Anapóleoni háborúkEurópa jelentős részére, illetveÉszak-Afrika,Ázsia és azAtlanti-óceán bizonyos területeire kiterjedő, globális konfliktusok sorozata volt1799 és1815 között; a korszak „világháborújának” is nevezik. A harcokból a nagyhatalmak közül csak azAmerikai Egyesült Államok maradt ki, jóllehet az angolok lekötöttségét kihasználva területeket szerzett azEgyesült Királyságtól. A háború nevétI. Napóleonról, a franciák császáráról kapta.
Napóleon sorra verte le az ellene alakuló európai katonai koalíciók hadseregeit (1799,1802,1805,1807,1809). ElfoglaltaRómát (1809),Bécset (1805,1809),Berlint (1806),Madridot (1808),Lisszabont (1807) ésMoszkvát (1812). Egyedül a tengeren nem sikerült győzelmet aratnia (a francia flotta két alkalommal szenvedett vereséget az angoltól:1799,1805), emiatt az Egyesült Királyság elfoglalásának terve nem valósulhatott meg.
Napóleon számára a vereséget utolsó nagy hadjárata és annak következményei okozták: rá nem valló meggondolatlansággal megtámadta azOrosz Birodalmat. Az1812-esoroszországi hadjáratban első ízben ugyan győzelmet aratott a cári seregek fölött és elfoglaltaMoszkvát, azonban nem számolt az oroszok kitartásával és az ebből következő elhúzódó háborúval, aminek köszönhetően országuk zord időjárásával is szembe kellett néznie, így hadjárata katasztrofálisan végződött: közel 800 ezer főshadserege szinte teljesen megsemmisült. A szövetségesek a császárt óriási oroszországi veresége után alipcsei „népek csatájában” (1813) legyőzték ésElba szigetére száműzték (1814). Napóleon azonban aFöldközi-tengeren cirkáló brit hadihajók ellenére megszökött, ésszáz napra visszatért (1815), de a szövetségesek awaterlooi csatában végérvényesen vereséget mértek rá (1815.június 18.), ezzel a közel két évtizedes háborúsorozat befejeződött. A győztes hatalmak NapóleontSzent Ilona szigetére száműzték, ahonnan már nem tért vissza: ott hunyt el1821-ben.
Az1799.november 9-én végrehajtott katonaipuccs nyomására azÖtszázak tanácsa a hatalmat ideiglenesen a háromkonzulra, valójábanNapoléon Bonapartéra, a sikeres és híres tábornokra ruházta. Rövidesen új alkotmányt adtak ki, mely alig leplezte Napóleon egyeduralmát: korlátozás nélkül irányíthatta a végrehajtó hatalmat, s kisebb megszorításokkal a törvényhozást is. A társadalom jelentős erői, a polgárság és a parasztság jó része örömmel fogadta a változást, mivel a tekintélyuralmi rendszer megteremtette a belső nyugalmat és rendet. Napóleon ezt felismerve megbékélést hirdetett: aki hajlandó volt együttműködni vele – legyen azjakobinus vagy királypárti –, azt szolgálatába fogadta. Intézkedései biztosították a polgári rendszer megszilárdulását.
Napóleon törvényesítette afrancia forradalom alatt végbement tulajdonváltást, a parasztság földtulajdonát. Polgári Törvénykönyve(Code Napoléon) hosszú távon alapozta meg a polgári jogrendet. Érvényre jutott a törvény előtti egyenlőség elve, a polgári szabadságjogok, a tulajdon szabad birtoklásának joga. A törvénykönyv szabályozta a polgári családjog rendjét is. Napóleon kialakította azegyetemek és középiskolák rendszerét.
Konkordátumot kötöttVII. Piusz pápával: elválasztotta azegyházat azállamtól, hogy visszafogja a vallásellenes mozgalmakat, és finanszírozza az egyház működését. A pápa viszont elismerte az egyházi javak kisajátítását.
