Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Nemzeti Konvent | |
 | |
| Alapítva | 1792.szeptember 20. |
| Megszűnt | 1795.október 26. |
| Jogelőd | törvényhozó nemzetgyűlés |
| Jogutód |
|
| Székhely | Tuileriák palotája |
 AWikimédia Commons tartalmazNemzeti Konvent témájú médiaállományokat. | |
 | „Konvent” lehetséges további jelentéseiről lásd:Konvent (egyértelműsítő lap). |
Nemzeti Konvent (röviden:Konvent) nevet kapta afrancia forradalom idején az alkotmányos monarchia1792.szeptember 20-i megdöntését követő alkotmányozó, majd törvényhozónemzetgyűlés.1795.október 26-án oszlatták fel.
1792.augusztus 10-én a törvényhozó testület képviselői, szembetalálva magukat a fellázadtpárizsiakTuileriákban végrehajtott dúlásával, kénytelenek voltak fogadniXVI. Lajost a Nemzetgyűlésben, felfüggeszteni a királyi hatalmat, bebörtönözni a királyt, és ígéretet tenni egy Konvent összehívására, amely újalkotmányt készít. Alapelvként azonnal elfogadták a 21 éven felüli férfiak általános választójogát. EzzelFranciaország lett a világon az első állam, ahol általános és szabad választásokat tartottak, függetlenül rangtól, vagy társadalmi osztálytól.
A választásokra szeptemberben került sor, eléggé zaklatott körülmények között, mivel a börtönökben mészárlások folytak (csakPárizsban mintegy 1000–1400 főt végeztek ki kellően meg nem alapozott, sommás ítéletek alapján). A részvételi arány igen alacsony volt, alig haladta meg a 10%-ot. Mivel sokan nem mertek szavazni, az aktív, de radikális hangadók uralták el a közéletet. A szavazás két fázisban zajlott: általános szavazással választották meg a legalább 21 éves elektorokat, akik választói testületet alkottak, mely újabb szavazás keretében, relatív többséggel döntött a képviselői lista minden egyes helyéről (képviselő csak 25 év feletti személy lehetett).
A Nemzeti Konvent első alkalommal a Köztársaság kikiáltásának napján,1792.szeptember 21-én ült össze aTuileriák lovardájában. A 749 képviselő három nagyobb csoportot képezett:
A képviselők egyharmada voltjogász; a sorokban mindössze 15 földműves és 2 munkás foglalt helyet.
A kezdeti 749 főbe nincs beleszámolva a tengerentúli területek és gyarmatok 33 küldöttje, akik közül csak néhányan érkeztek meg. Később, amikor újabb tartományokat csatoltak Franciaországhoz, a Konvent kiegészült e területek képviselőivel is.
A Nemzeti Konvent története három időszakra osztható:
Az első időszak során a Konvent:
Szembetalálva magát a gazdasági és pénzügyi nehézségekkel,
Mindezek rendkívül bonyolult és összetett politikai és katonai környezetben zajlottak. Katonai téren, az1792.szeptember 20-ivalmyi csata után, a szedett-vedett francia forradalmi hadseregnek sikerült lazítania a koalíciós erők szorításán, sőt, sikeres ellentámadást hajtott végre azosztrák erők ellen, előrenyomult egészenHollandiáig, keleten pedig felszabadítottaSavoyát. Ugyanakkor1793 tavasza katasztrofális: aNémetalföldön elszenvedett vereség után a hadseregnek vissza kellett vonulnia, 1793 márciusában a közép-francia tengerparti tartományban,Vendée-benellenforradalmi felkelés robbant ki.
Politikai téren nagyon gyorsan konfrontálódott nemcsak a hegypártiak között túlsúlyban lévő jakobinus forradalmárok ellenséges magatartásával, de a párizsi helyhatósággal, majd a „mocsár” egyes tagjaival is, akik 1792 telén már nagy számban a hegypártiak oldalán álltak. Egyre többször vádolták a girondistákat megalkuvással, túlzott mérséklettel (ellenezték például a király kivégzését), sőt egyértelmű árulással (Dumouriez tábornok, avalmy-i győztes 1793 áprilisában átállt az ellenséghez).1792 szeptemberétől egyre nagyobb nyomás nehezedett a Konventre. Az ország 83 megyéjéből 60-ban lázadás volt. A girondisták szerették volna megvédeni a forradalmat, de elutasították a szabadságjogok korlátozását és a forradalmiterrort. Ez a magatartás bénultsághoz vezetett. Ráadásul az addig túlreprezentált Párizs városának képviseleti részarányát is 1/83-ra kívánták csökkenteni, ami növelte a féktelenjakobinus sajtó által tüzelt elégedetlenséget. A szándék végül is végzetesnek bizonyult:1793.június 2-án a Nemzeti Gárda ágyúkkal vette körbe a Konventet, és elűzte a girondista képviselők nagy részét.
