Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Nem tévesztendő össze a következővel:Moldva (régió). |
 | A „Moldva” lehetséges további jelentéseiről lásd:Moldova (egyértelműsítő lap). |
| Moldvai Fejedelemség | |||||||||
Țara Moldovei 1346 –1859 | |||||||||
| |||||||||
 | |||||||||
A jelenkoriMoldova A jelenlegUkrajnához tartozó területek ARomán Királyság további területei | |||||||||
| Általános adatok | |||||||||
| Fővárosa | Szeretvásár (1343–1388) Szucsáva (1388–1564) Jászvásár (1564–1859) | ||||||||
| Terület | 94 100 km² | ||||||||
| Népesség | *250 000–600 000 (15. században *1 463 927 (1959) fő | ||||||||
| Hivatalos nyelvek | görög (kulturális nyelv) Óegyházi szláv (A 16. században) Moldáv | ||||||||
| Beszélt nyelvek | Román Ukrán | ||||||||
| Vallás | ortodox Római katolikus izraelita | ||||||||
| Pénznem | tallér | ||||||||
| Történelem | 1346 - A Moldvai Fejedelemség alapítása 1859február 5. - Egyesülés Havasalföldel | ||||||||
| Kormányzat | |||||||||
| Államforma | Fejedelemség AzOszmán BirodalomVazallusa (1514-1859) | ||||||||
| Uralkodó | fejedelem 1346–1353 (első)Dragoș 1859–1862 (utolsó)Alexandru Ioan Cuza | ||||||||
| |||||||||
 AWikimédia Commons tartalmazMoldvai Fejedelemség témájú médiaállományokat. | |||||||||
Moldva (románul:Moldova, nem összekeverendő a maiMoldova állammal) egykori fejedelemség, később egyikeRománia történelmi tartományainak,Havasalföld (Olténiával együtt) és a tengerpartiDobrudzsa mellett. Régen Havasalfölddel együtt, összefoglalóanOláhország névvel is illették. A14. században független ország volt.1859-ben indult meg az egyesülése Havasalfölddel, így jött létre Románia.
Az északi és délkeleti része, tehát aCsernyivci terület és aBudzsák ma Ukrajnához tartozik, a nyugati fele, tehátMoldva ma Románia része.
Románia északkeleti részén található. Jelenleg két részből áll: a romániai Moldva és aSzovjetunió felbomlása után az1990-es évek elején függetlenedettMoldova (Moldovai Köztársaság, régi szovjet nevén Moldávia), ez utóbbiChișinău (Kisjenő) fővárossal. A két területet aPrut folyó választja el egymástól, amely egyben természetes államhatárt képezRománia ésMoldova között.A történeti Moldva területét nyugaton aKeleti-Kárpátok, keleten aDnyeszter folyó, délen aDuna-delta és aMilcov (Milkó) folyó határolja.
AKeleti-Kárpátok és aPrut folyó között az északnyugat-délkeleti irányban húzódó dombvidéken terül el. Felszínének alkotóelemei harmad- és negyedkori üledékek; elsősorban mészkő, agyag, homok, homokkő konglomerátumok. A dombvidék jelenlegi arculatát a kéregmozgás és a folyóvizek eróziós hatása alakította ki. A harmadidőszaki eredetű, összetöredezett és felboltozódott medence felszínét a folyóvizek darabolták fel; a természeti erők munkájának eredménye a hegyekkel és medencékkel tagolt tájszerkezet.
A Moldvai-dombvidék vagy Moldvai-fennsík (Podișul Moldovenesc) domborzati sajátosságai alapján három nagyobb egységre tagolható:Suceavai-,Bârladi-dombvidék ésMoldvai-mezőség.
Moldva területe is a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik. Folyóinak vizét aSzeret (Sirețul) és aPrut folyó gyűjti össze. A két folyó közül a Szeret a bővebb vizű, ez a folyó egyesíti aKeleti-Kárpátok vizeinek jelentős részét. Mindkét folyó az országhatáron kívül ered, sGalacnál ömlenek aDunába. Ezenkívül Moldva jelentősebb folyói még a Szeretbe ömlőSzucsáva,Moldova,Aranyos-Beszterce (Bistrița),Tatros (Trotuș),Putna,Bârlad, valamint aPrutba ömlőJijia. A folyók vízszintje erősen ingadozó; a nyári aszályok és a kora nyári esőzések között néha sokszoros lehet a vízhozam különbsége.
A Moldva területén élő növényzet a Kárpáti-flóratartomány része, mely jellegét tekintve a közép-európai flóraterülethez kapcsolódiik.
