Oszmán Birodalomban: Yıldırım egység, 19. hadsereg, 16. hadsereg, 2. hadsereg, 7. hadsereg Törökországban:török hadsereg egésze
Csatái
tobruki csata (1911) ANZAC-öböli partraszállás Conk bayırı-i csata Yusufçuk dombi csata Sarı bayıri csata bitlisi csata sakaryai csata dumlupınari csata
Atatürk nevének pontos használatáról megoszlanak a vélemények. A legtöbb helyen Mustafa Kemal Atatürkként szerepel, ám ismeretesek más névváltozatok is, úgymint Mustafa Kemal, Kemal Atatürk és Kamâl Atatürk.[2][3][4][5] Törökországban leggyakrabban Atatürk néven emlegetik, és az 1934-es családnévtörvényt követő hivatalos személyi igazolványaiban (nüfus cüzdanı) először Kemal Atatürk,[6] majd Kamâl Atatürkként[7] szerepel a neve. Atatürk azonban 1937 májusától visszatért a Kemal régi írásmódjához.[8]
AzOszmán Birodalom Selânik városában született (maSzaloniki,Görögország). A Musztafa nevet apja, az akkori szokásnak megfelelően, születésekor fia fülébe súgva adta.[9] Apja Ali Rıza (Efendi) (1841–1888) vámhivatalnok, anyja Zübeyde (Hanım) (1857–1923) volt. Ali Rıza húsz évvel volt idősebb aszláv hátterű, szőke, kékszemű Zübeydénél, aki öt gyermeket szült férjének. Musztafa testvérei közül csak egy nővére, Makbule érte meg a felnőttkort.
Zübeyde mélyen vallásos volt, ennek megfelelően azt akarta, hogy fiahafiz legyen (aki kívülről tudja idézni aKoránt), vagyhoca (hodzsa – tanító). A szabadabban gondolkodó Ali azonban Şemsi Efendi iskolájába akarta beíratni a fiát, ahol nyugati módszerekkel tanítottak. Zübeyde kívánsága teljesült: Musztafa vallási iskolába került. Már itt kitűnt a többi gyerek közül, büszke volt és öntudatos, aki nyíltan kimondta, amit gondolt. Egyik alkalommal felállt az órán, és közölte, hogy nem hajlandó tovább törökülésben tanulni, mert kényelmetlen. Bátorságát látva a többi diák is fellázadt.[10] Az incidenst követően apja kivette a vallási iskolából, és beíratta Şemsi Efendi iskolájába. Itt is kitűnt a többiek közül, de nem csak anyjától örökölt szőke haja és metsző pillantású kék szeme miatt. Felnőttesen viselkedett, és nem volt hajlandó számára megalázónak tűnő játékokat játszani a többiekkel.
Nem sokkal később apja mindenét elvesztette (sókereskedelemmel foglalkozott), elkezdett inni, majdtüdőbajban meghalt1888-ban. Zübeyde vidékre költözött a gyerekekkel, ahol bátyja, Hüsszein farmján éltek. Itt Musztafa megismerte az egyszerű paraszti lét értékeit. Anyja igyekezett tanárt keresni mellé, de Musztafa nem volt hajlandó vallási oktatótól (a falugörög papjától ésmuzulmán hodzsájától) tanulni, így Zübeyde visszaküldte fiát Szalonikibe.
A köztisztviselőnek szánt Musztafa1893-ban közölte, hogy a katonai pályát választja, anyja és nagybátyja minden igyekezetével le akarta beszélni erről – sikertelenül. Az ifjú Musztafa előbb szülővárosában, majd Monastırban (maBitola,Makedónia) járt katonai iskolába, ahol nemcsakmatematikatudásával tűnt ki, de kiváló eredményeket ért el azirodalomban is, és megtanultfranciául. A szaloniki katonai iskolában matematikatanára adta neki a Kemal, azaztökéletes nevet, mivel a fiú mindig minden matematikai kérdésére tudta a választ, sőt gyakran vetett fel ő maga is különböző matematikai problémákat tanárának és az osztálynak.
