Ez a szócikk vagy szakaszlektorálásra, tartalmi javításokra szorul.A felmerült kifogásokata szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek).Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Szoptatóanya a kislányávalLilith (1892), John Collier festményeArcát sminkelő nőA nő anatómiai alaphelyzetben
Jogi értelemben nő az, akit a külső nemi jellege alapján, születésekor nőnek (leánynak) anyakönyveztek.
Azivart meghatározó rendszerben (XY rendszer), amelyet megtalálunk mind az embernél, mind a többi emlősnél, a nők két hasonlógonoszómával (XX) rendelkeznek (míg a férfiaknak két különböző: XY gonoszómája van).
Ha a nőiséget és nőiességet társadalmi viselkedésmódok összességeként tekintjük, akkor a fogalom magába foglalja atransz nőket (akiknek születéskor kijelölt neme férfi, deönazonosságuk szerint nők), illetve azinterszex emberek egy csoportját is.
Apubertáskorban kialakulómásodlagos nemi jegyek közül kifejezetten a nőkre jellemző a deréknál szélesebb csípő (nőies testalkat), a duzzadtmell és a férfiakénál magasabb hangfekvésűbeszédhang. Átlagosan a női agy térfogata 10-20%-kal kisebb testtömegarányosan, mint a férfié, ami a szellemi képességek tekintetében viszont nem jelent különbséget. A testi növekedés a nőknél az elsőmenstruáció (menarche) bekövetkeztével fejeződik be, ez körülbelül a 11-15. életévre tehető. Ekkor kezdődik meg a serdülő lányból az érett nővé válás folyamata. A nők átlagos magassága aFöldön 150–170 cm körüli, szemben aférfiak 160–180 cm körüli átlagmagasságával. A nők 20-22 éves korukban válnak testileg teljesen éretté agyermekszülésre, mivel akkor éri el általában a felnőttekre jellemző méreteit és tulajdonságait améh nyálkahártyája, ahüvely és aszeméremajkak. 35 éves kor után ateherbe esés esélye jelentősen csökken. Aklimax után a fogamzóképesség megszűnik (menopauza), ez a változókornak is nevezett időszak 45–60 éves kor között zajlik, amely során hormonális átállás történik. 58 éves kor fölött már csak elvétve fordul elő teherbe esés.
A nőkcsontjai ésvázizmai általában kisebbek és vékonyabbak a férfiakéinál, amedencecsontjuk viszont – saját testarányaikhoz képest – szélesebb, hogy a medencenyíláson átférjen a világra jövő csecsemő feje. A nőiemlőt megvastagodott zsírpárna alkotja, amelybe beágyazódnak a terhesség során működésnek indulótejmirigyek. A női mell nagysága azonban nincsen összefüggésben aszoptatási képességgel és azanyatej mennyiségével. Az egyéni testalkatban nagygenetikai változatosság mutatkozik. A születendő gyermek nemét egyetlenkromoszómapár határozza meg (nő: XX; férfi: XY), míg a többi 22 kromoszómapár felelős az összes egyéb genetikailag meghatározott testi és lelki tulajdonságért, mint például a magasság vagy aszem és ahaj színe, atemperamentumtípus vagy a veleszületett adottságok.
Számosőskori kultúrában a nőknek meghatározott kulturális szerepük volt. A vadászó-gyűjtögető társadalmakban a nők általában növényi táplálékot, apróbb állatokat és halakat gyűjtöttek, míg a férfiak nagyobb vadakat vadásztak.[forrás?]
A modern történelemben atársadalmi nemi szerepek nagyban megváltoztak. Régebben tipikus volt, hogy a foglalkozás választásában, szakmai törekvésekben egészen a gyermekkortól kezdve egy kifejezett irányba terelte az egyént a társadalmi neme.[1] A középosztálybeli nők hagyományosan házimunkát végeztek, középpontban a gyermekneveléssel. Szegényebb nők, különösen a munkásosztálybeliek számára ez általában csak eszménykép maradt. a gazdasági szükségszerűség arra kényszerítette őket, hogy házon kívüli munkát keressenek. A számukra elérhető munkák általában rosszabbul fizettek, mint a férfiak számára elérhetők.[forrás?]
Ahogy megváltozott a nők munkaerőpiaci helyzete, a munkalehetőségek is kibővültek, már nem csak túlórázó gyári munkások lehettek, hanem dolgozhattak például irodákban is, ahova szükséges volt a nagyobb fokú iskolázottság. Az Egyesült Államokban a női munkaerő jelenléte 1900-ban 6% volt, 1923-ban viszont már 23%-ra nőtt. Ezek a változások a munkaerőben a női munkaerőről alkotott felfogás változásához is vezettek.