Moldva növénytakarójának legnagyobb részét egykor erdős, ligetes sztyepp alkotta, dombos tájait sűrű tölgyesek, a folyók mentét ligeterdők, aSzeret és aPrut torkolatvidékét pedig nagy kiterjedésű mocsári erdők borították. Az ebből mára még megmaradt ősi erdőmaradványokat napjainkra természetvédelmi területekké nyilvánították.
A tölgyerdők helyét többnyire nyír-, gyertyán-, rezgőnyár- és juharfák, míg a folyók mentét fűz- és nyírfaligetek foglalták el.A Moldvai-dombvidék déli és nyugati lejtőinek megmaradt tölgyesei itt-ott még 950 méter magasságban is megélnek, ahol juhar, szil, gyetyán és hárs társaságában fordulnak elő. A Keleti-Kárpátok külső homokkő zónáját pedig bükkerdők borítják. Az 1000 méternél magasabb vidékeken összefüggő lucfenyvesek, az 1500 méter fölötti részeken pedig törpefenyő, boróka és áfonya a legjellegzetesebb növény.
Állatvilága is igen változatos. Az erdei állatok közül gyakori a szarvas, őz, vaddisznó, mókus, de nem ritka a medve, a róka, a farkas, a hiúz és a vadmacska sem.
Madárvilágát az erdőkben többnyire a harkály, pinty, a sas, fakókeselyű, a héja és a karvaly jellemzi. A sztyeppek többnyire szegényebb állatvilágának legjellegzetesebb lakói a rágcsálók, de a ragadozók közül főleg a farkas, róka, borz ezeken a helyeken is élnek.
Rendkívül gazdag a folyók és a tavak halállománya is.
Moldva területe a837 körüli időktől895-ig magyar törzsek szálláshelye volt, majd900 körül abesenyőkJyla (Gyula) törzse települt ide, későbbúzok, komán-kunok nyomultak be a területre.
A11. század végén a fekete és fehérkunok (kománok) és kevés besenyő maradványnépesség lakta Moldvát. Ez időtől kezdve nevezték a Don és a Duna közét latinulCumaniá-nak, míg a keleti forrásokban Kipcsaknak. Ekkoriban Dél-Ukrajna, Moldva és Havasalföld (a későbbi Ó-Románia) térségekun-komán törzsek lakóterülete volt egészen1223-ig, miután több menekülő kun törzs Moldvába, azÁrpád-kori Magyarországra szorult össze, a magyar király függősége alá kerülve. Részükre alapítottaII. Endre király ésRóbert esztergomi érsek1227-ben a dél-moldvaiMilkó római katolikus püspökséget. A Magyar Királyság Kárpátokon túli peremterületeire már a12. század közepétől olyan magyar népelemek is áttelepedhettek, amelyek aszászok Kelet-Erdélybe telepítésekor kiszorultak onnan. E csángó-magyarok lelki gondozását is a milkói kun püspökségláthatta el.
1239-ben, atatárjárás hírére a moldvai kunok zöme betelepült a magyar Alföldre, de királyuknak amuhi csata előtt Pesten történt megölése miatt átköltöztekKonstantinápoly közelébe, a védettebb Trákia területére.
AKárpátok és aDnyeszter közötti területeken aközépkor folyamánszlávok,románok,magyarok,besenyők,kunok,németek,jászok,lengyelek laktak.
A9. században Moldva területe valószínűleg a magyarhonfoglalás előttiEtelköz része volt. Feltehetően a magyar honfoglalás után a területen határőrzőként hagyott magyarok alkották a későbbi moldvaicsángók (moldvai magyarok) magját. A10. század eleje és1071 között a területPacinakia, azaz Besenyőország része, majd 1071 és1241 közöttKunországhoz(Cumania) tartozott. A románokat az első dokumentumokvlachok(volohi) néven említik.
A13. században és a14. század elején lassú magyar terjeszkedés kezdődött Kunország felé. A középkori moldvai magyarság legnagyobb részét egy tudatos birodalmi politika keretébenII. András ésIV. Béla telepítette a térségbe aMagyar Királyság területéről. Ennek egyfelől az volt a célja, hogy Magyarország keleti határait megerősítse, másfelől hogypápai közbenjárásra az ezen a vidéken élőpogány kunokatkeresztény hitre térítse.
