Ennek a személynek a khmercsaládneveNorodom, azonban akhmer névadás hagyományai szerint a személyekre családnevük helyett az utónevükön hivatkozunk, ami esetébenSzihanuk.
Norodom Szihanuk (khmerül:នរោត្តម សីហនុ, nyugaton:Norodom Sihanouk;Phnompen,1922.október 31. –Peking,2012.október 15.)Kambodzsa királya volt 1941 és 1955, majd 1993 és 2005 között. 2004-es második lemondása után „Kambodzsa Apakirálya” lett (khmerül: Preahmâhaviraksat), megtartva sok korábbi, alkotmányos uralkodói pozíciójához tartozó jogkörét. Apja Norodom Szuramarit király, anyja Sziszovat Koszamak királyné volt.
Szihanuk olyan sok pozíciót töltött be 1941-től, hogy a Guinness Rekordok Könyve őt nevezte meg a legtöbb különböző tisztséget élete során ellátó politikusként. Többek között kétszer szolgált királyként, kétszer hercegként vezette az országot, egyszer elnökként, kétszer volt miniszterelnök, számos kormányt irányított emigrációban, 1975-1976-ban pedig avörös khmeruralma idején bábállamfő volt.[1] Címei közül számos csak tiszteletbeli volt, valódi hatalom nem járt vele, mint például az alkotmányos királyi tiszttel. Szihanuk 1953. november 9-étől, Kambodzsa függetlenné válásától 1970. március 18-áig, aLon Nol tábornok puccsát követő parlamenti határozatig irányította az ázsiai országot.
Norodom SzihanukPhnompenben járt általános iskolába, míg középfokú tanulmányait avietnámiSaigonban, a Lycée Chasseloup Laubat-ban végezte.1941. április 23-án meghalt anyai nagyapja, Sziszovat Monivong, és a koronatanács – Jean Decoux francia kormányzó közbenjárására - a herceget választotta Kambodzsa királyának. Jean Decoux úgy vélte, hogy a 18 éves ifjú könnyen befolyásolható lesz. A koronázás 1941. május 3-án volt. Ezt követően afranciaországi Samur lovassági iskolájában tanult.[2]
Ebben az időszakban országa Francia Indokína része volt, amelyet atengelyhatalmakkal kollaborálóVichy-kormány megbízottja irányította. Kambodzsát elfoglalta aJapán Birodalom, amely megengedte, hogy a francia gyarmati adminisztráció a helyén maradjon, de 1945 márciusában átvette a hatalmat. Japán nyomásra Szihanuk kikiáltotta Kambodzsa függetlenségét. A király, ellentétben a hasonló helyzetű vietnámi uralkodóval,Bảo Đại vietnámi császárral, nem kötelezte el magát a japánok mellett. Amásodik világháború befejeződése után a franciák visszavették a hatalmat.[3][4] Kambodzsa új státuszt kapott a gyarmatosítóktól, a francia unió autonóm állama lett. Ennek köszönhetően saját alkotmánya és számos politikai pártja volt, de a valódi hatalom a franciák kezében maradt.[2]
A második világháború után Norodom Szihanuk nacionalistábbá vált, és egyre erőteljesebben támogatta Kambodzsa függetlenné válását Franciaországtól, és a gyarmatosítók távozását Indokínából. Ugyanezek az igények fogalmazódtak meg más térségbeli országokban,Laoszban ésVietnámban is.1953 májusában kénytelen voltThaiföldre távozni, mert a franciák az életét fenyegették, és a száműzetésből csak a függetlenség elérése, 1953. november 9. után tért vissza Kambodzsába.1955. március 2-án lemondott a trónról apja javára, hogy részt vehessen a kambodzsai közéletben, és megalapította pártját, a Szocialista Népi Közösséget (Szangkum). Az 1955. szeptemberi parlamenti választáson pártja nagyarányú győzelmet aratott, és Norodom Szihanuk miniszterelnök lett.
