Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Nagylengyel | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Vármegye | Zala | ||
| Járás | Zalaegerszegi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Scheiber Ildikó (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8983 | ||
| Körzethívószám | 92 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 500 fő(2025. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 45,02 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 10,24 km² | ||
| Időzóna | CET,UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Nagylengyel weboldala | |||
AWikimédia Commons tartalmazNagylengyel témájú médiaállományokat. | |||
NagylengyelközségZala vármegyében, aZalaegerszegi járásban, aZalai-dombság területén, aGöcsejben. A településen polgárőrség működik.[3]

NagylengyelZalaegerszegtől délnyugatra, aGöcsej kapujában terül el. A településen végighúzódik a ZalaegerszegtőlGellénházán ésPetrikeresztúron átNováig vezető7401-es út, amelyből itt ágazik ki a7407-es útBabosdöbréte-Rám és Teskánd felé. Megközelíthető még a község Zalaegerszeg-Bazita/Alsóerdő felől is. Környékén nagy kiterjedésű szőlőhegyek és erdők találhatóak, helyenként 280 méteres tengerszint feletti magasságot elérő dombokkal.
A 18. században a rósászeghi Rósás és Grebenár, mileji Salamon, és az ákosházi Sárkány nemesi családok voltak földbirtokosok a településen.[4] Ákosházi Sárkány Gábor, nagylengyeli birtokos, szolgabíró és szenterzsébeti Terjék Júlia fia, ákosházi Sárkány Ignác (1729-1772), nagylengyeli birtokos volt; Sárkány Ignác feleségül vette a sidiSidy család sarját, sidi Sidy Erzsébet kisasszonyt, akinek a szüleiSidy Pál (fl.1707–1744), kapornaki főszolgabíró és galánthai Bessenyey Erzsébet voltak. A reformkor táján a településen lakott a tubolyszeghi Tuboly családnak egy ága, ahol magatubolyszeghi Tuboly László (1756–1828), jogász, főszolgabíró, táblabíró, költő, nagylengyeli földbirtokos, szabadkőműves, nyelvújító elhunyt. Az ő gyermeke boldogfai Farkas Erzsébettől, tubolyszegiTuboly Mihály (1798–1872), szintén fontos közigazgatási és politikai pályát futott be: Zala vármegye főjegyzője, táblabíró, földbirtokos volt, és élénken vett részt az 1848-as szabadságharcban. Tuboly Mihály és miskei Miskey Etelka leányaiban kihalt a családjának az ő ága.[5]
A nemesi származásúpálfiszegi Pálffy család sarja, pálfiszeghi Pálffy Elek (1840-1898),[6] szerepelt az 1845-ös nemesi összeírásban mint földbirtokos, azonban a kiskoltai Koltay Karolinával (1848-1873) való házassága utánPölöskefőre költözött.[7] Később, strauszenberghi Strausz Ferenc (1829-1880), és testvére, strauszenberghiStrausz Sándor (1831-1922) ideköltözött miután földbirtokot megvásárolt, amely egykor az ákosházi Sárkány családé volt: az utolsó zalai ákosházi Sárkány család tagja ákosházi Sárkány Borbála (1764-1821) úrnő, akinek a szülei ákosházi Sárkány Ignác (1729-1772), földbirtokos és a sidiSidy családból való Sidy Erzsébet voltak. Sárkány Borbálát feleségül vette nemes Dvornikovics Kristóf (1754–1801), Zala vármegye főadószedője, földbirtokos; a nagylengyeli birtokot Dvornikovics Kristóf és Sárkány Borbála fia nemes Dvornikovics Mihály (1792–1838), aki ott lakott nejével lovászi és szentmargitai Sümeghy Borbála (1797–1834) asszony,Sümeghy József királyi tanácsos, zalai alispán és lovászi Jagasics Julianna lányával. Dvornikovics Mihál földbirtokos és Sümeghy Borbála frigyéből nem született gyermek.
