Anagylemez (vagy zeneialbum) több dal gyűjteménye, melyet kereskedelmi céllal hoznak forgalomba. Leggyakrabban üzletekben árulják, de sok kevésbé híres művészkoncerteken vagy azinterneten terjeszti albumait.
A korai „albumok” külsőleg a könyvekre hasonlítottak. Több 78-as (percenkénti) fordulatú lemez mellett fényképeket is tartalmaztak
Angol nyelvterületen a „record album” kifejezés onnan ered, hogy a 78fordulatszámúhanglemezeket egy fotóalbummal együtt árusították. Az első gyűjteményt, amit „album”-nak neveztek,CsajkovszkijDiótörője volt; ez1909 áprilisában jelent meg négy lemezen, azOdeon Records kiadásában. Ára 16 schilling volt –2005-ös árra átszámítva nagyjából 56 font (101 dollár).
1948-ban aColumbia Records elkészítette az első 30 cm (12 hüvelyk) átmérőjű, 33⅓ fordulatszámú, mikrobarázdáshanglemezt. Mindkét oldalára 23 percnyi zene fért, pont annyi, mint a régi típusúakra, így ezeket is „album”-nak nevezték. Az ezt követő évtizedekben az átlagosan 12 dalt tartalmazó album vált a meghatározó kereskedelmi formátummá (a dalok száma eredetileg a szerző tiszteletdíjától függött).
Ma – mivel már a hanglemez kiment a divatból – az album megnevezés bármilyen hangfelvételre vonatkozhat, legyen azkompaktlemez,MiniDisc,magnókazetta vagyMP3 album. Aborító szintén szerves része az albumnak.
Az új technológia biztosította nagy kapacitás miatt ma is vita tárgya, hogy milyen hosszú egy album. A brit slágerlista szabályzata szerint egy hangfelvétel akkor számít albumnak, ha legalább négy dalt tartalmaz, vagy műsorideje minimum 20 perc. Az ennél rövidebb felvételeketközéplemeznek nevezik (EP, az angol „extended play” rövidítése); a középlemez akislemeznél hosszabb időtartamú hanglemez. Másik elfogadott megnevezés a „mini-album”.
Ha egy album hosszabbra nyúlna a kelleténél, az előadódupla albumot is kiadhat, melyben a két album egyazon csomagolásban található.
Sok előadó megjelentet retrospektív kiadásokat, melyek egy különleges tervezésű, több CD-t tartalmazó „dobozban” kerülnek a boltokba. Ezeketbox setnek nevezik.
Elnevezése eredetileg az angol Long Play, ezt magyarul ahosszanjátszó szóval fordították. A magyarhanglemezek katalógusaiban a monaurális lemezek lajstromszáma LP, a sztereó lemezeké SLP betűkkel kezdődik.
A rögzített hanganyagot csigavonalban, kívülről befelé, negatív fémklisére vitték át, majd hőre lágyuló műanyagra fröccsöntéssel nyomtatták át, amelyen már a pozitív, tűvel lejátszható barázdák keletkeztek.