Bonaparte tábornok1796-ban vette át aHabsburg Birodalom ellenItáliában harcoló, lerongyolódott francia seregek irányítását. Gyors sikerei nyomán tekintélye egyre nőtt.Ferenc császár, magyar király haderejét békére kényszerítette (Campo Formió-i béke,1797), ami azelső koalíció széteséséhez vezetett.Anglia azonban továbbra is hadban álltFranciaországgal, s Napóleon zseniális, de kalandor vállalkozással próbálta megtörni a nagy ellenfél erejét.Egyiptomba indított hadjáratot (1798), hogy azIndiába vezető út fontos stratégiai pontját megszerezve csapást mérjen a britek erejét biztosító gyarmati kereskedelemre. Napóleon serege – kijátszva az angol flottát – eljutott Egyiptomba. Ott legyőzte amamlúk seregeket, de miutánNelson ellentengernagy azabukiri csatában szétverte a francia flottát, Napóleon saját győzelmeinek foglyává vált. Ő maga – a reá vadászó brit hadihajókat mesteri módon kijátszva – rövidesen hazatért, hogy megdöntse aDirektóriumot, és létrehozza a Konzulátust, megnövelve saját személyi hatalmát. A Közel-Keleten rekedt seregének maradványai azonban csak évekkel később, fegyvert lerakva térhettek haza.
Bonaparte egyiptomi hadjárata után Anglia megszervezte amásodik koalíciót (1799), ezúttalOroszországot és azOszmán Birodalmat is bevonva. Ám aHabsburg–orosz ellentétek Napóleonnak kedveztek, így külön-külön szállhatott szembe ellenfeleivel. Az osztrákokat legyőzte Itáliában (marengói csata,1800), majdBécs felé előretörve békére kényszerítette őket, ami a második koalíció felbomlását eredményezte. A magára maradt, s azírek felkelése miatt belső gondokkal is küszködő Anglia békét kötött Napóleonnal (1802,amiens-i béke). Franciaországra néhány év nyugalom köszöntött.
Bonaparte Napóleon katonai sikereinek alapját afrancia forradalom idején létrehozotttömeghadsereg képezte. A forradalmi időkhöz hasonlóan katonáit ő is a hadszíntérré tett és meghódított országok népével tartatta el. Napóleon katonai sikereiben jelentős része volt saját parancsnoki tehetségének. A gyors helyzetfelismerés, az állandóan mozgásban tartott hadsereg, atüzérség fokozott alkalmazása és a fegyvernemek összhangja sokszor a túlerővel szemben is biztosította számára a fölényt, és így a győzelmet.
Napóleon nem pusztán pénzzel fogta meg katonáit. Jó szónok volt, tudott az érzelmeikre is hatni. El tudta hitetni a katonáival, hogy ő is csak egy közülük, a„kis káplár”, aki a sivatagban együtt gyalogol velük, a döntő pillanatban az élre áll, s zászlóval a kezében az első sorban tör előre. Kemény fegyelmet tartott, sok katonáját személyesen ismerte, s egy-egy emberi szóval legendákat tudott teremteni maga körül. Csakúgy mint a forradalmi időkben, a tehetséges katonák gyors előmenetelét ő is támogatta. Mindenki tarsolyában hordta a marsallbotot, eszével és bátorságával bárki kitűnhetett.[forrás?]
Napóleon1804.december 2-án császárrá koronázta magát. A kiadott újabb alkotmányban szakított akonzulátus„köztársasági mázával”, nyíltan rendeleti úton kormányzott. Új címek adományozásával és fényűző pompával valódi uralkodó benyomását kívánta kelteni. A békés évek segítettékFranciaország gazdasági fellendülését, ám a császár egyre vakmerőbb hódító célokat – melyek rendszere belső igazolást is szolgált – kívánt megvalósítani. A nemzeti dicsőség, a„gloire” egy ideig feledtette a franciákkal, hogy a háború felemészti országuk anyagi és emberi erőforrásait.
A fő ellenfél Nagy-Britannia volt. A brit gazdaság ereje lehetővé tette, hogy Anglia pénzzel támogassa a szárazföldi nagyhatalmakat. A brit–francia ellentét elsősorban hatalmi ellentét volt. A tét az európai és a gyarmati hegemónia volt. Napóleon a kontinensen rendre legyőzte ellenfeleit,Nagy-Britannia megtámadására azonban nem gondolhatott, mivelNelson altengernagy atrafalgari csatában (1805) legyőzte az egyesített francia–spanyol flottát. A császár átrajzoltaEurópa térképét, uralkodóvá tette családtagjait, de a franciákkal szembeni ellenállást – mely mögött mindig ott álltak a britek – nem tudta felszámolni.
