyet egy olimpiai orvos írt fel számára), és Răducan nem volt tudatában annak, hogy a megfázására felírt gyógyszerben (amelyeket az olimpiai játékok alatt szedett) illegális összetevők voltak. A2006. évi téli olimpiai játékok alatt csupán egy sportoló bukott meg a vizsgálatokon, az ő érmét visszavonták. Tizenkét sportolónál találtak azonban olyan rendellenességet, hogy az ellenőrzések magas vörösvértestet mutattak ki (büntetésük öt nap eltiltás volt, egészségügyi okokból). Az atléták képességeit igazságtalanul fejlesztő szerek az évek alatt egyre kifinomultabbak lettek. Ennek okán aNOB első alkalommal2006-ban, Torinóban alkalmazott vérvizsgálatokat.
Az olimpiai játékokat számos alkalommal politikai incidensek is befolyásolták. A legismertebb ilyen eset az1936-os berlini olimpiai játékok volt, melyet anácik egyfajta propagandaként használtak fel. ASzovjetunió nem vett részt az olimpiai játékokon az1952-es helsinki olimpia előtt, ehelyett saját versenysorozatot rendeztek sportolóik számára, amit Szpartakiádnak neveztek el.[45]
Politikai incidensek az1968-as mexikóvárosi olimpiai játékokon is történtek, csak kisebb léptékben. Két amerikai atléta, Tommie Smith és John Carlos a „Fekete erő” amerikai polgárjogi mozgalom küzdelmére hívta fel a figyelmet magasra tartott öklükkel, a 200 méteres síkfutás eredményhirdetésén.[46] Válaszul aNOB amerikai elnöke,Avery Brundage arra utasította az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságát, hogy azonnal küldjék haza a két sportolót, vagy megvonja az egész futócsapat versenyzési jogát.
A politika beavatkozása az olimpiai játékokba napjainkban is aktuális téma.
Az olimpiai játékokat aterrorizmus is fenyegeti. 1972-ben, amikor a nyári olimpiai játékokatMünchenben tartották, azizraeli olimpiai küldöttség tizenegy tagját ejtette túszul a „Fekete Szeptember” nevű palesztin terroristacsoport. A német akciócsoport szabadítási kísérlete tragédiába torkollott, az öt terrorista mellett kilenc izraeli sportoló is életét vesztette, az esetmüncheni mészárlás néven vált hírhedtté.[47] Az1996-os atlantai olimpián, az olimpiai játékok 100 éves évfordulójára készített parkban egy pokolgépes támadás során meghalt két ember, összesen 111-en sérültek meg.[48] A bombát egy Eric Robert Rudolph nevű amerikai terrorista készítette, jelenleg életfogytiglani börtönbüntetését tölti aColorado állami ADX Florence börtönben.
Az Amerikát ért sokkoló2001. szeptember 11-ei terrortámadások után az első olimpia aSalt Lake City-ben rendezett2002. évi téli olimpiai játékok volt. A 2002-es játékok előtt nem volt precedens arra, hogy ennyi pénzt költöttek volna a játékok, a sportolók és a nézők biztonságára. Az olimpiai játékok világszerte nagy sikernek örvendtek, ezért sokan tartottak attól, hogy a játékok lesz a terrorszervezetek támadásainak legfőbb célpontja. Ennek következtében egyre inkább előtérbe kerültek az olimpiai játékok biztonsági kérdései.
Amexikói kormány az1968. évi nyári olimpiai játékokat tíz nappal megelőzően egyfajta mentségként használta a közelgő játékokat a diáktüntetések véres elfojtására. Később az incidens tlatelolcói mészárlás néven vált ismertté. Akínai kormányt több vád érte a 2008-astibeti zavargások erőszakos leveréséért apekingi olimpia előtt. Az érdeklődés mindkét esetben arra ösztönözte a rendező országokat, hogy az olimpiai játékokat használják saját határaikon belül a politikai nézeteltérések háttérbe szorítására.