A bitolai katonai iskolában ráébredt, hogy franciatudása korántsem tökéletes. Barátja,Ali Fethi (aki később is fontos szerepet játszott Musztafa életében és karrierjében) segítségével tanulmányozni kezdteVoltaire,Montesquieu,Auguste Comte,Rousseau műveit, és éjszakákba nyúlóan vitatkozott Alival politikáról és filozófiáról. Az itt töltött idő alatt kezdett el formálódni benne az ellenérzés avallási fanatizmus ellen a kerengőderviseknek a népre gyakorolt hatását látva.[11]
1899-ben azisztambulihadi akadémia növendéke lett, ahol megismerkedettAli Fuaddal, akivel hamar összebarátkozott. Alival és más kadétokkal együtt gyakran tartottretorikavitákat, ahol adott idő alatt kellett a többieket bizonyos témában meggyőzni. A hadi akadémián éjszakánként titokban tiltott könyveket olvasott (mintNamık Kemal és másliberális költők és írók vagyJohn Stuart Mill munkáit).[12] Az akadémiát1905-ben végezte el vezérkari kapitányi rangban. Barátaival gyakran gyűltek össze beszélgetni, ahol megvitatták a tiltott könyvekben olvasottakat és a napi eseményeket is. Gyakran nyíltan kritizálták aszultán politikáját. Egyik társuk azonban besúgónak bizonyult, és Musztafát, Ali Fuadot valamint két másik kadétot letartóztatták és néhány hónapig fogvatartották, majd büntetésképpen Musztafát és Alit aszíriaiDamaszkuszba küldték az Ötödik Hadsereghez.[13]
Népemet mindaddig kézen fogva vezetem, ameddig nem lesznek biztosak a léptei, és ameddig nem ismeri útját. Akkor majd szabadon választja meg vezetőjét, és önmagát is tudja kormányozni. Népem addigra már felkészült lesz, és én visszavonulhatok. Előtte azonban semmiképp!
Még1913-ban Sir Henry Wilsonbrit tábornok meglátogatta a Balkán-háború helyszíneit, megjegyezte, hogy egyetlen török vezető katonai képességei sem nyűgözték le, kivéve egy fiatal tisztet. „Van egy Musztafa Kemal nevezetű férfi, egy fiatal ezredes. Figyeljenek rá. Sokra viheti.”[16]
Azelső világháború idején visszatért, és rábízták aDardanellákat védő 19. hadosztály vezetését. Nagyrészt neki köszönhető, hogy azantant-erők nem jutottak át a tengerszoroson, ésOtto Liman von Sanders mellett az ő érdeme a törökökGallipolinál aratott győzelme is (1915), annak ellenére, hogy a hadjárat alatt végigmaláriától szenvedett. A győzelem utánezredessé léptették elő, nevét azonban –Enver pasa nyomására – alig említette a sajtó, csupán szájról szájra terjedt a híre.
Gallipoli után aDrinápolynál állomásozó 16. hadsereg élére nevezték ki, majd később átrendelték aKaukázusba, hogy segítsen azoroszok elleni hadjáratban. Itt érte a hír, hogy több hónapnyi várakozás után végül mégis tábornokká nevezték ki. 1917-ben áthelyezték aszíriai frontra, ahol győzelmeket aratott a britek ellen az aleppói 7. hadsereg főparancsnokaként.[17]
A háború után,1918.november 13-án Kemal állást kapott a hadügyminisztériumban, majd a szultáni kormányzattal szembeszállva felhívást intézett a törökökhöz a nemzeti függetlenség megvédésére, mivel nem egyezett bele az Oszmán Birodalom tervezett felosztásába (1919). Így esett meg, hogy míg a szultáni rezsim1920-banSèvres-ben aláírta abékét, melyben vállalta, hogy egyes anatóliai területeket átad a görögöknek, KemalAnkarában saját kormányt hozott létre. Miután a görögöket a török szabadságharc során a különféle fegyveres csoportok egybekovácsolásával megverték előbbSakaryánál (1921. augusztus), majdDumlupınarnál (1922. augusztus),İzmir is Kemal ellenőrzése alá került. Alausanne-i békeszerződést követően, 1923. október 29-én kikiáltották a köztársaságot, melynek első elnökévé Musztafa Kemalt választották.