A francia birodalom 1811-ben. Sötét- és világoszöld területek Franciaország területei, a sárga szín a Franciaország által megszállt területeket jelzi.
Az1810-es évek elején gazdasági válság sújtotta Európát. Napóleon ennek megoldását akontinentális zárlat szigorításában látta, ami összeütközéshez vezetettOroszországgal. A császárhadjáratot indított Oroszország ellen (1812). Az orosz csapatok visszavonulóban mindig kitértek a nagyobb összecsapás elől. VégülKutuzov tábornok a cár parancsára kénytelen volt csatát vállalni Borogyino falu közelében, mivel aGrande Armée márMoszkvát fenyegette. A francia sereg aborogyinói csata folyamán ugyan nem vesztett, mivel az orosz csapatok visszavonultak, azonban nagy veszteségeket szenvedett és a kiürített és felégetett Moszkvában nem tudta seregének ellátását biztosítani. Az orosz télben nagy áldozatok árán tudott visszajutni, és csak seregeinek maradékával vergődött haza: 612 000 katona indult, ebből 484 000 fő volt a teljes veszteség (284 000 halott, 50 000 hadifogoly, 50 000 dezertőr), az orosz veszteség legalább 210 000 halottra rúgott. A vereség és a válság hatására spanyol és német földön is felerősödött az ellenállás. Orosz, angol, porosz, svéd részvétellel megalakult ahatodik koalíció, melyhez rövidesen a 630 000 katonát mozgósító Ausztria is csatlakozott. Napóleon megpróbálta újjászervezni hadseregét, de az orosz hadjáratban elesett gyakorlott katonáinak nagy része, s csak új, fiatal korosztályokkal tudta feltölteni hadseregét. Ahatodik koalíció tapasztalt, milliós hadseregétől a főként újoncokból álló francia haderő vereséget szenvedett alipcsei csatában (1813): a „népek csatájában” több mint 100 000 halott maradt a csatatéren. A német csatlós államok a csata után elhagyták Napóleon szövetségét, a következő évben a koalíciós hadseregek bevonultakPárizsba (1814). A császár lemondott fia,II. Napóleon(a „Sasfiók”) javára, őt magátElba szigetére száműzték. A győztesek helyreállították az 1792-ben elűzöttBourbon-ház uralmát.
A franciáknak már elegük volt az állandó háborúkból, deBourbon-restauráció (a visszatértXVIII. Lajos uralkodása) sem nyerte meg rokonszenvüket. Ezért lelkesen fogadták az Elba szigetéről visszatérő Napóleont (1815). A háború újrakezdődött, de az erőviszonyokat Napóleon zsenialitása sem tudta megváltoztatni, és ahetedik koalíció erőiWellington herceg vezetésével awaterlooi csatában végérvényesen vereséget mértek a francia császárra, véget vetveszáz napos uralmának. Napóleont a britek azAtlanti-óceán távoli szigetére,Szent Ilonára deportálták; ott is halt meg (1821).
AHabsburg Birodalom afrancia forradalom és a Napóleon ellen szervezett valamennyi koalícióban részt vett. A nemesség megszavazta az adókat és a kért újoncokat. Közel egymillió magyarországi katona vett részt a küzdelmekben, s tízezrek estek el az európai harctereken. Magyarország területét azonban csak1809-ben érintette a háború. Napóleon kiáltványban fordult a magyarokhoz, melyben függetlenséget ígért. A magyar nemesség azonban – az európai események ismeretében – nem hitt a császárnak, s Napóleon uralmában egy másik elnyomást, a társadalmi rend felforgatóját látta. Ezért az országba lépő ellenséggel szemben meghirdették az ekkorra már teljesen elavultnemesi felkelést. A képzetlen, alig felszerelt alakulatoknak nem volt esélye a jól vezetett és felszerelt, gyakorlott seregekkel szemben, ezért agyőri csatában – bár helytálltak – vereséget szenvedtek a korszak legjobb hadseregétől. A reformkor haladó közvéleménye a kiváltságok elleni harcban gúny tárgyává tette a győri vereségüket (Petőfi Sándor győri futásukról ír).Jókai Mór viszont hősi kiállásuknak állított emléketNévtelen vár című regényében.