Az olimpiai játékok szervezésében világszerte számos szervezet érdekelt, e szervezetek alkotják együtt az olimpiai mozgalmat. Az Olimpiai Oklevélben a szabályokat és az irányelveket ezek a szervezetek fogalmazták meg. Az olimpiai mozgalom legfőbb szövetsége azNemzetközi Olimpiai Bizottság, amelynek jelenlegi elnökeJacques Rogge.[49] ANOB-ot az olimpia kormányzó szervének is tekinthetjük. A NOB felügyeli az olimpiai szervezeteket és a rendező országok kötelezettségeinek teljesítését. A NOB hoz döntést az összes fontos kérdésben, mint például a rendező város kiválasztása, az olimpiák programjának összeállítása stb. A NOB-on kívül számos szervezet segíti az olimpiai mozgalmat (a három legfőbb ezek közül lentebb olvasható). Nagy általánosságban az olimpiai mozgalom kifejezésbe beleszámít minden és mindenki, amit és akit az olimpia magába foglal. Ilyenek a nemzeti sportot irányító szervek, a sportolók és nem utolsósorban az olimpiai játékok szponzorai.
Az olimpiai mozgalom legfontosabb szervei:
Nemzetközi szövetségek (NSZ, angolul IFs), a sport kormányzó szervei (például aFIFA, a labdarúgás szervezete, vagy azFIVB, a röplabda szövetsége).[50]
Olimpiai játékok rendezőbizottsága (OJR, angolul OCOG), amely szervezet az olimpiai játékok lebonyolításáért felelős.
Jelenleg összesen 205 nemzeti olimpiai bizottság és 35 nemzetközi szövetség része az olimpiai mozgalomnak. Az olimpiai játékok rendezőbizottságai az adott olimpiai játékok befejezése után, a szükséges lezáró tevékenységet követően feloszlanak.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottságot számos kritika érte és éri. Az egyik ezek közül a nyugati rendezővárosok favorizálása. Az eddigi és a következő ismert 41 rendezőváros közül 34Európában vagyÉszak-Amerikában található. Az1988. évi szöuli nyári olimpiai játékokkal együtt mindössze négyázsiai vagyóceániai nyári helyszín volt, amely – az olimpiai játékok első 92 évének tradícióihoz mérten – javuló tendenciát jelent. Eddig azonban valamennyidél-amerikai ésafrikai pályázat elbukott. Sokan úgy tartják, hogy az olimpiai játékoknak idővel meg kell jelenniük a szegényebb régiókban is, az infrastruktúrába való befektetés hosszú távon jelentős fejlődést hozna ezekben a térségekben. Tény azonban, hogy az olimpiai játékok megrendezése egyre nagyobb költségekkel jár, a várható haszon pedig általában csekély mértékű. Sokak szerint a tendencia nem szándékos, hanem a más városok pályázatainak a kívánttól elmaradó színvonala okozza. 2016-ban először rendezett olimpiát dél-amerikai város,Rio de Janeiro.
A múltban a NOB-ot gyakran bírálták konzervatív szemléletéért, célozva ezzel akár a bizottság tagjainak korára (nem volt ritka, hogy egyes tagok életük végéig a bizottság tagjai maradtak).Juan Antonio Samaranch, a NOB korábbi elnökének vezérkara különösen vitatott volt. Az ő elnöksége alatt az olimpiai mozgalom ugyan óriási fejlődéseken ment keresztül, de a bizottságot mégis megrázta a korrupció vádja, ami miatt több bizottsági tagnak meg kellett válnia posztjától. Samaranch kapcsolatai a spanyolFranco-rezsimmel és az ő túlságosan hosszú (81 éves koráig tartó) 21 éves elnöki ténykedése miatt is sok támadás érte a NOB-ot.[51]
Az 1998-as év a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjainak megvesztegetéséről vált híressé az olimpiai játékok történetében. Ezek a korrupciós ügyek állítólagosan azért történtek meg, hogy aUtah állambeliSalt Lake City kapja a legtöbb voksot a2002. évi téli olimpiai játékok megrendezésének jogáért folytatott szavazáson. Az eset négy tag lemondásához és hat eltávolításához vezetett. Ez a botrány reformokat és megújulást követelt meg, olyan szabályozást, amellyel a rendező városokat vesztegetések nélkül tudták kiválasztani. A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak több aktív és volt sportoló is tagja, és a tagsági szabályok sokat változtak.[52]
Ugyanebben az évben (1998) négy európai csoport megalapította a Nemzetközi Olimpiaellenes Hálózatot. Ekkor alakult meg az Anti Olimpiai Szövetség is, tiltakozásul a2000. évi nyári olimpiai játékok ellen. KésőbbBrit Columbiában,Vancouverben és Whistlerben a2010. évi téli olimpiai játékokkal szemben hoztak létre egy olimpiaellenes szervezetet. Ezek a szervezetek főleg az olimpiák kedvezőtlen gazdasági befolyása ellen és az emberek olimpiával kapcsolatos véleményének figyelembe vétele érdekében folytattak kampányt.
