Anagy pele(Glis glis vagy más névenMyoxus glis) apelefélék családjának(Gliridae) legnagyobb képviselője, testmérete kétszer akkora, mint amogyorós peléé. Európában szinte mindenhol előfordulhat 2000méteres tengerszint feletti magasságig. Főleg növényevő és viszonylag hosszú, hét hónapos téli álmot alszik. Ebből ered német neve, aSiebenschläfer, és ennek tükörfordítása a magyar „hétalvó” kifejezés.
A nagy pele ősszel bemerészkedik a házakba és megdézsmálja az almákat
A nagy peleEurópában mindenütt megtalálható.Magyarországon aDunántúlon és azÉszaki-középhegységben általánosan elterjedt.[2] Előfordul parkokban, ligetekben, gyümölcsösökben és kertekben egészen 2000méteres tengerszint feletti magasságig. A sűrű erdőket kedveli, ahol a lombok között bujkál, nincs szüksége a sűrű fű védelmére. Gyakoriemberi lakóhelyek közelében. A sziklásbiotópokról teljesen hiányzik.
A nagy pele által elfoglalt élettér 100–200 m átmérőjű. Sűrűsége változatos a biotóp működésétől függően, de ahol megtelepszik, ott a középérték 0,2-0,4 felnőtt egyed / hektár körüli. A nagy pele eredeti élőhelyén 1 km-re szétszóródik.
Szőrének színe szürkétől a szürkésbarnáig terjed, hátgerincén sötétebb sávval. Teste alul fehéres. Szőrzete a szemek körül kicsit sötétebb. Szemei feketék és kidülledőek. Feje ovális kerek fülekkel. Farka szürke és sűrű, tömött bundájú.
Teljes testhossza 23–37 cm, farka 10–17 cm. Testtömege általában 70 és 200gramm között mozog.
Nyáron mohából és rostokból készíti fészkét nagy magasságokban lévő faodúban, falmélyedésben vagy föld alatti mélyedésben (60 cm-es mélységig). Hasznosítani tudja a madárfészket is. Találtak már 5 egyedet is egyetlen fészekben. Alkonyatkor és éjszaka aktív.
A peletéli álmot alszik októbertől áprilisig, vagyis nagyjából 7 hónapig. (Németül a Siebenschläfer nevet kapta, ami tükörfordításban “hétalvót” jelent. Innen a kifejezés.)
Étrendjének mennyisége és minősége az évszakok szerint változik. Atéli hibernáció időtartama alatt például egyáltalán nem táplálkozik. Élelme összetevőigyümölcsök, fakéreg, hajtások,mogyoró,gesztenye, bükkmakk,gombák stb. Alkalmilag kisebb zsákmányállatokat is elfogyaszt, gerincteleneket és gerinceseket egyaránt. Régebbi források szerint a nagy pele fészekrabló, több videó is készült róla. A pele ősszel elkezd készülődni a téli álomra, és felhalmozza a zsírját. Ilyenkor a házakba is bemerészkedik.
A szaporodás időszaka júniustól augusztusig tart. A vemhesség 30-32napja után anőstény egyszer egy évben 2-9 kicsit fial, akik csupaszon és vakon születnek és 7 hétig szopnak. A nősténynek 12-20 csecsbimbója van.
Amikor veszély fenyeget, a nőstény a nyakuk bőrénél fogva átszállítja a fiatalokat egy másik fészekbe.
A nagy pele nagyon jól alkalmazkodott az emberhez, ezért gyakran alszik téli álmot lakások padlásain. Ezzel együtt viszont jelentős károkat okoz, mivel a fészek készítéséhez számtalan anyagot felhasznál és így számos dolgot tesz tönkre. Többször okoztak már ilyen beköltöző pelék lakástüzeket, mert lerágták az elektromos vezetékek szigetélését.[3]2023 augusztusában egy hertfordshire-i város Angliában internet nélkül maradt, mert a pelék tönkretették a szélesszávú kábeleket.[4]
Nagy számban a pele a gyümölcsösökben is hatalmas károkat tud okozni.[5]
A pelét húsáért már agallok,[6]etruszkok[7] ésrómaiak[8] is vadászták, sőt néha tenyésztették terrakottából készült, földbe ágyazott hörcsögketrecekhez hasonló edényekben (gliariumokban).[9] A rómaiak a vadon élő peléket is befogták, jellemzően ősszel, mert a télre készülődő kis állatok ilyenkor a legtöbb zsírt halmozták fel és ekkor voltak a legkövérebbek.[10]
A fogságban tartott peléket dióval, makkal és gesztenyével hizlalták. Elkészítésének gyakori módja volt amézben történő megmártogatása, amelyet különféle aromákkal ízesíthettek és adhattak hozzá sertéshúst valamint fenyőmagot.
Szlovéniában ésHorvátországban még mindig fogyasztják a pelehúst. Szlovéniában főleg különlegességnek számít és nagy hagyománya van a csapdázásos elfogásának, az ún.pelézés-nek (szlovénül:polhanje). A szlovének többféle módszert találtak ki az elejtésre, s a17. században a prémjükre vadászó szlovén földművesek egy fából készült csapdát fejlesztettek ki.[11] Csaléteknek többféle dolgot használtak a gyümölcsöktől a pálinkába áztatott szalonnáig. A szegény szlovén és horvát parasztság szívesen fogyasztotta saját ínyencség gyanánt a pelehúst, ami jó fehérjekiegészítő volt.[12] Szőrméje is éppúgy fontos volt (évente akár 300-400 pelét ejtettek el), zsírjából pedig kenőcsöt készítettek, amely kiváló volt a kisbabák bőrének ápolására, a száraz bőr és haj kezelésére, szemölcsökre, stb.[13]
↑Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 58. old. Kép: 7-es.ISBN 963-05-5819-X.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
