MonterreyMexikó egyik legnagyobb városa,Új-León tagállam fővárosa. A szűken vett város (Monterreyközség) lakossága 1 135 512 fő (2010), de a hozzá tartozóagglomerációt több mint 4 millióan lakják,[1] ezzel a harmadik legnépesebb az országban amexikóvárosi és aguadalajarai agglomeráció után.
Monterrey városát a 16. század során háromszor is megalapították, de az első két település áldozatául esett az őslakók ellenállásának, a mezőgazdasághoz kedvezőtlen talajviszonyoknak és az alapítók inkvizícióval való szembenállásának.
Először 1577-benAlberto del Canto hozott létre itt egy településtSanta Lucía néven.Saltillo megalapítása után fedezte fel aValle de Extremadura völgyet, ahol a város ma is áll, és itt alapította meg a falut, melynek lakói eredetileg a bennszülöttek lehettek. Egy év múlva azonban letartóztatási parancsot adtak ki del Canto ellen, ez is hozzájárult a falu hanyatlásához.
Néhány évvel később a spanyol királyok úgy döntöttek, nem adnak több pénzt a felfedezésekre, de nem tiltották meg senkinek, hogy saját költségén bármerre is elinduljon.Luis de Carvajal y de la Cueva ekkor Spanyolországba utazott, és tárgyalásokat folytatottII. Fülöp spanyol királlyal, hogy meghódítsák a területet és létrehozzák és benépesítsék az Új León-i Királyságot(Nuevo Reino de León). A javaslatot a király elfogadta, így Carvajal visszatértÚj-Spanyolországba,Tampico városában kikötve. Hamar leigázta a vidéket, és ugyanazon a helyen, ahol korábbanSanta Lucia áll, megalapította a „második Monterreyt”,San Luis Rey de Francia néven. Azonban egyJuan de la Magdalena nevű szerzetes orgazdaságért feljelentette az alapítót, aki így börtönbe került és ott is halt meg. Ennek következtében a település pusztulásnak indult, az Új León-i Királyság 8 évre elnéptelenedett.
Ezután Carvajal néhány társa, köztükDiego de Montemayor visszatért még egy időre, ám amikor őtCoahuila kormányzójának helytartójává nevezték ki, ismét távozott a területről. Végül 1596-ban tért vissza 12 család kíséretében, és ez év szeptember 20-án megalapította a mai várost,Ciudad Metropolitana de Nuestra Señora de Monterrey néven. A névadássalGaspar de Zúñiga y Acevedo előtt tisztelgett, aki agaliciaiMonterrei grófja volt, abban az időben Új-Spanyolország alkirálya.[2]
A település ezután lassú növekedésnek indult, eleinte földműveléssel, állattenyésztéssel és bányászattal foglalkoztak: mindez a helyi lakók igényeit elégítette ki. 1612-ben aztán egy óriási vihar elpusztította a helyiek kunyhóit, ezutánDiego Rodríguez, a királyság kapitánya egy kicsit átköltöztette a települést.Martín de Zevala, aki 1626 és 1664 között volt a terület kormányzója, új telepeseket, állatokat és eszközöket is hozott magával ide. A város ezután aTampico,Saltillo és a texasiSan AntonioMexikóvárossal történő kereskedelmének lebonyolításában vált fontos csomóponttá. A 18. század második felében azonban egész Új-León területéről, szinte minden faluból és városból emberek sokasága indult el, hogy benépesítseTamaulipast, így Monterrey környéke is szinte elnéptelenedett, de a század végére megint növekedésnek indult a népesség, többek között a maiTenerías városrész környékén létesültek újabb települések. A kereskedelmet ez idő tájt a csempészet és a vámhatóságok betelepítése pezsdítette fel.[3]
A függetlenségi harcok jórészt elkerülték a térséget, de azért itt is voltak hadi események. 1813. július 2-ánJosé Herrera támadta meg a várost, a piactéren felkelőket is agyonlőttek. A független Új-León állam 1824. május 7-én jött létre, fővárosa Monterrey lett. Az ezután állandósuló belpolitikai harcokat súlyosbította az USA 1846-osinváziója. Több csata után végül szeptember 24-én esett el a városközpontWilliam Worth tábornok támadása eredményeképpen. 1855-ben aLampazos de Naranjo községből visszatérőSantiago Vidaurri (aki ott hirdette ki a szabadság visszaállítására irányuló tervét, aPlan Restaurador de la Libertadot) szerezte meg az állam kormányzóságát. Ezután a város azÉszaki Hadsereg főhadiszállásává vált, azonban a kongresszusGaleana községbe települt át.
