Anémetek többségükbenKözép-Európa területén élő,német nyelven beszélő, többnyiregermán eredetűnép. Számuk 75 000 000 és 160 000 000 közé tehető. Ez az óriási bizonytalanság létszámukat illetően abból adódik, hogy sokaknak a német azanyanyelve, ennek ellenére mégsem vallják magukat németnek (például azosztrákok és asvájciak), valamint hogy rengeteg magát németnek valló személy nem beszéli a német nyelvet. A magukat németnek vallók becsült száma 75 millió körüli, míg a német anyanyelvű személyek kb. 100 millióan lehetnek.
A német nép meghatározását nehezíti, hogy (európai viszonylatban a franciákhoz hasonlóan) nagyon későn, anémet egységre való törekvés idején kezdődött meg a kialakulása a korábban önállógermán nyelvű népcsoportokból (bajorok,szászok,svábok,rajnai németek,északnémetek,frízek,poroszok,osztrákok,svájci németek, …). Emellett a nagyfokú autonómia következtében mostanáig sem jött létre olyan szintű egységesnemzettudat, mint például azolaszoknál azolasz egység nyomán. Ezt bonyolítják a németek által használt nyelvváltozatok között megfigyelhető számottevőregionális nyelvi különbségek is, valamint a20. században bekövetkezett események.
Agermán szó a kelta eredetű, a rómaiak közvetítésével terjedt el, valószínű jelentése lármázók. Ezzel szemben a magyarok által is használtnémet szó némát jelent, a szlávoktól lett átvéve. Feltehetően annyira idegen volt számukra a beszédük, hogy némának gondolták, vagy gúnyolták őket. Adeutsch elnevezés csak a9. században vált ismertté: azónémetthiod szó népet jelent. Valószínűleg a magyartót szó is innen ered, mivel a honfoglalók ezzel a szóval illették az idegeneket.[2]
Míg a germán népek egyes nyelvei és dialektusai nak saját neve volt – "Fränkisch", "Gotisch" stb., a régi német diutisc szó volt a világnyugati német nyelvjárások nyelvjárásainak általános kifejezése,[3] mert az egyiknek saját neve volt – "Fränkisch", "Gotisch", "Gotisch" stb., a régi német nagynémet szó, a diutisc volt a világelső kifejezés, mivel az egyiknek megvan a saját neve más nyelvekkel való közös ellentétben áll.[1]
- ↑Archivált másolat. [2011. július 15-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 25.)
- ↑Nagy Képes Világtörténet IV. kötet, A népvándorlás kora – Az iszlám, IV. rész Germánok I. szakasz
- ↑Wilhelm Schmidt.Geschichte der deutschen Sprache. Ein Lehrbuch für das germanistische Studium. 7., verbesserte Auflage. Stuttgart/Leipzig 1996, S. 80 f.
