Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Asorozat témája a |
|---|
 |
| Történelem |
| Nyelv |
Művészet |
Híres olaszok / itáliaiak |
Olaszországot kulturális szempontból kiemelkedőnek tekintik.[1] Itália volt az egyik fő szülőhelye a nyugati civilizációnak és olyan nemzetközi jelentőségű jelenségeknek, mint például aMagna Graecia, aRómai Birodalom, arómai katolikus egyház, aromán stílus vagy areneszánsz, atudományos forradalom,[2] abarokk és aneoklasszicizmus, továbbá fontos szerepet töltött be a modern korieurópai integrációban. A nemzet a története során számos kiemelkedő embert adott a világnak.
 | Lásd még:Olaszország egyetemei |
| Lásd még:Kategória:Olaszország múzeumai |
Itáliának mindig nagy befolyása volt a világ kulturájára. Ezt elismerve azUNESCO kulturálisvilágörökséggé nyilvánította a következő helyszíneket:
.JPG)
| Lásd még:Az ókori Itália művészete |
AzAppennini-félsziget azókortól kezdődően a művészetek hazája, arómai,ókeresztény ésbizánci művészetek talaján fejlődött a szűkebb értelemben vett olasz művészet a 12. század óta. Jellegzetessége a regionális tagoltság, amely egyúttal rendkívül színes, sokoldalú és mégis egységes kultúrát teremtett.
| Lásd még:ókori római építészet |
| Bővebben:Olaszország építészete |
A korairomán korszak még merít abizánci kultúrából, különösen atemplomépítészet terén. Az érettromán stílus tipikus építményeit az északi területeken fedezhetjük fel (példáulSan Zeno Maggiore Verona,ferrarai dóm). A déli vidékeken még befolyásolja az építkezéseket a bizánci és az arab hatás (palermói dóm).
Észak-Itáliában, amely a román építészet egyik főfészke volt, az antik mintákat fölkaroló törekvések csak szórványosak. Rómában ésToszkána városaiban viszont a középkori mesterek annál sűrűbben és sok öntudatossággal merítenek az antik művészetből.[3] Róma 12. századbeli bazilikáiban antik szabású vízszintes gerendázat köti össze az oszlopokat, így az 1140-1198 között épültSanta Maria in Trasteverehajójában, s aSan Lorenzo fuori le mura mintegy 20 évvel későbbi előcsarnokában.[3] Antik szellem hatja át az ugyanezen időben működőCosmati-k római alkotásait is, mint aminő aLaterán keresztfolyosója, mely távol minden szolgai utánzástól, nemes arányaival, színes kövekből összerótt ékítményei szelíd pompájával, s részletei szép és tiszta formájával az előbbi épületekhez hasonlóan oly hatást gyakorol, mintha az antik római építészetfejlődésének újabb fokát képviselné.[3]
Az itáliaigótikában a késő román és a kora reneszánsz elemek vegyülnek, ekkor épült a firenzei Santa Croce, amilánói dóm. Különleges ötvözete a gótikának a velencei, amely keleties elemeket sorakoztat fel (Dózsepalota,Ca’ d’Oro).
A 16. század elejétől bontakozik ki areneszánsz, építészetének első központjaFirenze, kiválóságaFilippo Brunelleschi (1377–1446) alkotásaival. Az építészet elméletétLeon Battista Alberti (1404–1472) vetette meg. Míg Velencében aLombardo család, addig LombardiábanDonato Bramante (1444–1514) képviselte a koraireneszánsz stílusát. Az érett reneszánsz korszak építészetének is meghatározó képviselőjeként lépett felMichelangelo Buonarroti (1475–1564) Firenzében (Medici-kápolna).Vicenza ésVelence területénAndrea Palladio (1508–1580) összegezte a reneszánszot villáival, templomaival.
A következő nagy korstílus, azellenreformáció építészeténekbarokk központja márRóma lett, az első ilyen jellegű épület azIl Gesù temploma volt. A stílus képviselőiGiacomo Della Porta,Giovanni Lorenzo Bernini (1598–1680),Francesco Borromini (1599–1667),Carlo Maderno,Domenico Fontana. Velence városa e korszakbanBaldassare Longhena épületeinek sokaságával gazdagodott.
