Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Mirage III | |
 | |
| AzAusztrál Királyi LégierőMirage III géppárja | |
| Funkció | vadászrepülőgép |
| Gyártó | Dassault Aviation |
| Gyártási darabszám | 1422 |
| Személyzet | 1 fő |
| Első felszállás | 1956.november 17. |
| Szolgálatba állítás | 1961 |
| Méretek | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Hossz | 15,00 m |
| Fesztáv | 8,22 m |
| Magasság | 4,50 m |
| Szárnyfelület | 34,85 m² |
| Tömegadatok | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Szerkezeti tömeg | 7050 kg |
| Max. felszállótömeg | 13 500 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 1 dbSNECMAATAR09Cutánégetősgázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | 58,9 kN utánégetővel |
| Repülési jellemzők | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Max. sebesség | 2,2Mach (2350 km/h) nagy magasságban |
| Hatótávolság | 2400 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 17 000 m |
| Emelkedőképesség | 83,3 m/s |
| Szárny felületi terhelése | 387 kg/m² |
| Tolóerő-tömeg arány | 0,46 |
| Avionika | |
| Rádiólokátor | Thomson-CSF Cyrano |
| Katapultülés | Martin-Baker Mk. 6 |
| Fegyverzet | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Beépített fegyverzet | 2 dbDEFA 553gépágyú 2×125 db lőszerrel |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
| AMirage III/5 háromnézeti rajza | |
 AWikimédia Commons tartalmazMirage III témájú médiaállományokat. | |
AMirage III az1950-es évek közepéreFranciaországban kifejlesztettmásodik generációs,deltaszárnyú,szuperszonikusvadászbombázórepülőgép.
Nagy számban exportálták, Franciaországon kívülBrazíliában,Svájcban ésIzraelben is gyártották. Számos háborúban részt vett, továbbfejlesztett változatai napjainkban is több légierőben szolgálatban állnak. AFrancia Légierőben aMirage F1 és aMirage 2000 repülőgépekkel váltották le.
AMirage V a repülőgép földi célok elleni támadásra kifejlesztett változata, melynek orrában nem voltrádiólokátor.
1952-ben aFrancia Légierő pályázatot írt ki könnyűvadászrepülőgép megtervezésére, mely 18 000 méteres magasságba 6 perc alatt emelkedik, maximális sebessége pedig eléri ahangsebesség 1,3-szorosát. ADassault repülőgépgyár az akkor gyártásban lévőMystère repülőgépének egy alaposan módosított változatával, azMD 550 Mystère Delta tervvel jelentkezett a pályázaton. A Mystère eredeti,hátranyilazott szárnyait 60 fokos nyilazási szögűdeltaszárnyakra cserélték, a meghajtást kétAmstrong–SiddeleyMD30RViperutánégetősgázturbinás sugárhajtómű szolgáltatta, egyenként 9,61 kN tolóerővel, amit egy folyékony hajtóanyagúSEPRgyorsítórakéta egészített ki, 14,7 kN tolóerővel. A repülőgép első felszállására1955.június 25-én került sor, még utánégetők és gyorsítórakéta nélkül. Az első repüléseket követően csökkentették az eredetileg hatalmasfüggőleges vezérsík méretét, és beépítették a gyorsítórakétát, amellyel az egyébként 1,3Mach maximális sebességű repülőgép elérte az 1,6 Mach sebességet. Ez a repülőgép aMirage I nevet kapta.
A repülőgép bár az eredeti célkitűzéseket teljesítette és a versenyt aLeduc 0.22,Sud OuestSO 9000 Trident és aSNCASOSE 212 Durandal előtt megnyerte, nem nyújtott megfelelő teljesítményt, fegyverzete összesen egylégiharc-rakétából állt volna, ezért a méreteinek növelése mellett döntöttek. AMirage II kétTurbomecaGabizo sugárhajtóművel repült volna, de ezt a tervet még az építés kezdete előtt elvetették, az ambiciózusabbMirage III változat javára, amely mintegy 30%-kal nagyobb tömegű repülőgép volt, hajtóműve pedig a második világháborús németBMW 003-on alapulóSNECMAATAR volt, 43,2 kN tolóerővel. A törzs keresztmetszetének tervezésénél már figyelembe vették a területszabályt, a szárnyak vonalában a törzs úgy vékonyodott el, hogy a repülőgép légáramlásra merőleges keresztmetszetének területe egyenletesen változzon, ez a légellenállást csökkentette. ASEPR gyorsítórakéta továbbra is felszerelhető maradt.
A prototípus először1956.november 17-én repült, és a hetedik repülésen elérte az 1,57 Mach sebességet.1957 novemberére, gyorsítórakétával és változtatható keresztmetszetűlevegő-beömlőnyílásokkal az 1,8 Machot. A tesztrepülések vezető berepülőpilótája Roland Glavany volt. A prototípus sikere már megrendeléshez vezetett, a légierő tíz darabot rendelt az áttervezettMirage IIIA repülőgépből. A törzset majdnem két méterrel meghosszabbították, a szárny felületét megnövelték, a hajtómű az 58,9 kN-ra növelt tolóerejű SNECMA ATAR 09B volt. A repülőgépetThomson–CSFCyrano Ibisrádiólokátorral ésfékernyővel szerelték fel.1958 májusában repült először, és elérte a 2,2 Mach sebességet, így az első európai gép lett, amely gyorsabban repült a hangsebesség kétszeresénél, pár hónappal megelőzve az angolLightning vadászP-1 ésP-2 prototípusait, melyekArmstrong-Siddeley Sapphire hajtóművei nem rendelkeztek utánégetővel, aRolls-Royce Avon utánégetőjével pedig gondok voltak. A megrendelt tíz előszériagépet1959 decemberére szállították le.
A Mirage III teljes egészében fémből épült, egyhajtóműves, alsó deltaszárnyú repülőgép. A hajtómű félkör alakú, változtatható keresztmetszetű levegő-beömlő nyílása a törzs két oldalán, a pilótakabin mögött van. A bejutó levegő mennyiségét egy-egy, a levegőbeömlő-nyílásban lévő, kúp alakú test (ezeket„souris”-nak, „egér”-nek hívták) előre-hátra mozgatásával lehetett szabályozni. A törzs hátsó része alatt egy gyorsítórakéta számára alakítottak ki rögzítési lehetőséget és helyet, ehelyett később további tüzelőanyag-tartályt, a rakéta fúvócsöve helyére pedig eredetilegpótvezérsíkot, későbbfékhorgot szereltek fel. A szárnyak alján és tetején egy-egy, előrefelé nyílóféklap, a kilépőélekenelevonok vannak. Eredetileg összesen háromfegyverfelfüggesztő csomópontot alakítottak ki, egyet a törzs alatt, valamint a félszárnyak alatt egyet-egyet, de hamarosan a szárnyak alá újabb egy-egy csomópontot szereltek. A nagyméretű, hátranyilazottfüggőleges vezérsíkon helyezték el az oldalkormányt. A repülőgép futóműve hárompontos, az orrfutót a törzsbe, hátrafelé, a főfutókat a szárnyba, befelé húzzák be. A pilóta a hátrafelé nyíló kabintető alatt,Martin–Baker Mk. 6 típusúkatapultülésben ül.
