AHelyesírás az Osiris Kiadó2004-ben (majd kisebb javításokkal 2005-ben és 2006-ban) megjelent kézikönyve amagyar helyesírásról,A Magyar Nyelv Kézikönyvtára című tízrészes sorozat első kötete (ISBN 9633895413,ISBN 9789633895412).
Frissített, a 2015-ös szabályzathoz igazított új kiadása2025. március 13-án jelent meg.[1]
Szerzője dr.Laczkó Krisztina, azELTE Bölcsészettudományi Kara Mai Magyar Nyelvi Tanszékének adjunktusa és azMTA Magyar Nyelvi Bizottságának tagja, valamint dr. Mártonfi Attila, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa.
A kötet két fő részre tagolódik:Tanácsadó (420 oldal) ésSzótár (1077 oldal). Első része az 1984-esszabályzat (11. kiadás) alapján igazít el a helyesírás kérdéseiben, második része pedig az eddigi két legátfogóbb gyűjteménynél[2] közel másfélszer bővebb, 213 974 szóalakot és kifejezést tartalmazó példatárral szolgál. A kötetet irodalomjegyzék, glosszárium és tárgymutató egészíti ki.
Jelentősége abban áll, hogy a helyesírás számos olyan kérdésével részletesen foglalkozik, amit a szabályzat csak érintőleg vagy egyáltalán nem említ, és amire eddig csak nyelvtudományi szaklapokból vagy egyedi tanácskérés útján lehetett választ találni. (Az Irodalomjegyzék sorolja fel azt a több mint kétszáz forrást az egyes helyesírási területek szerint – nyelvtudományi szakkönyveket és cikkeket –, amelyekre épített.) A jelenségeket korszerű szemlélettel és példaanyaggal tárgyalja; a valamilyen szempontból különleges szócsoportokat és a kivételeket átfogó listákban sorolja fel (l. alább).
A szabályzathoz és a helyesírási szótárhoz való viszonya
Bár maga nem az Akadémiai Kiadó kiadványa, mindkét szerzője azMTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa: Laczkó Krisztina tagja, Mártonfi Attila állandó meghívottja a helyesírási bizottságnak.[3] AzMTA Magyar Nyelvi Bizottságának két elismert tagja, Fábián Pál és Szathmári István lektorálta; ajánlásuk a kötet hátsó borítóján olvasható.[3] A kötet teljes egészében az AkH 11. kiadására épül (sőt azt azMHSZ-nél szigorúbban követi[3][4]); csak olyan helyeken tér el tőle a szakirodalom alapján, ahol az nem adott kellően kidolgozott eligazítást: ezekre az esetekre új javaslatokat vetett föl, amelyeket a szabályzat új kiadásának készítésekor figyelembe vesznek.
AzMTA Nyelvtudományi Intézete Nyelvművelő OsztályánakGYIK-je szerint az OH„minden ellenkező híresztelés ellenére hiteles (nemcsak azért, de azért is, mert az akadémiai kiadás szerzői lektorálták)”,[5] közönségszolgálatuk ezt a kötetet is alapul veszi a tanácsadásnál. Az egyik szerző, Mártonfi Attila, egy fórumos hozzászólásában úgy fogalmazott: (az OH) „felül nem írta, inkább annotálta” (a szabályzatot).[6]
A példaanyagban előfordulnak elvétveeltérések a Magyar helyesírási szótártól: ezek elsősorban abból adódnak, hogy a korszerű adatkezelési eljárások és a szakirodalom áttekintő feldolgozása révén jobban ki tudták szűrni a hibákat, következetlenségeket,[7][8] illetve hatékonyabban tudták érvényesíteni a szabályzatban lefektetett elveket (például ahatszótag-szabályt). A felmerült eltéréseket azonban szándékosan nem kívánták összegyűjteni[6] (a helyesírási szótárak eltéréseiből adódó lehetséges problémákra Dede Éva hívta fel a figyelmet az Édes Anyanyelvünk c. folyóiratban[9]).
A betűrendbe sorolás (a magyar és latin betűrend, a bibliográfiai tételek betűrendje)
A hangjelölés (alapelvek, a magánhangzók és a mássalhangzók jelölése, hangjelölés magyar családnevekben)
Különírás – egybeírás (az összetett szavak keletkezésének okai, mellérendelő és alárendelő összetett szavak, a morfológiai típusú és a hagyományosan szervetlennek nevezett összetételek, a szótagszámlálás szabálya, a mozgószabályok, a tulajdonnevet, ill. rövidítést, betűszót, valamint idegen írásmódú előtagot tartalmazó összetételek, szaknyelvi külön‑ és egybeírási szabályok)
A kezdőbetű
A tulajdonnevek (a névterjedelem jelölése, az állandóság kritériuma, a személynevek, az állat‑ és tárgynevek, a földrajzi nevek, a csillagászati elnevezések, az intézménynevek, a márkanevek, a kitüntetések és díjak elnevezései, a címek)
Az elválasztás (a szótagolás szerinti elválasztás, az összetett szavak elválasztása, nehézséget okozó elválasztások, tipográfiai konvenciók az elválasztásban)
Az írásjelek (az írásjelhasználat kötelezőségi szabályai, az írásjelek formai jellemzői, a térköz mint tagolóeszköz, az írásjelhasználat részletes szabályai – a mondatnál nagyobb egységek, a mondatok, a tagmondatok és a szókapcsolatok írásjelezése, az idézés, a szavakon belüli írásjelhasználat, a toldalékok kapcsolása –, egyéb írásjelhasználati tudnivalók)
Rövidítések és mozaikszók (a valódi rövidítések, nagybetűk használata a valódi rövidítésekben, jelszerű rövidítések; a mozaikszók: betűszók, szóösszevonások és egyéb mozaikszók)
A számok, a keltezés és a címzés (a számok számjegyekkel való írása, a számok betűvel való írása, a keltezés, a címzés és a számok írásának egyéb szabályai)
↑Változatlan nyelvi szabályok[halott link] (Népszabadság, Serfőző Melinda, 2005. május 25.): „Lapunk munkatársai azt tapasztalták, hogy több szóösszetétel más-más formában olvasható az Akadémiai Kiadó korábban megjelent helyesírási szótárában és az Osiris új, Helyesírás című kiadványában. A »matematika írásbeli« szóösszetételt például az előbbi külön-, az utóbbi egybeírva tartja helyesnek.” – Mivel amatematika szót itt nem tekinthetjük azAkH.11 114. a) alatt írottakhoz hasonló főnévi jelzőnek, valóban az OH-ban szereplő egybeírt alak javasolható jelentéstömörítő összetételként (AkH.11 129.), illetve fajtajelölő alakulatként (AkH.11 114. b)).
Az OsirisHelyesírás és az új helyesírási szabályzat, Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila cikke (2019). In:Szabályzat, oktatás, gyakorlat: Helyesírásról sokszínűen. Eger, Eszterházy Károly Egyetem Líceum Kiadó, pp. 227–237.
.gif)