A helység lakosságának több mint 50%-a montenegrói anyanyelvű
A helység lakosságának kevesebb mint 50%-a montenegrói anyanyelvű
A helység lakosságának több mint 50%-a szerb anyanyelvű
A2011-ben elvégzett népszámlálás alkalmával a 620 029 személyből álló összlakosságból 278 865 személy, azaz a lakosság 44,98%-a montenegróinak vallotta magát, miközben 178 110-en (28,73%) szerbnek. Ami a nyelvet illeti, 265 895-en (42,88%) jelölték meg a szerbet anyanyelvükként, és 229 251-en (36,97%) a montenegróit. Következésképpen, a montenegróiak egy része szerbül beszélőnek tekinti magát.[4]
Vannak még statisztikai adatok a montenegróiakról a következő országokban:
A montenegrói nyelv fogalmának hívei ugyanakkor Montenegró függetlenségének hívei is. Amikor a montenegróiPEN-központhoz tartozó értelmiségiek a Montenegrói Köztársaság1992-es alkotmánya ellen tiltakoztak, amelyben a szerb volt megjelölve hivatalos nyelvként, fő érvük az volt, hogy minden nemzetnek joga van saját nyelvhez. Ezt megerősítendő, a horvát és a bosnyák nyelv példáját hozták fel. Nem tagadták, hogy a montenegrói ugyanahhoz aközép-délszláv diarendszerhez tartozik, mint a többi három nyelv, de azt követelték, hogy nyelvüket hivatalosan montenegróinak nevezzék.[12]
A montenegrói nyelv eszméjének legfőbb szószólójaVojislav Nikčević(wd) volt, aNikšići Egyetem professzora, aki1968 óta foglalkozott ezzel. Ugyancsak ő volt a szerzője az első montenegrói nyelvre vonatkozó normatív munkáknak (lásd lentebb#A montenegrói nyelv intézményesítése). Támogatói közé tartoztak Vuk Minić, Sreten Zeković,Jevrem Brković(wd), Rajko Cerović stb.[13]
Egyik érvük a „montenegrói nyelv” szócsoport létezése többé-kevésbé régi dokumentumokban.
A montenegrói nyelv első megemlítéseVuk Stefanović Karadžićtól származik, aki egyébként azt vallotta, hogy az egész közép-délszláv területen beszélt nyelv a szerb.1837-ben leírta egy1813-ban Montenegrót látogatófrancia ezredes szavait, aki azt hitte, hogy a „montenegrói nyelv” agörög nyelv egyikdialektusa.[14]
1857-ben,Ljubomir Nenadović(wd) szerb író a következőket jegyezte meg egy montenegrói utazás kapcsán: „Minden iskolában a nyelv a montenegrói, ami különbözik attól a szép elismert nyelvtől, amelyre aBiblia le van fordítva.[15] Ha a montenegróiak így folytatják iskoláikban, akkor száz év múlva a két nyelv között nagyobb különbség lesz, mint aportugál és aspanyol között.”[16]
A „montenegrói nyelv” elnevezés egy másik szerb írónál is megjelent.Simo Matavulj(wd) idézte egy montenegrói szavait, aki azt mondta, hogy a legjobb szerb színészek sem tudnak beszélnipo naški („a mi nyelvünkön”),čisto crnogorski („tisztán montenegrói nyelven”).[17]
Helén, montenegrói hercegnő, aki1896-banOlaszország királynéja lett, Janjić szerb miniszterrel beszélgetett egy alkalommal, aki megdicsérte a szép szerb beszédéért. A királyné azt válaszolta neki, hogy montenegrói nyelven beszél.[18]
AzEncyclopædia Britannica1911-es kiadása is montenegrói nyelvről ír, bár rögtön megjegyzi, hogy ez gyakorlatilag azonos a szerbhorváttal.[19]
A montenegrói nyelv eszméjének ellenzői ugyanakkor a Szerbiával való egység hívei is, például Mihajlo Sćepanović,[20] Branislav Brborić, Slobodan Remetić, Drago Ćupić,Mato Pižurica(wd)[21] ésRanko Bugarski(wd)[22] nyelvészek. Fő érvük az, hogy nincs jelentősebb különbség a Montenegróban és a Szerbiában beszélt nyelv között.
