Anádor vagynádorispán (latinulpalatinus, comes palatinus, comes palatii) aMagyar Királyságban azuralkodó után a legnagyobbországos méltóság volt aSzent Istvántól1848-ig terjedő időszakban; más néven a király helyettese. Szent István nyugati mintára hozta létre a tisztséget a német-frankpalotagróf(wd) (pfalzgraf) mintájára. Eleinte tisztsége egybeesett azudvarispánéval(comes curialis), aki általában audvarház gazdasági és jogi ügyeinek felelőse volt. A12. századtól vált el tisztsége az udvarispánétól – ahogy később azországbíróé is –, és vált önálló, országos hatáskörűvé. Ekkor alakult ki bírói szervezete, és ekkor lett a nádor a király helyettese. A 13. századtól udvari helyett rendi méltósággá vált, a rendek hatalmi törekvéseit szolgálta a királlyal szemben is.[3][4]
A szó eredete tisztázatlan. Egy elmélet szerint a szláv „nádvorný župan”(udvari ispán –nádorispán) kifejezésből ered. Azaz azudvarispán szóból, akinek tisztségéből kivált, ahogy később azországbíró is.[4]
Az „udvar” szó is a szlávu dvora azaz „udvarnál”, tulajdonképpen az „ajtónál” kifejezés átvétele. Az udvar szó (latinulcuria, aula, palatium), mint királyi udvar a középkorban a fejedelem és kíséretének tartózkodási helyét jelentette, ami nem volt állandó, hanem akirályi udvarházakat, valamint az azokhoz csatolt szolgáltató falvak hálózatát jelentette. Ezek népeinek felügyelője, bírája volt különböző korokban az udvarispán, a nádor és azországbíró.[4]
Szent István udvarában valószínűleg a nyugati „Pfalzgraf” mintájára keletkezett atisztség. Kezdetben akirályi udvarházak udvarnokainak felügyelőjeként (majd bírájaként) a kezdetleges udvar (azaz a kíséret) szükségleteinek biztosítása volt, majd bírói működése az udvari hivatalt lassan országos hatáskörűvé alakította. Az első név szerint ismert nádorAba Sámuel, későbbimagyar király volt. A nádor ellátási funkcióinak megsokasodásával tehermentesítették a nádor és az udvarispán(curialis comes) vagy régebben másképpen udvarbíró tisztség szétválasztásával, amiből utóbb azországbíró tisztsége nőtt ki.
A királyné és gyakran az ifjabb király is rendelkezett saját nádorral. A királyné udvarispánját először1198-ban említik.AzÁrpád-kor végén több esetben előfordult, hogy a nádori hivatalt kettéosztották, „dunáninneni” és „dunántúli” nádorságra.
Az Árpád-ház kihalása utáni évtized anarchiával terhelt időszakában egyazon időben többen is viselték a nádori címet, nehezen meghatározható területi hatáskörrel. Atartományurak többnyire akkor is nádornak hívatták, illetve tekintették magukat, amikor a (kérdéses legitimitású) király már mást nevezett ki helyükbe. Ezért a hivatal tekintélye lehanyatlott, ésKároly Róbert udvarában átmenetileg atárnokmester lett az ország legfőbb méltósága (Kristó 1995).
A rendek először1447-ben,Hunyadi János kormányzósága alatt választottak nádort.[3]
Az1485-ben, nádorválasztás céljából tartott országgyűlésen részletesen szabályozták a nádor hatáskörét is. A következő évszázadokban ezek a nádori cikkelyeknek(Articuli pronunciati de officio palatinatus) nevezett törvénycikke jelentették a nádor hatáskörének alapvető szabályozását. A későbbi törvényekkel ezen csak apróbb változtatást végeztek.[3]
József nádor az 1840-es években (Johann Nepomuk Höfel festménye)István nádor lovasportréja. Franz Xaver Zalder színezett litográfiája. (Budapesti Történeti Múzeum)
A mohácsi csata után Magyarországon hatalomra kerülő Habsburg uralkodók uralkodói székhelye nem Magyarországon volt, ezért az országot királyi helytartón keresztül kívánták kormányozni. A magyar rendek azonban követelték a nádori hivatal betöltését és1542.november 26-án nádorrá választották Révay Ferenc túróci főispánt. Ettől kezdve a nádori hivatalt – kis kihagyásokkal – mindig betöltötték, de a nádor személye nem volt azonos a királyi helytartó személyével.
