Németország újraegyesítését(Deutsche Wiedervereinigung)1990.október 3-án deklarálták, amikor is a keleti területek (NDK) csatlakoztak a nyugatiakhoz (NSZK).
Az első keletnémet szabad választások (1990.március 18.) után a két német állam tárgyalásainak eredményeként megszületett az „egyesítési szerződés”(Einigungsvertrag). Eközben a két német állam a Németország II. világháborút követő felosztásában szerepet játszó egykori megszálló hatalmakkal (Nagy-Britannia,Franciaország, azUSA és aSzovjetunió) is aláírt egy szerződést(„kettő plusz négy” szerződés, Zwei-plus-Vier-Vertrag), amely garantálta az új állam függetlenségét. Az újraegyesített Németország tagja maradt azEurópai Közösségnek (a későbbiEurópai Unió), illetve aNATO-nak. Még ma is folyik a vita arról, hogy 1990-ben Németországot egyesítették vagy újraegyesítették. Egyesek szerint az „egyesítés” kifejezés1871-re vonatkozik, amikor kikiáltották aNémet Birodalom létrejöttét. Mások viszont azzal érvelnek, hogy 1990-ben létrejött Németországtörténete során korábban nem létezett ebben a formájában, így a két német államegyesítéséről van szó. Politikai és diplomáciai okokból a nyugatnémet politikusok gondosan elkerülték az „újraegyesítés” szó használatát az események alatt, amikre a németek gyakranWende („változás”) néven hivatkoznak. Általában adeutsche Einheit („német egység”) kifejezést használják; erre javította ki Hans-Dietrich Genscher a nemzetközi újságírókat, amikor az „újraegyesítésről” kérdezték 1990-ben.
Jogi szempontból a nyugati államannektálta az NDK-t, így az egyesült német állam gyakorlatilag megegyezik az NSZK-val: hivatalos neve ugyanúgyBundesrepublik Deutschland, jelképei, jellegzetességei is nagyrészt az egykori Nyugat-Németországéval egyeznek. A főváros ugyanBerlin lett, de volt egy tízéves átmeneti időszak, amíg a kormányzat székhelye az addigi nyugatnémet főváros,Bonn maradt. Ennek ellenére az NSZK elnevezés 1990 óta nem használatos, a megkülönböztető jelzők értelmüket vesztették.
A szovjetek és korábbi szövetségeseik között fokozatosan elmérgesült a viszony. 1947-ig a három nyugati szektor egységesült, létrejött a három szektorból álló Trizóna. A vörösök azonban ebből szándékosan kimaradtak. 1948. június 2-án a nyugati szektorokban, június 24-én pedig Berlin nyugati részében is bevezettek egy új fizetőeszközt, anémet márkát. Sztálin ezt és „műszaki nehézségeket” ürügyül kihasználva blokád alá vetteNyugat-Berlint, azt remélve, hogy ezzel a teljes város felett átveheti az uralmat, ám a nyugatiak légihídon keresztül juttatták szállítmányaikat saját területükre. 1949 májusában egy négyhatalmi szerződés megkötése után a Szovjetunió feloldotta a blokádot, addigra azonban a keleti területeken már bevezették akeleti márkát.
Ez a kettős valutarendszer jelentősen felgyorsította az ország kettészakadását. Nyugaton még májusban kikiáltották a Németországi Szövetségi Köztársaságot (NSZK), a szovjetek ezt októberben követték a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) megalapításával.[1] Keleten kommunista, nyugaton kapitalista rendszer alakult ki. Az NDK kormánya később erőteljesen korlátozta saját állampolgárainak az NSZK-ba vagy Nyugat-Berlinbe történő kiutazását (berlini fal,vasfüggöny).
A szócikk egy része méglefordítandó. Segíts te is a fordításban!
