Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ebben a szócikkben a japán nevekmagyaros átírásban éskeleti névsorrendben szerepelnek. |
| Noma Hirosi | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1915.február 23. Kóbe |
| Elhunyt | 1991.január 2. (75 évesen) Tokió,Japán |
| Nemzetiség | japán |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | próza |
| Kitüntetései |
|
 AWikimédia Commons tartalmazNoma Hirosi témájú médiaállományokat. | |
Noma Hirosi (japánul: 野間 宏,Hepburn-átírással: Noma Hiroshi) (Kóbe,1915.február 23. –Tokió,1991.január 2.) japán prózaíró.
AHjógo prefektúrabeli Kóbéban született, hithű buddhista családba. Francia irodalmat tanult aKiotói Egyetemen, és már korán kapcsolatba került a baloldali mozgalmakkal. 1938-tól azoszakai városi tanácsnál dolgozott szociális munkásként, elsősorban a kisebbségiburakumin (érinthetetlen) közösségekkel tartotta a kapcsolatot. Három éven át katonáskodott amásodik világháborúban, előbb Kínában, majd a Fülöp-szigeteken. 1943-ban félévi börtönre ítéltékpacifizmusért.
1946-ban publikálta első regényétKurai e („Sötét festmény”) címmel, melyet áradó tudatfolyam-technikájáért „a háború utáni irodalom első hangjának” neveztek a kritikusok. 1947-ben kezdett bele több kötetes (és csak 1971-ben befejezett)Szeinen no va („Az ifjúság köre”) című regényébe, amelyben a burakuminok között szerzett tapasztalatait és a burakumin polgárjogi mozgalom történetét dolgozta fel. 1971-ben elnyerte vele a Tanizaki-díjat.
1947-től egészen 1964-es kizárásáig aktívan részt vett aJapán Kommunista Párt kulturális osztályának munkájában. 1952-es regénye,A légüres övezet(Sinkú csitai) a hadseregen belüli korrupcióval és brutalitással foglalkozik. 1975-ben részletes beszámolót tett közzé egy burakumin fiatal bírósági tárgyalásáról (Szajama szaiban, „A Szajama-tárgyalás”).
A Noma-díjat nem róla nevezték el.