Azamerikai polgárháború idején Monterrey a gyapotszállítás fontos tranzitállomásává vált: a déli államokból Matamoros kikötőjébe szállított áru áthaladt a városon is. Szappan-, cukor-, és textilipari üzeme valamint malma mellé 1867-ben sör-, jég- és gyufagyárakat is építettek.Bernardo Reyes kormányzó idején (1885-1909) kiépült a vízvezeték- és öntözőhálózat, felépült a kormányzati palota, a fegyház, több emlékmű és a város közlekedését a mai napig meghatározó sugárutak egy része, bútor-, ruha-, acél-, üveg- és dohánygyárak létesültek. (Az 1898-ban a városba látogatóPorfirio Díaz elnök meg is dicsérte a kormányzót a fejlődésért.)[3]
1910-ben a későbbi mexikói elnököt,Francisco I. Maderót, aki az az évi választásokon nagy népszerűségre tett szert, Monterreyben tartóztatták le lázadás szervezésének és a hatóságok megsértésének vádjával, ésSan Luis Potosíban be is börtönözték. A forradalom során 1914. április 24-én érte támadás a várost, ezután a fejlődés megtorpant. Bár az 1920-as években még jelen volt a politikai indíttatású erőszak, mégis ez az évtized szolgált példaként az elkövetkező évek számára: ekkor alapították azUniversidad Autónoma de Nuevo León egyetemet, az állam történetével, földrajzával és statisztikáival foglalkozó intézetet(Sociedad Nuevoleonesa de Historia, Geografía y Estadística), azInstituto Tecnológico y de Estudios Superiores de Monterrey tudományos-technológiai intézetet, bevezették a társadalombiztosítást, csatornázták aSanta Catarina folyót, befejezték a város vízellátórendszerét és a kulturális életet is fejlesztették.
Később az agglomeráció terjeszkedése szükségessé tette a belső utcahálózat fejlesztése mellett elkerülő utak és többszintes csomópontok létesítését. Emellett a belvárost is átépítették, kialakítva aGran Plaza nevű teret, számos üzletközpont, oktatási, egészségügyi és szociális intézmények épültek.[3]
A város fő folyója aSanta Catarina, mely ugyan az év legnagyobb részében kiszárad, de az esős évszakokban áradásokat is okozhat. Régebben létezett egySanta Lucía nevű patak is, mely ivóvízzel látta el a környéken letelepedő első lakókat. A város keleti részén végigfolyik még egy kisebb folyóvíz, azArroyo de la Silla.[4]
Jellemző növényei: amezquite, különböző tölgyek,huizache-félék (ez több növénynemzetséget is jelent, pl. azakácia) és amaguey (agávé-féle). Állatvilága nem túl változatos: jelen vannak rókák, menyétek,oposszumok és többféle madár, köztük galambok.
Ásványkincsei között építőanyagok alapanyagai szerepelnek: mészkő, dolomit,kaolin, homok és gipsz.[4]
Éghajlata igen forró, gyakran szélsőséges: a hőmérséklet havi átlaga 14,4 °C (január) és 28,6 °C (július) között ingadozik, de előfordult, hogy januárban a havi átlaghőmérséklet 8,2 °C volt, júliusban pedig 34,8 °C-os hónapos átlagot is mértek már. A hőmérséklet éves átlaga 22,3 °C, az eddig mért leghidegebb érték -7,5 °C volt, a maximum rekordja pedig 48,0 °C. A legtöbb csapadék júniustól szeptemberig hull, az éves átlag 591 mm. Tavasztól őszig a nyugati és a délkeleti szelek a leggyakoribbak, télen északi szél is fúj.[5]
Időnként hurrikánok is elérik a várost: 2010-ben például az Alex névre keresztelt példány óriási pusztítást végzett Monterreyben, több mint 10 halálos áldozatot is követelve.[6] A havazás igen ritka jelenség, bár például egyszer 1967-ben 8 óra alatt 51 cm hó is hullott.[7]
A városban számos felhőkarcoló épült fel és a jövőben még többet terveznek építeni. Jelenleg a szűken vett Monterreynek 8 db 90 m-nél magasabb épülete van, de már épül mind közül a legnagyobb, a 47 szintesre (206 m magasra) tervezettPabellón M. A már megépültek közül legmagasabb a 2010-ben épült és 180 méteresCentro de Gobierno Plaza Cívica, második helyen azOficinas en el Parque Torre 2 irodaház áll, mely 1998-ban készült el és 115 m magas, míg a maga 111,4 méterre felnyúló magasságával harmadik helyre szorult a 2009-es építésűAVE Centro Médico Integral.[8]
Azonban az agglomerációban ezeken kívül is számos, az előbb említetteknél is magasabb felhőkarcoló látható illetve áll építés alatt, ezekről bővebb információ itt olvasható:Monterreyi agglomeráció.