A francia háborúkban való részvétel százezrek folyamatos fegyverben tartását jelentette. A katonákat etetni kellett, s a kereslet megemelte a mezőgazdasági termékek árát, különösen a gabonáét. A magyar termelők értékesítési lehetőségei jelentősen javultak, nőtt a gabona és a gyapjú kivitele.
A Habsburg kormányzatnak – több hadviselő félhez hasonlóan – nem volt fedezete az évtizedes háború finanszírozására. A korábban is jelentős államadósság a többszörösére nőtt. A hiányt bankjegy kibocsátással oldották meg, ami a papírpénz gyors elértéktelenedéséhez,inflációhoz vezetett, értéke az ezüsthöz képest töredékére esett vissza. A kormányzatnak, hogy elkerülje a gazdaság összeomlását, le kellett értékelnie a papírpénzt.I. Ferenc császár rendeletileg egyötödére szállította le a papírpénz értékét (1811). Mivel a háború elhúzódott, a helyzet tovább romlott. A kormányzatnak a háború végén (1816) ismét adevalváció (leértékelés) eszközéhez kellett folyamodnia.
A magyar birtokosoknak kedvező„csendes esők és hosszú háborúk” (azaz a jó termés és biztos felvevőpiac) időszaka azonbanNapóleon bukásával véget ért. A mezőgazdasági termények árai csökkentek, keresletük beszűkült. Ismét csak a jobb minőségű és olcsóbb szállítási feltételekkel kínált gabona talált vevőre. Ez a helyzet kihívást jelentett az árutermelésbe a napóleoni háborúk során bekapcsolódott nemességnek.
Abécsi kongresszuson a háború utáni hatalmi viszonyokat akarták rendezni, és afrancia forradalom keltette társadalmi változásoknak kívántak gátat szabni. Oroszország megerősödése következtében a nagyhatalmak felsorakoztak abrit erőegyensúly-politika mögött: igyekeztek visszafogni az orosz térnyerést, mérsékelten meggyengíteni Franciaországot, és megerősíteni az ellensúlyt biztosító Ausztriát és Poroszországot.
Az angol érdekeket képviselőLord Castlereagh külügyminiszter a konferencián mindent elkövetett, hogy visszaszorítsa a napóleoni háborúkban nagyhatalommá váló Oroszországot. Ebben a kérdésben sikeresen együttműködött Ausztria kancellárjával,Metternichhel, és a francia érdekeket képviselő „nagy túlélővel”Talleyrand-nal. Oroszország mindezek ellenére jelentős mértékben előretört. Svédországtól megszerezteFinnországot, a törököktőlBesszarábiát. A Napóleon által létrehozottVarsói Hercegség területének zömét(Kongresszusi) Lengyel Királyságként a cári birodalom részévé tette, ahol csak látszatönállósággal rendelkezett. A volt Varsói Hercegség északnyugati részét,Posen (Poznań) székhellyel, Poroszországba tagolták be,Poseni Nagyhercegség néven.
Poroszországot a német tartományok rovására aRajna mentén ésSzászország területeivel erősítették meg. Ausztria megtarthattaSalzburgot,Velencét, és megkaptaLombardiát, a két utóbbi tartományból alakult meg aLombard–Velencei Királyság, perszonálunióban Ausztriával. Hasonló okokból növelték meg Hollandia területét. Az etnikai határokat mellőzve hozzácsatoltákOsztrák-Németalföldet (a későbbiBelgium területét), aSzárd Királyság pedig megkaptaGenovát, és visszakaptaPiemontot. Svédország megkapta Dániától Norvégiát, cserébe azért, hogy lemondott Finnországról Oroszország javára.