Más érvük az, hogy az egésztörténelmük során a montenegróiak általában szerbeknek tekintették magukat, bár országuk hosszú időszakokban független volt. Valóban, Montenegrónak sikerült megőriznie autonómiáját azOszmán Birodalom keretén belül, sőt, gyakorlatilag független lett a17. század végén, miközben Szerbia ténylegestörök megszállás alatt állt, mielőtt a19. század elején autonóm lett. A két ország függetlenségét az1878-ban megtartottberlini békekongresszuson ismerték el, és Montenegró1918-ig volt független, amikor aSzerb–Horvát–Szlovén Királyság (a későbbiJugoszlávia) része lett. Az, hogy a montenegróiak általában szerbeknek tekintették magukat abból is kitűnik, hogy az1911-es oktatásügyi törvény értelmében kötelező volt a szerb állami vagy magán elemi iskola, és a legfontosabb tantárgyak között a szerb történelem és a szerb nyelv volt.[23]
Általában a volt Jugoszlávián kívüli nyelvészek, akik nem érzelmileg közelítik meg a kérdést, világosan elkülönítik a szociolingvisztikai szempontot a tisztánnyelvészetitől. Például Paul-Louis Thomas professzor, aPárizs-Sorbonne Egyetem tanára, akinek szakterületei hivatalosan a „bosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv és irodalmak (BHMSz)”,[24]2001-ben elfogadta a montenegrói nyelv fogalmát, megjegyezve, hogy ez csupán a szociolingvisztika területéhez tartozik, és hogy nyelvészeti szempontból a szerbhorvát nyelv fogalmat preferálja, mely már meghonosodott a nyelvészetben.[25]
A montenegrói nyelv normáinak kialakítása1997-ben kezdődött, amikor megjelent az elsőhelyesírást szabályozó munka.[26] Ezt az elsőnyelvtan követte.[27]
2003-ban megalakultCetinjében a Montenegrói Nyelv és Nyelvészet Intézete, Vojislav Nikčević igazgatása alatt. Ez kormányon kívüli szervezet volt, de a művelődésügyi minisztérium támogatta anyagilag.
2004-ben a kormány módosította az iskolák tantervét, így az addig „szerb nyelv” elnevezésű tantárgy neve „anyanyelv (szerb, montenegrói, horvát, bosnyák)” lett.[28]
A függetlenségről szóló népszavazás és a függetlenség kikiáltása után,2007.október 22-én elfogadott új alkotmány hivatalos nyelvként a montenegróit nevezte meg.
2008-ban az oktatásügyi minisztérium bejelentette, hogy az iskolai tankönyveket2009-től már montenegrói nyelven nyomtatják. Ugyanabban az évben megalakították A montenegrói nyelv sztenderdizálásának a tanácsát.[30]
2009-ben megjelent a helyesírást szabályozó hivatalos dokumentum (lásd#Források).
2010 augusztusában a kormány elfogadta a hivatalos montenegrói grammatikát, és az ezt összefoglaló kötetszeptember 4-én jelent meg (lásd#Források).
2016 áprilisában megjelent a montenegrói nyelv első szótárának első kötete, a Montenegrói Tudományos és Művészeti Akadémia kiadásában,[31] amely felháborodást keltett. Egyrészt az előbb megjelent helyesírást és grammatikát szabályozó munkák egyik fő szerzője, Adnan Čirgić nyelvész szerint tudománytalan,[32] másrészt a montenegróimuszlimok (bosnyákok ésalbánok) őket sértő,soviniszta elemeket találtak benne, és 114 montenegrói muszlim és nem muszlim értelmiségi nyílt levélben kérte a kötet visszavonását.[33]
Még 2008-ban a montenegrói hivatalosságok kérelmet nyújtottak be azISO 639 bizottságához kód megadása érdekében a montenegrói nyelvnek. Ezt a bizottság elutasította azzal, hogy nem tekinti a montenegróit másnak, mint a szerb nyelv egyik változatának, majd2015-ben a montenegróiak teljes dokumentáció mellékelésével felújították a kérelmet, és hosszas procedúra után2017 decemberében az ISO 639 megadta a nyelvnek a [cnr] kódot.[2][3]
A montenegrói nyelv sztenderdizálását két vonáskategória alapján végzik. Ezek egyrészt aštokavski dialektus azon vonásai, melyek közösek a bosnyákok, a horvátok, a szerbek és a montenegróiak nyelvhasználatában, másrészt pedig a montenegróištokavskinyelvjárások közös vonásai.[34] Ezek három csoportot alkotnak: délkeleti, északnyugati és aSzandzsák Montenegróhoz tartozó részében beszéltek.[35] A montenegrói sztenderdnek nemcsak mind a három többi sztenderddel vannak közös vonásai, hanem egyesek csak a horváttal közösek, mások pedig csak a szerbbel.