AKGST tagállamait is sújtó1973-as és 1979-es olajválság hatására az1980-as évekre súlyos pénzügyi válságba került az NDK, amely 1989-re csaknem teljes összeomlássá fajult. Szeptember 10-étől a megnyitott osztrák-magyar határszakaszon közel 60 ezer fő NDK-polgár menekült nyugatra.[2][3] November 9-én leomlott a berlini fal, innentől már korlátlanul utazhattak Nyugat-Berlinbe. Decemberben a keletnémet alkotmányból törölték a kommunista párt vezető szerepét, márciusban pedig lezajlott az első és utolsó demokratikus keletnémet választás, melyet a Kereszténydemokrata Unió (CDU) nyert meg. Április 12-én az új vezetés hivatalba lépett, ezzel a szocialista rendszer megszűnt.[4]
Az 1980-as évek közepétől a német újraegyesítés lehetőségét széles körben egy távoli reménynek tekintették Kelet- és Nyugat-Németországban egyaránt, amit lehetetlen elérni, amíg a keleti blokk kommunista államokból áll. Azonban hirtelen elérhetővé vált aSzovjetunióban lezajló változások következtében. AmikorMihail Szergejevics Gorbacsov lett a Szovjetunió vezetője1985-ben, a keleti blokkban reformhullámok kezdődtek, lehetőséget teremtve a változásra az NDK-ban.
A szócikk egy része méglefordítandó. Segíts te is a fordításban!
Németország hivatalosan1990.október 3-án egyesült, amikor Kelet-Németország öt újraalapítottszövetségi tartománya –Brandenburg,Mecklenburg-Elő-Pomeránia,Szászország,Szász-Anhalt ésTüringia – formálisan csatlakozott a Német Szövetségi Köztársasághoz, ezzel anémet alkotmányban(Grundgesetz) kidolgozott két lehetőség egyikét választották. Mivel az új tartományok formálisan csatlakoztak a Német Szövetségi Köztársasághoz az alkotmány (akkori) 23. cikkelyével összhangban, egyszerűen kiterjesztették a területet, ahol aGrundgesetz szolgált alkotmányként. Az alternatíva Kelet- és Nyugat-Németország formális egyesülése lett volna, aminek következtében többek között új alkotmányt kellett volna készíteni a létrejövő államnak. Bár a választott megoldás egyértelműen egyszerűbb volt, ennek következtében keleten egyesek azt érezték, hogy a nyugati állam „elfoglalta” vagy „annektálta” az NDK-t.
A szócikk egy része méglefordítandó. Segíts te is a fordításban!
Az 1990-es évek legfontosabb feladatának a volt Kelet-Németország újjáépítése bizonyult. Ennek költségei jelentős terhet róttak anémet gazdaságra, és hozzájárultak azolajválságot követően, az NSZK 1980-as évek közepétől újraindult gazdasági növekedésének lassulásához. Ennek legfőbb oka az NDK gazdaságának alacsony teljesítménye volt, különösen a nyugatihoz képest. Ezt fokozta a keletnémet márka (politikailag motivált) átváltási árfolyama nyugatnémet márkára, ami nem tükrözte ezt a gazdasági különbséget, ezáltal hirtelen versenyképtelenné vált, gyakran teljesen összeomlott a keleti ipar. A keleti területek áruval és szolgáltatásokkal való ellátása megerőltette a nyugati erőforrásokat. A korábban a keletnémet kormány által támogatott, veszteséges vállalkozásokat privatizálni kellett.
Az egyesítés következtében a volt NDK nagy részéről eltűnt az ipar, a munkanélküliségi ráta 20% körüli értékre nőtt. Azóta több százezer korábbi keletnémet vándorolt nyugatra munkalehetőségért, ezáltal jelentős mértékben csökkent a népesség, különösen a magasan képzett szakmákban.[5]
Ez okozhatta azoknak a problémáknak is a nagy részét, amikért azeuró bevezetését okolják.[forrás?] ADeutsche Bundesbank mindig kitartott amellett, hogy a gondok nem az euró következményei, és Németországnak magának kell megoldania őket (feltehetőleg az újraegyesítésre hivatkozva).[forrás?]
A Németországi Szövetségi Köztársaság (NSZK) nem hivatalos zászlaja. Akkor használják, ha szigorúbban meg akarják különböztetni Nyugat-Németországot (vagy más néven a bonni köztársaságot) az újraegyesített Németországtól.
A Német Demokratikus Köztársaság (NDK) zászlaja.
A Németországi Szövetségi Köztársaság (NSZK) hivatalos zászlaja. Mivel az újraegyesített Németország jogilag megegyezik az NSZK-val, ezért a zászló egyben az egységes német állam zászlaja is.
.svg)
.svg)