1959. augusztus 31-énNgô Đình Nhu, a dél-vietnámi elnök,Ngô Đình Diệm öccse és főtanácsadója merényletet kísérelt meg ellene. Ügynökeit arra utasította, hogy levélbombákat küldjenek Szihanuknak. Ngo Dinh Nhu nem értett egyet Szihanuk külpolitikájával, és abban bízott, hogy halála után sikerül saját emberét hatalomra juttatni Phnompenben. Két bőröndöt juttattak el Szihanuk palotájába, egyet a politikusnak, egyet Vakrivan hercegnek, a protokollfőnöknek címezve. A csomagok feladójaként egy Kambodzsában dolgozó amerikai mérnököt tüntettek fel, tartalomként pedighongkongi ajándékokat jelöltek meg. Bomba csak Szihanuk csomagjában volt, de Vakrivan mindkettőt kinyitotta, és a robbanásban szolgájával együtt azonnal meghalt.[5][6][7]
1956-ban Kínában. Balról az elsőMao Ce-tung, a harmadik Szihanuk
Apja 1960-as halálát követően Szihanuk megnyerte az általános választásokat, de herceg maradt. 1963-ban módosíttatta az alkotmányt, amelynek értelmében ő lett élete végéig az állam feje. Ez azt jelentette, hogy olyan alkotmányos hivatalt szerzett, amely anélkül biztosította számára az uralkodó jogait, hogy megkoronáztatta volna magát.
Avietnámi háború kitörésekor Szihanuk Kambodzsa semlegességének és biztonságának megőrzését nevezte a legfontosabb célnak. Kormányára a szemben álló felek nyomást gyakoroltak, hogy kötelezze el magát mellettük. Miközben Szihanuk odahaza elnyomta a baloldaliakat, meg volt győződve arról, hogy a háború a kommunista hatalmak győzelmével végződik. Hogy országát a háborún kívül tartsa és megőrizze hatalmát, együttműködött a kínaiakkal és az észak-vietnámiakkal. 1963-ban azAmerikai Egyesült Államok ellen fordult: államosította a bankokat és a kereskedelmi társaságokat, majd 1964-ben megszakította a kapcsolatokatWashingtonnal, és nyíltan isPeking szövetségese lett.[8] Ezzel a lépésével elidegenítette a kormány jobboldali érzelmű tagjait, valamint a hadsereget, amelynek létfontosságúak voltak az amerikai segélyek.
1965 tavaszán megállapodottKínával és Észak-Vietnámmal, hogy engedélyezi vietnámi bázisok felállítását országa keleti részén, valamint hozzájárul ahhoz, hogy a kínai katonai szállítmányok kambodzsai kikötőkből jussanak el Vietnám kommunista felébe. Kína a kambodzsai rizstermés magas áron történő megvásárlásával fizetett a segítségért. Szihanuk ebben az időben több beszédében is elkerülhetetlennek nevezte a kommunizmus délkelet-ázsiai győzelmét. A vietnámiakkal kötött titkos megállapodása felháborította a nacionalistákat, míg a városi értelmiséget a növekvő munkanélküliség és a gazdaság rossz irányítása fordította el tőle. 1970 márciusában, Szihanukmoszkvai tartózkodása alatt a parlament megfosztotta hatalmától, és távollétében halálra ítélte. A puccsot az Egyesült Államok is támogatta.[9] Csaknem kétezer év után Kambodzsában hivatalosan is eltörölték a monarchiát.[10]
SzihanukMoszkvából Pekingbe utazott, ahol megalapította a Kambodzsai Nemzeti Egységfrontot (FUNK), és megkezdte akommunista lázadók, avörös khmerek Lon Nol elleni harcának támogatását. Megalapította az emigrációs kormányt, amelybe vörös khmer vezetőket is bevett. Szihanuk támogatására sokan csatlakoztak Kambodzsában a kommunistákhoz, így a vörös khmer csapatok létszáma ötezerről hatvanezerre emelkedett. Az újonnan csatlakozók között sok apolitikus paraszt volt, akik nem a baloldali ideológiát, hanem a királyt támogatták. Szihanuk ebben az időszakbanPekingben ésPhenjanban élt. Ez utóbbiban egy hatvanszobás rezidenciája volt, amelyben mozit is kialakítottak. Nagyon közeli barátságban volt az ország diktátorával,Kim Ir Szennel. Később, az 1979-es vietnámi invázió után is ide tért vissza. Szerette a telet Észak-Koreában tölteni, mert Peking szennyezett levegőjét kibírhatatlannak érezte a hideg hónapokban.[11][12]
1975 áprilisában, amikor a Khmer Köztársaság elvesztette a polgárháborút a kommunisták ellen, Szihanuk lett az állam szimbolikus feje. Hatalma nem volt, az országot valójábanPol Pot irányította. Szihanuk a kommunista uralom idején házi őrizetben töltötte idejént Phnompenben. 1976. április 4-én névleges pozíciójától is megfosztották. 1978 decemberében a vietnámi csapatok megindultak Kambodzsa ellen, ekkor a kommunisták New Yorkba küldték a herceget, hogy azENSZ-ben szólaljon fel az invázió ellen. Ezután Kínában és Észak-Koreában élt.