A montenegrói sztenderdben is megvannak adiarendszerhez tartozó többi sztenderdben találhatófonológiai vonások (lásdHorvát nyelv ésSzerb nyelv). Ezek mellett normaként adja meg a horvátban is szabályos(i)jekavski kiejtést, valamint néhány csak a montenegróira jellemző vonást.
Normaként van megszabva ajekavski kiejtés okoztapalatalizáció.[36] Ez két specifikusmássalhangzót produkál, a /s/ és a /z/ ilyen palatalizációja nyomán:
[ɕ] (alveolopalatális, zöngétlen réshang), például aśever ['ɕever],(horvátul)sjever,(szerbül)sever ’észak’ szóban;
Két másik mássalhangzót is kivált ajekavski palatalizáció, melyek megvannak ugyan a többi sztenderdben is, de nem az ilyen típusú palatalizáció által okozottak:
t >ć:poćernica,(horvátul)potjernica,(szerbül)poternica ’letartóztatási parancs’;
d >đ:đevojka,(horvátul)djevojka,(szerbül)devojka ’lány’.
A montenegrói sztenderd elfogadja ugyanakkor e négy mássalhangzó horvát sztenderdbeli megfelelőit is:sj,zj,tj,dj.[37]
Az(i)jekavski kiejtés általában közös a horvát sztenderddel, de a montenegróiban azije, kétszótagban kiejtett hangcsoport olyan szavakban is szabályozott, amelyekben nincs meg a horvátban. Példák:[38]
A /l/ kiesése ahímneműfőnevekalanyeset egyesszámú alakja végéről /o/ után a szerb sztenderddel közös:so,(szerbül)so,(horvátul)sol ’só’.
Azao hangcsoport, mely például acselekvő melléknévi igenév hímnem egyes számú alakjának végén található, egyes nyelvjárásokbana-ra redukálódik, másokbano-ra:reka sam, illetvereko sam vs.rekao sam. Ezek a jelenségek csak néhány területre korlátozottak, ezért nincsenek normaként elfogadva.[39]
Akárcsak a szerb nyelvet, a montenegróit is mindcirill, mindlatin ábécével írják, amit az alkotmány is rögzít. A21. században egyre inkább a latin ábécét használják.[40] Mindkét ábécé ugyanaz, mint a szerb nyelvben használt (lásdSzerb nyelv. Kiejtés és írás), azzal a különbséggel, hogy a montenegrói ábécében kettővel többbetű van, a két sajátosmássalhangzó írására. Ezek a latin ábécében aŚ és aŹ, ugyanazok, mint alengyel nyelv írásában, mely nyelvben ugyancsak megvannak az illető mássalhangzók. A cirill ábécében e betűk megfelelői aĆ, illetve aЗ́.[41] Mivel a megfelelő mássalhangzókjekavski palatalizáció nélküli változatai is elfogadottak, ezek írásasj-ként (cirillcj), illetvezj-ként (cirillзj) is elfogadott.[37]
Akárcsak a szerb nyelvben, az idegen tulajdonneveketfonetikusan írják át a latin ábécével is, kivéve a postai használatban. Egyes esetekben, amikor szükségesnek tartják, például térképeken, fonetikusan is, és mellette úgy is, mint az eredeti nyelvben írhatók, ha ez a latin vagy a cirill ábécét használja.[42]
A montenegrói sztenderdalaktan ésmondattan csak néhány sajátossággal rendelkezik a diarendszerhez tartozó többi sztenderdhez viszonyítva (lásdSzerb nyelv. Grammatika).
Egyes sajátos alakok azije hangcsoport a montenegróiban nagyobb gyakoriságának tudhatók be. Ezért abiti létigekijelentő módegyes számtagadott alakjai csakije-vel vannak szabályosakként elfogadva:nijesam,(horvátul) és(szerbül)nisam ’nem vagyok’.[43]
fesztelenni vs. szokásosnam „nekünk”, fesztelenne vs.nas „minket”;
vi vs.vam „nektek”,ve vs.vas „titeket, magukat, önöket”;
afőnévi igenévképzőjei nélkül:Idem maloodmorit vs.Idemse maloodmoriti „Megyek pihenni egy kicsit”;[46]
a visszaható névmás gyakori elhagyása (az előbbi példa).
