Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Morića han | |
 | |
| Település | Szarajevó |
| Cím | Sarači 77 |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 16. vagy 17. század |
| Építési stílus | oszmán |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | karavánszeráj |
| Elhelyezkedése | |
  Morića han Pozíció Bosznia-Hercegovina térképén | |
 é. sz. 43° 51′ 35″,k. h. 18° 25′ 49″43.859688888889,18.43018888888943.859689°N 18.430189°EKoordináták:é. sz. 43° 51′ 35″,k. h. 18° 25′ 49″43.859688888889,18.43018888888943.859689°N 18.430189°E | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazMorića han témájú médiaállományokat. | |
AMorića hanSzarajevó egyetlen fennmaradtkaravánszeráj-épülete, nemzeti műemlék. Az oszmán uralom alatt, a 16. vagy a 17. században épült, nevét 19. századi, Morić nevű bérlőiről kapta. Jelenleg vendéglőnek, kávézónak, üzleteknek ad otthont.
Építésének pontos dátuma nem ismert, a legtöbb forrás szerint a 16. század végén vagy a 17. század elején emelték aGázi Huszrev bég által létrehozott jótékonysági intézmény (vakuf) részeként.[1][2] Megjegyzendő, hogy egyes források konkrétan 1551-re teszik az építés dátumát.[3][4]
1659-benEvlija Cselebi török utazó Hadži-Bešir fogadójaként írta le az építményt. A 19. század elején Mustafa-aga Morić, majd fia, Ibrahim-aga Morić bérelte, innen ered mai neve.[5] Több forradalmi eseménynek volt szemtanúja: a 18. század közepén itt gyülekeztek a török uralom ellen tiltakozó lázadók, a 19. század végén pedig az osztrák–magyar fennhatóság elleni szervezkedés központjaként szolgált.[1]
Az épület többször megrongálódott: 1697-benSavoyai Jenő dúlásának esett áldozatul, 1958-ban pedig leégett. Újjáépítésével 1976-ban készültek el Husef Redžić és Nedžad Kurto építészek vezetésével; ekkor nyerte el jelenlegi kinézetét és rendeltetését.[1] A felújítás során a falakatOmar Hajjám négysoros verseivel díszítették.[4][5]
A Morića han a város egyik látványosságának számít, és 2019-benBosznia-Hercegovina nemzeti műemlékének nyilvánították.[2]
Vályogból és fából épült aBaščaršija városnegyed központi utcáján. A belső udvart egy nagy kapun keresztül lehet megközelíteni, ahol egykoron istállók, raktárak, étkezőhelyek voltak, az emeleten pedig a háromszáz utazót elszállásoló fogadó. Ez Szarajevó egyetlen fennmaradtkaravánszerája(han); a város fénykorában körülbelül ötven ilyen intézmény működött itt.[1][6]
A 21. század elején hagyományos bosnyák ételeket felszolgáló kertvendéglő, kávézó, üzletek működnek benne.[6]
.jpg)
.JPG)
.jpg)