A kétüléses gyakorlóváltozat prototípusa1959 októberében repült először. A gépet René Bigand repülte be, aki később, aMirage F-1 tesztrepülése során életét vesztette. A törzs orr-részét mintegy egy méterrel meghosszabbították, itt helyezték el a második pilóta kabinját. A rádiólokátornak már nem maradt hely. A törzs hátsó része alatti gyorsítórakétát ebbe a változatba nem építették be. A Francia Légierő összesen 63 Mirage IIIB repülőgépet rendelt.
A változat öt példányban legyártott előszériája.
AMirage IV közepesbombázók pilótáinak kiképzésére használt változat, alégi utántöltést gyakorolták vele, a gép orrába a bombázókéhoz hasonlóan a légi utántöltő fogadócsonkját építették be. Összesen tíz ilyen gép épült.
AMirage IIIE pilótáinak kiképzésére használt változat. Egyes berendezései és hajtóműve megegyeznek a Mirage IIIE repülőgépen alkalmazottakkal. A Francia Légierő összesen 20 darabot vásárolt.
A Mirage 2000 számítógépes vezérlőrendszerének teszteléséhez a hetvenes évek közepére kialakított repülőgép.
Elfogóvadász, az első, nagy sorozatban gyártott változat, prototípusa1960 októberében repült először. A legkorábban legyártott példányokon a szárnyak alatt csak egy-egy, később két-két fegyverfelfüggesztési csomópontja volt. Ebből a változatból a Francia Légierő 95 darabot rendelt, az első gépet1961 júliusában gyártották le, és1988-ig állt rendszerben.
A Mirage IIIB-hez hasonlóan kétüléses gyakorlóváltozat. A repülőgépek elnevezésrendszere meglehetősen kaotikus volt, néha egymással megegyező kialakítású repülőgépeket értékesítettek eltérő névvel.
Az eredeti elfogóvadász alapján létrehozott vadászbombázó-változat három prototípusa közül az első1961.április 1-jén repült először. A Mirage IIIC törzsébe, a pilótakabin mögött, 300 mm hosszú részt toldottak, ez lehetőséget teremtett a kibővített elektronika mellett a megnövelt mennyiségű tüzelőanyag elhelyezésére. A rádiólokátortCyrano II típusúra cserélték, ennek voltak levegő-föld üzemmódjai is.Besugárzásjelzőt is beépítettek. A hajtómű ATAR 09C lett.
Egyes példányokon a törzs aljába, a pilótakabin alá egyMarconi gyártmányú navigációsdoppler-radart építettek be. A függőleges vezérsík tövét néhány repülőgépen előrefelé meghosszabbították, ide egy rövidhullámú rádióantannát szereltek, hasonlóan a korábbi Mirage IIIA és Mirage IIIC változatokhoz.
A Francia Légierő az első Mirage IIIE repülőgépét1964 januárjában kapta, összesen 192 darabot vásárolt. Ebből a változatból az exportra kerülő példányokkal együtt összesen 523 darabot gyártottak, megvásárolta Argentína, Brazília, Dél-Afrika, Libanon, Pakisztán,Spanyolország és Venezuela légiereje is. Egy repülőgépet kísérletképpen átépítettek aMirage F1 ATAR 09K–6 hajtóművére,Mirage IIIC–2 elnevezéssel.
AzAusztrál Királyi Légierő számára gyártott változat, amelyet eredetileg aRolls–RoyceAvon 67 71,1 kN tolóerejű hajtóművel terveztek legyártani.1960 novemberében választották azF–104 Starfighter helyett, elsősorban azért, mert jobban tolerálta a szélsőséges ausztrál időjárást, valamint földi célok ellen alkalmasabb volt. A gépbe beépítettek egySperry giroszkópos iránytűt, aSEPR rakéták helyett pedig tüzelőanyag-tartályt szereltek fel. A gépet helyben, két változatban gyártották, aMirage IIIO(F) elfogóvadász, aMirage IIIO(A) pedig a földi célok ellen optimalizált változat volt, ez utóbbi szárnyába a belépőélnél újabb tüzelőanyag-tartályt építettek be. A Marconi navigációs radart az elfogóvadász változatról lehagyták. 49 Mirage IIIO(F) és 51 Mirage IIIO(A) repülőgépet gyártottak, legtöbbjüket Ausztráliában. Néhány Mirage IIIO(A) a cserélhető orr-rész segítségével átalakítható volt felderítésre.1967 és1979 között az összes Mirage IIIO(F) repülőgépet átalakították a Mirage IIIO(A) változatnak megfelelően, ésMirage IIIO(FA) névre keresztelték őket.
Svájcban 36 repülőgépet gyártottak Mirage IIIS néven, megerősített szárnnyal, futóművel és sárkánnyal. A repülőgépekbe nem aCyrano II lokátort építették, hanem az amerikai,Hughes gyártmányúTARAN–18 berendezést, amely kompatibilis volt a HughesAIM–4 Falcon légiharc-rakétájával. A kilencvenes években aImproved Swiss Mirage Aircraft(ISMA) program keretében a repülőgépekkacsaelőtétszárnyat és korszerűsített avionikát kaptak.
A Mirage III bázisán több felderítő változatot is létrehoztak. A repülőgépek a Mirage IIIEsárkányát és a Mirage IIIC avionikáját örökölték, csak az orrukba a rádiólokátor helyett azOMERA kamerát építették. A repülőgépek megtartották a gépágyút, valamint a fegyverfelfüggesztő csomópontjaikat is. A Francia Légierő a két prototípuson kívül összesen 50 repülőgépet vásárolt, az első példányokat még a Mirage IIIE rendszeresítése előtt megkapták.[1]
A Svájci Légierő számára legyártott 17 repülőgép típusjelzése, ezek később korszerűsítési programon estek át, és2003-ig repültek velük.
A Francia Légierő számára épült 20 repülőgép, a törzs orr-részében egy újabb panoráma-kamerát helyeztek el, és megkapták a Mirage IIIE lefelé néző terepkövető lokátorát is. Széles körben exportálták,Abu-Dzabi,Belgium,Dél-Korea,Egyiptom,Kolumbia,Líbia ésPakisztán fegyveres erőinél is szolgálatban állt. A belga gépek nagy részét helyben gyártották, és az exportált gépek nagy részét az angolVinten kamerával szerelték fel. Izraelben állítólag helyben alkalmassá tettek néhány Mirage IIICJ-t felderítő feladatra az orr-rész átépítésével, majd vásároltak is két Mirage IIIRJ-t, de ezt az információt hivatalosan nem erősítették meg.
