Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények : Studii și cercetări de lingvistică si istorie literară. (NyIrK) Magyar nyelv- és irodalomtudományi folyóirat. Kiadó: Academia Română. Székhely:Kolozsvár. Periodicitás: változó (negyedévente/évente kétszer). Indulás éve:1957. ISSN 0567-6223
ARomán Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályánakmagyar nyelvű folyóirata. 1957-ben indult, s 1999-ig bezárólag 76 füzete jelent meg. Az első három évfolyam egy-egy füzetben mint 1-4. szám, az 1960-as évfolyam már két füzetben mint 1-2. és 3-4. szám, 1961-től évi két füzetben mint 1. és 2. szám került ki a sajtó alól. Kivétel 1974, amikor csak egyetlen füzetben adták ki, mert az addig tervezett terjedelmet felső utasításra 400 lapról 200-ra csökkentették. Az 1982-es, 1991-es és 1993-as évfolyam megint csak egy-egy füzetben, de dupla számként került az olvasók elé. A példányszám kezdetben ezer körül mozgott, 1974-től 5-600, 1993-tól csupán 350, 1997-ben megint 950, de utána ismét visszaesett 300-ra. Csak a megrendelők kapják, szabad árusításba sohasem került. Az Akadémiai Könyvtár számos példányt cserepéldányként küld szét a világba.
Az I. évfolyam főszerkesztőjeJancsó Elemér, mivel azonban az Akadémia akkori határozata szerint csak akadémikusok tölthetik be ezt a tisztséget, helyébeNagy István került, utána 1978-tólGáll Ernő, akit – a laptól való kényszerű kiválása után –Szabó Zoltán követett.
Szerkesztőbizottsági tagok 1957-tőlEmil Petrovici,Kelemen Béla,Márton Gyula,Szabó T. Attila, 1964-tőlSőni Pál ésCsák László is. Utóbbit 1968-ban felváltottaMurádin László. 1970-től a bizottság tagjai:Kelemen Béla,Ioan Pătruţ,Abafáy Gusztáv,Antal Árpád,Márton Gyula,Gavril Scridon,Sőni Pál,Szabó T. Attila,Murádin László. 1974-benSzabó T. Attila kivált, 1978-ban a szerkesztőség tagja lettSzigeti József,Teiszler Pál,Ileana Câmpeanu, 1984-től új tagok:Cs. Gyimesi Éva,Kozma Dezső,Mózes Huba ésPéntek János, 1995-tőlEgyed Emese is.
A NyIrK tárgyköreit lényegében anyelvészet és azirodalomtudomány között osztja meg, de nem zárkózik el más, humán jellegű szaktudományok, így a folklór vagy a művelődéstörténet elől sem. A lap akadémiai típusának ismérvei: a szaktudományi jelleg és azesszészerű hangvétel bizonyos fokú elkülönítése, a munkatársak megválogatása szakmájuk – kutató, nyelvész, irodalomtörténész, esztéta, kritikus mivoltuk – szerint, eredeti kutatási eredményekre támaszkodó közlemények közzététele. Az írások szerzői túlnyomó többségükben a Román Akadémia kolozsvári fiókjának kutatóiból és akolozsvári egyetem magyar tanszékeinek tagjaiból kerülnek ki. Kívülük elsősorban a tanszékek irányította doktoranduszok vannak jelen a folyóiratban, valamint ugyancsak a tanszékek vezetésével írott államvizsga-dolgozatok szerzői. Őket egészíti ki a nem kolozsvári s nem a helyi intézményekhez tartozó szerzők, esetenként külföldi tanulmányírók köre.
A folyóiratnak a közölt anyag terjedelmére és jellegére utaló rovatai:Tanulmányok,Kisebb Közlemények,Adattár,Szemle,Hírek. Egészében a lap hű tükre a hazai nyelv- és irodalomtudomány állapotának. Viszonylag nagyobb teret kap afelvilágosodás irodalma, valamint aromán-magyar kapcsolatok témája.
A hírlapirodalommal kapcsolatban aKorunk,Erdélyi Múzeum,Utunk,Termés,Bukaresti Hírlap,Keleti Újság,Vasárnapi Újság ésKeleti Virágok történetéről, anyagáról, szemléletéről szóló közlésekkel találkozunk. Szerepel a lapban aszínjátszás, színháztörténet,könyvtártörténet is. Külön kiemelendő az irodalmi levelezések anyaga az Adattár-rovatban:Ady Endre,Aranka György,Áprily Lajos,Arany János,Bánffy Miklós,Bárd Oszkár,Benedek Elek,Benkő József,Bitay Árpád,Dsida Jenő,Gaál Gábor,Gozsdu Elek,Gyulai Pál,Emil Isac,Jancsó Béla,Jászai Mari,Kazinczy Ferenc,Kelemen Lajos,Kiss Ernő,Koncz József,Kós Károly,Kovács László,Kristóf György,Kriza János,Németh László,Sipos Domokos,Tolnai Lajos levelezésének darabjait ismerhetjük meg.
A nyelvtudományt a folyóiratban mindenekelőtt anyelvjárástan képviseli: a nyelvjárások hang- és alaktani jelenségeinek bemutatása, a tájszóközlés, a lexikológiai, névtani és nyelvföldrajzi vizsgálatok; szintaktikai kutatások, a román-magyar-szász nyelvi kölcsönhatás vizsgálata, a leíró nyelvtan, astilisztika (az orális stílus, tárgyias-intellektuális stílus, aszecessziós stílus, ametafora, a szabad függő beszéd, a nominális szerkesztésmód vizsgálata), a magyar nyelv múltja, a nyelvtörténet.
Érdeme a lapnak, hogy megindította a hely- és személynévkutatást, s folyamatosan csaknem másfél száztelepülés helyneveit tette közzé. Tág teret kap a szakszókincs, így afazekasság,szénégetés (Márton Béla),fakitermelés, posztóványolás,tímármesterség,dohánytermesztés szakszavainak gyűjtése és feldolgozása. Bár kis mértékben, de fellelhető a folyóiratban a szótári irodalom,szociolingvisztika, etnolingvisztika is.
Kellő súlyt kap a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények hasábjain a folklórtudomány köréből aballadakutatás és afinnugor népek költészete, a művelődés és tudomány történetéből az olvasókörök, olvasótársulatok, könyvtárak és iskolák története, továbbá azenetörténet és arovásírás kérdésköre is.
1.1957:1-4--4.1960:1-4; 5.1961:1-2--21.1977:1-2; 22.1978:1; 23.1979:1-2--36.1992:1-2; 38.1994:2; 39.1995:1-4; 40.1996:1-4; 41.1997:1-2; 42.1998:1-2; 43.1999:1-2; 44.2000:1/2; 46.2002:1/2; 47.2003:1/2; 48.2004:1/2; 50.2006:1/2; 51.2007:1/2; 52.2008:1/2; 53.2009:1/2; 54.2010:1-2.
.svg)