Atatárjárás idején aFekete-tenger északi vidékén fekvőalán állam elpusztult. Lakóinak egy része, ajászok (saját nevükönalánok) a szintén megsemmisült Kunország keleti részére, a mai Moldva és Havasalföld területére vonultak. Nagy létszámukat mutatja, hogy1283 körül a bizánci császár a birodalma határainak védelmére 10 000 jászt telepített le aBizánci Birodalom határvidékére. A mai Moldva egész területétAlani névvel jelöliAngelino Dulcert1330-as években készített térképe. Más 14. századi források a területet mint alán fejedelemségeket írják le. A jászok a kunoktól eltérően tartós településeket hoztak létre, és életmódjukban is különböztek tőlük. A délről betelepülő románokkal (vlahokkal) nagyon hosszú ideig éltek együtt ezek a népek. A vlahokkal lassan olvadtak össze török (besenyő, kun, tatár), jász, magyar, szláv és német csoportok, melyekből a moldvai románság született.
Később a magyar királyok atatárok ellen aSzeret folyó partján újabb magyar telepesekből álló határőrvonalat telepítettek: a maiSzucsávától Bákóig aSzamos völgyéből, délre pedig aSzékelyföldről származókat. A magyarokon kívül a magyar királyok jelentős számú németet is telepítettek Moldvába. A kereskedelmi utak mentén számos városi jellegű település alakult ki. A legrégibbekBákó(Bacău),Jászvásár(Iași),Németvásár(Târgu Neamț),Karácsonkő(Piatra Neamț), aDuna torkolatánál fekvőKilia (románul:Chilia) és aDnyeszter mentiDnyeszterfehérvár (románul:Cetatea Albă) voltak.
A tatárok a 14. században is gyakran betörtek Moldvából Erdélybe és végigrabolták az erdélyi városokat.Nagy Lajos magyar király a megerősödött Magyarország élén 1345-ben elhatározta, hogy megtisztítja Moldvát a tatároktól. A háborúban az erdélyi székely és magyar csapatokon kívülmáramarosi románok is részt vettek, élükönDragoșmáramarosi román vajdával. A tatárok kiszorítása után Nagy Lajos határőrvidéket szervezettBaia székhellyel Erdély védelmére és annak élére Dragoșt helyezte. Ő lett Moldva első vajdája a magyar király hűbéreseként. Utána fia, majd unokája, Balk következett, őt azonban megtámadta a máramarosi románok új vajdája,Bogdán. Ez a támadás a magyar király elleni lázadást jelentette, így Bogdánt megfosztották máramarosi birtokaitól és a vajdaságától. Bogdánnak azonban Moldvában 1359-ben sikerült legyőznie Balk vajdát, Nagy Lajos hűbéresét, és független román fejedelemséget alapított. Nagy Lajos több kísérletet tett Balk visszahelyezésére, de ezek sikertelenek maradtak. 1365-re Bogdán helyzete megszilárdult, a magyar király hallgatólagosan elismerte Moldva függetlenségét. Bogdán elkobzott máramarosi birtokait és vajda méltóságot kárpótlásul Balknak adományozta.[1]
Moldva fővárosaJászvásár lett. Az ország központosításaAlexandru cel Bun (1400-1432) nevéhez fűződik. A magyar uralom lerázása után azonban nyomban alengyelek, majd alitvánok is megpróbálták a területet saját uralmuk alá vonni. Moldvának folyton harcolnia kellett a tatárokkal. Alexandru1402-ben alengyel királyt ismerte el hűbérurául, és segített neki megnyerni agrünewaldi csatát anémet lovagrend ellen.
A jász népnév Bogdán vajda államalapítása után nem fordul elő többé a területre vonatkozó forrásokban, tehát Moldvából eltűntek a jászok, beolvadtak a románokba. Jászvásár városa azonban a mai napig is őrzi nevüket. A középkori magyar és német telepeseknek az utódai a moldvaikatolikusok. Egy néhány ezer fős csoportjuk, aSzeret folyó mentén,Románvásár(Roman) közelében élő „északi csángók” még ma is beszélik amagyar nyelv középkori vonásokat mutató,nyelvújítás előtti változatát. Ez ma a magyar nyelv egyetlen önálló regionálisdialektusa.
