Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ennek a lapnak a címében vagy szövegében azarab nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadottmagyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
| Nadzsíb Azmi Míkáti | |
.jpg) | |
| Libanon miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 2005.április 15. – 2005.július 19. | |
| Előd | Omar Karami |
| Utód | Fúad Szinjora |
| Hivatali idő 2011.június 13. – 2014.február 15. | |
| Előd | Szaad Hariri |
| Utód | Tammam Szalam |
| Született | 1955.november 24. Tripoli,Libanon |
| Párt |
|
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Bejrúti Amerikai Egyetem |
| Vallás | szunnita iszlám |
 | |
| Nadzsíb Azmi Míkáti aláírása | |
 AWikimédia Commons tartalmazNadzsíb Azmi Míkáti témájú médiaállományokat. | |
Nadzsíb Azmi Míkáti (arabul: نجيب ميقاتي,Tripoli,1955.november 24.)libanoni politikus és üzletember, aki 2021 szeptembere óta tölti be Libanon miniszterelnöki tisztét. Korábban 2005 áprilisa és júliusa között, valamint 2011 júniusa és 2014 februárja között töltötte be a miniszterelnöki posztot és 1998 decembere és 2003 között munka- és közlekedési miniszter volt.
MíkátiTripoliban született, szunnita családban. Felsőfokú tanulmányait abejrúti amerikai egyetemen végezte, ahol üzletelési tanulmányokat folytatott. Diplomája megszerzését követően1982-ben testvérével együtt megalapította az Investcom telekkommunikációs céget, melyet2006-ban 5,5 milliárd dollárért eladott adél-afrikaiMTN Group-nak.2012-ben aForbes magazin Mikati vagyonát 3 milliárd dollárra becsülte, ezzel ő számít Libanon jelenlegi leggazdagabb emberének.
Politikai pályafutása1998.december 4-én kezdődött, amikorSzelim el-Hossz kormányában közmunka- és szállításügyi miniszternek nevezték ki. Minisztersége alatt mérsékelt Szíria-párti álláspontot képviselt, a2000-ben hatalomra kerülőBassár el-Aszad elnökkel különösen jó viszonyt ápolt.
2005. április 13-ánOmar Karami acédrusos forradalmat követően (mely a szíriai hadsereg Libanon területéről való kivonásával végződött) lemondott a miniszterelnöki pozíciórólÉmile Lahúd államelnök Mikatit bízta meg kormányalakítással. Neki azonban Szíria-pártisága miatt nem sikerült egy konszenzusos kormányt kialakítania (elsősorbanRafik Hariri korábbi miniszterelnök2005-ös meggyilkolása miatt, melyet valószínűleg a szíriai titkosszolgálat hajtott végre), így július 19-én lemondott posztjárólFúad Szinjora javára, aki aMárcius 14 Mozgalom néven ismertté váló ellenzék képviselőjeként alakíthatott kormányt.
Míkáti neve2011-ben merült fel újra lehetséges miniszterelnökként, mikor azArab tavasz hatására kezdődőtüntetések valamint aHezbollah támogatásának megszűnése lemondásra kényszerítettékSzaad Hariri korábbi miniszterelnököt. Január 24-én aMárcius 8 Szövetség elnevezésű politikai szervezet Nadzsíb Míkátit jelölte a pozícióra. Végül a libanoni parlament támogatásáról biztosította, ígyMichel Szulejmán államelnök kinevezte miniszterelnöknek, kormányt alakítania azonban csakjúnius 13-án sikerült.
A Míkáti-kormány első komolyabb próbatételének a szomszédosSzíriában zajlópolgárháború hatására feléledő vallásikonfliktusok számítanak. 2011 nyara óta több összecsapás is történt a többségében szunniták által lakott, de jelentős síita kisebbséggel is rendelkezőTripoliban, ahol az előbbiek főként a szintén főként szunnitákból álló szíriai lázadók irányában nyilvánították ki szimpátiájukat, míg az utóbbiak a síita vallási irányzatalavita ágához tartozóBassár el-Aszad eltökélt támogatóinak számítanak.[1] 2012-ben a konfliktus átterjedtBejrútra is, ahol a mélypontot egy közismerten Szíria-ellenes tábornokVisszám al-Hasszán tábornok (aki a libanoni belső hírszerzés főnöke volt) meggyilkolását követő zavargások és tűzharcok jelentették.[2] A felvonuló tüntetők az Aszad-rezsimet és a Hezbollahot vádolták meg a tábornok meggyilkolásával, valamint elégedetlenségüket fejezték ki Míkáti kormányával szemben, amiért az nem gátolja meg a szíriai katonák rendszeres betöréseit az ország területére. Habár Míkáti a kritikák hatására felajánlotta lemondását,Michel Szulejmán elnök ezt nem fogadta el.[3]
Miután a politikai krízis folytatódott, a miniszterelnök2013. március 23-án bejelentette lemondását, melyet Michel Szulejmán elnök is elfogadott.[4] Április 6-án az államelnökTammam Szalamot bízta meg kormányalakítással.
Történelem-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap