Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Náday Ferenc | |
 | |
| Náday Ferenc, mint Krisztyán TódorJókai Mór: Az aranyember című művében 1884 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Navratyil Ferenc |
| Született | 1840.március 13. Pest |
| Elhunyt | 1909.április 14. (69 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei úti sírkert |
| Házastársa | Vidmár Katalin |
| Gyermekei | Náday Ilona Náday Béla |
| Pályafutása | |
| Aktív évek | 1862–1909 |
| Tevékenység | színész, rendező, aSzíniakadémia tanára |
| Díjai | |
| További díjak | Nemzeti Színház örökös tag |
 AWikimédia Commons tartalmazNáday Ferenc témájú médiaállományokat. | |
ÚjhelyiNáday Ferenc (Nauratyill Ferenc, névváltozat:Navratyil,Pest,Józsefváros,1840.március 13. –Budapest,1909.április 14.) magyar színművész, rendező, aSzíniakadémia tanára, aFerenc József-rend lovagja.[1]
Apja újhelyi Nauratyill József kúriai főlevéltárnok, anyja Gálik Anna.[2][3] FeleségeVidmár Katalin operaénekes, akivel 1873. szeptember 17-énPesten kötött házasságot a belvárosi plébániatemplomban.[4] GyermekeikNáday Béla színész ésNáday Ilona.
1840. március 16-án keresztelték. Középiskolai tanulmányait a fővárosban végezte és ugyanitt lépett először a színpadra 1862-ben Molnár Györgynél aBudai Népszínházban mint énekes (aDon Juanban mint Leporello).
A fiatal tehetséges művészt azonban már 1863. június 14-én szerződtették aNemzeti Színházhoz, melynek haláláig tagja lett. Szerepköre nagyon tág volt; kezdetben ifjúkat és sihedereket alakított (pl. Adolfot Fredro:Reggeli előtt c. darabjában), majd lassan megkapta ifj.Lendvay Márton szerepkörért. Aztán mint komoly szerelmes, elsőbonviván, jellemszínész, s később a szalondarabokban a közönség osztatlan elismerésével és tetszésével találkozott.
Rendezéssel is foglalkozott, 1866 és 1893 között a Színiakadémia tanára volt.Csiky Gergely összes darabjában játszott és maradandó alakításokat teremtett. A Paulay-korszak egyik vezető színészként tartották számon. 1888-ban ünnepelte meg 25 éves, 1902 decemberében pedig negyvenéves jubileumát. 1893-bana Nemzeti Színház örökös tagja lett. Idősebb korában is életvidám és friss maradt.
Elhunyt 1909. április 14-én délután 1 óra után 5 perccel,[5] életének 69., házasságának 36. évében. Örök nyugalomra helyezték 1909. április 16-án római katolikus egyház szertartása szerint aKerepesi úti temetőben. (28, N/A, díszsor, 43)[6]
Cikkeket, rajzokat írt a lapokba, így a Szinészek Lapjába (1887. Kobler Ferencz, egy realisztikus szinész); a Budapesti Naplóba (1899. 355. sz. Az én szoknyás szerepem) sat.