2004-ben aBBC egy augusztusi dokumentumfilmjében –Körkép: Az olimpiai játékok megvásárlása címmel – a2012. évi nyári olimpiai játékok pályázatainak korrupciógyanús ügyeit vizsgálta.[53] A dokumentumfilm a NOB-tagok lefizethetőségének témáját feszegette, hogy rávehetők-e, hogy egy adott jelölt városra szavazzanak. A2012. évi nyári olimpiai játékok helyszínének odaítélése után, amikorPárizs elvesztette a versenytLondonnal szemben, Párizs polgármestere, Bertand Delanoë megvádolta a brit miniszterelnököt,Tony Blairt és a londoni pályázati bizottságot (melynek élén a korábbi olimpiai bajnokSebastian Coe állt), hogy megszegték a pályázás szabályait, anyagi és szexuális természetű ellenszolgáltatások nyújtásával. Az ügyben megszólaltJacques Chirac francia elnök is,[54][55] bár csak megfontolt, óvatos kijelentéseket tett. Más olimpiai tisztségviselők neve is szóba került a botrány kapcsán (Ivan Szlavkov, Muttaleb Ahmad), ám ők tagadták ezen állításokat, és Delanoë polgármester sem vette elő ezt a témát többé.Torinónak a2006. évi téli olimpiai játékokra beadott pályázatát is viták, problémák árnyékolták be. A NOB egyik tagja, Marc Hodler, aki szoros kapcsolatban állt a riválissvájciSion pályázatával, olyan állítólagos megvesztegetésekre célzott, amelyben a torinói rendező bizottság tagjai pénzeltek NOB-tagokat, miután széles körű vizsgálatot indítottak az ügy tisztázására. Ennek ellenére Torino kapta a játékok megrendezésének jogát.[56]
Az olimpiai mozgalmat támadások érik jelképeik túlságosan erős védelme (különösen az olimpiai ötkarika, sőt magának az „olimpia” szónak a kizárólagos használatáért), de a sporttal össze nem függő cselekvéseik (ilyen azÖt karika legendája címűRPG létrehozása) miatt is. Hasonló eset volt, mikor a mozgalmathomofóbiával vádolták, miután 1982-ben megnyert egy pert a Meleg Olimpia (ez ma már Meleg Játékok néven szerepel) ellen (az olimpia szó használata miatt léptek bíróság elé).
Az olimpiai mozgalom számos jelképet használ, legtöbbjükbenCoubertin ötleteit, elképzeléseit fedezhetjük fel. A legismertebb ilyen szimbólum az olimpiai karikák. Ez az öt egybefonódó karika szimbolizálja az öt kontinens egységét, és ez a szimbólum szerepel fehér alapon azolimpiai zászlón is. Az öt karika színei (fehér, vörös, kék, zöld, sárga és fekete) közül legalább egy a világ minden nemzetének zászlajában szerepel. A zászlót 1914-ben fogadták el hivatalosan, de első alkalommal csak 1920-ban,Antwerpenben használták, azóta a játékok minden rendezvényén felvonják a nyitóünnepségen, illetve levonják a záróünnepségen.[57]
Az 1896-os olimpiára írtolimpiai himnuszt 1958-ban, aTokióban megtartott 54. ülésén ismerte el a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az olimpia hivatalos himnuszaként. Hivatalos himnuszként első alkalommal 1960-ban adták elő az olimpiai játékok megnyitó- és záróünnepségén.