A 19. században Itália elveszítette vezető szerepét a művészetek, így az építészet mezsgyéjén s főképp azeklektika és aneoreneszánsz stílus követőivé váltak alkotói.
.jpg)
A szobrászattal egyidejűleg kezdett kifejlődni az ókeresztény művészetből, de először merevség, élettelenség jellemezte. A11. században aMonte Cassinó-iapát a lehanyatlott mozaikfestészet újjáteremtésére művészeket hozatottBizáncból, akik aztán Velencében,Salernóban,Monrealéban ésPalermóban dolgoztak. A művészi önállóság kezdeteivel a13. század vége felé találkozunkCimabue ésDuccio di Buoninsegna munkáiban, ők alakjaikba már némi mozgékonyságot és életet öntöttek.Giotto di Bondone tekinthető az olasz festészet első mesterének, ki a természethez közelebb álló, realisztikus modorban dolgozott, s magának a festészetnek technikáját is javította (temperafestés). Hatását egész Itália érezte, s a14. századi olasz festők többé-kevésbé Giotto utánzói és továbbfejlesztői lettek. A15. században új fordulatot vett az olasz festészet: az alakrajzot a természet után kezdték készíteni, a festőanyagot pedig lágyabb, egyöntetűbb ábrázolásra alkalmasabbá tették. Az első lépést a magasabb tökély felé a firenzeiPaolo Uccello tette meg, aki a vonaltávlattal foglalkozott, de őt jóval felülmúlta korának három legtehetségesebb művésze:Masaccio plasztikussá tette alakjait,Fra Filippo Lippi az életet a valóságnak megfelelően törekedett ábrázolni ésFra Angelico a kedélyvilágot jelenítette meg alakjaiban. Másfelől a festészet fő törekvését a természet valósághű ábrázolására és a technika kiművelődésére fordította, ide tartoznak:Sandro Botticelli,Filippino Lippi,Cosimo Rosselli ésAlessio Baldovinetti, de mindnyájukon túlmutatóBenozzo Gozzoli ésDomenico Ghirlandaio művészete. Ugyanebben a korban kezdté tanulmányozni a meztelen testet és az anatómiát, élen jártak e térenAndrea del Castagno,Antonio Pollajulo,Andrea del Verrocchio illetveLuca Signorelli. A padovaiAndrea Mantegna természetességre és történelmi hűségre törekvő műveiben látszanakanatómiai, perspektivai, történelmi ismeretei. A velenceiGiovanni Bellini, az umbriaiPietro Perugino ésFrancesco Francia festményein mély vallásos érzelem tapasztalható. A16. század elején hat kiváló mester lépett fel, kik egyúttal korszakot is alkottak a művészet történetében:Leonardo da Vinci anatómiai jártasságával s éles megfigyelő tehetséggel a rajzot a művészi befejezettség soha utol nem ért magaslatára fejlesztette. A mozdulatok élénkségét és a formák változatosságátMichelangelo vitte be a festészetbe, amelyRaffaello Sanzio műveiben megnemesül az ideális felfogástól, s egyben az élet és valószerűség hű ábrázolásává is lesz. Hozzájuk sorakozikCorreggio, kinek technikája és színezése sok tekintetben páratlan és különösen alkalmas arra, hogy a meztelen testnek lágyságot adjon. A velenceiGiorgione a kompozícióban élénkségre és kifejezésre törekedett. NyomábaTiziano lépett, ő erőt öntött alakjaiba, s egyúttal a ragyogó kolorit valódi mestere volt. A 16. század közepétől az olasz festészet hanyatlásnak indult. Csak avelencei iskola tartotta fenn a művészet magas színvonalát, legjelesebb tagjaiTintoretto ésPaolo Veronese, a legnagyobb dekoratív festők egyike, a sokoldalúJacopo Bassano, aki csendéleteket és tájképeket is festett. A naturalisták feje és jeles mestereCaravaggio volt. A többiek fölött messze kimagaslottGiovanni Domenico Tiepolo, kinek művészete az olasz festészet fénykorára emlékeztetett. A távlati festészetbenGrimaldi (il Bolognese) s a velenceiCanaletto, s tanítványaFrancesco Guardi még ma is utolérhetetlenek. A zsánerfestészetbenAniello Falcone,Michelangelo Cerguozzi,Giovanni Benedetto Castiglione ésMario de' Fiori jeleskedtek. A18. századi olasz történeti festők közül csakPompeo Batoni emelkedett ki. Önmagából indult és önállóan fejlődött tovább a nápolyi iskola (Domenico Morelli és a két Palizzi), amely az erőteljes realizmusnak hódolt.