A mezőgazdaság gépesítésének folyamata során Atatürk meglátogatja az ankarai „erdőgazdaságot”, amelyet mintaként hoztak létre (1929)Atatürk egygyapotgyárbanNazilliben. Az etatikus gazdaságpolitika keretében az állam felügyelte az ipar fejlesztését
A török köztársaság első intézkedéseinek egyike volt akalifátus eltörlése, és az oszmán uralkodóház tagjainak száműzése. Abdul-Medzsidet kitoloncolták, soha nem térhetett vissza az országba, 1944-ben hunyt elPárizsban.[18] Megkezdődött az ország drasztikusszekularizálása: betiltották adervisrendeket, a vallásialapítványokat(vakıf), megtiltották, hogy azoktatást azulema[19] felügyelje, és létrehozták az Oktatásügyi Minisztériumot. 1925-ben megtiltották afez, az oszmán uralom szimbólumának viselését, és szorgalmazták az európai öltözéket, bár a nők hagyományos muszlim fejkendője ellen hivatalosan nem léptek fel.[20]
1925. december 26-án elfogadták aGergely-naptár használatát, európai mintára (apéntek helyett) avasárnap lett a hivatalos pihenőnap. Olasz mintára elkészült az újbüntető törvénykönyv,svájci példa alapján pedig apolgári törvénykönyv, amely törvény előtt egyenlővé tette a férfiakat és a nőket. Megtiltották a többnejűséget, a nők jogot kaptak a válásra (korábban csak a férfi kezdeményezhette a válást), megnyíltak előttük afelsőoktatási intézmények. Csak az anyakönyvvezető előtt kötött (polgári) házasságot ismerték el törvényesnek.
1928-ban bevezették atörök nyelvfonetikájának jobban megfelelőlatin ábécét, és megkezdődött a nyelv megtisztítása az „idegen elemektől” (főként az arab és perzsa szavaktól). Eredetileg a nacionalisták célja a nyelv teljes megtisztítása, vagyis az összes, nem török eredetű szó eltávolítása volt, ám ez több problémát is felvetett. Nagyon sok olyan szót találtak, aminek nem volt török megfelelője, így első lépésben felhívást intéztek az emberekhez, hogy a listában felsorolt idegen szavak helyett javasoljanak mást, alkossanak új szavakat. Ez a terv már-már groteszk kifejezéseket eredményezett, az új szavakkal írt szövegek szinte teljesen érthetetlenek lettek az emberek számára. Mivel a nacionalista célokat Atatürk nem volt hajlandó feladni, így a török nyelvészek – alávetve magukat a nemzeti céloknak – elfogadták az úgynevezett „napnyelv-elméletet”,[21] mely szerint minden nyelv egyetlen ázsiai őstörök nyelvből származik, így azok az idegen szavak is, amelyeknek nincs pontos török megfelelőjük; vagyis maradhatnak.[22]Az országban mindenkinek kötelező volt megtanulnia az új írást, Atatürk maga is járta az országot táblával és krétával, és több városban, faluban is maga tanította a népnek az új ábécét.[22]
1934-ben eltörölték az eddig használatos olyan rangokat, címeket, mint apasa vagy abej, és bevezették a mindenkire kötelező érvényű családnévtörvényt: minden török állampolgárnak „vezetéknevet” kellett választania. Ekkor kapta Musztafa Kemal a török parlamenttől azAtatürk, „minden törökök atyja” nevet, és vette fel Iszmet tábornok az İnönü nevet a függetlenségi háború egyik győztes csatájának helyszíne után.