A Mirage 5 a Mirage IIIE eredetileg izraeli megrendelésre gyártott, egyszerűsített változata. A pilótakabin mögött található elektronikai berendezéseket kiszerelték, mert a Közel-Keleten az állandóan napsütéses időjárás miatt nem volt szükség bonyolult navigációs és rádiótechnikai berendezések beépítésére, helyükre tüzelőanyag-tartályokat építettek. A gép orrát, melybe nem építettek rádiólokátort, mintegy fél méterrel meghosszabbították, aPitot-csövet az orr hegyéről az orr-rész aljára tették át. ASEPR gyorsítórakétát erről a változatról is lehagyták. A törzs hátsó részére, a szárnycsatlakozások vonalába egy-egy új fegyverfelfüggesztő csomópontot szereltek, ezekből így összesen hét darab került a gépre. Az új változat először1967.május 19-én repült. A gépekből Izrael1966-ban 50 darabot rendelt, de ezeket sohasem vehette át, mert ahatnapos háború alattCharles de Gaulle fegyverembargót hirdetett Izraellel szemben, és bár az összes repülőgépet legyártották, ezeket a Francia Légierő állította rendszerbe Mirage 5F típusjelzéssel.
A repülőgép népszerűvé vált a vásárlók körében, mert az egyszerűbb elektronika miatt olcsóbb volt, mint az eredeti Mirage III, és több fegyvert messzebbre tudott vinni. Később, mivel az elektronikus berendezések egyre kisebb teret foglaltak el, a repülőgépeket folyamatosan korszerűsítették, és lényegében elérték, majd meghaladták a Mirage III eredeti felszereltségét. Összesen 531 Mirage 5-öst gyártottak.
A hetvenes években gyártott változat, a Mirage F1 erősebb, 70,6 kN tolóerejű ATAR 9K50 hajtóművével és korszerűbb,Cyrano IV lokátorral. A repülőgép gyártásának idején már lehetőség volt a korszerűbb Mirage F1 megvásárlására is, ezért a Mirage 50 csak kevés vásárló érdeklődését keltette fel. Dél-Afrika és Chile rendelt újonnan gyártott gépeket, emellett Chile a Francia Légierő használt Mirage 5-öseiből is vásárolt, melyeket még leszállításuk előtt Mirage 50-esre építettek át. Venezuela Mirage IIIE és Mirage 5 repülőgépeit korszerűsítette a Mirage 50M típusváltozatra.
Svájccal együtt fejlesztett változat, melynek fő ismertetőjegye a törzs orr-részéből kiengedhető kis vezérsíkok, a bajszok, amelyekkel a repülőgép rossz manőverezőképességén és kedvezőtlen felszállási tulajdonságain kívántak javítani. A repülőgép hajtóműve az erősebb ATAR 9K50 lett, ezt a félbehagyott Mirage IIIC2 programból vették át. Azavionika is korszerűbb lett, az orrba lézeres távmérőt és célmegjelölőt építettek. A programot1968-ban kezdték, és három prototípus épült meglévő repülőgépek átalakításával, fixen elhelyezett első vezérsíkokkal. Az első felszállást1970 májusában teljesítették. Egy repülőgép a svájci igények szerint épült, Milan S néven. A programot később beszüntették, mert a pótvezérsík nem volt jó megoldás, ugyanis akadályozta a pilóta kilátását, valamint turbulenciát keltett, amelyet a hajtómű beszívott, és ez akadályozta a működését. Később számos Mirage III törzsének felső részére – közvetlenül a levegőbeömlőnyílás mögé – szereltek merev kacsaszárnyakat. Ezek hasonló funkciót szolgáltak, mint a bajszok, de sokkal egyszerűbben működtek.
A Mirage IIING(Nouvelle Generation –Új generáció) a repülőgép legutolsó gyári változata volt, ATAR 9K50 hajtóművel, a szárny csatlakozásánál előre megnyújtott szárnybekötéssel(LERX –Leading Edge Root Extension), kacsaszárnyakkal. Az avionika egy része a Mirage 2000-ről származott, számítógépes irányítórendszer(fly by wire), új rádiólokátor, lézertávmérő és új navigációs rendszer is volt a repülőgépen. Gyártásra nem került, de a Mirage 3NG jó demonstrátora volt a régebbi repülőgép korszerűsíthetőségének, több légierő korszerűsítette Mirage III-asait a Mirage 3NG-n használt berendezésekkel. Brazília1988-ban négy Mirage IIIE-t vásárolt a Francia Légierőtől, majd1989-től hasonló módon korszerűsítette Mirage IIIE-it a Mirage 3NG-hez hasonló avionikával.
A Mirage III helyből feszálló változata, csak a kísérleti stádiumig jutott el. Először egy Mirage III-ast építettek át, ennek elnevezéseBalzac V volt, és1962–63 folyamán repült.
ABalzac V tapasztalatait felhasználva építették a Mirage IIIV-t, ezzel az első függőleges felszállást és lebegést1965 februárjában végezték el. A fő hajtóművetPratt & WhitneyJTF10 típusra cserélték a törzsébe függőlegesen nyolc kisméretű Rolls–Royce RB162–1 hajtóművet (egyenként 15,7 kN tolóerővel) építettek.
ANesher (Sas) repülőgép a Mirage 5 izraeli másolata volt. AzIzraeli Légierő ahatnapos háború alatt meghozottembargóról szóló döntés miatt a megrendelt 50 Mirage 5 repülőgéphez nem jutott hozzá, emiatt az izraelititkosszolgálat, aMoszad a repülőgépek tervrajzait ellopta Svájcból, ahol azokat licencben gyártották.[2] Az avionika izraeli fejlesztésű volt, korszerű, Martin–Baker gyártmányú, zéró-zérókatapultüléseket kapott a gép. Lehetőséget teremtettek a korszerűbb, izraeli gyártásúShafrir légiharc-rakéták hordozására. Izraelben azIsraeli Aircraft Industries gyártotta a gépeket, a prototípus1969 szeptemberében szállt föl, a szállítások1972-ben kezdődtek, összesen 51 együléses és 10 kétüléses példányt építettek. A jom kippuri háborúban a típus összesen száznál is több légigyőzelmet szerzett.1978–82 között a gépeket – 35 együlésest,Dagger A néven és 4 kétülésest,Dagger B néven – felújítás után eladták Argentínának, ezek ma is rendszerben állnak.[3]
A Nesher fejlesztésével párhuzamosan megkezdték egy másik repülőgép kialakítását isBarak (Villám) néven. Ebbe a francia ATAR típusú hajtómű helyett, mellyel elégedetlenek voltak, az amerikaiGeneral ElectricJ79-et építették be, 49/83,4 kN tolóerővel. Az új hajtóművet először egy eredeti francia gyártású Mirage III-ba szerelték1970-ben (eztRaamnak,Mennydörgésnek hívták), majd1973 júniusában egy újabb prototípus épült. Ajom kippuri háborúban néhány Barak is részt vett.
 | Bővebben:Kfir |
A hajtómű nagyobb teljesítményének jobb kihasználása a repülőgép alaposabb áttervezését vonta maga után, ez lett aKfir (Oroszlánkölyök). A nagyobb átmérőjű és rövidebb hajtómű miatt a törzs hátsó részét áttervezték, a függőleges vezérsík tövében egy kisebb légbeömlőnyílást alakítottak ki a hajtóművet hűtő levegő számára. Az első,Kfir C.1 változatból csak 27 darab épült, ezt követte a C.2, amelyen több aerodinamikai finomítást végeztek. Az orr két oldalára egy-egy keskeny légterelő lemezt, a légbeömlőnyílások elejére leszerelhető kacsaszárnyakat építettek. A szárny belépőélét a szárny szélességénél kiugratták, az így létrejövő „kutyafognak” nevezett megoldás segít a levegőt a szárnyra terelni. A repülőgépnek jobb lett a manőverezőképessége, és rövidebb kifutópályáról is fel tudott szállni. Kettő kivételével az összes Kfir C.1-et a C.2 standardnak megfelelő szintre korszerűsítették. Összesen 185 Kfir C.2-t építettek, ebből több a Kfir TC.2 kétüléses gyakorlóváltozata volt. Ennek orra sokkal hosszabb volt, mint a francia Mirage IIIB-jé, mert a második ülés miatt eltávolított elektronikát a pilótakabin elé építették be, így a repülőgép képességei nem csökkentek. Hogy ne zavarja a kilátást, a gép orra lefelé hajlik. A Kfir utolsó, sorozatban gyártott változata a C.7 volt, ezen a fegyverfelfüggesztő csomópontok számát kilencre növelték, elektronikáját folyamatosan korszerűsítették. A repülőgépeket mára kivonták a szolgálatból, egy részüket eladták. 10 C.2/TC.2-tEcuador, 13 C.7/TC.7-etKolumbia, egy századnyi C.7 és TC.2 gépetSrí Lanka vásárolt meg, 25 felújított C.1-est azAmerikai Haditengerészet és a Tengerészgyalogság bérelt,F–21 Lion néven. Kfir C.10 néven kidolgozták a repülőgépek korszerűsítési programját, de ebből idáig senki nem vásárolt.[4][5]
_crop.jpg)
ADél-Afrika által vásárolt Mirage III repülőgépeket a nyolcvanas években felújították, mert nem tudtak külföldről korszerű vadászbombázókat beszerezni az ország ellen azapartheid politika miatt bevezetett fegyverszállítási embargó miatt. A repülőgépeket azAtlas Aircraft Corporation újította föl, izraeli segítséggel. Sárkányszerkezetüket megerősítették, így azok újszerűekké váltak, azaz a felújítás után tervezett élettartamuk megegyezett egy gyári új gép tervezett élettartamával. A hajtóművet az ATAR legkorszerűbb, a Mirage F1-esekhez használt változatára, az ATAR 9K–50-re cserélték, ezt a dél-afrikai ipar licencben gyártotta a saját Mirage F1-eseihez. Az új hajtómű több levegőt igényelt, ezért nagyobb méretű légbeömlőnyílásokat kapott a repülőgép, ezek alján két új fegyverfelfüggesztő csomópontot alakítottak ki, így összesen hét csomópontja lett a gépnek. A jobb oldali légbeömlőnyílás fölé légi utántöltő berendezést szereltek. A pilótafülkébe Martin Baker Mk. 10 katapultülést építettek. Az avionikát korszerűsítették, izraeli, illetve néhány saját gyártású berendezést építettek be. A lokátor izraeli ELTA EL–2001 lett, ElbitHUD(Head Up Display), dél-afrikai sisakcélzó, új navigációs rendszer, rádióelektronikai zavaróadó és besugárzásjelző, valamintinfracsapdaszórók kerültek a gépekbe. A fegyverzet kiegészült aShafrir izraeli és aKukri ésDarter dél-afrikai légiharc-rakétákkal, valamint korszerű, földi célok elleni fegyverekkel. Az első repülőgép1986-ban készült el, a svédJAS 39 Gripen váltotta őket.
A Cheetah első, köztes változata a Mirage IIIE átalakításával jött létre, megtartották benne az eredeti, ATAR 9C hajtóművet. 16 gépet alakítottak át1998-tól, és1992-ben vonták ki őket a hadrendből, miután elérhetővé váltak a korszerűbb gépek.
A Cheetah fejlettebb változata a Mirage IIIC-ből átalakítva,1993-tól állt rendszerben, 38 példány épült. A gép egyrészes szélvédőt kapott a korábbi, háromrészes helyett (ennek középső része páncélüvegből készült, de ez akadályozta a kilátást, ma már nem alkalmazzák sehol), a törzsét megnyújtották. A régebbi, Martin Baker Mk. 6 katapultülés volt a gépekben. Néhány példányba a korszerűbb EL–2021 lokátort építették.
A Mirage IIID-ből átépített kétüléses gép, régebbi, ATAR 9C hajtóművekkel.1986-tól építettek át 16 példányt. A dél-afrikai atombombákat ez a gép hordozta (amennyiben ezek valóban léteztek).
A felderítőváltozatnak csak prototípusa létezett. Nem volt légi utántöltő berendezése, és gépágyú sem volt beépítve.
AChilei Légierő Mirage 50-eseit a helyi ENAER(Empresa Nacional de Aeronáutica) korszerűsítette a Kfir C.2-eshez hasonló kialakításúra,1988-tól. A gépekre kacsaszárny került, megnyújtott orrukba korszerűbb elektronikát építettek.
A repülőgép törzse alá, gondolákba, két 30 milliméteresDEFA 553gépágyút építettek, 125 lőszeres javadalmazással. A gépágyúk csövei a légbeömlőnyílások alatt vannak. A gépágyúkat le kellett szerelni, ha alkalmazni akarták a törzs hátsó része alá épített rakétahajtóművet.
A legelső Mirage III repülőgépek alatt összesen három fegyverfelfüggesztő csomópont volt (a törzs és a szárnyak alatt egy-egy), de már a sorozatgyártás elején megnövelték a számukat ötre, a szárnyak alatt egy-egy csomóponttal. A továbbfejlesztett Mirage 5 és Cheetah repülőgépeken már hétre nőtt a fegyverfelfüggesztő pontok száma.
A szárnyak alatti rakétaindítósínre eredetileg azAIM–9 Sidewinder légiharc-rakétát lehetett függeszteni, később a francia fejlesztésűR550 Magic rakétát alkalmazták. A repülőgép hordozhatta azR.511,R530 ésSuper 530 félaktív lokátoros önirányításúlégiharc-rakétát is, ezt a törzs alá függeszthették.