A szárazföldi hatalmak – okulva a francia forradalom sikereiből – megfogalmazták azintervenció, a fegyveres beavatkozás jogát, a háborúk és forradalmak elkerülése érdekében. Az európai államok (Anglia, azOszmán Birodalom és apápai állam kivételével) ezért szövetséget kötöttek. A szövetségüketSzent Szövetségnek nevezték el. A szövetség fő vezetői Ausztria (I. Ferenc), Poroszország (III. Frigyes Vilmos) és Oroszország (I. Sándor) volt. A rendszeresen tartott nagyhatalmi találkozókon ugyan átgázoltak a nemzeti érdekeken és társadalmi mozgalmakon, de a nemzetközi diplomáciában új fejezetet nyitva megakadályozták a nagyobb konfliktusokat. A rendszert az1848-as forradalmak söpörték el.
Afelvilágosodásban gyökerezőliberalizmus, avagy szabadelvűség az a politikai felfogás, mely a polgári szabadságjogokat (a szólás, a sajtó, a gyülekezés, az ellenállás szabadsága) alapvető értéknek tartja. Hívei a képviseleti demokráciát vélték ideálisnak mind azuralkodói abszolutizmussal, mind ajakobinus népuralommal szemben.
A liberalizmus kifejezése aXIX. század húszas éveiben terjedt el a franciák ellen szabadságukért küzdő spanyol felkelés nyomán. A liberalizmus tartalmában nem új keletű, elveitJohn Locke,Adam Smith,Montesquieu már aXVIII. században megfogalmaztak, s a gyakorlatban számos eleme az angol alkotmányos monarchiában már megvalósult. Afrancia forradalom alkotmányos monarchistái és agirondisták szintén e rendszer megvalósítására törekedtek, ezt tekintették ideálisnak.
A nemzeti kötödés – a társadalmi kötöttségeken túlmutató, azonosság- és közös származástudattal rendelkező emberek szoros egysége - eszméje afrancia forradalom alatt erősödött meg. Fontossá váltak az összetartozást kifejező tényezők: a közös nyelv, a közös kultúra és történelem. Aliberalizmushoz hasonlóan a napóleoni háborúk idején gyorsan terjedt Európában. Spanyolországban és német földön a franciákkal vívott honvédő harc is szerepet játszott térnyerésében.
Aliberalizmus nemcsak egyidejűleg, de egymással szoros kölcsönhatásban jelentkezett. A liberálisok szinte mindegyikét áthatotta a nemzeti eszme. Fordítva ez már nem mindig volt igaz. A franciák ellenfelkelő tiroli parasztok, vagy az angolok ellen harcoló írek esetében anacionalizmus más irányzatokkal együtt jelentkezett.
Franciaországban a nemzeti eszme képviselői az egységes nemzetállam megteremtését tűzték ki célul, s valósították meg. Felszámolták a területiautonómiákat, egységes nyelvet alakítottak ki, beolvasztották a nemzetiségieket. Német, olasz, lengyel vagy ír földön is a nemzetállam megvalósítása volt a fő célkitűzés. Az éledő nemzeti mozgalmak egész Európában harcot indítottak aSzent Szövetség által kialakított, s az etnikai határokat figyelmen kívül hagyó rendezés ellen.
Afrancia forradalom sokféle hatást váltott ki az emberekből. Aterror, a régi értékek lerombolása és elpusztulása, a vallásellenesség, a nagy áldozatok árán létrejövő szerény eredmények láttán alakult ki – akonzervativizmus. Aliberalizmushoz és anacionalizmushoz hasonlóan akonzervativizmus sem egységes világfelfogás, hanem szemlélet. Konzervatívnak tarthatjuk a minden változást elutasító Metternichet és a reformok fokozatos bevezetését támogató angol politikusokat is. A konzervativizmus a hagyományos értékeket megtartó, az erőszak és felfordulás nélküli fokozatos fejlődést képviselő magatartásként aliberalizmus alternatívája lett az alkotmányos rendszerekben, míg máshol inkább régi rend változatlan fenntartását jelentette. A konzervatív politika Angliában jelent meg erőteljesebben, ahol a forradalmi, megrázkódtatásokkal járó folyamatok helyettreformokkal, szerves fejlődés eredményeként alakult ki a polgári rendszer.