A független Moldvai Fejedelemség kezdetben csak aMoldova(wd) folyó környékére terjedt ki. Fél évszázad alatt az új állam határai elérték a Dunát és aFekete-tengert, Bogdán és utódai lassanként bekebelezték a kisebbkenézségeket. Kialakult a helyi birtokos nemesség, abojárok osztálya, a lakosság túlnyomó része pedig jobbágy lett.[2]
Moldva gazdasági és ebből fakadóan állami létében nagy szerepet játszott az átmenő kereskedelem. A területen már az új fejedelemség megalapítása előtt is nemzetközi kereskedelem folyt az erdélyi szászok és lengyelországi kereskedők révén; aHanza-szövetség kereskedői is közlekedtek erre a Fekete-tenger parti kereskedővárosok felé. A moldvai állam biztosította a kereskedők védelmét, cserébe jelentős jövedelmet húzott a forgalomból. E jövedelem vonzotta a magyar és a lengyel király érdeklődését is, akik közül végül Lengyelországnak sikerült hűbéresévé tenni a tartományt. A magyar és lengyel királyok azonban még évtizedeken keresztül vetélkedtek Moldváért, amiből az új román fejedelemségnek csak haszna volt.[2]
A lengyel királyok katolikus térítő tevékenységet is folytattak Moldvában, azonban a moldvai fejedelmek az ortodox egyház megszervezésével és erősítésével is igyekeztek óvni függetlenségük egy részét.[3]
A középkori Moldva fénykoraȘtefan cel Mare (III. István; 1457-1504) uralma idején volt, akit a kortársak is a „Nagy” melléknévvel illettek.
1467-benHunyadi Mátyás magyar király személyesen vezetett hadjáratot Moldvába Ștefan cel Mare ellen. Mátyás sikeresen nyomult előre a Szeret folyó völgyében, elfoglalta Bákót, Románvásárt és Karácsonkőt, itt azonbanMoldvabánya (Baia) körzetében a moldvai seregek az éjszaka leple alatt rátámadtak Mátyás seregére, de az órákig tartó harcok után végül visszavonultak (egy ideig maga István vajda is fogságba esett). Ebben a csatában Mátyás király is megsérült, és részben emiatt, részben a téli utánpótlási nehézségek miatt a magyar sereg visszavonult. (Később a moldvai uralkodó behódolt Mátyásnak, így békekötésre került sor.)1470-ben azArany Horda serege tört az országra, de István őket megfékezte. 1473-ban a moldvai és a magyar uralkodó barátsági szerződést kötött, amelyben a moldvai és erdélyi kereskedőknek kölcsönös vámmentességet biztosítottak, valamint vállalták egymás fegyveres megsegítését külső katonai támadás esetén. Ștefan ezután megerősítette országát és haderejét, majd országa függetlensége védelmében Mátyás király támogatásával (az újbóli vazallus állapot miatt) súlyos harcokat vívott atörökökkel.
1475-ben a török szultán,II. Mohamed megindította hadseregét Radu vajda havasalföldi haderejével és tatár segédhadakkal együtt. (A kb. 60-80 000-es török sereget nem a szultán, hanem a ruméliai beglerbég vezette.) Ștefan cel Mare 40 000 katonát állított ki. Mátyás király 5 000 fős,IV. Kázmér lengyel király pedig 2 000 fős segélyhadat küldött. A döntő ütközetre 1475.január 10-én,Vaslui (Vászló) mellett került sor. A moldvai fejedelem kiváló taktikus volt, és egy ügyes csellel (a törökök mögötti dombok között elhelyezett kürtösök és trombitások segítségével) sikerült összezavarnia a török sereget, és megsemmisítő győzelmet aratnia felette. Avaslui csata a román történelem egyik legdicsőségesebb eseménye.
A középkori magyar bevándorlók utolsó csoportjai Ștefan cel Mare uralkodása idején érkeztek Moldvába. Tamás és Bálint papok vezetésével magyarhusziták érkeztek az országba, akik a fejedelemtől letelepedési engedélyt kértek, és megalapították a Prut partján Husz (maHuși) városát.1479 és1493 között, ecsedi Báthori István erdélyi vajda zsarnokoskodása miattszékelyek is nagy számban menekültek Moldvába.
A törökök kimeríthetetlen embertartalékokkal rendelkeztek, ezért az ország a török nyomás miatt kénytelen volt a szultán hűbéresévé válni. A hűbéri szerződés még Ștefan cel Mare uralkodása alatt jött létre1489-ben. Mátyás király halála után (1490) Moldva nem számíthatott többé jelentős magyar segítségre. Mátyás halála és a töröknek történt behódolás utánI. János lengyel király jó alkalmat látott arra, hogy elfoglalja Moldvát, így megteremtheti déli védvonalát a törökkel szemben. De István fejedelem még egyszer nagy győzelmet aratott, és megsemmisítette a lengyel sereget a halicsi erdők közelében az 1497. október 26-tól 29-ig vívott háromnapos csatában.