Az Izraelben gyártott változatokhoz saját harci tapasztalataik alapján több légiharc-rakétát is kifejlesztettek, ezeket viszonylag nagy számban gyártották is. Elsősorban a Kfir repülőgépekkel exportálták aShafrir,Shafrir 2, aPython 3 és aPython 4 légiharc-rakétákat. Egyes források szerint a hatnapos háború során zsákmányolt nagy mennyiségű szovjetR–3SZ légiharc-rakétát is alkalmazták az izraeli Mirage-okon.
Dél-Afrika szintén saját gyártású rakétákkal látta el repülőgépeit, aV3B Kukri és aV4 Darter különböző változatait állították hadrendbe. Brazília a helyi gyártásúMAA–1 Piranha légi közelharc-rakétát rendszeresítette.
Svájc eredetileg azAIM–4 Falcon rakétákkal állította hadrendbe Mirage IIIS repülőgépeit, később ezek isAIM–9 Sidewinder rakétákat hordoztak.
A francia gyártású repülőgépekre azAS.20 ésAS.30 földi célok elleni, rádiós parancsközlő távirányítású, valamint azAS.37 Martel lokátorromboló rakétákat lehetett függeszteni.
Az izraeli gyártású gépeket alkalmassá tették amerikai rakéták, például azAGM–65 Maverick televíziós irányítású és azAGM–45 Shrikelokátorromboló rakéta hordozására. A pakisztáni Mirage 5PA3 változat alkalmas azAM.39 Exocet rakéták indítására is. A repülőgép hordozhatott Matra 155 nem irányított rakétákat tartalmazó tárat is, többek között a JL100R tipusú,tüzelőanyag-póttartállyal egybeépített indítóberendezésben.
A bombafegyverzet maximum 8 darab EU3 típusú, 450 kilogramm tömegű bombából állhatott, de a repülőgép hordozhatott egyAN52atombombát is. Létezett olyan tüzelőanyag-póttartály is, amelyre összesen négy kisebb bombát lehetett függeszteni. Később rendszeresítették aBLU–107 Durandal betonromboló bombát is.
A repülőgép alá 625, 1200, 1300 és 1700 literestüzelőanyag-póttartályokat lehet függeszteni.
Abu-Dzabi légiereje tizenkét Mirage 5AD és öt Mirage 5 EAD együléses, három darab Mirage 5DAD kétüléses vadászbombázót, valamint öt darab Mirage 5RAD felderítő repülőgépet vásárolt.
AzArgentin Légierő 17 Mirage IIIEA és 4 Mirage IIIBA repülőgépet vásárolt, ezt megtoldották 1978–80 között az Izraeltől vásárolt 19 darab Mirage IIICJ-vel és 3 Mirage IIIBJ-vel és 35 IAI Daggerrel, amelyeket bevetettek aFalkland-szigeteki háborúban. A háborús veszteségek (2 Mirage IIIEA és 11 Dagger) pótlásáraPerutól kaptak 10 darab Mirage 5P-t, ezeknek a neveMara lett, Izraeltől pedig 19 Mirage IIICJ-t és 3 Mirage IIIBJ-t vásároltak, a Daggereket pedig korszerűsítették, ezután a nevükFinger lett.[6]
49 Mirage IIIO(F) és 51 Mirage IIIO(A) együléses repülőgépet, valamint 16 Mirage IIID kétülésest vásárolt, azF–86 Sabre leváltására. A repülőgépeket Ausztráliában aCommonwealth Aircraft Company (hajtómű, sárkány részegységei) és aGovernment Aircraft Factory (végszerelés) gyártották le, az első gép1963 márciusában repült először. A repülőgépeket e hetvenes években alkalmassá tették AN/ALQ–72rádióelektronikai zavarókonténer éslézerirányítású bombák hordozására (a célmegjelölést külső forrásból kellett biztosítani). A rendszerből1988-ban vonták ki, azF/A–18 Hornet váltotta le. 50 példányt1990-ben adtak elPakisztánnak, ezek egy része repül, másik részét pótalkatrésznek használják fel.[7]
ABelga Légierő 63 Mirage 5BA-t, 16 Mirage 5BD-t és 27 Mirage 5BR-t vásárolt, ezeket a belgaSABCA cég gyártotta. Az 1990-es évek elején kisebb felújítást kezdtek a gépeken, de röviddel később kivonták őket a hadrendből, ezek közül1995-ben 25 gépet eladtak Chilének, ahol Mirage 5 Elkan néven alkalmazták őket.
ABrazil Légierő1970–73 között tizenhat Mirage IIIEBR és négy Mirage IIIEBR–2 együléses repülőgépet, majd 1977-benFrancia Légierőtől használtan hat Mirage IIIDBR és két Mirage IIIDBR–2 kétüléses repülőgépet vásárolt. A gépeket2005 végén vonták ki a hadrendből, pótlásukra, ideiglenesen, a Francia Légierőtől Mirage 2000 repülőgépeket vásároltak, az első két gép2006 őszén érkezett meg az országba.[8]
ADél-afrikai Légierő 16 darab Mirage IIICZ és 17 darab Mirage IIIEZ együléses, 3 Mirage IIBZ, 3 Mirage IIIDZ és 11 Mirage IIID2Z kétüléses, valamint 4 Mirage IIIRZ és 4 Mirage IIIR2Z felderítő repülőgépet vásárolt. AzAngola elleni háborúban,1979-ben legalább egy Mirage IIIRZ-t vesztettek.[9]Később a repülőgépek egy részét helyben, izraeli segítséggel átalakítottákCheetah elnevezéssel. A gépeket aJAS 39 Gripen fogja leváltani.
AChilei Légierő hat Mirage 50C és nyolc darab Mirage 50FC (korszerűsített francia Mirage 5F) együléses és három Mirage 50DC kétüléses vadászgépet vásárolt, ezeket később korszerűsítették, nevükPantera lett, jelenleg 13 darab áll rendszerben. Emellett1995-ben Belgiumtól használtan vásároltak 25 darab Mirage 5-öt, ezeket Elkan elnevezéssel állították hadrendbe az elavultHunter repülőgépeik leváltására,2006 végéig repülték, a Hollandiától használtan vásárolt F–16-osok váltották le őket. A többi gépet is azF–16 Fighting Falcon fogja leváltani.