A fesztelen regiszter egyes vonásai megvannak a mai szépirodalomban is, de a szokásos regiszterben, a hivatalos nyelvezetben és a publicisztikáéban nem. Ilyenek például:
A fesztelen regiszterben használják a folyamatos múlt időt, amely a diarendszer többi nyelvében csak irodalmi,archaikus színezettel:Jedni seigrahu, drugirazgovarahu… ’Egyesek játszottak, mások beszélgettek…’[47]
Ebben a regiszterben van egypotencijal imperfekta ’folyamatos múlt feltételes alakja’ nevű igealak, amely ahtjeti (šćeti változattal is) ’akarni’segédige folyamatos múltú alakjából és a lexikális (fogalmi) jelentésű ige főnévi igenevű alakjából képződik. Ez amagyarfeltételes mód múlt idejének felel meg pontosan. Ezzel szemben a szokásos regiszterben a feltételes mód nevű alakot használják, melynek jelen idejű és múlt idejű jelentése is van:Hoćah vamse javiti da sam imao vremena vs.Javio bih vamse da sam imao vremena ’Adtam volna hírt magamról nektek/magának/önnek/maguknak/önöknek, ha lett volna időm’.[48]
Egyes, a régi montenegrói irodalomban használtkötőszók mára csak a fesztelen regiszterben maradtak fenn:
↑Az adatok forrása:Zavod za Statistiku (a montenegrói statisztikai hivatal 2011. július 12-i közleménye a népszámlálás eredményéről. (Hozzáférés: 2018. április 30.)
↑A 2011-es népszámlálás adatai, 21. o. (Hozzáférés: 2019. április 13.). Megjegyzendő, hogy a szerb hatóságok nem végezték el a népszámlálástKoszovóban is. Itt ezt a helyi hatóságok tették.
↑AbelgrádiLetopis Matice srpske folyóiratban1898 és1903 között folytatásokban megjelentBilješke jednog pisca (Egy író jegyzetei) című befejezetlen életrajzában (Montenegrina) (Hozzáférés: 2018. április 30.).
↑Aleksandar Manić.Crnogorski na SorboniArchiválva2016. szeptember 14-i dátummal aWayback Machine-ben (A montenegrói nyelv aSorbonne-on) (interjú Paul-Louis Thomas-val).Glas javnosti. Belgrád. 2001. június 5. (Hozzáférés: 2018. április 30.).
↑Nikčević, Vojislav P.Pravopis crnogorskog jezika (A montenegrói nyelv helyesírása).Cetinje: PEN-központ. 1997
↑Nikčević, Vojislav P.Gramatika crnogorskog jezika (A montenegrói nyelv grammatikája).Podgorica: Dukljanska akademija nauka i umjetnosti.2001.
↑(angolul) Mirko Boskovic.Montenegro Says Farewell to ‘Mother Tongue’ (Montenegró búcsút mond az 'anyanyelv'-nek). BalkanInsight.com. 2010. szeptember 14. (Hozzáférés: 2018. április 30.).
↑Međunarodni naučni skup Norma i kodifikacija crnogorskog jezika. Zbornik radova („A montenegrói nyelv sztenderdizálása” nemzetközi tudományos konferencia. Közlemények gyűjteménye). Cetinje: Institut za crnogorski jezik i jezikoslovlje. 2005.
↑Adnan Čirgić.Rječnik CANU – crnogorskoj nezavisnosti na dar (Az MTMA szótára – ajándék a montenegrói függetlenség jubileumára).Matica. 2016. 66. sz. 526–532. o. (Hozzáférés: 2018. április 30.).
Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip.Gramatika crnogorskoga jezika (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2010.ISBN 978-9940-9052-6-2 (Hozzáférés: 2018. április 30.)
Lingua Montenegrina (Montenegrói nyelv) – nyelvészeti, irodalmi és művelődési folyóirat (Hozzáférés: 2018. április 30.)
(angolul) Lowen, Mark.Montenegro embroiled in language row (Nyelvi csetepatéba keveredett Montenegró). BBC News. 2010. február 19. (Hozzáférés: 2018. április 30.)
Montenegrina – Montenegrói kulturális portál (Hozzáférés: 2018. április 30.)
A kereszt (†) a beszélő híján kihalt nyelveket jelöli. A csillag (*) mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotát, közös ősét, régebbi fázisát. Külön félkövérrel emeltük ki az olyan nyelveket, melyekből több leánynyelv ágazik el, és a hatásuk kiemelkedően jelentős.
Ez a sablon azeurópaikontinensen (szigorúan véve aBalti-tenger és aFehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és aDonazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyiknyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyankihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként:korni,lív,manx.