| Lásd még:Olasz festők listája |
A 6. század után a félszigeten a szobrászat hanyatlásnak indult, így a 11. század elején mind a technika, mind a formaérzék merev, élettelen és konvencionális. A tulajdonképpeni olasz szobrászat a 13. század közepén kezdődik,Niccolò Pisano (†1278) tevékenységével kezdődik, ki az alakjaiba életet lehelt. Fia,Giovanni Pisano szobraiba több természetességet és szenvedélyt vitt, mígAndrea Pisano a gyöngédebb és egyszerűbb formák felé nyúlt. A firenzeieken kívül még apisaiGiovanni de Balduccio alapított iskolát Észak-Olaszországban. A természet tanulmányozása s utánzása még jobban megnyilatkozik a 15. század toscanai művészeiben, kik ezáltal a szobrászat önálló fejlődését is biztosítottákJacopo delle Quercia,Lorenzo Ghiberti,Donatello jártak élen a szobrászatban.Luca della Robbia az antik felé hajlott, ő teremtette meg aterrakotta szobrászatot, amelyet később családja a tökély magas fokára emelt. A többi olasz szobrász, kik közt a legkimagaslóbb voltAndrea Verrocchio ésAntonio Pollajuolo, inkább Donatello naturalisztikus irányát követte. Luca della Robbia tanítványai: Antonio Rossellino, Desiderio da Settignano, Mino da Fiesole, Benedetto da Majano…Az olasz mesterek közül említésre méltó még a velencei Alessandro Leopardi (†1521) és a padovai Andrea Riccio (†1532). A korabeli szobrászat leginkább a templomok és síremlékek díszítésére szorítkozott, de lassan az allegóriát, a mitológiát, a történelmet is méltatni kezdték. Az átmenetet a Cinquecento szabad fölfogásához s formai tökélyéhez, Giovanni Franc. Rustici, a kétSansovino (Andrea és Jacopo) találta meg, míg a ferrarai Alfonso Lombardi, a modenai Antonio Begarelli, a nápolyi iskola feje, már egyszersmind a kor legjelesebb művészei voltak. Mindannyiukat felülmúlta Michelangelo Buonarroti, kinek a természetes nagyságot meghaladó, mesterien faragott emberalakjai mély anatómiai ismeretekről, jellemábrázolási képességről tesznek tanúságot. Munkájában tanítványai, Raffaele da Montelupo és Fra Giovanni Angelo Montorsoli segédkeztek; követői voltak: Guglielmo Della Porta,Benvenuto Cellini, Niccolò Pericoli (Tribolo). Művészete uralkodott sokáig: a bámulatos formaérzék és technika, a dekoratív hatás. Csak a 16. század utolsó negyedében hozott új irányzatot a szobrászatba Giovanni da Bologna. A 17. századiak az erősebb hatást keresték, a festői stílusba mentek át, fő képviselői: Alessandro Algardi,Giovanni Lorenzo Bernini, Stefano Moderno, Duquesnoy stb.Antonio Canova volt az első, aki művészetének irányát a klasszicizmus szigorú tanaihoz szabta s az új szobrászatban ma is mint az egyik fő irány megteremtője szerepel, míg a másik irány illetőleg iskolaThorvaldsen nyomdokain halad. Eredeti tehetségek voltak Lorenzo Bartolini, Pompeo Marchesi, a lombard Tantardini és Vela, a romantikus lány képviselője, továbbá Tabacchi, ki a frivolabb tárgyakat dolgozza föl, Monteverde gróf a nagy realista, Marochetti, Barzaghi, Dupré, Fedi. A 19. századi modern olasz szobrászatban a naturalizmus hatalmas lökést adott a művészetnek, monumentális emlékszobrok, síremlékek keletkeztek, majd averizmus áramlata jelentkezett.
