Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Muraszemenye | |||
| A műemlék templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Vármegye | Zala | ||
| Járás | Letenyei | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Bánfalvi Edina (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8872 | ||
| Körzethívószám | 93 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 486 fő(2025. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 36,16 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 16,15 km² | ||
| Időzóna | CET,UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Muraszemenye weboldala | |||
AWikimédia Commons tartalmazMuraszemenye témájú médiaállományokat. | |||
Muraszemenye (horvátul:Semenince[3])községZala vármegyében, aLetenyei járásban.
MuraszemenyeLetenyétől 11 kilométerre, aMura ésholtágai mellett fekvőhatármenti település. Közigazgatási területén a7538-as út halad végig, de az a község lakott részeit nagyrészt elkerüli, csak Aligvár településrészen halad keresztül, ahol kiágazik belőle északnak a7541-es út,Lispeszentadorján felé. Alsószemenye és Csernec településrészek önkormányzati utakon érhetők el az említett út felől, Felsőszemenyére pedig a 75 149-es számú mellékút vezet.
A település1938-ban jött létreAlsószemenye,Felsőszemenye ésCsernec községek egyesítésével.Első írásos emléke1248-ból származik.[forrás?]
Muraszemenye1977 és1992 között egyesítve voltCsörnyeföld községgelSzemenyecsörnye néven, majd 1992-ben a két község ismét különvált.
A településen 2007. szeptember 30-án időközi polgármester-választást kellett tartani,[9] az előző polgármester lemondása miatt.[13]
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 626 | 609 | 597 | 520 | 493 | 496 | 488 | 486 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 | 2025 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 95,9%, cigány 2,97%. A lakosok 62,5%-a római katolikusnak, 0,9% reformátusnak, 1,98% felekezeten kívülinek vallotta magát (34,6% nem nyilatkozott).[14]
2022-ben a lakosság 73,4%-a vallotta magát magyarnak, 1,8% cigánynak, 1,4% németnek, 0,4% horvátnak, 0,2% ukránnak, 1,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (24,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 46,5% volt római katolikus, 2,8% református, 0,4% görög katolikus, 2,2% egyéb keresztény, 2,6% egyéb katolikus, 6,5% felekezeten kívüli (38,9% nem válaszolt).[15]