| Oláhlápos(Lăpuș) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Oláhlápos |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 437175 |
| SIRUTA-kód | 108231 |
| Népesség | |
| Népesség | 3278 fő(2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 21 (2011) |
| Népsűrűség | 45 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 393 m |
| Terület | 86,55 km² |
| Időzóna | EET,UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 29′ 44″,k. h. 24° 00′ 25″47.49555556,24.0069444447.495556°N 24.006944°EKoordináták:é. sz. 47° 29′ 44″,k. h. 24° 00′ 25″47.49555556,24.0069444447.495556°N 24.006944°E | |
 | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazOláhlápos témájú médiaállományokat. | |
Oláhlápos (románul:Lăpuș)faluRomániában,Máramaros megyében.
Máramaros megyében,Magyarlápostól északkeletre,Rogoz ésKohóvölgy között, aLápos folyó mellett fekvő település.
Nevét a területén keresztül folyó Lápos folyó vizéről, s az egykori lápos, mocsaras fekvése után kapta. Előnevét pedig lakosairól.
A település nevét1315-ben említették először az oklevelekLapos terra,1505-benLapos,1548-banOlah-Lapos néven. Oláhlápos keletkezését is az1500-as évek közepe tájára teszik, mivel a láposvidék urai a Bánffyak által felsorolt községek között még nem szerepelt neve mikor a birtokot Harinnai Farkas családnak zálogba adták.
A falu aBánffy család ősi birtoka volt, melyet 1315-benKároly Róbert király mint ősi örökségüket adta vissza a Bánffy család tagjainak Dénes fiainak Tamásnak és Istvánnak.
1506-ban birtokosaiIII. (Vak) Bogdán moldvai fejedelemnek adták el.
1506-banBáthory Zsigmond a láposiezüstbányákat haszonbérbe adta 500 tallérért Grison Jakab és Marconio Rocco nevű olaszoknak, s munkásoknak mellé adta Oláhlápost és lakosságát, mely e bányák szomszédjában volt.
1593-ban lakosai anagybányai bányáknál teljesítettek szolgálatot.
1594-ben a településHerberstein Frigyes báró birtoka volt, aki azt1598-igKrakker Szaniszlónak adta haszonbérbe.
1598-ban Oláhlápos akapnikiezüstbányákhoz tartozott.
1602-benBáthory Zsigmond a települést - a hozzá tartozó Szászmező-pusztával együtt Szentlászlói Kamuthy Farkasnak és testvérének drági Kamuthi Balázsnak adományozta.
1618-banBáthory Zsigmond fejedelem birtoka volt.
1659-benBarcsay Ákos e birtokotBánffy Györgynek és Dénesnek adta zálogba. A Bánffyaké maradt a későbbiekben is egészen 1769-ig.
1661 július 30-ánKemény János fejedelemNégerfalváról kiindulva itt szállt, s pihent meg megvert seregével, azonban atatárok mindenütt a nyomukban voltakAli basa vezérletével, s nagy pusztítást végeztek köztük; az elfogottakat legyilkolták vagy rabláncra fűzték.
1769-ben a kincstár a Bánffy örökösöktől az oláhláposi birtokot magához váltotta, s azt a nagybányai bányaigazgatóságnak adta át.
Oláhlápos határának 3600 holdnyi területe1870-ig magába foglalta az oláhláposbányaiarany-,ezüst ésréztermelő bányatelepet ahorgospataki (Sztrimbuly)kohászatot éserdészetet, valamint az1846-1848-ban épített,1850-ben üzembe vett, de1892 év tavaszán beszüntetett rojahidai magyar királyi vasgyár-telepet is.
Az itteni vasgyár 1892-es bezárásáig a település lakossága viszonylag jólétben élt, azonban a kincstári uradalom, igazgatóság, vashámor, és a rojahidai vasgyár megszűntével lakói elszegényedtek.
1892-ben a település birtokosa az államkincstár volt.
A település lakói a19. század végén,20. század elején túlnyomóanrománok voltak, de feles számúmagyar lakossága is volt.
1857-ben a településnek 2406 lakosa volt, ebből 428római katolikus, 1929görögkatolikus, 3evangélikus, 36helvét lakosa volt.
1891-ben 2708 lakosából 416 római katolikus, 2235 görögkatolikus, 5 görögkeleti, 16 református, 3lutheránus, 33izraelita volt.
Oláhlápos atrianoni békeszerződés előttSzolnok-Doboka vármegye magyarláposi járásához tartozott.
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||