| Lásd még:Olasz szobrászművészek listája |
Az itáliai irodalomRóma alapítása után,i. e. 753-ban kezdődött. Arómai irodalom jelentős és nagy befolyásúvá vált a világon számos íróval, költővel, filozófussal és történésszel. A rómaiak szintén híresek voltak szóbeli hagyományaikkal, költészetükkel,drámáikkal ésepigrammáikkal. Annak ellenére, hogy ezek többségét az ókori görög irodalom ihlette, a római epigrammák mégszatírikusabbak voltak.
| Bővebben:Római irodalom |
ARómai Birodalom felbomlásától a16. századig jórészt alatin volt az irodalom nyelve Itáliában. Avárosállamok létrejötte, demokratizmusa viszont hozzájárul az olasz nyelvű irodalom kialakulásához és gyors fejlődéséhez. Jelentős volt az Észak és Közép-itáliai vallásos költészet is, amelynek két jelentős alakja:Assisi Szent Ferenc (Giovanni Bernardone, 1181–1226) olasz vallási reformer, költő Naphimnusza révén lett ismert.Jacopone da Todi (1230–1306), laudákat írt, himnuszokat szerzett. A 13. századbanMarco Polo (1254–1323) emlékirataival tűnt fel, ezt az alkotást fordították le saját korában a legtöbb nyelvre. Az olasz irodalom világirodalmi szintre emelkedése Dante, Bocaccio, és Petrarca nevével függ össze.Dante Alighieri (1265–1321) a középkor és areneszánsz határán állt. Fő műve azIsteni színjáték (Divina Commedia, 1307–1320), középkori vallási elképzeléseken alapul, de részleteiben már humanista értékek hirdetője. E művével atoszkán nyelv az irodalmiolasz nyelv alapjává vált.Francesco Petrarca (1304–1374) az első humanista,Daloskönyve révén ismert, koszorús költő.Giovanni Boccaccio (1313–1375) az olasz és európai novellairodalom mestere, Dekameron (1348–55) című novelláskötete egyedülálló. A16. század irodalmának két kimagasló egyénisége az eposz műfajának kezdeményezőjeLudovico Ariosto (1474–1533) Őrjöngő Roland illetveTorquato Tasso (1544–1595) aMegszabadított Jeruzsálem (1575) című alkotásával. A 18. századbanCarlo Goldoni (1707–1793) velencei komédiaíró tűnik fel a vígjáték és a színház megújításával. A drámairodalom kimagasló alakja a 19-20. század fordulójánLuigi Pirandello (1867–1936) volt. A 20. században aneorealizmus képviselői, főlegAlberto Moravia (Pincherle) (1907–1990) említésre méltó, míg az avantgárd áramlatok terén afuturizmusFilippo Tommaso Marinetti (1876–1944) programja által jutott vezető szerephez. Ahermetika képviselői közülGiuseppe Ungaretti (1888–1970) az irányzat legreprezentatívabb alakja. Aposztmodern olasz irodalom vezéregyéniségeUmberto Eco (1932–2016).
| Bővebben:Olasz irodalom |
| Lásd még:Olasz költők, írók listája |
A filmtörténethez Olaszország két jelentős irányzattal is hozzájárult. Averizmus anémafilm korában gyökerező stílus volt, amely ragaszkodott a természetszerű beállításokhoz. A II. világháború után egész Európa filmművészetére nagy hatást gyakorolt az olaszneorealizmus. Az olasz új hullám nagy rendezőiFederico Fellini (1920–1993),Michelangelo Antonioni (1912–2007),Pier Paolo Pasolini (1922–1975). Az olasz filmcsillagok névsorából kiemelkedikAnna Magnani, az egyetemes filmtörténet tehetségeSophia Loren (1934), a szépségével hódítóGina Lollobrigida (1927) és a sokoldaú jellemábrázolás mestereként ismertMarcello Mastroianni (1924–1996). Az 1990-es évek nagy filmsikereiGiuseppe Tornatore ésRoberto Benigni nevéhez fűződnek.