Bár Mexikóban a népesség növekedése igen gyors, Monterrey községben jóval lassabb. A születések száma viszont így is messze meghaladja a halálozásokét: 2011-ben 22 790-en születtek és 8651-en haltak meg a városban. A 12 községből álló agglomeráció lakossága azonban a többi községnek köszönhetően igen gyorsan növekszik. Ezeket a változásokat szemlélteti az alábbi táblázat:[1]
Év
Lakosság (Monterrey község)
Lakosság (Monterreyi agglomeráció)
1990
1 069 238
2 666 809
1995
1 088 143
3 100 633
2000
1 110 997
3 374 361
2005
1 133 814
3 738 077
2010
1 135 512
4 089 962
A 15-29 év közöttiek aránya a városban 25,5%, ami valamivel az állami átlag (26%) alatt van, a 60 év felettieké viszont meghaladja azt: 12,1% a 8,9%-kal szemben.[9]
Monterrey az ország egyik legjelentősebb gazdasági központja. 1999-ben aFortune magazin egészLatin-Amerika üzleti szempontból legjobb városának nevezte.[6] Igen jelentős az acél- és cementipara (Cemex[10]), itt működik a Coca Cola (FEMSA[11]) és aCuauhtémoc sörfőzde üzeme is,[12] mely többek között aSol, aTecate és aDos Equis söröket is előállítja. Emellett jelen van többek között a petrolkémiával, élelmiszerekkel, telekommunikációval és autóalkatrészekkel is foglalkozó Alfa, a dán játékgyártó, a LEGO,[13] a telekommunikációs Axtel cég, az üveggel foglalkozó Vitro, az ágyakat és matracokat gyártó Selther, az élelmiszeripari Gruma, és a pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó Banorte.
Három fő vasútvonal érinti Monterreyt: a Nuevo Laredo -Mexikóváros közötti, aTampicóba induló és a Mazatlánba induló.
A városban két metróvonal (nevük:Metrorrey) üzemel: az 1-es vonal az északnyugati és a keleti részt köti össze a városközponttal, a 2-es vonal észak-déli irányban szeli át a várost. A két metró útja aCuauhtémoc állomáson keresztezi egymást.[14]
A szűken vett Monterreyben 2011-ben 489 493 autót és 4770 kamiont tartottak számon.[9]
Palacio del Obispado – püspöki palota: 1787-ben építtette Rafael Verger, a monda szerint egy éhínség után munkát adva ezzel a szegényeknek.
Szeplőtelen fogantatás székesegyház – a templom aZuazua ésPadre Jardón utcák sarkán áll. 1663-ban kezdték építeni, 1735-ben már állt a főhajója, 1791 körül fejezték be.
Capilla de los Dulces Nombres – egy 1850-ben épült kápolna, aMatamoros és aDr. Coss utcák sarkán áll.
Antiguo Palacio Municipal de Monterrey – aZaragoza és aCorregidora utcák találkozásában áll. 1789-ben kezdték el építeni, ma a városi múzeum működik benne.
Edificio del Colegio Civil – 1870-ben épült aColegio Civil utcában.
El Golfo vasútállomás – a 19. század végén épült, aColón ésEmilio Carranza utcák találkozásánál áll, aMexikói-öböl felé vezető vasút végállomása volt.
Casa del Campesino – eredetileg a kormányzó palotája volt, utána kórház.
1984-re készült el aFaro del Comercio nevű, közel 70 méter magas emlékmű a helyi kereskedelmi kamara alapításának századik évfordulójára. A tetején elhelyezett lézer éjszaka látványos fényekkel világítja be az eget.[15]
Museo de Monterrey – nem egyszerű múzeum, hanem valóságos kulturális központ, rendezvényekkel. Művészeti kiállítása mellett érdekes a mexikóibaseball hírességeit bemutató részlege is. A kiállítás aCuauhtémoc sörfőzde kertjében működik.
