A lapot nem ellenőrizték
Nicolaes Eliaszoon Pickenoy | |
![]() | |
Önarckép harminchat évesen (1627) | |
Született | 1588.január 10. Amszterdam |
Meghalt | 1654(65-66 évesen) Amszterdam |
![]() AWikimédia Commons tartalmazNicolaes Eliaszoon Pickenoy témájú médiaállományokat. |
Nicolaes Eliaszoon Pickenoy (Amszterdam,1588.január 10. – Amszterdam, 1653/1656)flamand származású holland festő volt. Pickenoy valószínűlegCornelis van der Voort tanítványa volt, és feltehetőenBartholomeus van der Helst az ő tanítványa volt.
Elias Claeszoon Pickenoy (1565-1640)antwerpeni kőműves és Heijltje Laurens s'Jonge (1562-1638) fia volt, aki még Nicolaes Pickenoy születése előttAmszterdamba vándorolt. 1621-ben azOude Kerk közelében élve feleségül vette a 21 éves árva Levijntje Bouwens-t (1599-1656). Tíz gyermekük született: Sara és Elias fiatalon meghaltak.
Pickenoy nagyschutterijeket, az árvaház régenseinek csoportos portréit, valamint egyéni portrékat festett olyan helyi vagy országos hírességekről, mintNicolaes Tulp,Cornelis de Graeff,Maarten Tromp ésJochem Swartenhont,Elisabeth Bas férje. A legkorábbi kép, amelyet a művésznek tulajdonítanak, a "Dr. Sebastiaen Egbertz de Vrij oszteológiája" című 1619-es kép, amely jelenleg az amszterdami Historisch Museumban található. Virágkora 1630-1637 körül volt, ezt az időszakot magas művészi színvonal és számos megrendelés jellemezte neves mecénásoktól. 1637 után keveset festett, kivéve néhány tekintélyes - és jövedelmező - csoportos portrét. A portrék mellett kisszámú bibliai témát is festett, amelyek közül az egyik aMuseum Catharijneconventben látható. Az amszterdamiRijksmuseum és az Amsterdams Historisch Museum őrzi számos legjobb művét, nem utolsósorban a schutterij vagy milíciafestményeket.
1638 körül vásárolta meg aRembrandt van Rijn melletti házat Nicolaes Seys Pauw-tól, a Sint Anthoniessluis és a Jodenbreestraat sarkán, egy divatos környéken, ahol sok festő, műkereskedő, ékszerész és így tovább. A ház 1620-igCornelis van der Voort mesteré volt, 1626-tólHendrick van Uylenburghnek adta bérbe. Ez utóbbi 1631-1634 között együttműködött Rembrandttal, aki számos portrét festett van Uylenburgh művészeti üzlete számára. A Pickenoy által megvásárolt ház tehát évtizedeken át az amszterdami portréfestészet egyik központja volt. 1639-ben Rembrandt visszatért a környékre, mivel megvásárolta a Pickenoyék melletti házat, a maiRembrandthuis helyén. Rembrandt a szomszéd Pickenoy háza alatt lévő Zwanenburgwalra nyíló kijáraton keresztül hagyhatta el a házát. Az udvarán festettÉjjeli őrjáratot az alagúton keresztül gurította ki. Rembrandthoz hasonlóan Pickenoy sem tudta felvenni a kölcsönt, és 1645-ben eladta a házat.
Pickenoy munkásságát nehéz megkülönböztetni néhány kortársától. Pickenoyra jellemző a hevesen behatoló fény, amely élesen kiemeli a fejeket, a kissé eltúlzott gesztusok, a nagy zöldesbarna árnyékok és a furcsa formájú szemek.
Ez a szócikk részben vagy egészben aNicolaes Pickenoy című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.