Az olimpiai játékok latin jelmondatának, a„Citius, Altius, Fortius”-nak a jelentése „Gyorsabban, Magasabbra, Erősebben”.Coubertin elképzeléseit az olimpiai eskü fejezi ki legjobban:
„A legfontosabb dolog az olimpiai játékokban nem a győzelem, hanem a részvétel, hasonlóan az élethez: nem a diadal, az igyekezet a fontosabb. A legalapvetőbb dolog nem az, hogy legyőzd társaid, hanem, hogy küzdj jól.”[57]
Az olimpiai zászló
Azolimpiai lángot – a mozgalom másik fontos jelképét – minden játékot megelőzően agörögországiOlümpiában gyújtják meg, csupán a Nap melege segítségével. Innen – ha lehetséges – egymást váltó futók juttatják el az adott olimpia rendező városáig, és ezzel a lánggal gyújtják meg a nyitóünnepségeken az olimpiai stadionban elhelyezett hatalmas fáklyát, amelynek lángja a játékok végéig lobog. Olimpiai láng1928 óta szerepel a játékokon, de csak1936-tól vitték körbe aFöldön (a német kormány így próbálta meg reklámozni nemzete szociális világnézetét).[57] 2012-től biztonsági okokból csak a rendező országban viszik körbe a fáklyát.
Az1968. évi nyári olimpiai játékokon volt először hivatalos kabalája a játékoknak, és ezt a hagyományt azóta minden rendező város tartja. Ezek a figurák állati, emberi vagy fantázia szülte alakok, amelyek a játékoknak helyet adó ország kulturális hagyományaira jellemzőek. Különösen fontos szerepet kaptak a kabalák amoszkvai olimpia óta, aholMisa, az orosz mackó nagy sikerrel debütált. A2008-as pekingi játékok kabalái a Fuwa nevet kapták. Ez az öt figura afeng-shui, a kínai kultúra öt elemét jelképezi.[58]
Az olimpiai játékok hivatalos nyelve afrancia és azangol, de a mindenkori rendező ország nyelve is hivatalos címet kap. Következésképp minden nyilatkozat és kiáltvány (ilyenek még a versenyszámok előtti bemutatók és a nyitóünnepségek fesztiváljain elhangzottak is) franciául, angolul és a házigazda nemzeti nyelvén hangzik el.[59]
Olimpiai sportágnak nevezzük a nyári és a téli olimpiai játékok versenyszámait. A jelenlegi olimpiai program 35sportágat tartalmaz 53 szakággal. A nyári olimpiai játékokon 28 sportág 38 szakága szerepel mintegy 300 versenyszámmal, a téli olimpiai játékokon pedig 7 sportág 15 szakággal[60] és körülbelül 80 versenyszámmal.A versenyszámok száma és típusa olimpiáról olimpiára változhat. Minden olimpiai sportágat egy-egy nemzetközi szövetség képvisel.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság állapítja meg a sportok, a szakágak és a versenyszámok szerkezetét. Eszerint az olimpiai sportágak több szakágra oszthatók, amikről gyakran azt gondoljuk, hogy különálló sportok. Például azúszás és avízilabda szakág is az vízisportokhoz tartozik, és a Nemzetközi Úszó Szövetség képviseli őket. Az egyes szakágakat versenyszámokra osztják, és a versenyszámok megnyeréséért lehet érmet nyerni. Egy sport- vagy szakág akkor kerül be az olimpia programjába, ha aNOB úgy határoz, hogy világszerte népszerű, elég nagy a részt vevő országok száma. A NOB döntése függ az olimpiai játékokon való résztvevők számától is: több versenyszámuk van a férfiaknak (mert több férfi versenyző van), illetve több nyári sport van (mivel több nemzet indul a nyári olimpiai játékokon). A beiktatott sportágak általában nem függhetnek a technikai haladástól, bár voltak már motorcsónak versenyszámok is az olimpia történetében.