Museo Regional de Nuevo León – a püspökség dombján található, mely a város egyik legjobb kilátópontja. Látványos fény- és hangjátékairól is ismert.[4]
Museo de Arte Contemporaneo (MARCO) – kortárs művészeti múzeum, egész Latin-Amerika legjelentősebb ilyen jellegű intézménye. 1991-ben nyitotta meg kapuit, azóta évente 3-4 időszaki kiállításnak is otthont ad, gyermekek számára is sok programot rendeznek. ÉpületétRicardo Legorreta tervezte, előtte pedigJuan Soriano hatalmas, 4 tonnás galambszobra áll. A múzeumhoz tartozik még konferenciaközpont, könyvtár, mozi, színház, üzletek és kávézók.[16]
Museo de Historia Mexicana – az 1994-ben nyílt múzeum az ország történetét mutatja be, szokták „a mexikóiság múzeumának” is emlegetni.
Museo del Noreste (MUNE) – 6 teremben, 1600 m²-en mutatja be a környező mexikói államok ésTexas történetét, 2007-ben nyílt meg.
Museo del Acero Horno 3 – egy 1965-ben alapított acélgyárat mutat be, melynek 3. számú kohója 1500-2000 tonna kapacitású volt. Miután a gyár megszűnt, 2007-ben avatták fel benne ezt az érdekes múzeumot.[17]
Planetario Alfa – különleges futurisztikus formájú épület: egy 63°-ban megdöntött henger, mely 40 méter átmérőjű és 34 méter magas. Különféle kiállításokat tartalmaz (köztük régészetit is), valamint egy kb. 400 férőhelyesIMAX-mozit. Közelében egy csillagvizsgáló is működik.[18]
Centro de las Artes Pinacoteca de Nuevo León – képtár, ingyenes belépéssel.[19]
A városban több hagyományos ünnepséget szerveznek évente. Március 21-énBenito Juárez születésnapját ünneplik, de egyúttal tavaszváró felvonulást is tartanak a város beöltözött óvodásai, április 30-án pedig gyermeknapot rendeznek. Mexikó függetlenségének napján, szeptember 15-én pedig zenés-énekes-játékos mulatságot tartanak a főtéren, az állam kormányzója e napon minden évben jelképesen kikiáltja a függetlenséget, másnap pedig katonai felvonulással tisztelegnek a régi események előtt. Szeptember 20-án a városalapítás évfordulóját, október 31-én pedig álarcos bulikkal aboszorkányok éjszakáját ünneplik. November 20-án, a forradalom évfordulóján ugyancsak katonai felvonulást, december 12-én pedig vallási ünnepet tartanak: ekkor ünneplik aGuadalupei Szűzanya napját, vallásos előadásokkal és misékkel, de egyúttal zenés mulatságokkal is egybekötve.
Régen gyakran szólalt meg ezen a vidéken együtt az ősi ütőhangszer, ateponaztli és a régi fúvós hangszer, achirimía. Ennek továbbéléseként atamborilerók ma is gyakran zenélnek dobon és klarinéton, leginkább apolka, ahuapango, achotíz, aredoba és ajota ütemeit játsszák. Újabb születésű és egész Új-Leónban népszerű stílus, amikor harmonikán,bajo sextón és nagybőgőn zenélnek együtt.
A város kézművesei között ma is találhatunk szíjgyártókat, fazekasokat, modern keramikusokat, üvegfújókat, kristálymetszőket, kovácsokat, papírvirág-készítőket,ixtleszőnyeg-készítőket és fafaragókat.[4]
A város legkedveltebb sportja a labdarúgás: jelenleg két csapata is azelső osztályú bajnokságban szerepel: aRayados de Monterrey és az egyetemi csapat, aTigres (más névenUANL).[20] A két csapat klasszikus rangadója aClásico Regiomontano.[21] ARayados eddig 4, aTigres 6 bajnoki címet szerzett.
2009-ben indult útjára az „international” kategóriájú női tenisztorna, aMonterrey Open.Babos Tímea 2012-ben ezen a versenyen szerezte meg pályafutása első WTA-győzelmét,[22] majd 2013-ban párosban is nyert.[23]
