Oktatásnak hétköznapi értelmezés szerint leggyakrabban valamely információ (tudás) – általában nagyobb mennyiségben történő, rendszeres, esetlegintézményesített – átadását nevezzük. Az oktatással foglalkozótársadalomtudomány, apedagógia szerint az oktatás a tudás intézményesített átadását jelenti. Egyes szerzők e folyamatból a tanár–tanuló viszonyt (interakciót) emelik ki, mint a tudományos feldolgozás számára legfontosabb és megfogható jellemzőt, mások a folyamattantervekben és konkrét cselekvésekben megnyilvánuló eredményét, megint mások az oktatást társadalmi alrendszernek tekintik, felhívva a figyelmet arra, hogy az oktatási folyamat a társadalomban jelenlévő tudás egyes (általában maradandóbb) részeinek, illetve egyes társadalmi funkcióknak azújratermelését jelenti.Valójában azonban a tudás nem adható át. Minden embernek újra kell teremteni saját élményeiből azt a tudást, amit alkalmazni tud. Az oktatás fogalmát a reformpedagógia újragondolta e szerint az elv szerint. A reformpedagógia legfontosabb irányzatai aMontessori-pedagógia, aWaldorf-pedagógia, A. S. Neillsummerhilli iskolája és az ehhez az iskolához hasonlódemokratikus iskolák.
Ezen értelmezésekről és a folyamatról részletesenlentebb.
Egyes jelentős magyar szerzők (Nagy Sándor,[1] Báthory Zoltán) azoktatás folyamatába beleértik az ismeretátadás tanár részéről való megszervezését(tanítás), és a tanuló aktív ismeretszerző tevékenységét(tanulás). Mások (Finánczy Ernő, Imre Sándor) az e két folyamatot összefoglaló fogalomra, tehát az oktatás szó helyett, atanítás kifejezést alkalmazzák. Látható, hogy itt puszta terminológiai vitáról van szó.
Platón szobraDelphoibanArisztotelész bronz mellszobra Kr. e. 330-ból (másolat)Johannes Amos Comenius
Az oktatás egy különös fajta emberi tett, beavatkozás vagy irány, az alapoktatás egy kategóriája.
Platón aKöztársaságban úgy vélte, az oktatás a helyes szokások kialakításának és az erény mint veleszületett képesség fejlesztésének művészete.
Arisztotelész aPolitikában ezt írta: „világos, hogy szükségszerűen mindenkit ugyanabban a nevelésben kell részesíteni, és hogy az erről való gondoskodás közös föladat, nem pedig az egyes embereké”.
Comenius Ámos János a „Didactica Magnájában” vallja: „születéskor a természet csak a tudomány magjával ruházza fel a gyereket, erkölcs és hitvallás csak oktatáson keresztül válnak minden ember vagyonává”.Az oktatás serkentse ezeket a magokat, mert „az ember nem tud ember lenni, hacsak nem művelt”.
John Locke Angol filozófus, orvos és politikus
Az angolpedagógus,John Locke a XVII. században így fogalmazott: a nevelés felügyeleti és beavatkozási, interperszonális viszony a „preceptor” (nevelő) és a gyerek (a leendő „úriember”) között.
Szűkebb értelemben az állami vagy az azáltal elfogadott és azt helyettesítőközoktatás intézményeinek, aziskolákban előírt tananyag közvetítésére megcélzott tevékenységet jelenti az „oktatás” szó (iskolai oktatás). Tágabb értelemben az oktatásnak tekinthető a társadalomban folyó mindenfajta szervezett vagy rendszeres (vagy némileg szűkítve a fogalmat, intézményes) ismeretádadási tevékenység (iskolai és iskolán kívüli oktatás).
Gyerekek tanulnak a Wikipédiáról egy alternatív suliban
Aziskolán kívüli oktatás is jelentős alkalom egy társadalomkulturális örökségének átadására, közvetítésére, illetve a szervezett, iskolarendszerű (kötelező) oktatással egyenértékű lehet az egyéni ütem szerint, spontán, egyedül végzetttanulás, ismeretszerzés. Az oktatás eredménye sikeres esetben a végzett, iskolaibizonyítvánnyal, diplomával rendelkező, képzett ember, aki az elsajátított ismereteket amunka folyamatában, révén kívánja, tudja hasznosítani.
Az oktatás a legtöbb országban állami feladat, de szerepet vállalnak ezen a területen azegyházak és az üzleti vállalkozások is. Az oktatás sem kivétel agazdasági gondolkodás mindenre kiterjedő szempontjai szerint való minősítés alól, ezért gyakori, hogy az oktatási intézmények megszűnnek, átalakulnak, egyesülnek vagy gazdát cserélnek. A maMagyarországon uralkodó nézetek szerint, amelyre a népesség csökkenése erősen hat, az oktatáshoz való jog ugyan mindenkit megillet, mégis, az intézmények tényleges látogatása tekintetében nincsenek azonos feltételek.
Az oktatás az első társadalmi intézmény, ahol a fiatalok megtapasztalják az emberek közötti versenyt, az elismerés iránti vágyat, az indítékok szocializálását, a közvetlen és a közvetett jutalmazást és az ismerttől az ismeretlen felé haladva, számonkérhetőségi és később alkalmazhatósági céllal elsajátítják a közismereti tantárgy csoportosításba szervezett tananyagot. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az iskolai teljesítmény és előmenetel ugyan szükséges, de nem elegendő feltétele a későbbi boldogulásnak, ugyanis „az Életben" 15%-ban a tudás és 85%-ban az egyéb tényezők fogják az emberek sorsát eldönteni.[forrás?]