Lev Nyikolajevics Tolsztoj epikus regénye, aHáború és béke nagyszabású körképet rajzol a napóleoni korszakról, Oroszország politikai és társadalmi viszonyairól. Cselekménye végig a napóleoni háborúk idején, 1805 és 1812 között játszódik. A második kötet végigköveti az oroszországi hadjárat főbb eseményeit és csatáit a kezdetektől a franciák kivonulásáig.
Mihail Jurjevics Lermontov két versben(Borogyinói mező ésBorogyino) állított emléket a csatának és az egyszerű katonák helytállásának.
Jókai Mór aNévtelen vár című regényében állít emléket a győri csatának, és a magyar nemesek hősi helytállásának.
Naomi Novik által rendezett „Temeraire” sorozat olyan váltakozó világegyetemeket mutat be, amelyekben a napóleoni háborúban sárkányok léteznek, és részt vesznek a küzdelmekben.
Simon Scarrow brit történelmi regényíró 2006–2010 közt publikált egy négykötetes életrajzi regénysorozatot,Wellington and Napoleon Quartet ill.Revolution Quartet címmel. A párhuzamos életrajzi regényfolyam afrancia forradalom és a napóleoni háborúk idejében játszódik ésNapoléon Bonaparte ésArthur Wellesley történetét meséli el, igen részletgazdagon, születésüktől katonai pályafutásuk csúcspontjáig, awaterlooi csatáig. A sok hadtörténeti mozzanatot is tartalmazó regény magyarul a Gold Book kiadónál jelent meg 2013–2016 közt.
Kodály Zoltán:Háry János című daljátéka egy magyar vitéz életét mutatja be a napóleoni háborúk idején, erősen kiszínezve (a mese szerint a magyarok megnyerik agyőri csatát).
Csajkovszkij1812 című nyitánya az orosz győzelmet örökíti meg. Ismert motívumai a régi cári himnusz, a franciaMarseillaise, a 16 ágyúlövés és a hálaadó templomi harangszó.
Napóleon átkel az Alpokon (David).1800-ban Bonaparte Napóleon a francia hadsereggel átkelt az Alpokon, és legyőzte az osztrákokat amarengói csatában.Jean-Léon Gérome:Napóleon Egyiptomban. Bonaparte Napóleon1799-benEgyiptomba indított hadjáratot, hogy azIndiába vezető út fontos stratégiai pontját megszerezve csapást mérjen aBrit Birodalom erejét biztosító gyarmati kereskedelemre
A napóleoni háborúkat nagyszámú festmény örökíti meg, legtöbbjük magát a császárt vagy győztes csatáinak jeleneteit ábrázolja. Többségük császári megrendelésre készült, de vannak a későbbi időszakban készült csataképek is. A leghíresebb művek listája:
Andrea Appiani1805-ben készültNapóleon képmása c. festménye Napóleont Itália királyaként ábrázolja.
Jacques-Louis David1806-1807-ben készültI. Napóleon és Jozefina császárné megkoronázása c. festménye a császári pár koronázását ábrázolja.
Antoine-Jean Gros1810-ben készültMadrid kapitulációja c. festménye Madrid város megadását mutatja be.
Charles Meynier1832-ben készült festménye Napóleon berlini bevonulását mutatja be.
Az orosz festészet egyik jelentős alakja,Vaszilij Vasziljevics Verescsagin több nagy méretű csataképet festett, egyik legismertebb képe aNapóleon a borogyinói magaslaton (1897).
Oroszországban a napóleoni hadjáratról1912-ben készült némafilm1812 címmel, Hanzsonkov stúdiójában. A filmet a borogyinói csata 100. évfordulóján egyszerre több orosz nagyvárosban mutatták be.
↑Acerbi, Enrico: The Austrian Imperial-Royal Army 1805-1809 és Curt Jany, Eberhard Jany (Hrsg.): Geschichte der Preußischen Armee vom 15. Jahrhundert bis 1914., 3 Bände, Biblio Verlag, Osnabrück 1967 (Erweiterte Auflage der Originalausgabe von 1928)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.jpg)