Atatürknek tulajdonították a török mezőgazdaság és az ökológiai fejlődés átalakítását is. A kemalista kormány négymillió fát ültetett, modernizálta a török mezőgazdasági mechanizmust,árvízvédelmi intézkedéseket vezetett be, vidéki iskolákat nyitott vidéki intézményekkel, például mezőgazdasági bankokkal, és földreformot hajtott végre, amely megszüntette az oszmán kori parasztok súlyos adóit. Őt a „török mezőgazdaság atyjaként” jellemezték.[23][24] Atatürk masszívan fellendítette a török gazdaságot, a nehézipari termelés 150%-kal nőtt, és az egy főre jutó GDP az 1930-as évek végére 800USD-ről 2000 USD körülire emelkedett, amiJapánéval volt egyenrangú.[25]
Atatürk reformjait ábrázoló illusztráció. Jobbról balra: A görög invázió feletti győzelem, a fez elhagyása, a felekezeti páholyok bezárása, az új török ábécé bevezetése, a török polgári törvénykönyv elfogadása.
popularizmus: a nemzeti érzelmek megerősítése, a „nép érdeke előbbre való bármely osztály- vagy csoportérdeknél”,[20] az osztályok létezésének tagadása, minden olyan politikai irányzat (példáulkommunizmus) szigorú tiltása, amely osztályokra alapoz,
etatizmus: az állam határozott szerepet tölt be a gazdaság irányításában,
forradalmiság (reformizmus): a reformprogramban előírt változtatások megvalósítása az állam irányításával,
Az atatürki reformok néhol annyira radikálisak voltak, hogy az államfő saját barátainak és támogatónak többsége is visszarettent tőlük, sokanoszmán méltóságok, tisztek leszármazottai voltak, akik számára túlságosan gyorsan történtek a változások, és nem tudtak teljesen egyetérteni a múlttal való gyökeres szakítással. 1924-ben megalakult a Haladó Köztársasági Párt, 25 nemzetgyűlési képviselővel, akik követelték, hogy a köztársaság tanúsítson nagyobb türelmet aziszlámmal szemben, és lassítsa le a reformokat. A kemalisták kezére játszott azonban az 1925-ben,Tunceliben kitörtkurd felkelés, Szajidsejk, a helyinaksibendidervisrend fejének vezetésével. A Haladó Köztársasági Pártot megvádolták azzal, hogy felbújtotta a kurd lakosságot a köztársaság ellen, így a pártot felszámolták éscenzúrát vezettek be. A sejket és negyven hívét halálra ítélték, a dervisrendeket könyörtelenül bezáratták.
1926-ban fény derült egy pokolgépes merénylet tervére, mellyel Atatürköt akarták meggyilkolniizmiri látogatása alatt. Az összeesküvésben több magas rangú politikus és katona alvilági személyekkel szövetkezett. A letartóztatott vádlottakat látványos perben ítélték el, tizenhármat közülükfelakasztottak. A kivégzések másnapján Atatürk a következő beszédet intézte a parlamenthez:
„Én vagyok Törökország. Aki engem akar megsemmisíteni, az magát Törökországot akarja megsemmisíteni. (…) Népemet mindaddig kézen fogva vezetem, ameddig nem lesznek biztosak a léptei, és ameddig nem ismeri útját.”[26]
A demokratikus országrend stabilizálása érdekében 1930-ban Musztafa Kemal rábeszélte barátját,Ali Fethit, hogy alapítsa meg a Szabad Köztársasági Pártot, amelyhez Atatürk kérésére több képviselő is csatlakozott. Az elégedetlenkedők megnyugtatására alapított ellenzék azonban a vártnál nagyobb támogatottságot kapott a helyhatósági választásokon, bár a hatóságok durván akadályozták a képviselőiket munkájukban. Az atrocitások miatt Fethi, a belügyminiszter megkövetését kérte, de leszavazták. A csalódott politikus emiatt feloszlatta a pártját,Londonba küldtéknagykövetnek.