A strauszenberghi Strausz család az egyik legtekintélyesebb földbirtokos nemesi család lett a településen a Sárkány-Dvornikovics féle földbirtok vásárlás után. Ferenc fiaStrauszenberghi Strausz Antal (1872–1935) veszprémi kanonok apácai zárdát alapított a földbirtokán, fivérével,Strausz Flórián (1863-1952) pápai prélátussal. Egyedül strauszenberghiStrausz Sándor (1831-1922), Zala vármegye bizottsági tag, zalai esküdt, körjegyző, a „Zalamegyei Gazdasági Egyesület” tagja, a zalamegyei gazdakör tagja, nagylengyeli birtokos, vitte tovább a családot; feleségül vette a tekintélyes nemesiboldogfai Farkas családból való boldogfai Farkas Krisztina (1837-1883) kisasszonyt, boldogfai Farkas Ferenc (1779-1844) táblabíró,zalaboldogfai földbirtokos és Joó Borbála (1811-1881) asszony lányát.[8] Strausz Sándor, aki élénken foglalkozott a vármegye gazdasági életével, a „Nagylengyel vidéki hitelszövetkezet” vezérigazgatója is volt. Strausz Sándor és Farkas Krisztina egyik lánya, Strausz Borbála (1861–1952), udvardi és básthi Udvardy Vince (1854-1922) felesége lett, ők voltak dr.Udvardy Jenő ügyvéd, királyi tanácsos szülei; a másik leánya, Strausz Erzsébet (1859-1930), akinek a férje, Parragh Gyula (1851–1928), balatonkenesei postamester, földbirtokos;[9] három fiúgyermeke volt:Strausz Farkas (1863–1946), MÁV főellenőr, nagylengyeli birtokos, nőtlen, Strausz Rafael (1865–1895), császári és királyi huszár főhadnagy, megyebizottsági tag, földbirtokos, nőtlen, és dr. Strausz Sándor Domonkos (1867-1932), királyi itélő táblai bíró, földbirtokos[10][11] aki feleségül vette a saját unokahúgát, Parragh Rafaellát (1884-1947). Az ő gyermekük dr. strauszenbergi Strausz Ferenc (1911-1949)[12] alsolenvai főszolgabíró volt. Strausz Ferenc és Parragh Raffaela egy másik fia, dr.Sólyi Antal (született:strauszenberghi Strausz Antal) (1913–1945), neves magyar matematikus volt. A második világháború után a Strausz család elveszítette földbirtokait és kúriáját.
Nagylengyelben az1950-es években intenzívkőolajtermelés kezdődött, ami már kevésbé aktívan, de máig tart. A faluban1958-ban már földgázzal fűtöttek. Akkoriban itt annyi olajat termeltek ki egy nap alatt, mint ma Magyarországon egy év alatt. A zalaimegyeszékhely közelsége miatt az utóbbi években jelentős fejlődés kezdődött. Sokan költöznek ki a városból, vállalatok nyíltak a faluban, mesterséges tó épült, 46 közművesített építési telket adtak át, elkészült 1,8 km aszfaltozott út, felavatták az új, többfunkciós, 340 négyzetméter alapterületű faluházat.
A faluház udvarán fajátékokból játszótér, sportöltöző és sportpálya található. A faluházban könyvtár van. Nyugdíjas klub, színjátszókör, főzőcske klub tevékenykedik. Teleház működik. A településen kerékpárutat is kialakítottak. Elkészült a csatornahálózat. 2007-ben megújult a templom. A község használaton kívüliplébániaépülete aSzombathelyi EgyházmegyeiKaritász Kríziskamra 2010 programjának köszönhetően kapott új funkciót. Megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatására nyílik így lehetőség a Szent Család Szociális Központban.
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 509 | 483 | 482 | 430 | 495 | 502 | 506 | 500 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 | 2025 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 95,1%, német 1,27%, ukrán 0,8%, román 0,63%. A lakosok 68,1%-a római katolikusnak, 3,2% reformátusnak, 1,2% evangélikusnak, 6,8% felekezeten kívülinek vallotta magát (18,4% nem nyilatkozott).[21]
2022-ben a lakosság 89,7%-a vallotta magát magyarnak, 0,8% németnek, 0,2% bolgárnak, 0,2% cigánynak, 0,2% románnak, 2,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 48,7% volt római katolikus, 4,2% református, 1% evangélikus, 0,4% egyéb katolikus, 10,1% felekezeten kívüli (35,6% nem válaszolt).[22]
A falu címere kék mezőben egy félkörívben körbetekeredő sárkányt ábrázol a címer jobb oldalán, amely egy a göcseji dombokat ábrázoló halmok mögül előbukkanó, szájában égő fáklyát tartó kutyát ölel körbe.
A sárga alapszínű sárkány az egykoron itt élt Sárkány főnemesi család címeréből került át a falu címerébe. A Sárkány család fontos szerepet töltött be egykoron a falu életében. Sárkány Gábor 1787-ben emeltette a falu templomát. Maradványai a templom kriptájában nyugszanak. A címer másik címerállata az égő fáklyát tartó kutya Szent Domonkos jelképe, akinek a tiszteletére szentelték fel a nagylengyeli templomot. Az égő fáklya jelképezi a gázlángot, mivel a falu határában jelentős földgázkészletet tártak fel.[23]