Németalföld történelmi régió, amelyet a tengerszinthez mérten alacsonyan fekvő területek, illetve országok alkottak aRajna, aSchelde és aMaas (Meuse) folyó torkolatvidékén.
A név sok nyelvben ismert, de ma már több okból inkább csak történeti fogalomként használják, a magyar nyelvben is.
Területe ugyanis az évszázadok folyamán sokat változott és soha nem is esett pontosan egybe azzal a területtel, amelyet maHollandia,Belgium ésLuxemburg államok együtt alkotnak. Többek közt az értelmezési bonyodalmak áthidalására e három ország együttesére amásodik világháborút követő korszak óta nemzetközileg aBenelux nevet alkalmazzák.
További értelmezési nehézségeket okoz, hogy a Németalföld valamikor legelterjedtebb nemzetközileg használt neve(de Nederlanden) később egyik része, a mai Hollandia neve lett a legtöbb nyelvben (a magyarban nem).
Németalföld történelmét döntően két tényező határozta meg:
a terület több nagy folyó torkolatvidéke.
három nagy nemzet (anémet, azangol és afrancia) ütközőzónájában fekszik.
Az első tényező eredményei a nagy kikötők, amelyekben a tengeren érkező árut átrakták a folyami hajókra, a második tényező eredménye egyfajta kulturális és gazdasági közvetítő szerep.
Miután aFrank Birodalom felbomlott, Németalföldön számos önálló feudális állam alakult ki. Ezek részben afrancia királyok, részben anémet-római császárok hűbéresei voltak. Az államocskák többségét először a burgundi hercegek egyesítették uralmuk alatt, de azok sosem váltak egységes gazdasági-társadalmi, illetve nyelvi-kulturális közösséggé.
Különösen megerősödtek a városok; jobban, mint Európa más részein:Flandriát a 13. században már „a városok hazájának” nevezték. Ez eleve nem tette lehetővé a központosítást még az egyes államocskákon belül sem.
A burgundi hercegek férfiágának kihalása (Merész Károly, 1477) utánBurgundi Mária örökölte a tartományokat, és ezzel azok1482-ben a Habsburg-házból származó férjéhez,I. Miksa német-római császárhoz kerültek át. Miksa unokája és utóda,V. Károly német-római császár egyesítette uralma alatt az összes németalföldi Habsburg-uradalmat (az utolsóGuelders grófsága volt), és1543-ban a család spanyol ágának adta azokat, létrehozva aTizenhét Tartomány egységét. A Tizenhét Tartomány jogrendszerét, örökösödési viszonyait, aNémet-római Birodalom szervezetéhez képest eltérő jogállását V. Károly 1549-ben kiadott,Pragmatica sanctiónak nevezett uralkodói rendeletével szabályozta.
A Németalföld gazdaságában 1500 körül kezdődött erőteljes fejlődést a Habsburg világbirodalom felvirágzása segítette elő.1495 és1520 közöttAntwerpen lett a nyugati világ legnagyobb kereskedővárosa, az európai tranzitkereskedelem központja, továbbá az amerikai spanyol és a nyugat-afrikai portugál gyarmatáruk legfontosabb behozatali kikötője (az arany- és az ezüstflotta továbbra is Spanyolország, illetve Portugália felé hajózott). A tartományok gazdaságában oly nagy szerepet játszó hagyományostextilipar nem fejlődött, de felvirágzott egy sor egyéb, erősen specializált kisebb iparág, mint például a harangöntés, szőnyegszövés, könyvnyomtatás.
Az erősen változó gabonaárak azonban a lakosság széles rétegei számára komolyan megnehezítették az alapvető élelmiszerek beszerzését. Az Amerika felfedezése utáni első évtizedekben a népesség növekedése, valamint arany és ezüst Európába áramlása inflációt okozott. Az állam szigorú, általános rendelkezésekkel szorította vissza a koldulást, ami már a 15. században nyugtalanító méreteket öltött.