Ugyanebben az évben újabb zavargás robbant ki, ezúttal az İzmir mellettiMenemen városkában. Kábítószer befolyása alatt álló dervisek egy csoportja aziszlám zászlaját hordozva követelte aziszlám törvények visszaállítását, a megfékezésükre küldött katonák közül többet brutális módon megöltek, parancsnokukat lefejezték és fejét zászlórúdra tűzve őrjöngtek. Statáriumot vezettek be, több mint 200 embert letartóztattak, 27 vádlottatkivégeztek.[20]
Flesch István meglátása szerint bár kísérletek történtek a többpártrendszer bevezetésére, Atatürk úgy látta, hogy „a pártvezetők szubjektív szándékaitól függetlenül ezek a parlamenti tömörülések igen könnyen a ’reakció’, vagyis a vakhit és a szeparatizmus terjesztésének melegágyává, a reform ellenzőinek védőbástyájává válnak”, így önkényes eszközökkel,egypártrendszerben volt kénytelen irányítani az országot.[27]
Ami a külpolitikát illeti, Atatürk az1930-as években a britekkel és a franciákkal erősítette meg kapcsolatait, bár atengelyhatalmak is próbálták szövetségesükké tenni. A nyugati országokhoz való közeledést Törökországnak azon politikája alapozta meg, mely szerint támogatták astatus quót és a nyugati államokhoz hasonlóan elleneztékNémetország ésOlaszország területi revíziós követeléseit,[27] annak ellenére, hogy korábban baráti kapcsolatokat ápoltak az olaszokkal. Afasizmus terjedésétől való félelem volt az, amiRóma ellen fordította a törököket.[27]Görögországgal is sikerült jó kapcsolatokat kiépíteni,1930-banVenizelosz államfő látogatást tett Ankarában, 1931-benİnönü viszonozta a gesztustAthénban, Venizelosz pedig 1934-benNobel-békedíjra jelölte Atatürköt.[28] Ugyanebben az évben Görögország,Jugoszlávia,Románia és Törökország megkötötték aBalkán-paktumot, amelyben megegyeztek, hogy megvédik egymás határait egy esetleges támadás esetén.[29] A nyugathoz való közeledés egyik jeleként Törökország 1932-ben tagja lett aNépszövetségnek. 1926-ban a törökök elvesztették azangolokkal szembenMoszulra támasztott igényüket. 1936-ban rendeződött végleg a viszony azEgyesült Királysággal,VIII. Eduárd brit király tett látogatást az országban. A Szíriát mandátumként birtoklófranciák jóvoltából1939-benHatay tartományt is megszerezhette a szíriai tiltakozás ellenére.
A közel-keleti térség államaival általában jó viszonyt ápolt.1937-ben Törökország is csatlakozott azAfganisztán,Irán ésIrak részvételével kötött, ateherániSzaadábád-palotában aláírtszerződéshez, melyben a kölcsönös megnemtámadás és békés vitarendezés mellett tettek hitet. (Reza Pahlavi iráni sah egyébként is Atatürk rajongója volt, az ő nyomdokain haladva próbálta modernizálni országát – jellemző módon egyetlen külföldi látogatását Atatürknél tette1934-ben, aki szívesen fogadta.)
Kemalt haláláig minden választáson újraválasztották, bár a harmincas évekre már megszerveződött politikájának ellenzéke. Azonban csak saját szervezete, aKöztársasági Néppárt volt legális, az ellenzéket – többek között akommunistákat – elnyomták. Atatürk rendszere örökségének tartják, hogy a politikába ahadsereg tábornokai erősen beleszóltak, és a mai napig is jelentős a befolyásuk, a hadseregre a demokrácia védelmezőjeként tekintenek, amit az 1982-es alkotmányban is rögzítettek.