AzEcuadori Légierő1981 elején vásárolt 10Kfir C.2 és két TC.2 repülőgépet, ezeket bevetették a nyolcvanas-kilencvenes években aPeru elleni harcokban, és egy peruiA–37 Dragonfly-t le is lőttek velük,1995.február 10-én.[10] 2009. végénVenezuela hatMirage 50-est adott át Ecuadornak.[11]
AzEgyiptomi Légierő 54 Mirage 5SDE és 16 Mirage 5E2 együléses, 6 Mirage 5SDD kétüléses és 6 Mirage 5SDR felderítő repülőgépet vásárolt1972–74 között,Szaúd-Arábia anyagi támogatásával. Ezak a repülőgépek az1973-as jom kippuri háborúban valószínűleg nem vettek részt, ellenben a Líbiától kapott 54 Mirage 5D, DE, DD és DR géppel.
AFrancia Légierő összesen 95 darab Mirage IIIC, 193 Mirage IIIE, 58 Mirage 5F együléses, 27 Mirage IIIB, 5 Mirage IIIB1, 10 Mirage IIIB2 (RV) és 20 Mirage IIIBE kétüléses, valamint 50 darab Mirage IIIR és 20 Mirage IIIRD repülőgépet vásárolt, a kiképzőgépek némelyike még2000 után is rendszerben állt, mára azonban mindegyiket kivonták.
AGaboni Légierő három Mirage 5G-t és két Mirage 5DG-t rendelt1978-ban, ezek közül kettő odaveszett1981-ben, mert összeütköztek a levegőben, ezután1982-ben rendeltek négy Mirage 5G–2-t és két Mirage 5DG–2-t.[12] Leváltásukra Dél-Afrikától vásároltak használtMirage F1-eseket.
AzIzraeli Légierő, miután sem az arab országokkal jó kapcsolatokra törekvő, illetve a térségben gyarmatokkal rendelkezőNagy-Britanniától, sem azEgyesült Államoktól nem tudott repülőgépeket vásárolni, az ötvenes években francia repülőgépekre támaszkodva épült ki. Nagy mennyiségben rendszeresítették a DassaultMD 452 Mystère,Super Mystère ésMD 450 Ouragan, valamint aSud OuestS.O. 4050 Vautour repülőgépeket. A Dassault vezetői ezért a programba a kezdetektől betekintést biztosítottak az izraeli szakembereknek. Izraeli pilóták repültek a Mirage III-ason, majd, aMiG–21 arab rendszeresítésére készülve,1959-ben megrendeltek 24 Mirage IIICJ-t, de még az első gépek megérkezése előtt,1961-ben a megrendelést 72 repülőgépre növelték. A gépekbe aSEPR gyorsítórakéta helyére tüzelőanyag-tartályokat építettek.1962.április 7-én érkeztek meg az első repülőgépek a Hatzor légibázisra, az itt állomásozó 101.First Fighter (Első Vadász) század állományába, majd ez év júniusában a Ramat-David légibázison települő 117.First Jet (Első Sugárhajtású),1964 márciusában a 119.Atalef (Denevér) század kapta meg első gépeit. A két felderítő változatú gép1964 márciusában, a Mirage IIIB kiképzőrepülőgépek1966-tól álltak rendszerbe. A Mirage III nagy repülési sebessége és magassága miatt több gépet átalakítottak felderítővé, orrukba különféle kamerákat építve.[13] Ajom kippuri háborúra a Mirage III-flotta állománya mintegy 40 gépre csökkent, a háborúban további 12 gépet vesztettek. Az1982-es ötödik arab–izraeli háború idejére (Békét Galileának hadművelet) a gépeket gyakorlatilag kivonták a rendszerből, bár a háborúra bevethetővé tették őket, de ekkor már nem volt rájuk szükség.[14][15]Izrael leghíresebb pilótái győzelmeik nagy részét a Mirage III-assal érték el, valamint a legtöbb légi győzelmet (13) elérő három repülőgép közül kettő Mirage III (’58’ és ’59’), egy pedig Nesher (’510’) volt.[16]
AKolumbiai Légierő1972-ben vásárolt 14 Mirage 5COA együléses, 2 Mirage 5COD kétüléses és 2 Mirage 5COR felderítő repülőgépet azF–86 Sabre vadászgépeinek leváltására (egy gép röviddel a leszállítás után lezuhant).1988-ban a gépeket izraeli segítséggel korszerűsítették, a Kfir C.7-eséhez hasonló kacsaszárnyat, légi utántöltő csövet, korszerű navigációs és tűzvezető rendszert kaptak, elnevezésük pedig Mirage 5COAM lett. A Mirage 5COR felderítő gépek felderítő berendezéseit eltávolították, és ezeket is Mirage 5COAM vadászbombázókká alakították. Szintén1988-ban Izraeltől használtan 12Kfir C.2 és egy Kfir TC.7 vadászbombázót vásároltak. A repülőgépek fegyverzetéhezGriffinlézerirányítású bomba ésPython 3 légiharc-rakéták tartoznak. 2003-ra a Mirage-ok száma 9+2, a Kfirek száma 10+1 volt.[17]
ALibanoni Légierő tíz Mirage IIIEL együléses és két Mirage IIIBL kétüléses repülőgépet üzemeltetett, mára kivonták őket a hadrendből.
ALíbiai Légierő1971-től 53 Mirage 5D és 32 Mirage 5DE együléses, 15 Mirage 5DD kétüléses és 10 Mirage 5DR felderítő repülőgépet vásárolt, 54 repülőgépet szinte azonnal átadtakEgyiptomnak, és bevetettékIzrael ellen. A gépek egy része az egyiptomi 69. Független Repülőszázad részeként, egyiptomi pilótákkal, részt vett ajom kippuri háborúban, ahol földi célok ellen hajtottak végre több sikeres támadást, de legalább 10-14 gépet vesztettek. Az egyiptomi–izraeli békekötés után1977 júliusában kisebb háborút vívtak Egyiptommal, ebben líbiai Mirage-ok legalább egy egyiptomi MiG–21-est lelőttek.[18]A gépeket 1981–84 között bevetették acsádi polgárháborúban is, itt legalább két gépet vesztettek. Ez idő alatt a gépek egy részétFranciaországban korszerűsítették, egy részüket a csádi invázió miatt egy ideig nem adták vissza Líbiának.[19][20]2003-ra a bevethető gépek száma mintegy 20 körülire csökkent,2004-ben a megmaradt 50 gépet (nagy mennyiségű tartalék alkatrésszel, többek közt 150 hajtóművel) eladtákPakisztánnak.