A korábbi olimpiai játékokon voltak olyan sportok, amelyek ma már nem tartoznak a programba, mint például alovaspóló és akötélhúzás. Ezeket a sportágakat azért törölték, mert vagy nem volt megfelelő érdeklődés, vagy nem volt megfelelő irányító testület. Atenisz egy olyan példa, ami már a korai játékokon is szerepelt, de aNOB kivette a programból, majd később, az1988-as játékok alkalmából került vissza. Bemutató sportokat is gyakran szerepeltettek az olimpiákon, általában azért, hogy támogassa a rendező ország helyi sportját, vagy hogy felmérje a nemzetközi érdeklődést és a támogatottságot. Ilyen sport abaseball és acurling, ezek benne voltak a hivatalos olimpiai programban (1992-ben és1998-ban).
Azok a sportolók vagy csapatok, akik első, második vagy harmadik helyen végeznek az olimpiai játékokon, érmeket kapnak. Az első újkori olimpián a győztes ezüst-, a második helyezett bronzérmet, míg a harmadik babérkoszorút kapott (kivéve a maratoni futás máig egyetlen magyar érmese, az 1896-ban a harmadik helyen végző Kellner Gyula, aki szintén bronzérmet kapott). Az 1900-as, illetve 1904-es olimpián a sportolók okleveleket kaptak érmek helyett. Azóta kezdett egységesülni az olimpiai dobogós helyezések éremmel való jutalmazása.
Az első helyezettekaranyérmet kapnak – 1912-ig színarany, ezután arannyal futtatott ezüst, majd arany tetejű ezüstlap. Minden aranyéremnek legalább 6 grammaranyat kell tartalmaznia. Az aranyérem bevonata 24 karátos aranyból van, ami átlag hat százalékát teszi ki a teljes érem tömegének, 94 százaléka ezüst, a többi pedig az ötvözőanyagként használt réz.[61][62] A második helyezetteketezüstéremmel, a harmadik helyezést elérőket pedigbronzéremmel jutalmazzák. Az egyenes kieséses rendszerben lebonyolított sportágak (például azökölvívás) harmadik helyezettjeit nem határozzák meg, az elődöntők vesztesei kapnak bronzérmet. Az első három helyezett jutalmazása 1906-ban került be az olimpiai programba, korábban, az1896-os olimpián mindössze az első és második atléta kapott érmet: ezüst- és bronzérmet. Különböző kisebb díjakat már1900-ban is kiosztottak, ám1904-től már ezüst trófeákat adtak az elsőknek. A három érmet első alkalommal 1906-ban, a nem hivatalos olimpián alkalmazták, ám mivel ez csak egy jubileumi rendezvény volt, a három díj hivatalosan1908-as londoni olimpiától szerepel az olimpiák történetében. 1948 után a negyedik, ötödik és hatodik helyezettek is kaptak tanúsítványt kitűnő szerepléseikről, ezt győzelmi diplomának nevezik. Az1984-es játékokon a hetedik és nyolcadik versenyzők is kaptak ilyen címet. A2004-es athéni játékokon az érmek mellett olajfaág koszorúkkal is jutalmazták a rendezők a sportolókat.[63]
Minden idők legeredményesebb olimpikonjai aranyérmenként
Az alábbi lista azokat a sportolókat tartalmazza, akik nyolc vagy több olimpiai aranyérmet nyertek. Az1906-os pánhellén játékok érmeit a lista nem tartalmazza. Az „Olimpia” oszlopcsak azokat az éveket tartalmazza, amelyekben az adott versenyző legalább egy érmet nyert.
A nyári olimpia egy olyan nagyszabású sportrendezvény, amit négyévenként rendeznek.Az ókori görögök hagyományát folytatva, az olimpiákat1896-ban indították újra, Görögországban.2004-ben ismét a görög főváros,Athén rendezte az olimpiát.