Atatürk és örökbefogadott lánya, Afet játszanak 1930-banAtatürk és örökbefogadott lánya, Ülkü 1936-ban
Köztudomású, hogy Atatürknek két nagy szenvedélye volt: arakı (török ánizspálinka) és a nők. Évekig élt együtt házasságkötés nélkül egy Fikrije nevű lánnyal, aki aztán súlyos beteg lett, így aGaziSvájcba küldte szanatóriumba. Törökország első emberének állítólag a magyar nők is nagyon tetszettek, legalábbisGábor Zsazsa ezt állítja, aki saját bevallása szerint1937-ben hónapokig titkos románcot folytatott Atatürkkel, miközben egy török diplomata felesége volt.[30]
Atatürk 1923. január 29-én vette feleségül Latife Uşşakit, egy gazdagizmiri kereskedőFranciaországban nevelkedett, húsz évvel fiatalabb lányát. Latife kemény jellemű, nehéz természetű, féltékeny típusú nő volt, aki rossz szemmel nézte férje férfitársaságban töltött italozásait, és gyanította, hogy Mustafa olykor-olykor szemet vetett más nőkre is. Atatürk, bár büszke volt művelt, nyugati módon gondolkodó, viselkedő és öltözködő feleségére, egyre nehezebben viselte, hogy Latife irányítani próbálta. Egy nagyobb veszekedést követően Mustafa hazaküldte Latifét İzmirbe, majd egy levélben közölte vele, hogy jobb, ha szétválnak útjaik. 1925. augusztus 5-én váltak el. Latife 1975-ben halt meg, és haláláig titkon őrizte Atatürkkel töltött éveinek történetét.[31]
A barátok úgy gondolták, a gyermekáldás segíthetett volna Mustafa és Latife házasságán, de nem született gyermekük. A Gazi azonban szerette a gyerekeket, többet is adoptált. Első adoptált lánya Sabiha (a családnév-törvény bevezetése utánSabiha Gökçen) lett a világ első női berepülő pilótája (vezetéknevének jelentése iségbolt). Atatürk örökbe fogadott még hat másik lányt (Afet, Fikrije, Ülkü, Nebile, Rukije és Zehra) és két kisfiút (Mustafa és Abdurrahim).[32][33]
Atatürk kedvenc szórakozásai közé tartozott a lovaglás, az úszás és az olvasás; imádta a lovát,Sakarıyát és a kutyáját, Foxot. Szeretett táncolni, leginkább keringőt és ruméliai néptáncokat. Folyékonyan beszéltfranciául ésnémetül. Nagy magánkönyvtára volt: érdekelte a nyelvészet, a filozófia, az irodalom, a történelem és a politika. Személyes tárgyainak és könyvtárának egy része megtekinthető azAnıtkabirban,Ankarában.
Atatürk szerint: „Azokat az embereket, akik nem vidámak, kétféleképpen gyanúsítják. Vagy beteg, vagy olyan téveszméje van, amiről nem akar másokat tájékoztatni”.[34]
Az álmok fontos szerepet játszottak Atatürk életében. Salih Bozok, Atatürk jobbkeze, gyermekkori barátja és haláláig hűséges segítője Atatürk halálakor pisztollyalöngyilkosságot kísérelt meg. Néhány nappal korábban Atatürk megálmodta, hogy Salihot lelövik, de megmenekül.[35][36] A legenda szerint Zübeyde, Musztafa Kemal anyja álmában azt látta, hogy fia egyminaret tetején, egy arany tálcán ül, és egy hang szólt hozzá, hogy ha elengedi gyermekét a katonai iskolába, fia magasan marad, ha nem, lezuhan.[37] Ugyancsak úgy tartják, Atatürk megálmodta édesanyja elvesztését is: álmában zöld mezőkön sétáltak, majd egy fuvallat hirtelen elragadta anyját. Nem sokkal később titkosítotttáviratot kapott. Még felbontás előtt ránézett, és azt mondta: „Anyám meghalt, ugye?”[38]