APakisztáni Légierő jelenleg a Mirage III legnagyobb üzemeltetője. Összesen 18 Mirage IIIEP, 28 Mirage IIIPA, 28 Mirage IIIPA2 és 12 Mirage IIIPA3 együléses, 5 Mirage IIIDP és 5 Mirage IIIDPA2 kétüléses, valamint 13 Mirage IIIRP felderítő repülőgépet vásároltak1968-tól, ezeket kiegészítették azAusztráliától megvásárolt és felújított 43 darab Mirage III(O) együléses és 7 Mirage IIID kétüléses repülőgéppel. A gépeket bevetették az1971-esindiai–pakisztáni háborúban. Az1973-as jom kippuri háborúban a repülőgépet jól ismerő pakisztáni pilóták is repültek azEgyiptomi Légierő harci repülőgépein, több légi győzelmet elértek a szintén Mirage III-asokat használóIzraeli Légierő ellen. Azafganisztáni háború első felében még aktívan használták őket az ország légterébe véletlenül vagy szándékosan berepült szovjet és afgán vadászbombázók elfogására, de az F–16 rendszeresítése után ezt a feladatot az amerikai gyártású gépek vették át.1995-től kezdve a franciaSagem cég a gépeket korszerűsíti, aROSE program(Retrofit Of Strike Element) keretében. Bár váltótípusukat folyamatosan keresik, a gépek lecserélése még nem kezdődött meg.
APerui Légierő 22 Mirage 5P, Mirage 5P3 és 2 Mirage 5P4 együléses, 4 Mirage 5DP és 2 Mirage 5DP3 repülőgépet vásárolt. Ezek egy részét aFalkland-szigeteki háború után átadtákArgentínának.
ASpanyol Légierő 24 Mirage IIIEE együléses és 6 Mirage IIIDE repülőgépet vásárolt.
ASrí Lanka-i Légierő Izraeltől vásárolt1995 májusában kétKfir C.2-t és egy TC.2-t, amelyek1996 januárjában érkeztek meg. Ez év áprilisában még két C.2 érkezett,2000 decemberében még négy C.2 érkezett és rendeltek még négy C.7-est. A repülőgépeket intenzíven használták a tamil felkelők ellen. Az első gépet már 1996 márciusában elvesztették,1997.január 21-én egy gép kényszerleszállást hajtott végre,2001.július 21-én egy tamil támadásban három repülőgép semmisült meg a földön.2002.október 22-én egy újabb repülőgép zuhant le.[21]
ASvájci Légierő 1 Mirage IIICS, 36 Mirage IIIS együléses, 4 Mirage IIIBS és 2 Mirage IIIDS kétüléses, valamint 18 Mirage IIIRS repülőgépet vásárolt, nagy részüket Svájcban gyártották. A gépeket a2000-es évek elején vonták ki a hadrendből (utoljára a felderítőket), de 2008-ra egy gépet, aJ-2012 jelűt (HB-RDF polgárilajstromjellel) repülőképessé tettek, bemutatók tartására.[22]
AVenezuelai Légierő 10 Mirage IIIEV és 6 Mirage 5V együléses, valamint 3 Mirage IIIDV és kétüléses repülőgépet vásárolt 1971-ben. A repülőgépeket 1990-től korszerűsítették, Snecma ATAR 9K50 hajtóművet,Cyrano–IVM–3 radart, Thomson–CSFSherloc rádióelektronikai zavaróberendezéseket építettek be, ésAM.39 Exocet valamintR550 Magic–2 rakétákat rendszeresítettek hozzájuk), valamint újabb 9 Mirage 50V és 1 Mirage 50DV gépet vásároltak. Az1992.november 27-ei puccs alkalmával egy puccsista géppár csapásokat mért a potenciálisan kormányhű erők repülőtereire, és legalább 5-8 felújítás alatt álló, repülésképtelenF–5-öst lőtt szét gépágyúval, majd a főváros,Caracas felett légi harcba bocsátkozott a kormányerők egyF–16-osával, de tüzet egyik gép sem nyitott.[23] A légierő megmaradt hat repülőgépét 2009 végén átadtákEcuadornak.[11]
8 darab Mirage 5M együléses és 3 darab Mirage 5DM kétüléses repülőgépet rendszeresítettek, ezek közül négy1983-banCsádba települt, ahol a franciákkal együtt a líbiai megszállók ellen harcoltak. A gépek már nem állnak szolgálatban.[12]
| Bővebben:Arab–izraeli konfliktus |
Az izraeli repülőgépek először1963.augusztus 19-én vettek részt légi harcban, 8MiG–17-es ellen. Csak egy repülőgépet sikerült megrongálniuk, de annak is sikerült hazajutnia.1964.november 13-án repülték első földi célok elleni bevetésüket, szír tüzérségi állások ellen. Másnap került sor az első légiharc-rakéták indítására, de mind az ellenségesMiG–21-esek, mind a Mirage-ok rakétái célt tévesztettek.1966.július 4-én egy négygépes kötelék tagjaként Joram Agmon százados gépágyúval lelőtt egy szír MiG–21-est, ez volt a Mirage III első légi győzelme (valamint az Izraeli Légierő által elsőnek lelőtt MiG–21). Másnap újabb repülőgépet sikerült Mirage III-assal lelőni.1966.november 29-én egyMiG–19 géppárt lőtt le egy Mirage III, az egyiket Matra R530 rakétával, ez volt az első, rakétával elért izraeli légigyőzelem.1967.április 7-énSzíria felett bontakozott ki légi harc, az izraeli Mirage III-asok ezen a napon összesen 6 MiG–21-est lőttek le, az első kettőtDamaszkusz felett.[24]
| Bővebben:Hatnapos háború |
A háborút bevezető légicsapás, aFókusz hadművelet során a Mirage III-asok támadták a legfontosabb repülőtereket, ahol az Egyiptomi LégierőMiG–21 vadász- ésTu–16 közepes bombázó repülőgépei voltak. A megelőző légicsapás során kihasználták, hogy az egyiptomi repülőtereknek általában csak egy kifutópályája van, és ha ezt használhatatlanná teszik, akkor a légibázis összes repülőgépe a földön marad. A kifutópályák megsemmisítését a korábban Izraelben külön erre a célra kifejlesztett betonromboló bombával[25] végezték. Az első légicsapásról visszatérő repülőgépeket hihetetlenül gyorsan, hét és fél perc alatt fegyverezték újra, és indították a második bevetésre, a földön maradt egyiptomi repülőgépek megsemmisítésére. A hadművelet tervezésekor remélték, hogySzíriát,Jordániát,Irakot ésLibanont elbátortalanítják azEgyiptomra mért csapásról szóló hírek, és nem lépnek be a háborúba, de ez megtörtént, és ezértjúnius 5-én déltől a megsemmisítettEgyiptomi Légierő helyett jordán és szír repülőtereket, valamint az észak-iraki H3 légibázist támadták az izraeli repülőgépek (súlyos veszteséget csak a H3 légibázis támadása során szenvedtek).[26][27]
| Bővebben:Felőrlő háború |
