Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Nördlingeni csata | |||
 | |||
| Az 1634-es nördlingeni csata. Jacques Coutois festménye, 1648. | |||
| Konfliktus | Harmincéves háború | ||
| Időpont | 1634.szeptember 6. | ||
| Helyszín | Nördlingen,Bajorország, a maiNémetország | ||
| Eredmény | Döntő császári győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 | |||
 é. sz. 48° 48′ 20″,k. h. 10° 29′ 09″48.805555555556,10.48583333333348.805556°N 10.485833°EKoordináták:é. sz. 48° 48′ 20″,k. h. 10° 29′ 09″48.805555555556,10.48583333333348.805556°N 10.485833°E | |||
 AWikimédia Commons tartalmazNördlingeni csata témájú médiaállományokat. | |||
 | Nem tévesztendő össze a következővel:nördlingeni csata (1645). |
Az 1634-ben lezajlottnördlingeni csata aharmincéves háború egyik nagy ütközete volt, melyben a létszámfölényben lévőHabsburg csapatok döntő győzelmet arattak a svéd–protestáns erők felett. Ezzel a csatával zárult le a háború svéd szakasza, melynek következményeképpen1635-ben a felek megkötötték a rövid életűprágai békét.
MiutánGusztáv Adolf svéd király elesett az1632-eslützeni csatában, az ország irányításátAxel Oxenstierna kancellár vette át, akiSvédország számára kedvező kiutat keresett aharmincéves háborúból. A kancellár újjászervezte aSvédország és a protestáns német fejedelemségek közöttiHeilbronni Ligát. A háború svéd veteránjai aBalti-tenger menti hódításokat védte, a maradék svéd sereg parancsnokaGustav Horn volt, míg aLiga csapatainak vezéreWeimari Bernát herceg. A két fővezér közötti személyes ellenszenv komolyan gyengítette az együttműködést a két seregrész között.
A császáriHabsburgok, a háborúban elszenvedett korábbi vereségeik pótlására komoly erősítésre számítottak a császár unokaöccsétől, a spanyolIV. Fülöptől. A tapasztalt spanyol katonák közeledésének hírére a császári csapatok ostrom alá vették asvábföldiNördlingent. Ha a svédek hagyják elesni, aHeilbronni Liga szétesik, hiszen így nem teljesítenék szövetségesi kötelességeiket. Így aztán a protestáns csapatok kénytelenek voltak a város felmentésére indulni, majd megtámadni a hegyes-völgyes terepen állást foglaló katolikusokat. Bernát és Horn hírszerzése nem értesült arról, hogy a spanyolok ilyen gyorsan a város alá értek, és durván alábecsülték a császári erőket. Az óvatosabb Horn ennek ellenére vonakodott támadni a császáriaknak kedvező terepen megígért erősítésük megérkeztéig, hadvezértársa azonban gyávasággal vádolta meg, és rávette a rangidős tiszteket, hogy támadják meg a császári ostromvonalakat.
A svédek északnyugatról közelítették meg Nördlingent, míg a császáriak tábora a várostól délkeletre volt. A két sereg között ott volt a város, valamint azEger patak. A várostól északnyugatra, ahol a patak sodrása erősebb volt, kockázatos lett volna átkelést kicsikarni, ehelyett a svéd-heilbronni erők délről kerülték meg Nördlingent, és a patak felső folyásán, kisebb sodrásban, harc nélkül keltek át.
A domborzat itt a támadók számára kedvezőtlen volt. A város déli oldalán két fontosabb hegyvonulat volt, mely délen, az Allbuch hegyben egyesült. Az egyik hegylánc észak-dél irányú, ennek lejtőjén sorakoztak fel a császári-spanyol-bajor csapatok, balszárnyukon komoly erőket helyezve az Allbuch védelmére. A másik hegylánc északnyugat-délkelet irányú volt, a Himmelreich hegyből indult a Lände és Heselberg helyen át Allbuchig.
A svéd csapatok egészen Heselbergig nyomultak előre, mely alig egy kilométerre volt a császári kézen lévő Allbuchtól, Horn ennek a hegynek a megszerzését irányozta elő saját csapatainak, innen oldalba támadhatja a császári sereg bal oldalát. Bernát főleg lovasságból álló seregteste a Lände hegyen, északnyugat-délkelet irányban állt föl a császári centrummal szemben, hogy nyomást gyakoroljon rájuk, míg Horn szétzúzza az Allbuchot védő császári balszárnyat.
A császáriak Allbuch védelmére a legjobb spanyol ezredeket telepítették, középre, hogy oldalba kapják a hegyet támadó erőket főleg bajor lovasságot helyeztek, eléjük pedig császári gyalogságot, hogy felfogják a maradék ellenséges erők elterelő támadását, szabad utat biztosítva az oldalba támadáshoz. A jobbszárnyon horvát lovasok foglaltak helyet a visszavonulás elvágására.
Horn csapataiszeptember 6-án reggel 5-kor indították meg támadásukat Allbuch ellen. Tévedésből azonban a lovasság túl korán, a gyalogság előtt indította meg a rohamot és a két hegylánc közötti Rezen-völgyben csetepatéba bonyolódott a spanyol lovassággal. A svéd gyalogságnak egyedül kellett megrohamoznia a hegyet. Az első roham elfoglalt egy erődítést, azonban a válogatott Iiaquez-ezred visszaszorította őket. Horn újabb támadásokat indított, de reggel 7:30-ra ő is belátta, hogy egyedül nem tudja elfoglalni a hegyet. A bajor lovasság ekkor indult támadásra a császári centrumból, megcélozva az Allbuchot támadók bal oldalát.
Bernát 5 óra óta ágyúzta a császári állások centrumát, miközben a balszárnyán a protestáns dragonyosok harcba keveredtek a horvát lovassággal. Látva Horn kudarcát és szorult helyzetét, Bernát is támadásba lendült, gyalogságát Allbuch felé küldve erősítésként, lovasságát a császári főerők ellen irányítva. Ez végzetesen megosztotta a herceg seregét. Az Allbuch felé küldött gyalogságot szétverte a spanyol-bajor lovasság, és rajtuk átgázolva oldalba kapták Horn seregét. Közben Bernát a császári centrumtól is vereséget szenvedett, délelőtt 10-re az egész protestáns sereg kivérzett.
A horvát lovasság a császári jobbszárnyon Bernát hátába került, majd továbbvágtázva leöldöste a poggyászt védő protestáns milicistákat, zsákmányul ejtve a poggyászt. Az előretörő császári centrum a visszavonuló svédeket pusztította el, akik közül csak Horn élezredei és a lovasság martaléka élte túl a csatát.
AHeilbronni Liga felbomlott, a svéd seregek pedig kiszorultak Dél-Németországból, a császár pedig tető alá tudta hozni az 1635-ösprágai békét, ezt azonban érvénytelenítette a francia beavatkozás, valamint a svéd ellenállás, mely miatt a háború további 13 évig dúlt és avesztfáliai békével ért véget.
.svg)
.svg)
.svg)