Ezt az ellentmondásos állapotot aII. Mátyás koronázása előtt (1608.november 18-án) kiadott 3. törvénycikkben szüntették meg, ahol újra szabályozták a nádorság intézményét. A király 2 katolikus és 2 protestáns jelöltet állíthatott; a rendek ezek közül választották meg a nádort, aki ekkortól arendi országgyűlés, különösen a felsőtábla elnöke is volt.[3]
1723-ban létrehozták ahelytartótanácsot és aHétszemélyes Táblát, amelyek elnöke a nádor lett.1790 után Habsburg főhercegek töltötték be a nádori tisztséget,1848 után a tisztség betöltetlen maradt.A legnevezetesebb késői nádorJózsef nádorHabsburg főherceg (1776 –1847), Magyarország utolsó nádoraIstván nádor volt. Az ő lemondatásával (1848.szeptember 25.) a gyakorlatban megszűnt a nádori hivatal, de ennek törvényi kifejezése csak később történt meg. Még ezen a napon a bécsi udvar Magyarország katonai parancsnokává és ideiglenes nádorává nevezte ki gr.Lamberg Ferencet, de a pesti tömeg meggyilkolta, mielőtt gr. Batthyány Lajos miniszterelnöktől átvehette volna megbízatását.1867-től megmaradt szerepköreit a miniszterelnökre ruházták,[3] I. Ferenc József király koronázásán gróf Andrássy Gyula és IV. Károly koronázásán gróf Tisza István mint az országgyűlés által megválasztottnádorhelyettesek segédkeztek.
A nádor bírói működését szabályozta aSzent László III. dekrétumának nevezett törvény harmadik cikkelye:
3. A nádorispánról
Azt is akarjuk, hogy ha olykor a nádorispán hazamegy, a király és az udvar pecsétjét hagyja annál, aki helyetteseképpen ott marad, hogy miképpen a királynak egy udvara van, úgy pecsétje is egy legyen. Ameddig pedig ez az ispán otthon marad, pecsétjét senkire se küldje, csupán azokra, kiket "udvarnokok"-nak neveznek, és akik önként, saját akaratukból mennek hozzá, azok felett legyen szabad neki ítélkezni. Ha másképpen cselekszik, ötvenöt penzát fizessen. Hasonlóképpen a herceg ispánját is, ha az nemcsak a saját alattvalói, hanem mások felett is ítélkezik, ugyanazon büntetéssel javítsák meg.
Az1485-ben, nádorválasztás céljából tartott országgyűlésen részletesen szabályozták a nádor hatáskörét is. A nádori cikkelyeknek(Articuli pronunciati de officio palatinatus) nevezett törvénycikkek a következők:
Nádori cikkek
A király választásánál övé az első szavazat,
A kiskorú király gyámja vagy gondnoka;
Király nem létében vagy a király serdületlen kora alatt országgyűlést hirdethet;
Nemesi felkelés (insurrectio) esetében ő az országnak főkapitánya;
A honfiak között felmerült meghasonlásokat kiegyenlíti,
A király és ország között felmerült meghasonlás esetében közbenjár;
Ha a király gyengeelméjűségnél vagy hanyagságnál fogva azt nem tehetné, vagy nem tenné, az ország szónokait meghallgatja, és azoknak válaszol;
A királyi adományok alkalmánál felmerült panaszokat a király elé terjeszti;
Ő az országnak első nagybírája oly értelemben hogy a királyi méltóságon kívül, nagyobb vagy az övéhez hasonló bírói hatalma senkinek sincs,
A király távollétében annak helytartója;
A kunoknak főkapitánya és bírája s ezért tőlük évenként 3000 aranyat húz;
Dalmáciának bírája, amiért bizonyos dalmátszigeteknek jövedelmei illetik.
Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története, 1000–1342; MTA Támogatott Kutatócsoportok Irodája, Bp., 2014 (Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam)
C. Tóth Norbert:A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története, 1342–1562; Magyar Történelmi Társulat–BTK TTI, Bp., 2020 (Századok könyvek)
Németh István:A nádori méltóság a középkori Magyarországon; Romanika, Bp., 2021 (A Szent Korona öröksége)
.svg)
.jpg)