Ahatnapos háború végeztével a vereségbe nehezen belenyugvó Egyiptom megpróbálta Izraelt szisztematikus ágyúzással a tárgyalóasztalhoz kényszeríteni, ezt viszont az ország nem nézte ölbe tett kézzel. Az egyiptomi tüzérséget minden lehetséges eszközzel, többek között repülőgépekkel támadták, így légi harcok is kialakultak, ezekben körülbelül 120 egyiptomi repülőgépet lőttek le, nagy részüket a Mirage III-assal, kisebb részüket az újonnan megérkezettF–4 Phantom II-vel. Egyiptom eközben szovjet segítséget kért, ezért több szovjetlégvédelmi rakétaüteget és két szovjet vadászezredet telepítettek át Egyiptomba, ennek eredményeképpen1970.július 5-én légi harc alakult ki szovjet MiG–21-esek ellen, amely öt szovjet repülőgép lelövését eredményezte, ebből legalább kettőt a Mirage-ok, kettőt az F–4-esek lőttek le.[28][29]
| Bővebben:Jom kippuri háború |
Ajom kippuri háborúra az izraeli szolgálatban álló Mirage III-asok száma körülbelül negyven darabra csökkent, már csak a 117. és a 101. század alkalmazta, elsősorban a légifölény biztosítására. A háború előtt,1973.szeptember 13-án aFöldközi-tenger felett tömeges légi harc alakult ki, amelynek során egy Mirage III elvesztése árán 12 egyiptomi MiG–21-est lőttek le. A földi célok elleni bevetéseket újabb gépek teljesítették, elsősorban a frissen beszerzettF–4 Phantom II és azA–4 Skyhawk, a Mirage-ok az izraeli városok felett járőröztek, többek között lelőttek egy egyiptomiKSzR–2 robotrepülőgépet. A háború harmadik napján a Sínai-félszigeten lévőRephidim légibázist egy négygépesSzu–7 kötelék támadta, a bombázás közben felszálló Mirage III-asok mind a négy repülőgépet le tudták lőni. A háború utolsó napján 12 MiG–21-es csapott össze 8 Mirage III-assal, 7 MiG–21-est sikerült lelőni, saját veszteség nélkül. Az Izraeli Légierő legtöbb légi győzelmet elért ászpilótája,Giora Epstein Mirage III-assal repült. A háború alatt összesen 13 ellenséges repülőgépet lőtt le, egy alkalommal egy bevetésen egyszerre négyet, egy másik alkalommal egyszerre hármat.
A háború idejére mintegy 40 darabNesher állt rendszerbe, ezeket, bár földi célok támadására tervezték, elsősorban légvédelmi feladatokra vetették be.
A háború idejére csak aKfirek maradtak hadrendben, ezek földi célokat támadtak, és lelőttek egy MiG–21-est.
Az1971-es indiai–pakisztáni háborúban aPakisztáni Légierő vetette be az1968-banSzaúd-Arábia anyagi támogatásával beszerzett 24 Mirage IIIEP, Mirage IIIRP és Mirage IIIDP repülőgépét. A háború előtt a felderítő gépek többször berepültekIndia fölé, általában egyF–86 Sabre vagy egy másik Mirage kíséretében. A Pakisztáni Légierő a határ közelében lévő repülőtereket ahatnapos háborúban alkalmazott taktikához hasonlóan, megelőző légicsapással próbálta meg használhatatlanná tenni, de ehhez nem voltak meg a szükséges fegyverei (a repülőgépek megfelelő felfegyverzése is problémákat okozott a szegény országnak), így az első légicsapások csak kisebb károkat okoztak. A későbbiekben a Mirage III-asokat elsősorban éjszakai elfogóvadászokként alkalmazták. A repülőgépek 16 alkalommal indítottakMatraR530 rakétát, de csak egyetlen találatot értek le vele, ami csalódást okozott.[30][31]
| Bővebben:Falkland-szigeteki háború |
A Falkland-szigetek megszállásának idején azArgentin Légierőnek 17 Mirage IIIEA és 37 Dagger repülőgépe volt bevethető. A háborúban a repülőgépek biztosították a légi fedezetet az argentin fegyveres erőknek, emellett bombákkal támadták a támadó angol flotta hajóit. AFalkland-szigetek fővárosa,Port Stanley repülőtere nem volt alkalmas a repülőgépek fogadására (az argentinok nem is próbálták erre alkalmassá tenni), ezért a repülőgépekArgentínából felszállva, tüzelőanyag-póttartályokkal megrakva is csak rövid ideig tudtak a szigetek környékén járőrözni és tüzelőanyag-készletüket az utolsó cseppig elhasználva hazatérni. (Érdekes módon bár az Argentin Légierőnek volt párKC–130 Hercules légi utántöltő repülőgépe, ezt nem tudták megfelelően kihasználni.)
AzEgyesült Államok a háborúra készülő Angliának számos, addig nem exportált fegyvert eladott, többek között azAIM–9L Sidewinder légiharc-rakétákat is, amelyeknekinfravörös érzékelője lényegesen korszerűbb volt elődeiénél, nem csak a hajtóműből kiáramló forró gázok, hanem a repülőgép átmelegedett sárkányszerkezetének infravörös sugárzását is tudta érzékelni, emiatt nem csak a megtámadott repülőgép mögül, hanem szemből is indítható volt. Emellett a Falkland-szigetek felé haladva, Franciaország partjai előtt a Francia Légierő lehetőséget biztosított az angol flotta repülőgépeinek saját Mirage-ai ellen légi harc gyakorlására, így az angol pilótáknak lehetőségük nyílt az argentin repülőgépek elleni taktika gyakorlati kidolgozására.
Az angolHarrierek lényegesen jobb manőverezőképessége és a háború alatt az Amerikától megkapott korszerű légiharc-rakéták miatt az argentin repülőgépek légi győzelmet nem tudtak elérni, de legalább 11 repülőgépüket (2 Mirage IIEA és 9 Dagger) légi harcban elveszítették, további két Daggert légvédelmi rakétával lelőttek. (Az egyik Mirage IIEA-t egy angol Harrier eltalálta rakétával, ez kényszerleszállást kísérelt meg Port Stanley repülőterén, de az argentin légvédelem, ellenséges repülőgépnek nézve, lelőtte.)[32]
A repülőgépek bombákkal és gépágyútűzzel támadták az angol hajókat, több angol hajót is eltaláltak, kisebb-nagyobb kárt okozva:
Végzetesnek egyik találat sem bizonyult, elsősorban azért, mert a repülőgépek olyan alacsonyan repülve oldották ki bombáikat, hogy a bombák gyújtószerkezetének nem volt ideje élesíteni, és nem robbantak fel (némely esetben a repülőgépekben kisebb károkat tettek a hajók antennái, melyekhez hozzáértek). Egyes források szerint az argentin bombák gyújtóinak megfelelő beállítása alapvetően befolyásolta volna a háború menetét.[33][34][35] A háború vége felé az argentin pilótáknak feltűnt a televíziós híradásokból a fel nem robbant bombák nagyon nagy száma, és rájöttek a gyújtók hibás beállítására, amit módosítottak is, de ez a háború menetét akkor már érdemben nem befolyásolta.
.svg)