Az 1970-es években sok női kutató és tudós döntött úgy, hogy nem vállalnak gyereket. Az 1980-as évek során a vállalatok igyekeztek egyenlőbb munkafeltételeket teremteni nők és férfiak számára. Ennek ellenére a családon belüli egyenlőtlenségek még mindig megbénították a nők lehetőségeit, hogy ugyanolyan sikeresek lehessenek, mint a férfiak. A dolgozó nőket még mindig úgy tartják számon, mint akik elsősorban felelősek az otthoni munkáért és a gyermeknevelésért. Ezt hívják fizetetlen, illetve láthatatlan munkának, és kettős tehernek is, amely elveszi az időt és az energiát attól, hogy sikeres karriert érhessenek el. Londa Schiebinger szerint "Tudósnak, feleségnek és anyák lenni teher egy olyan társadalomban, amely a nőktől jobban elvárja, mint a férfiaktól, hogy a karrierjük elé helyezzék a családot.".[2] Ezen kívül a munkaerőpiacon lévő nőket érintő probléma még anemek közötti bérszakadék. Afeminista mozgalmak egyik célkitűzése az egyenlő lehetőségek létrehozása mindkét nem számára.
George Sand (1804-1876), az egyik leghíresebb koraifeministaDolgozó nő
Mindennyelv ismeri a hétköznapi beszédben anői ésférfinem fogalmát mindbiológiai értelemben, mind pedig a társadalminemi szerepek szintjén. Bizonyostársadalmi ésfilozófiai irányzatok, például afeminizmus,marxizmus ésegzisztencializmus úgy vélik, hogy a hagyományos női társadalmi szerep anevelés eredménye, és nem egyeztethető össze a társadalmi egyenlőség eszméjével.Simone de Beauvoir ezt így fogalmazta meg: „Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik.”.
A nők a férfiakkal valóegyenjogúságukért a nyugati világban a19-20. század fordulóján kezdtek harcolni, aminek eredményeként az addig elfogadottnormarendszerrel ellentétben a nők is egyenjogúságot nyertek: hivatalt tölthettek be, felsőfokú tanulmányokat folytathattak, szavazhattak azáltalános választójog alapján. Ezt előszörFranciaországban, majd azEgyesült Királyságban vezették be, végül tovaterjedt a világ számos országába.
Magyarországon az 1918-as első néptörvény adott választójogot a nőknek.
Európa túlnyomó részén aII. világháború környékén vált általánossá, ugyanakkor példáulSvájcban csak 1971-ben szerezték meg ezt a jogot a nők.
Ma a férfiak és a nők közti egyenjogúság megkérdőjelezhetetlen szinte az egész világon, egyesiszlám országokat kivéve. A mai magyar törvények néhány tekintetben előnyöket biztosítanak a nőknek (pl. munkakörülmények könnyítése, nyugdíjkorhatár) általánosan azonban tiltják a nemidiszkriminációt.
Lány születése egyes országokban és területeken (Kínában, Észak-Indiában és korábban Dél-Koreában), főleg vidéken hátrányosnak számít a fiúkhoz képest (pl. a majdani hozomány magas összege miatt), így a lánymagzatokat nagyobb arányban vetetik el. A hatóságok ennek nyomán sok esetben külön támogatással igyekeznek segíteni a lányok vállalását. [Csak akkor kell a gyerek, ha fiú] (Index, 2010. július 9.)
Afelnőttkor elérését megelőzően a nő elnevezéselány (régiesebb formájábanleány vagy ritkábbanlyány). Ennek a kifejezésnek afiú az ellentétpárja. Akárcsak a férfi-nő, a fiú-lány megkülönböztetés is mind biológiai szinten, mind pedig akulturális szerepek szintjén használatos.
Biológiai felnőtt nővé válás során az első havi vérzés (menarche) akamaszkor fontos eseménye, jelzi, hogy a női test alkalmassá válik a reprodukcióra, vagyis gyermek kihordására.
Azemberi fajra jellemző, hogy összességében kevesebb lánygyermek születik, mint fiú (100 lányra 105 fiú esik). Ennek ellenére az időskorúnépességen belül jelentős többségben vannak a nők. Egy 2006. január 1-jei statisztika szerint Magyarország népessége: 10 077 000 fő, ebből férfi: 4 783 000 fő; nő: 5 294 000 fő. A különbség szembeötlő: ~500 000 fő. (Forrás: KSH). A fiúk és férfiak halálozási aránya ugyanis valamennyi életkorban magasabb a lányokénál és nőkénél, különösen idősödő korukban.Közép-Európában kb. 10 évvel élnek tovább a nők a férfiaknál. A jobbmódú országokban a különbség kisebb, de ott is létezik, példáulSkandináviában kb. 5 évvel élnek tovább a nők, mint a férfiak.
Eldra P. Solomon - Richard R. Schmidt - Peter J. Adragna : Human anatomy & physiology ed. 2nd 1990 (Sunders College Publishing, Philadelphia) (Sexual characteristics.)ISBN 0-03-011914-6 (Sexual characteristics.)
_DS.jpg)