| Bővebben:Olasz filmművészet |
| Lásd még:Olasz filmszínészek listája |
Itália alkotó- és előadóművészei elsősorban az opera terén nyújtottak magas teljesítményt. Híres klasszikus zeneszerzők:Antonio Vivaldi (1678–1741),Gioachino Rossini (1792–1868),Gaetano Donizetti (1797–1848),Giuseppe Verdi (1813–1901),Giacomo Puccini (1858–1924). Az előadóművészek közöttLuciano Pavarotti (1935–2007) ésAndrea Bocelli (1958) népszerűsíti a klasszikus zenei műfajokat.
| Lásd még:Olasz zeneszerzők listája |
Az olasz népzene az ország zenei örökségének fontos része, és a regionális stílusok, hangszerek és táncok sokféleségét öleli fel. Azopera szerves részét képezi az olasz zenei kultúrának, és a népzene egyik fő szegmensévé vált.
| Lásd még:Olasz operaénekesek listája |
ACanzone Napoletana – anápolyi dal és a cantautori énekes-dalszerző hagyományok – szintén népszerű hazai stílusok, amelyek az olasz zeneipar fontos részét képezik, olyan importált műfajok mellett, mint az Egyesült Államokból származó jazz, rock és hip-hop.
A dallamos, esetenként szentimentális olasz könnyűzene az 1960-as években egész Európában népszerű volt. Néhány jelentős képviselője:Domenico Modugno,Adriano Celentano,Gianni Morandi,Gigliola Cinquetti,Rita Pavone.
Olaszország adisco és azelektronikus zene fejlesztésében is fontos ország volt, azitalodisco volt az egyik legkorábbi elektronikus táncműfaj. E műfajbanSabrina Salerno,Ken Laszlo,Mike Mareen ésDen Harrow tartoztak Európa-szerte a legnépszerűbbek közé.
| Lásd még:Kategória:Olasz együttesek |
| Lásd még:Kategória:Olasz énekesek |
| Lásd még:Olaszország az Eurovíziós Dalfesztiválokon |
Olaszország eddig háromszer nyert a dalversenyen.1964-benGigliola Cinquetti aNon ho l’età (per amarti) című dallal,1990-benToto Cutugno azInsieme: 1992 című dallal, majd2021-ben aMåneskin együttes győzött aZitti e buoni című szerzeményükkel.
| Bővebben:Olaszország táncművészete |
| Lásd még:Kategória:Ókori római filozófusok |
Itáliának a középkorban nincsenek specifikus nemzeti vonásai, de még areneszánsz korban is alig vannak.[4] Sem afirenzeiúj-platónikus akadémiát, sem acosenzai származásútermészetfilozófiai iskolát nem nevezhetjük a szó szorosabb értelmében olasznak.[4]
Azújkor elején a filozófia az olaszhumanizmus légkörében fejlődött, az ókor felé fordult, és tagadta az emberről és a természetről vallott középkori nézeteket. A filozófia terén az antik világ legfőbb öröksége továbbra isPlatón ésArisztotelész filozófiai rendszere volt.[5]
CsakGiordano Brúnótól, ámbár ő is egész Európát átjárja, nem tagadhatjuk meg, hogy az olasz szellemnek a filozófiai gondolkodásban a hatalmas képviselője.[4] A fontosabb filozófusok közé sorolhatjuk mégCampanellát.