Válaszként a külső fenyegetésre, valamint az ellenforradalmi és girondista megmozdulásokra, a Hegypárti Konvent
Mivel a Konventnek többfrontos harcot kellett vívnia, részben fegyverrel a külső és belső ellenség ellen, részben pedig szociális és politikai téren, az alkotmány bevezetését ideiglenesen elhalasztotta a béke megteremtéséig – így aztán arra sohasem került sor.
Katonai téren a Népjóléti Bizottság, amelynek tagjait minden hónapban a Konvent jelölte ki, a stratégiai kérdéseketLazare Carnot-ra bízta, aki a„győzelem megszervezőjeként” vált ismertté. Népfelkelést hirdetett, majd – először a világtörténelemben – bevezette az általános hadkötelezettséget, az „újoncozást”. A néphadsereg kiképzetlen volt ugyan, de nagy létszámú; ezen felül lelkesnek, gyorsan mozgónak és kíméletlennek bizonyult. A katonák odaadóan követték a soraikból kiemelkedő tisztek parancsait, szívvel-lélekkel harcolnak hazájukért és szabadságért, míg a koalíció katonái kelletlen zsoldosok voltak. Mivel minden erőforrást a hadsereg felszerelésére, a védelem megszervezésére fordítottak, aII. esztendőbeli sikeres csaták lehetővé tették a katonák számára, hogy az európai koalíciós erők felett győzelmet arassanak, és a háborút áthelyezzékHollandia és aNémet-római Birodalom területére.
Politikai téren a Hegypárti Konvent erősen a „mocsár” befolyása alatt volt, mely következetlenül egyszer a haza védelmét hangsúlyozta, máskor az ország egyidejű gazdasági, politikai és szociális átalakítását követelte. Valójában csak adiktatúra és aterror vált teljessé. Minthogy általános lett a társadalom megtisztulásának (megtisztításának) igénye, és a belső összeesküvéstől való félelem, mindenütt gyanús személyek után kutattak. A terror fokozódása, valamint az erősen diktált, központosított gazdasági intézkedések, melyek szöges ellentétben álltak a képviselők döntő többségének liberalizmusával, oda vezettek, hogy aII. esztendő Hőség hava 9-én a Konventthermidori összeesküvői vád alá helyeztékRobespierre-t és a Közjóléti Bizottság tagjait, s másnap (1794.július 28.) több mint száz jakobinust ítéltek halálra és végeztek ki.
Robespierre eltávolítása lehetővé tette athermidoriaknak, hogy ellenlépéseket tegyenek a sans-culotte-ok és a jakobinusok ellen. Részben veszélyeztetve saját baloldali embereitől, szembe kellett nézniük a királypárti összeesküvőkkel, akik egy emigrációban szervezett hadsereggel szálltak partra1795.július 15-énQuiberon-ban.
Az immár konzervatívburzsoázia befolyása alatt lévő Thermidori Konvent a forradalmi lendület megtörését képviselte. Főbb művei közé tartozott:
Katonai téren a Thermidori Konvent folytatta aII. esztendő lendületét, sorban termelte ki soraiból a gyakran nagyon fiatal, kiváló képességű tábornokokat, akiket átitatattak a forradalmi eszmék. Aktívan vettek részt a meghódított területeken a „nagy francia nemzet” létrehozásában.
A Thermidori Konvent IV. esztendő Köd hava 4-én1795.október 26-án adta át a helyét aDirektóriumnak.
A Nemzeti Konvent volt a francia történelem első általános választásokkal létrehozott – egyben az első köztársasági – nemzetgyűlése. Állandó ellenőrzést gyakorolt a végrehajtó hatalom felett, szociális, politikai és katonai értelemben pedig kivételes megújuló képességről tett tanúbizonyságot. A megyékhez, vagy a hadsereghez küldött biztosok munkája lehetővé tette az ország védelmi képességének egységes elvek szerint történő megteremtését. Sikerült elkerülnie a súlyos polgárháborút és az ország megszállását. Noha egyes történészek és politikusok ma is vitatják a terrornak,XVI. Lajos perbefogásának, vagy a vendée-i háborúnak szükségességét, a Konvent képes volt megmenteni az1789. évi forradalom vívmányait, és egészEurópába exportálni a forradalmi eszméket.
Sokat tett az általános műveltség emeléséért, olyan közoktatási intézményrendszert alakított ki, melynek egyes elemei ma is nagy hírnévnek örvendenek:
Kiemelkedő volt a felvilágosító, tudományos szerepe is, múzeumokat hozott létre (Louvre, Természettudományi Múzeum), új típusúnaptárt alkotott, és bevezette ametrikusmértékegység rendszert.