A 17. század elején, Erdély háborús időszakában újabb székely menekültek érkeztek az országba.
Marco Bandini marciánopoliszi katolikus érsek1646-ban a Szentszék küldötteként érkezik Moldvába, és írja egyházmegye-látogatásáról szóló megbízható, terjedelmes jelentését, melyet Codex Bandinus néven tart számon a tudomány,[4] amelyből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a magyarok – valószínűleg a 13. század második felétől a 15. század végéig – többségben voltak Moldvában. Az1646. éviJelentés magyar alapítású (egykor magyar lakosságú) városokról ír, amelyekben a 17. század közepén is sok magyar él. (Tulajdonképpen a régi magyar helységek elrománosodási folyamatának utolsó előtti szakaszát mutatja be mint elfogulatlan szemtanú.) Ezek közül a legjelentősebbeket: a korabeli fővárost „magyarul Jasvasar, vlachul Ias, latinul Iassium vagy Iassi”, Sucsavia, Bacovia, Hus, Vaslo, Barlad, Takucs, Tatros és Seredvasar, románul Seredest néven említi.[5]
A magyarság számát gyarapította az1764-esmadéfalvi veszedelem (Siculicidium) után Moldvába menekülőcsíki ésháromszéki lakosság is. Az ő leszármazottaik alkotják a mai magyar nyelvű moldvai csángók többségét.
Moldva északi része1772-ben,Lengyelország felosztása után,Bukovina (Bukovinai Hercegség) néven aHabsburg Birodalom tartománya lett. Az1806-12-es orosz-török háborúban pedig a történelmi Moldva egész keleti felét a cáriOroszország kebelezte be. A történelmi Moldvának ezeket a Pruttól keletre fekvő, orosz uralom alá került területeitBesszarábiának nevezték. (A maiMoldovai Köztársaság és a maUkrajnához tartozó Fekete-tenger mentiCahul ésIsmail megyék alkották.)
 | Bővebben:Románia történelme |
Moldva megmaradt területe (a mai Románia északkeleti része)1859-ben lép perszonálunióba Havasalfölddel,Alexandru Ioan Cuza fejedelem uralma alatt, bár a létrejött egységes Románia ekkor még a török birodalom autonóm státuszú területe. Az1877-78-as orosz-oszmán háborúba Oroszország oldalán Románia is bekapcsolódott, így szakadhatott el az Oszmán Birodalomtól. Állami függetlenségét1877.május 10-én kiáltotta ki.
| Bővebben:Moldova |
Besszarábia1918-ban Romániához került, de1940-ben aMolotov–Ribbentrop-paktum után aSzovjetunió ismét elvette, és létrehozta rajta a Moldáviai SZSZK-t, a déli részét pedig az Ukrán SZSZK-hoz csatolta. Atengelyhatalmak1941-es Szovjetunió elleni támadása után Besszarábia rövid időre újból visszakerült Romániához, de amásodik világháborút lezáró békeszerződés az 1940 őszén fennálló állapotot állította helyre.
A Szovjetunióhoz csatolt terület északi és a déli része, jelentős nem moldvai közösségekkel (ukránok, besszarábiai bolgárok, besszarábiai németek éslipovánok) az Ukrán Szovjet Szövetségi Köztársasághoz kerültek. Az addig létező Moldovai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot, ahol a lakosság többsége moldován volt, feloszlatták, területének valamivel több mint a felét egyesítették Besszarábiával, és megszervezték a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaságot, amely a mai Moldova elődje.
A szovjet uralom kezdeti időszakát a helyiek keletre való deportálása, politikai üldözések és az állami rekvirálások okozta éhínség jellemezte. Az új szovjet köztársaságba tömegesen vándoroltak be oroszok és ukránok, különösen a városokba. A szovjet kormányzat önálló moldovai, a romántól különböző etnikai tudat kiépítésére törekedett. Ennek elméleti alapja a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság léte volt. Hivatalos szovjet álláspont szerint a moldován nyelv különbözött a romántól. A moldovánt cirill betűkkel írták, míg a románt 1860 óta latin betűkkel. Az 1970-es és az 1980-as években Moldovában a szovjet központi költségvetés jelentős beruházásokat hajtott végre, ipari és tudományos létesítményeket, valamint lakásokat építettek.
| Történelem |
|  |
|---|---|---|
| Gazdaság | ||
| Földrajz | ||
| Kultúra | ||
| Társadalom és politika | ||
| Közigazgatás | ||
.svg)