Az újkorinyári olimpiai játékok1896 óta négyévente kerülnek megrendezésre. Az újkori játékok története során három alkalom volt, amikor a soron következő nyári olimpia elmaradt, egyáltalán nem rendezték meg. Ezt mindhárom esetben az éppen zajlóvilágháborúk okozták, a háborús helyzet miatt döntött úgy aNemzetközi Olimpiai Bizottság, hogy nem rendezi meg az éppen aktuálissá váló játékokat. A nyári játékoknál1917 elején úgy döntött a NOB, hogy az elmaradt versenyeket is bele kell számítani a sorszámozásba, arra hivatkozva, hogy „egy olimpiát lehet meg nem tartani, de nem lehet elhalasztani”. Így 1912-ben az V., 1920-ban a VII., 1936-ban a XI., 1948-ban a XIV. nyári olimpiai játékokat rendezték.
1940. évi nyári olimpiai játékok:Tokió helyettHelsinki, az1937-ben kitört japán-kínai háború után vették el a rendezési jogot, végül amásodik világháború miatt elmaradt.
Téli olimpiák módosult helyszínei
1940. évi téli olimpiai játékok:Szapporo helyettGarmisch-Partenkirchen az1937-ben kitört japán-kínai háború után vették el a rendezési jogot, végül a második világháború miatt elmaradt.
↑Bolt 2017 januárjában visszaküldte a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak a 4x100 méteren 2008-ban, Pekingben nyert olimpiai aranyérmét, amelytől csapattársa, Nesta Carter pozitív doppingtesztje miatt fosztották meg a jamaicai váltót. Így nyolcszoros olimpiai bajnok.
↑For the Good of the Athletes. The Beijing Organizing Committee for the Games of the XXIX Olympiad, 2007. október 31. [2009. január 23-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 28.)
Mező Ferenc:Az olympiai játékok története; előszó Klebelsberg Kuno; Országos Testnevelési Tanács, Budapest, 1929 (Országos Testnevelési Tanács könyvtára); hasonmásban: 2004
Az olimpizmus szerepe a civilizáció fejlődésében. Tanulmányok; szerk. Győri Pál; Magyar Olimpiai Akadémia, Veszprém–Budapest, 1999
Póczy Klára:Citius, altius, fortius. Gyorsabban, magasabbra, erősebben. Az athéni olimpiai játékok előzményei; Nemzeti Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2004
Olimpiai játékok Athéntól Athénig, 1896–2004; összeáll. Gérard Schaller, Jacques Hennaux, főszerk. Gérard Ejnès, ford. Bárdos Miklós; Kossuth, Budapest, 2004
Gallov Rezső:Olimpiák kezdetei, botrányai, furcsaságai, terroristái, főurai és a kínaiak Peking előtt; közrem. Medvegy Iván; Magyar Edzők Társasága, Budapest, 2008
Kertész István:Ez történt Olümpiában. Az olümpiai játékok ókori története; TKK, Debrecen, 2008
Nicola Chandler:Az Olimpia világa; magyar kieg. Hajas Attila, ford. Lakatos Zoltán; Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2008
Olimpiák, 1896–2008. Az újkori olimpiák története Athéntól Pekingig; magyar kieg. Farkas Ágnes, ford. Gerő M. Tamás; HVG Könyvek, Budapest, 2008
Kis János:Az olimpiák krónikája; Európai Sport Hagyományőrző Egyesület–Dr. Mező Ferenc Olimpiai Baráti Kör, Nagykanizsa, 2010
Takács Ferenc:Az olimpiák múltja, jelene, jövője; Magyar Olimpiai Bizottság, Budapest, 2012
Radványi Benedek:1984. A kettétört olimpia; Kék Európa Stúdió, Budapest, 2014
Wolfgang Behringer:A sport kultúrtörténete. Az ókori olimpiáktól napjainkig; ford. Győri László; Budapest : Corvina, cop. 2014.
Luciano Wernicke:A leghihetetlenebb olimpiai történetek; ford. Pataj Alexandra; Inverz Media, Budapest, 2021
Kertész István:Az ókor olimpiai játékai; Rubicon Intézet, Budapest, 2023
Az olimpiai játékok története; szerk. Brezvai Edit, ford. Sóskuthy György; IQ Press, Budapest, 2024 (Trend bookazine)
.jpg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
