Adónisz görög mitológiai alak, meghaló és feltámadó közeli-keleti istenek görögösített alakja, aki az ősszel meghaló és tavasszal újjászülető természetet testesítette meg
Amitológia szó (görögül: μυθολογία, a μυθοςmythos – történet, legenda, és a λογοςlogos – beszámoló, beszéd szavakból) tulajdonképpen amítoszok továbbmondását jelenti – olyan történetekét, amelyeket egy bizonyoskultúra igaznak hisz, és amelyekben természetfeletti események, személyek, lények szerepelnek. E történetek célja általában az, hogy magyarázatot adjanak azuniverzum és az emberiség természetére, keletkezésére. A mitológia jelen van a legtöbbvallásban, és a legtöbb mitológia kapcsolódik legalább egy valláshoz. A történelem folyamán a különböző kultúrák természetes és erőszakmentes egymásra hatásának következtében különböző mitológiák összeolvadtak.
A modern szóhasználatban a „mitológia” jelentheti egy bizonyos kultúra vagy vallás mítoszainak összességét (mint agörög,egyiptomi és askandináv (északi) mitológiáknál), vagy a mítoszok gyűjtésével, tanulmányozásával és értelmezésével foglalkozó tudományágat.
Mivel a kőkorból semmilyen írásos emlék nem maradt ránk, az akkori idők mítoszára csak következtetni tudunk. Nagy valószínűséggel ezek az első mítoszok kapcsolatban álltak a termékenységgel, és avadászattal, amitől az embercsoport élete függött. Amióta művészi emlékek léteznek azóta lehetséges ezeket az alkotásokat ebből a szempontból is szemügyre venni és megpróbálni belőlük következtetni az akkori mítoszokra.
Számos olyannőiszobrot találtak, melyeken hangsúlyos anemiség, összefoglalóan termékeny formák jellemzik őket. A szobrok készítője nem a reális ábrázolásra törekedett, hanem sokkal inkább idealizált nőalak megformázására. Awillendorfi vénuszon, az egyik legismertebb ilyen szobron aszeméremajkak, amellek és a gömbölyűhas hangsúlyos, ezek atermékenységgel való erős kapcsolatra utalnak. A figura apró kezeit a melle felett összefonja, nincsenek határozott arcvonásai, a fejét hajfonatok, vagy valamiféle fejfedő borítja.
Egyes modern elemzések tiltakoznak a szobrocskák Vénusz megnevezése ellen, amely önkéntelenül is a kövérkés figura összehasonlítását sugallja a klasszikusVenus elképzelésekkel. Ezzel párhuzamosan más hivatalos vélemények a szobor a kőkorszaki Európa Föld-Anya istenségeként azonosítja a szobrocskát. A termékenység kultusz az ilyen ősanya ábrázolásokban látta az egészséges utód, és egyúttal az egész törzs életben maradásának feltételét. Ugyanis ekkor még gyűjtögető életmódot folytattak, s ha huzamos ideig nem találtak élelmet, az egész csoport éhen halhatott. A varázslás egyik eszköze éppen ezért abőségszaru ábrázolása lett , a Lausseli Vénusz is.
Aújkőkorszakban is termékenységkultusz volt, de az már különvált a matriarchális társadalom szemléletétől.
Kiderült, hogy bár a barlangokban nem laktak, mégis hosszú időn keresztül tömegek látogatták őket. ALascaux-i barlang mennyezetén dárdahegyektől származó véseteket találtak, a kiálló sziklák megkoptak. A festmények karbantartására is vannak bizonyítékok. Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy a korábbi, a vadászmágia elmélet igaz. Valószínűleg a barlangrajzok egy, a jégkorszak embere számára ismertmítosz illusztrációi lehettek, s a barlangok teret adhattak különböző mágikus, vadászattal kapcsolatos avatási szertartásoknak. Ezzel a felfedezéssel a barlangfestmények kutatása új utakra lépett.
Mitológiai enciklopédia, 1-2.; főszerk. Sz. A. Tokarev, magyar kiad. szerk. Hoppál Mihály, ford. Bárány György et al.; Gondolat, Budapest, 1988
Gert Richter–Gerhard Ulrich:Mitológiai és bibliai jelenetek a művészetben. Képes lexikon; ford. Honti Katalin, Ungváry Renáta; Officina Nova, Budapest, 1994
Mitológia. Mítoszok, mondák és legendák; összeáll. Alice Mills, ford. Antóni Csaba et al.; Kossuth, Budapest, 2006
Szent szimbólumok. Népek, vallások, misztériumok; szerk. Robert Adkinson, ford. Árokszállásy Zoltán; Corvina, Budapest, 2009
Mitológiai enciklopédia; szerk. Pierre Vallas, ford. Sóvágó Katalin; Saxum, Budapest, 2010
