Ez a lap egy ellenőrzött változata
Myoviridae | ||||
---|---|---|---|---|
![]() ASalmonellá-t fertőző pSal-SNUABM-04 fág elektronmikroszkópos képe | ||||
Vírusbesorolás | ||||
| ||||
Hivatkozások | ||||
![]() AWikifajok tartalmazMyoviridae témájú rendszertani információt. ![]() AWikimédia Commons tartalmazMyoviridae témájú kategóriát. |
AMyoviridae abakteriofágokCaudovirales rendbe tartozó rendszertanicsaládja. Az ide tartozóvírusokbaktériumokat ésősbaktériumokat fertőznek. A családba 625 ismert faj tartozik, amelyeket 8 alcsaládba és 217 nemzetségbe sorolnak.[1][2]
A családba tartozó bakteriofágokvirionjai lipidburokkal nem rendelkeznek, fej- és farokrészből (köztük egy "nyakkal") állnak.Genomjuk 33-244 ezer bázispárból álló, lineáris, kettős szálúDNS, ami 40-415 fehérjét kódol.[1] A genom végén ismétlődő szakaszok találhatók. GC-aránya kb. 35%. Génjeioperonokba rendeződnek. Egyes helyeintimin helyett5-hidroximetilcitozint tartalmaz.
A 16-20 nm átmérőjű farokrész a helikális szerkezetű központi csőből, egy összehúzható tokból, egy gallérból, egy alaplemezből, hat faroktüskéből és hat hosszú szálból ("lábból") tevődik össze. Hasonlít aTectiviridae farkára, de attól eltérően ez állandóan a virionhoz kapcsolódik.
A farok összehúzódásaATP-igényes folyamat. A tok összehúzódásakor annak alegységei egymásra csúsznak és a farok 10–15 nm-esre rövidül.
A miovírusok baktériumokat és archeákat (ősbaktériumokat) fertőznek. A gazdasejtet passzív diffúzióval közelítik meg. A felszínéhez kapcsolódva a fág fecskendőként használja összehúzható tokját és központi csövével átszúrja annak sejtfalát, majd a fejben található genom átkerül a citoplazmába. A vírus ezután a baktériumgazda enzimjeit és nyersanyagait felhasználva nagy tempóban elkezdi előbbmRNS-sé, majd fehérjévé átírni a génjeit. Az új virionok összeszerelődése után a vírusholin,endolizin és spanin enzimjei segítségével szétbontja a sejthártyát és a sejtfalat és a gazdasejt pusztulásával járó lízissel kiszabadul a sejtből.[1]
Néhány faj elvesztette alízishez szükséges génjeit éslizogén életmódra váltott: genomja beépül a gazdasejtébe vagy cirkuláris formában a citoplazmában marad (ún. "temperált" fágok) és átkerül a baktériumsejtek következő generációiba.
Folynak a kutatások a patogén baktériumok fágjainak a terápiában történő felhasználására.[3]
A családon belül nyolc alcsaládot különítenek el:[2]
A következő nemzetségek nincsenek alcsaládba besorolva:[2]
ATevenvirinae (szinonimája aTequatrovirinae) típusfaja a T4 fág. Az alcsalád tagjai morfológiailag nagyon hasonlóak: 110 nm-es fejrészük közepesen nyújtott, 114 nm-es farokrészük galléral, tüskés alaplemezzel és hosszú farokszálakkal van ellátva.
APeduovirinae alcsaládban a fejrész 60 nm átmérőjű, a farokrész 135 × 18 nm-es. Jellegzetessége, hogy az összehúzódott tok lecsúszhat a központi csőről. A típusfaj a P2 fág.