Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Moses Hess | |
 | |
| Moses Hess 1846-ban | |
| Született | 1812.január 21. vagyjúnius 21. Bonn |
| Elhunyt | 1875.április 6. (62–63 évesen) Párizs |
| Állampolgársága | francia |
| Házastársa | Sibylle Heß |
| Foglalkozása | filozófus |
| Iskolái | Bonni Egyetem(1837–1839, filozófia) |
| Sírhelye | |
| Filozófusi pályafutása | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| utópista szocializmus 19. század | |
| Érdeklődés | |
| Akikre hatott | Friedrich Engels |
| Akik hatottak rá | Karl Marx |
 AWikimédia Commons tartalmazMoses Hess témájú médiaállományokat. | |
Moses Hess vagyMoses Heß (Bonn,1812.január 21. vagyjúnius 21. –Párizs,1875.április 6.)francia zsidó származású filozófus,utópista szocialista, acionizmus munkásmozgalmi irányzatának egyik alapítója.
Ortodoxzsidó családban született az akkoriban francia uralom alatt lévő Bonnban. Tizennégy éves koráig nagyapja nevelte, szigorú vallásos szellemben. Apjához került, aki kereskedőt akart faragni belőle, de ő megszökött, előbb Hollandiába ment, majd Franciaországba. Onnan súlyos anyagi nehézségei miatt haza kényszerült. Később filozófiát tanult aBonni Egyetemen, de sohasem végezte el. Filozófiai ismereteit intenzív önképzéssel sajátította el.Az emberiség szent története.Spinoza egy tanítványától (Die heilige Geschichte der Menschheit) című első könyvével, melyet 1837-ben jelentetett meg saját költségén, nem aratott sikert.
1841-ben publikált második könyve,Az európai triarchia komoly érdeklődést keltett korának haladó köreiben, s egycsapásra ismertté tette. 1841 őszén kezdettől fogva aktívan részt vett aRheinische Zeitung létrehozásában. MegismerkedettKarl Marxszal, de szorosabb barátság ekkor még nem alakul ki köztük. 1842 őszén megismerkedett és barátságot kötött a Kölnbe látogatóFriedrich Engelssel, s komoly szerepe volt abban, hogy Engels forradalmi demokratából kommunistává vált. 1842 végétől aRheinische Zeitung párizsi tudósítója volt, a lap betiltása után német lapokban publikált. Ebben az időszakban jelentős energiát fordított kommunista nézeteinek filozófiai elmélyítésére. 1842-ben és 1843-ban írta azEinundzwanzig Bogenben megjelent három tanulmányát,Wilhelm Weitling bírálatát és aWas wir wollen című munkát.
1843-ban rövid kölni tartózkodás utánArnold Ruge társaságában Párizsba utazott, s részt vett aDeutsch–Französische Jahrbücher előkészítő szervezési munkálataiban. 1843 őszén segített Marxnak a párizsi letelepedésben, s közeli barátságba került vele. Ekkoriban írta aDeutsch–Französische Jahrbücher számáraA pénz lényegéről (Über der Geldwesen) című írásának első változatát, mely a lap megszűnése miatt csak később jelenhetett meg. Marx ismerte az írást, s jelentős hatást tett rá, mely tükröződött az ekkoriban születettGazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből című munkájában. Visszatért Kölnbe, ahol megismerkedettKarl Grünnel, az ún. „igazi szocializmus” ekkor kibontakozó irányzatának vezéralakjával.
1844 őszén az újra Németországban tartózkodó Engelsszel került közelebbi barátságba. Ekkor írtaAz utolsó filozófusok címűMax Stirner-bírálatát. Engels társaságában a szocializmust népszerűsítő, agitatív gyűlések szónoka volt Barmenben, sGesellschaftsspiegel címmel megalapították az első németországi szocialista folyóiratot. 1845 őszétől 1846 tavaszáig Brüsszelben tartózkodott, s két kisebb kritikával részt vettA német ideológia munkálataiban.
1846-ban a Weitling-vita miatt kissé eltávolodott Marxtól. Marxigazi szocializmus-bírálatának hatására közgazdasági tanulmányokba kezdett. 1846–47 telét Párizsban töltötte, s részt vett a Marx és Engels vezette munkásmozgalomban, de a régi baráti viszony már nem tért vissza. AKommunista kiáltványigazi szocializmus-kritikája miatt szakított velük.[2]
Az ötvenes években egyre inkább a természettudományok tanulmányozása felé fordult, melyet filozófiájának és társadalmi nézeteinek megalapozására kívánt felhasználni. Ekkori munkáinak köszönhetően beválasztották a hegeliánusKarl Ludwig Michelet vezette berlini Filozófiai Társaság tagjává. Ugyanekkor visszatért ifjúkori vallásos érdeklődése.Róma és Jeruzsálem című munkája alapján a cionizmus egyik korai képviselőjének tekinthető. 1863-ban részt vett a Lassalle-féle Általános Német Munkásegylet létrehozásában, és kölni csoportjának vezetője lett, de 1866-ban, az Erfurti Program elfogadása után kilépett a szervezetből. AzI. Internacionálé kongresszusain Marx és Engels oldalán állt a proudonisták és bakunyinisták elleni harcban. A német-francia háború idején kiutasították Franciaországból. Brüsszelben telepedett le, s írásaiban elítélte háborút. 1872-től újra Párizsban dolgozott, folytatta természettudományos kutatásait. Készülő összefoglaló művét már nem tudta befejezni, melynek első kötetétDynamische Stofflehre címen felesége adta ki.
