Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Ninetto Davoli | |
 | |
| Született | Giovanni Davoli 1948.október 11.(76 éves)[1] San Pietro a Maida,Catanzaro megye,Calabria |
| Állampolgársága | olasz |
| Nemzetisége | olasz |
| Foglalkozása | |
| Színészi pályafutása | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Aktív évek | 1964– |
| Tevékenység | színész |
 AWikimédia Commons tartalmazNinetto Davoli témájú médiaállományokat. | |
Ninetto Davoli (szül.Giovanni Davoli,San Pietro a Maida,1948.október 11. –)olaszszínész.1963-ban, egy filmforgatáson ismerkedett megPier Paolo Pasolinivel, aki barátjául fogadta, és szinte minden filmjében kisebb-nagyobb szerepeket bízott rá. Napi kapcsolatban álltak: Ninetto még az utazásaira is elkísérte barátját, és ha úgy adódott, segített neki a forgatási helyszínek és az amatőr szereplők kiválasztásában. A jókedvet, a derűt, a vidámságot és a szerelmet jelentette Pasolini számára. Amikor a rendezőt1975-ben brutálisan meggyilkolták az ostiai tengerparton, Davolira hárult a szomorú feladat, hogy azonosítsa a holttestet.
Ninetto Davoli szegény családba született. Mint sok hasonló korú és származású gyerek, ő is megpróbált kitanulni egy szakmát (kis ideig egy asztalos mellett is dolgozott), de ideje jelentős részét csibészkedéssel töltötte, és gyakran keveredett zűrös ügyekbe. Élete gyökeresen megváltozott, amikor 15 évesen, lődörgései során elvetődöttA túró (1963) című film forgatására. Itt ismerkedett meg Pasolinivel, aki rokonszenvesnek találta az örökké mosolygó, göndör hajú fiúcskát, és a következő évben parányi szerepet ajánlott számára aMáté evangéliuma című filmjében. Az igazi megmérettetést azonban a rendező egyik legnagyszerűbb filmje, aMadarak és madárkák (1966) című filozofikus komédia jelentette, melyben a zseniális, de akkoriban a szakma részéről kissé lenézően kezelt komikus,Totò partnere lehetett. Alakítása mentes volt minden mesterkéltségtől: önmagát adta hitelesen, természetesen, akárcsak összes többi filmjében. Pasolini tanította meg neki, hogyan tudja megőrizni természetességét a kamerák előtt is. Totòval egyébként olyan remek párost alkottak, hogy Pasolini a következő két szkeccsfilmjében is együtt szerepeltette őket:A Holdról látott föld,Mik a felhők? Lényegében ugyanazt a szerepkört játszotta a rendező következő három filmjében: azOidipusz királyban (1967) hírnök volt, aTeoréma című nyomasztó tézisfilmben (1968) örökké bohóckodó postás, aDisznóólban (1969) pedig az ő személye kapcsolja össze a két, párhuzamosan futó történetet. Legnagyobb művészi élményénekAz Élet trilógiája filmjeit tartja, már csak azért is, mert visszaemlékezései szerint a forgatások rendkívül vidám légkörben zajlottak, és az az időszak egyébként is boldog periódus volt kettőjük életében. (Pasolini életében talán kevésbé, mert aCanterbury mesék készítésének idején Ninetto váratlanul bejelentette, hogy szerelmes lett egy lányba, akit feleségül is vett.) ADekameronban (1971) Davoli a naiv Andreucciót alakította, aki egy ravasz szépasszony fondorlatos csapdájába esik, de „józan paraszti ésszel” végül szerencsésen keveredik ki a kalandokból. ACanterbury mesékben (1972) egy igazi lókötőt formált meg, egy olyan figurát, akit részbenCharlie Chaplin ihletett. A nagy komikus egyébként a film megtekintése után elismerését fejezte ki az olasz színészkollégának.Az Ezeregyéjszaka virágaiban (1974) Davoli játszotta a könnyelmű Azizt, aki első látásra beleszeret egy ismeretlen nőbe, és az esküvő napján elfelejtkezik menyasszonyáról, ám fékezhetetlen vágyaiért végül csúful megfizet. Pasolinivel való barátsága ideje alatt a rendezőnek csupán két játékfilmjében nem szerepelt, mivel aMédea (1970) forgatása idején katona volt, aSalò, avagy Szodoma 120 napja (1975) című sokkoló drámában pedig nem volt neki való szerep: „Az én ábrázatommal se hóhért, se áldozatot nem játszhattam volna.” Ő lett volna viszont az ezt követő Pasolini-filmterv, aPorno-Teo-Kolossal főszereplőjeEduardo De Filippo partnereként. A rendező halála miatt azonban ez a film akkor nem valósult meg: 20 évvel későbbSergio Citti átdolgozta Pasolini forgatókönyvét, és elkészítette aHáromkirályok (1996) című filmjét, melyben Davoli is szerepelt.
Ninettónak két fia született még az 1970-es években. Az egyik Pasolini után a Pier Paolo nevet kapta, míg a másik Pasolini tragikus sorsú testvére iránti tiszteletből a Guido keresztnevet viseli. A színész több ízben járt Magyarországon.
Ninetto eleinte Pasolini védőszárnyai mellett kapott színészi feladatokat másoknál: így például mesterével-barátjával játszott aNyugodjatok békében! (1967) címűCarlo Lizzani-westernben, majd a Pasolini-tanítványBernardo BertolucciPartner (1968) című alkotásában jutott feladathoz. A Pasolini holdudvarához tartozó Sergio Citti is szinte valamennyi filmjében szerepeltette. ADekameron óriási sikere nyomán meglepően sok filmben kapott zömmel kisebb szerepeket, ám ezek többsége feledhető alkotás, könnyed komédiák, divatos krimik, divatjamúlt drámák. Említésre érdemes a valaha nálunk is sikerrel vetített szovjet–olasz vígjáték, azOlaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban (rendező:Eldar Rjazanov és Franco Prosperi), azÁgnes a halált választja című háborús dráma (rendező:Giuliano Montaldo) és aJó hírek című dráma (rendező:Elio Petri). 1981-benJancsó Miklós olasz–magyar koprodukciós filmjében játszott:A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon. A mű nem lett igazán sikeres se a szakma, se a közönség körében, noha hosszú idő után az első Jancsó-film volt, amely a végtelen pusztaság, a külső tér helyett zömmel zárt térben játszódott, és ezért érdekes formanyelvi kísérletnek tekinthető.