Giordano Bruno halála után ajezsuiták uralkodtak a szellemen, a filozófiában aneoskolaszticizmus volt jellemző.[4]
A18. századbanGiambattista Vico fellépése mutatja, hogy az olasz szellem teremtő ereje él. Vico a történetfilozófia és a néplélektan megalapítójának tekinthető.[4]
Vico mellett, egész a 19. sz. elejéig, sok és jeles követője akadtDescartes-nak (köztük Gerdil bibornok, megh. 1802.), Locke és Condillacempirizmusának és szenzualizmusának (Genovesi, megh. 1769; Gioja, megh. 1828; Romagnosi, megh. 1835) stb. KésőbbKant filozófiája (főleg Cantoni tanár által) foglal tért, és különösen sok ahegelianus (Vera, Mariano, Sparenta, Raguisco, Benedetto Croce az esztétikában Hegel felé hajlik), de azért apozitivizmus (Villazi, Ardigo, Siciliani) és atomizmus (Liberatore, Sanseverino, Cornoldi) ellentétes áramlatai is találnak kiváló értelmezőkre.[4]
| Lásd még:Kategória:Olasz filozófusok |
| Bővebben:római vallás |
Arómai katolikus egyház messze a legnagyobb vallás az országban.[6] Noha arómai katolikus egyházelkülönült az államtól, továbbra is szerepet játszik a nemzet politikai ügyeiben, részben annak köszönhetően, hogy aSzentszékVatikánban, Rómában található.
Az olaszok zöme megkereszteltrómai katolikus,[7][8] amelynek kb. egyharmada aktív tag. A katolikusok aránya az elmúlt évtizedekben viszont erősen csökkent.
Az Ipsos 2017-es felmérése alapján a magukat katolikusnak vallók a lakosság kb. 74%-át teszik ki (köztük 27,0%-uk elkötelezett), a lakosság 22,6%-a vallástalan, 3%-uk pedig más felekezetekhez tartozik.[9]
Annak ellenére, hogy az olaszországi fő keresztény felekezet a római katolikus, jelen vannakprotestáns,keleti ortodox és más felekezetek is(pl.Jehova Tanúi).
Az utóbbi fél évszázadban Olaszország számos bevándorlói hullámot szenvedett el, ennek eredményeként legalább hárommilliómuszlim él az országban,[10] valamint 75 ezer hindu,[11] és 50 ezerbuddhista,[12] valamint egy 30 ezres történelmi közösséget számlálózsidó.
Az Eurobarometer 2005-ös felmérése alapján az olaszok 74%-a hiszIsten létezésében, további 16% pedig valamiféle magasabb intelligenciában, míg a lakosság 6%-a nem hisz egyikben sem.[13]
A vallásgyakorlat, különösen a templomlátogatás még mindig magas Olaszországban, összehasonlítva az átlagos nyugat-európai országokkal.
APew 2017-es felmérése szerint az olaszok 58%-a tartja nagyon vagy valamelyest fontosnak a vallást.[14]
A legtöbb esküvőt és temetkezési szertartást egyházi kereten belül tartják.
Az olasz azindoeurópai nyelvcsaládba tartozik. Csakúgy, mint afrancia és aspanyol,újlatin modern nyelv, amely a latinból alakult ki. Kb. 60 millió ember beszéli Olaszországban, 23 ezerSan Marinóban, 400 ezerSvájcban, további 1,3 millió más európai országokban és körülbelül hatmillió ember Amerikában.[15]
| Bővebben:Olasz nyelv |
Az olasz konyha hosszú évszázadokon át alakult ki, gyökerei azókori Rómába nyúlnak.Articsóka,zöldborsó,fejes saláta,petrezselyem,dinnye ésalma, valamint a különféleborok éssajtok, a sokfélehúsok és agabonaszemek már az ősi római konyha alapanyagai voltak. Az ünnepekre a római szakácsok számos fűszert használtak, recepteket dolgoztak ki, és mindenféle húst pörköltek.[16] Ezekből a kezdetekből kifinomult és ízletes konyhai fogások alakultak ki. Aközépkor végétől jelentős változások történtek azÚjvilág felfedezésével, valamint aburgonya, aparadicsom, apaprika és akukorica bevezetésével, amelyek ma már a konyha központi részét képezik.
| Bővebben:Olasz konyhaművészet |
Olaszország-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
.svg)