Mustafa Kemal Atatürköt már életében személyi kultusz övezte, szakértők véleménye szerint az övé a világ leghosszabb ideje tartó személyi kultusza, melyet a török állam és nép a mai napig ápol. Nevét halála ótaIsztambul nemzetközi repülőtere, azAranyszarv-öböl felett átívelő egyik híd, a világ egyik legnagyobb gátja, stadion, és még számos dolog viseli. Óriás szobrai minden nagyobb városban megtalálhatóak, de a kisebb településeken is gyakoriak az emlékművei. Képe ott függ a legtöbb közfeladatot ellátó épületben (iskolákban, hivatalokban), de gyakori a családi otthonokban is. Arcképe díszíti az összespénzérmét és bankjegyet. A törökök „atyjukként” tekintenek Atatürkre, gyakran említik a következőképpen:Ata, azaz „apa”, illetveAta'mız, vagyis „apánk”.[39][40]
Atatürk emlékének megsértését Törökországban törvény bünteti.[41]
Nem csak atörök nép csodálja Atatürköt, jelentős külföldi méltóságok, diplomaták is elismerték munkásságát. Az egykori ellenség,Görögország miniszterelnöke,Elefthériosz Venizélosz 1934-benNobel-békedíjra jelölte Atatürköt,[42] 1931-ben pedigDouglas MacArthur amerikai tábornok Atatürknél tett látogatása után nyilatkozta, hogy„büszke arra, hogy Atatürk lojális barátainak egyike lehet”.[43]
Atatürk monumentális portréja az erzincani hegyoldalbanKemál Atatürk, Frunze és Vorosilov
Atatürkről számos szobor és festmény készült, valamint több száz verset ihletett.[44] Törökországban szinte minden évben rendeznek Atatürkportré-festő versenyt. 1982-benErzincanban önkéntes katonák segítségével hozták létre az ország legnagyobb, mintegy 7500 m²-es, 600 tonna kő segítségével készült Atatürk-portréját egy hegyoldalban,[45] ami ma is látható, és aGoogle Maps-en is rajta van.[46]
2008-ban mutatták be aMustafa című dokumentumfilmet Can Dündar rendezésében, mely hatalmas konfliktusokat váltott ki a médiában. A film ugyanis a török államalapítót magányos, iszákos nőcsábászként ábrázolja, aki fél a sötétben. Dündar saját bevallása szerint Atatürk emberi oldalát kívánta bemutatni, a film kritikusai szerint azonban az alkotás lekicsinylően ábrázolja Atatürköt, szerintük azt hangsúlyozza, hogy Atatürk pusztán egy gyerekkori rossz emléke miatt vezette be a vallási reformokat és az alkotás bővelkedik történeti tévedésekben is. Dündar azzal védekezett, hogy félreértették mondanivalóját.[47]
2010 márciusában került a mozikba aDersimiz Atatürk (A lecke: Atatürk) című film, melynek forgatókönyvét a népszerű török író, aÇılgın Türkler (Őrült törökök) alkotója, Turgut Özakman írta. Özakman szerint a film az „igazi Atatürköt” ábrázolja.[48][49]
Szergej Priszekin orosz festő atörök függetlenségi háborút és Atatürköt ábrázoló óriási panorámafestményt tervezett 2010-re,[50] azonban a projekt végül anyagi okok miatt félig kész állapotban van.[51]
↑abcdFlesch, István. A kemalisták köztársasága,A Török Köztársaság története (magyar nyelven). Budapest: Corvina, 35-41. o. (2007).ISBN 978 963 13 5652 6
Szirmai Rezső:Mussolini, Kemál, Sztalin és a többiek; Viktória, Budapest, 1935
Dagobert von Mikusch:Kamál Atatürk. Gázi Musztafa Kemál. Fél évszázad Törökország történelméből; ford., részben írta vitéz Horváth Béla, előszó vitéz József Ferenc királyi herceg; Horváth Béla, Budapest, 1937
Katus László:Musztafa Kemál Atatürk; Akadémiai, Budapest, 1970 (Életek és korok)
Ceyhun Atuf Kansu:Mustafa Kemal Atatürk; ford. Tasnádi Edit, utószó Hóvári János; Nap, Budapest, 2017
İlber Ortaylı:Gázi Musztafa Kemál Atatürk; ford., jegyz. Pál Laura; Napkút, Budapest, 2020
.svg)
.jpg)
.jpg)
.JPG)
.png)