Norodom Szihanuk üdvözölte, hogy Vietnám megdöntötte a vörös khmer rémuralmát, de szilárdan ellenezte a Vietnám által támogatott kormány tevékenységét. Azt szerette volna, ha Kambodzsát senki nem képviseli az ENSZ-ben, mert úgy vélte, sem a vörös khmerek, sem Heng Szamrin Vietnám-barát kabinetje nem reprezentálja a khmer népet.[11] Szihanuk ennek ellenére ismét a vörös khmerekkel szövetkezett, hogy létrehozzon egy Vietnámmal szembeni egységfrontot. Egyes vélekedések szerint ezt az Egyesült Államok nyomására tette.
1982-től az addiginál is ellenségesebben fordult a phnompeni kormány felé, és a Demokratikus Kambodzsa Koalíciós Kormányának (CGDK) feje lett, amelynek része volt az ő pártja (Szihanuk Nemzeti Serege), a Khmer Nemzeti Felszabadítási Front és a vörös khmer szervezet. 1989-ben a vietnámi csapatok kivonultak Kambodzsából. Az országot egy velük szimpatizáló kormány vezette, amelynek feje egy volt vörös khmer vezető, Hun Szen volt.[13]
Szihanuk, dacára amerikai-ellenességének és bensőséges viszonyának Észak-Koreával, az 1980-as években az Egyesült Államok támogatta Vietnámmal és szövetségese, a Szovjetunióval szembeni fellépését.
1991-ben a szemben álló felek aláírtákPárizsban a békemegállapodást, és Norodom Szihanuk november 14-én visszatérhetett Kambodzsába. Útjára észak-koreai testőrök kísérték el.[14]1993-ban ismét Kambodzsa királya lett.
2004-ben a 82 éves uralkodó úgy döntött, hogy Észak-Koreába és Kínába költözik megromlott egészsége miatt. Október 7-én lemondott a trónról.1993-ban prosztatarákot diagnosztizáltak nála,2005-ben és2008-ban áttéteket találtak a gyomrában.[15] Szihanuk emellettcukorbetegségben ésmagasvérnyomás-betegségben szenvedett.[15]
A koronatanács október 14-én fiát,Norodom Szihamonít választotta uralkodónak. Szihanuk címe azőfelsége a kambodzsai apakirály lett. Betegsége ellenére2011. október 30-án még megjelent a 89. születésnapja és hazatérése huszadik évfordulójára rendezett ünnepségén Phnompenben. Ez volt az utolsó nyilvános szereplése.[16] Szihanuk2012. október 15-én, 16 nappal 90. születésnapja előttszívinfarktusban Pekingben elhunyt. Kambodzsában a zászlókat félárbócra eresztették, és a politikus földi maradványait fia, az uralkodó és Hun Szen miniszterelnök kísérte haza Kínából.[17] 2013. február 1-jén Norodom Szihanuk holttestét elhamvasztották, majd aMekongba szórták.
Szihanuknak több felesége és szeretője volt, legalább 14 gyereke született. Több mint húsz film alkotója volt: tevékenykedett rendezőként, íróként és színészként egyaránt. 1966-osLa Forêt Enchantée (Elvarázsolt erdő) című filmjét bemutatták az ötödik moszkvai nemzetközi filmfesztiválon is.[18]
↑Andrew Williams (író, rendező), Jonathan Partridge (operatőr). (2005). Pol Pot - Utazás a gyilkos mezőkre [dokumentumfilm]. BBC. (Hozzáférés ideje: 2014-02-04.)
↑abPrince Sihanouk of Cambodia. Interviews and talks with Prince Norodom Sihanouk
Ez a szócikk részben vagy egészben aNorodom Sihanuk című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
.jpg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
